Somogyi Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-04 / 54. szám

1995. március 4., szombat SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Egy ház ára Siófokon a TIT asztalán Valutázó munkanélküliek Körülbelül 3 millió forint értékű „valódi” valután tanulják a TIT siófoki tantermében a leendő pénzváltók a hamisítatlan dollár és a márka fölismerését. Az asz­talokon szétszórva egy kisebb családi ház ára... A tanfolyam résztvevői munkanélküliek. — Milyen érzés a téli hónapok szerény segélyei után ennyi pénzt vizsgálni? A Lelléről érkezett Papp Gá­bor vállalta a „szóvivői” szere­pet. — Mi egy új szakmát tanulunk — mondta. — Más autóval, érté­kes elektromos cikkekkel, arannyal dolgozik, mi pedig pénzzel. Reméljük, még sok megfordul a kezünk között. Va­lutaváltót szeretnénk nyitni az édesanyámmal, s az engedélyhez kell a tanfolyam elvégzéséről szóló igazolás. — Az egyik legkeresettebb kurzusunk a valutaváltói — tájé­koztatott Seer Nándor, az iroda vezetője. — Tizenötezer fo­rintba kerül, egyhetes intenzív tanfolyam és vizsgával zárul. Ez a harmadik harminctagú csoport, de még mindig van ér­deklődő. Szép számmal jönnek vidékről is, bízva abban, hogy ez az újabb „papír” megköny- nyíti a nyári elhelyezkedést. Galambos Zita Fonyódról érkezett. A kft, ahol dolgozik, profilbővítésként valutaváltás­sal is szeretné növelni a nyere­ségét. — Reméljük — mondta —, hogy a „gomba módra” szapo­rodó irodák számával egyenes arányban nő azoknak a turis­táknak a száma is, akik ben­nünket keresnek föl, és nem az engedély nélkül váltó utcai fe­ketézők adózatlan jövedelmét növelik. Ellenük mi semmit nem tehetünk. A választás a tu­ristáké. Lakos T. Katalin Palócleves Földváron polgármester módra — A nagymamám híres szakács volt, uraknak főzött — mondta Berkes László, Balatonföldvár polgármestere. — Négy uno­kája közül én voltam a legidő­sebb, engem tanított meg a tu­dományára. Nem hobbiból csi­nálom; mindennap én főzök a családra. A feleségemre így is marad épp elég házimunka. — Én nem eszem többet, mint más, de szeretem az igé­nyességet — mondta Berkes László, s közben apróra szele­telt öt fej jókora vöröshagymát. — Minden étkezéshez megterí­tek, és én mosogatok el. Közben fazékba tette pirulni a hagymát; pörköltalapot készí­tett a palócleveshez. Ez lesz a vasárnapi ebéd, töltött pulyká­val. — A bonyolultabb ételeket mindig könyvből csinálom. Mondták is a rosszmáj úak, hogy azért vettem feleségül Mártát, mert rengeteg szakács- könyve van. Egyébként másfél éve nősültem, és még nem főz­tem ki magamat... Jó itt, a konyhában. Kikapcsolódásnak remek, és közben sikerélmé­nyem is van. Aranysárgára pirult a vörös­hagyma. Fokhagymát, kö­ménymagot, késhegynyi piros­aranyat, fűszerpaprikát és ba­bérlevelet szórt rá a polgármes­ter, aztán rátette a kockára vá­gott, 80 dekányi bárányhúst. Megsózta, majd fedő alatt fél órányit pörkölte. Időnként pó­tolta az elfőtt vizet. Amikor félig megfőtt, hozzáadta a fél Berkes László a konyhában kilónyi összevágott krumplit, ugyanannyi zöldbabot és fölen­gedte két liter vízzel. Lassú tű­zön főzte, azután két doboz tej­föllel behabarta. Megszórta fi­nomra vágott petrezselyem- zölddal; három deci fehérborral és szűrt citromlével ízesítette. — Én is tudok főzni, de a Laci jobban szeret. Ez vezeti le a feszültségét — mondta Márta asszony. — Az utóbbi évben egyébként tíz kilót híztam, ugyanúgy, mint 14 éves lá­nyom, Tímea. Amikor elköszöntem, a ki­sebbik leány, a tízéves Viki egy régi Boney M. slágert énekelt: „igazi férfi, és mi nem engedjük el...” Czene Attila Parasztházzal álmodik Balatoni hét gyereke Száznegyven gyereket vittek el a zamárdi nevelőotthon­ból. Ennek már másfél éve. Csak heten maradtak itt: Andi 7 éves, Norbi 12, Ricsi és Zoli 15 éves szakmunkás- tanulók; Peti 18 éves festő, Laci 18 éves kőműves^ Zoli 19 éves autószerelő. Életük azóta összefonódik. A nagy intézeti hálótermek ridegségéből átkerültek az orvosi rendelőből átalakított „családi házba”. Itt saját vac­kukon álmodhatnak, mert — mint mondták — rossz helyre születtek, s álmok, vágyak nélkül ebből nem lehet ki­tömi... A Balatonhoz közeli kertes házban beszélgetünk Balatoni Tiborral, a lakásotthon kitalá­lójával és üzemeltetőjével. Ez az országban is egyedülálló nevelési forma kicsit családi modell. Négy felnőtt — az engedékenytől a szigorúig — tanítja és irányítja, huszon­négy órás váltásban, a gyere­keket. A család hiányát, a lelki sé- rültséget próbálják foltoz­gatni itt. — Sziszifuszi küzdelmet vívunk a mindennapi fennma­radásért — mondta Balatoni Tibor. — Meg kell tanítani a gye­rekeket „családban gondol­kodni”. Anyagi és erkölcsi normák gyakorlati alkalma­zását próbáljuk bemutatni. Életrendünk olyan, mint egy nagy családé: reggelit készí­tünk, tanulunk, aztán bevásá­rolunk; végezzük a házi mun­kát, mosunk, vasalunk. Minden úgy zajlik, mint „otthon”. Van összezördülés, és kibékülés, sértődés és megbocsátás, mert mindegyi­kük más egyéniség. — Az állami gondozott gyerekekben van egy „ez ne­kem jár” téveszme. Az inté­zetben kiszolgálják őket, megkapják, ami kell nekik. A nagy csalódás akkor éri őket, amikor elhagyják az otthont, és a pénzük — amit az állam félrerakott — semmire sem elég. A gazdálkodási készség, a tervezés ugyanis kimaradt az életükből. Most költségve­tést csinálunk, megbeszéljük a kiadásokat, érdekeltséget te­remtünk. A „nyomor” megta­nítja őket arra, hogyan bánja­nak a fizetésükkel, ösztöndí­jukkal. A drágaság elkeserítő. Sokszor tehetetlenek va­gyunk, és mi is magyarázko­dunk, de nem lehet feladni. Nagy küzdelem ez. Természetesen kapnak tá­mogatást, de nem 100 rintos krumplira készült a költség- vetés. Enni pedig kell. — Négy kiló krumplit fő­zünk vacsorára... A fejlődő és felnőtt fiúknak nagy a kalóri­FOTÓ: TÖRÖK ANETT aszükséglete, desszertnek azonban mindig jut zsíros vagy lekváros kenyér. A vágtató infláció sok gondot okoz. A megtakarítá­sokat felemészti egy-egy ün­nep vagy a rég vágyott cipő, ruha, kerékpár. — Közös kirándulásra, tá­borozásra talán majd jövőre futja... A különbségek miatt is nehéz az egyeztetés — mondta Balatoni Tibor. — Minden „szülő” álma, hogy gyerekei kilépése a családból zökkenőmentes legyen. Ezek a fiatalok huszonnégy éves korukig maradhatnak itt, ad­dig van időnk megteremteni az alapot új életükhöz. Ter­mészetesen az állam hozzájá­rul ehhez. Egy telek, talán kis parasztházzal jól jön majd „fiaimnak”, hogy ne hajlékta­lanként kezdjék az egyenlőt­len küzdelmet az életért. Lakos T. Katalin Svájci segítség Szabadiba Dr. Koch Béla, Balatonszabadi lakóinak háziorvosa már hasz­nálja betegségek megelőzésére, felderítésére azt a világszínvo­nalú, hordozható EKG-készü- léket, amit a település Svájcból kapott. Levéltári adatok szerint valamikor régen óriási éhínség pusztított Svájc Zürich tarto­mányában (kantonjában), és Somogy vármegye mentette meg élelmiszer-adományaival a derék hegylakókat. Nagyot for­dult azóta a világ! S eljött az idő, amikor ráférne Somogy te­lepüléseire, hogy a világ leg­módosabb polgáraivá lett sváj­ciak visszaadják a segítséget. Ki is írtak egy projektet, amelyre viszont — értesülése­ink szerint — mindössze ketten jelentkeztek — a tágabb tér­ségből: Tab tűzoltóparancsnoka és Balatonszabadi polgármes­tere. Szabadi faluba még egész­ségügyi berendezések, számí­tógépek is érkeznek; no, és némi pénzadomány — remé­nyeik szerint —, amely módot adna a tervezett fejlesztésekre. Eglisau svájci település ko­ordinálja a segítséget. Szerenka József polgármester és Balaton­szabadi vezetői a közeljövőben hosszú útra kívánnak indulni az Alpok hegyei közé; úgy gon­dolják, a testvértelepülési cím is dukálna a partnerkapcsolat mellé. C. A. Ádándi iskolások farsangja A 7. osztályosok keringőjével nyitották meg az általános is­kola farsangi mulatságát Adán- don. Mintegy 60 diák öltött magára jelmezt, és a tíz legötle­tesebbet könyvvel jutalmazta a szülői munkaközösség. A bevé­telt gyermeknapon a tanulóifjú­ság különféle kiadásaira költik. Felújítás a Hotel Aranypartban Csaknem tízmillió forintért fes- tik-mázolják, s ahol szükséges, szőnyegpadlózzák Siófokon a mintegy 400 turistát befogadó Aranypart hotelt. A télen is nyitva tartó szálloda-egységet most csak átutazók vagy üzleti céllal ide érkezők veszik igénybe. Húsvétra azonban telt házra számítanak, s az előzetes foglalások alapján a szezonban is telt ház lesz a szállodában. Új építési telkek Zamárdiban Az idén a zamárdi önkormány­zat a tavaly kialakított huszon­négy építési telek után most to­vábbi hat telket kíván közmű- vesítetni. Ezeket elsősorban fia­tal házasok részére ajánlják ju­tányos áron. A beruházás az önkormányzatnak csaknem ki­lencmillió forintjába kerül. Ultibajnokság ' Kőröshegyen A helyi lakosok nagy érdeklő­désének kíséretében a múlt hét végén a kőröshegyi faluházban ultibajnokságot szerveztek. Ti- zenketten neveztek be. Az első három helyezett a verseny dí­jaként végülis pezsgőt nyert. Béres-csepp vásárló pusztaszemesiek Mintegy 60 nyugdíjasa és 30 véradója számára rendezett ün­nepséget Pusztaszemesen az önkormányzat segítségével a Vöröskereszt-szervezet. A leg­jobb véradók kitüntetéseket vettek át, a kisiskolások műsort adtak nekik. Este batyusbált is rendeztek, s ennek bevételéből a község idős és beteg lakóinak vásárolnak majd Béres-cseppet. Húszezer poroltót ellenőriz Gombos Károly vállalkozó 26 éve foglalkozik tűzvéde­lemmel. Évente 20 ezer tűzol­tókészüléket ellenőriz — Egyre rosszabb a helyzet — mondta Gombos Károly. — Megszűntek a nagy cégek. Az üdülőket bezárják vagy éves szerződéssel adják ki; senki nem foglalkozik a tűzvéde­lemmel. A szövetkezetekben nincs pénz a traktorokba való benzinre sem, nemhogy tűzol­tókészülékre; a hatóság pedig tudomásul veszi... Csak az tudja igazán értékelni a mun­kánkat, akinek sokmillió forint értékű tulajdonát mentette meg a pusztító lángoktól a néhány ezer forintba kerülő készülék. Gombos Károly mesélt egy történetet. így szól: korábban a kereki termelőszövetkezetben javították a készülékeket, ké­sőbb a tevékenységet átadták a siófoki Állami Gazdaságnak, s ő onnan önállósult. Szóval né­hány éve tűz ütött ki a szövet­kezetben, amit a készülékekkel sikerült eloltani. Köszönőleve­let is írtak, amelyben hangot ad­tak csodálkozásuknak, hogy az összes poroltó működött... — Két kollégám állandóan járja a vidéket — mondta a vál­lalkozó. — Ők becsukott szemmel is odatalálnak a lega­próbb faluban eldugott készü­lékhez is. Nemcsak ellenőr­zünk, hanem javítunk is, mert az ügyfelek megkövetelik a komplett szolgáltatást. Gondot okoz, hogy ezerféle készülék árasztotta el a piacot, és mind­hez más-más alkatrész kell. („Hiába van szabvány, ebben a dologban nagy az összevissza­ság.”) Persze az újak moder­nebbek: képesek akár parazsat is oltani. Hol van már az áz idő, amikor a poroltókban szódabi­karbóna volt? Már a halon, a leghatékonyabb töltet is a végét járja — mivel pusztítja az ózont, 1996-tól megtiltják a használatát... , Dombóváron, Székesfehér­váron és Kaposváron van a leg­közelebbi „konkurencia”. Van hát munkája. A Magyar Posta például egész Somogy megyé­ben Gombos Károllyal ellenő­rizteti, javíttatja a készülékeit. A „poroltókat” grammpontos­sággal töltik, utána egy hétig el­lenőrzik, nem szivárog-e az apró fémhengerbe szorított, akár 190 atmoszféra nyomású széndioxid. A megyei tűzoltó­parancsnoksággal karöltve még a tavasszal akciót hirdetnek: ingyen ellenőrzik a vállalkozók készülékeit. Czene Attila Optimisták a rák ellen Cipekedett, húzta maga után kopott kerekes kocsiját, amelyből csomagolt, saját ké­szítésű finomságok kerültek elő. A siófoki I. számú általá­nos iskola ebédlőjében. Pá- vayné Gonda Zsuzsanna, a 13 műtét után leszázalékolt asz- szony, az Optimisták Orszá­gos Szervezetének elnöke kí­nálta jószívvel reformételeit. — Az ajándékozás örömé­nek megismerésével sok em­bert megmenthetünk a testi­lelki fájdalmaitól. A szeretet a legjobb gyógyszer, és a szer­vezet ellenállóképességét erő­síti. S igazi értékét a kapcsola­tok teremtésén mérhetjük le. — Miért éppen a rák elleni küzdelmet emelték ki? — A rák gyűjtőfogalom. Sok esetben gyógyíthatatlan, nagy többségében azonban — időben felismerve — gyó­gyítható. Egyre több rákféle­ségről mutatják ki, hogy egészséges életmóddal sike­resen megelőzhető. A napi­rend, az étkezési szokások gyermekkorban alakulnak ki, ezért járom az iskolákat. — Mi lesz a következő ak­ció? Milyen terveik vannak? — Ebben a hónapban sze­retnénk rendbe tenni a város játszótereit. A siófoki gyere­kek jó része lerajzolja azokat a hibákat, amelyeket a sza­kemberek majd rendbe tesz­nek. Tavaszi gyalogtúrát is tervezünk a töreki tavakhoz. Május végén amerikai vendé­geket várunk; távlati tervünk az, hogy eljussunk az olimpia idején Atlantába. (Lakos) Ricsi és Zoli, a két tanuló órára készül

Next

/
Oldalképek
Tartalom