Somogyi Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-18 / 65. szám

1995. március 18., szombat SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Fonyódi alkotók Népi diplomácia Bogláron Hat éve, Fonyód várossá avatá­sakor kérte fel először a műve­lődési ház a lakóhelyükön élő képzőművészeket közös kiállí­tásra. A látogatók és alkotók körében egyaránt sikert aratott a kezdeményezés, és ma már hagyomány, hogy minden év­ben azonos időben a „mini” ga­lériában szervezik meg az alko­tók tárlatot, amelyen évről év­ről új tehetségek jelennek meg. Az idén Siess Zsuzsa és Ba- róthyné Stadler Kinga állít ki először. 8 alkotó 19 munkájával találkoznak most a város polgá­rai, akik Fonyód ismert részle­teit, a Balaton megszokott, mégis sokarcú látványát fedez­hetik fel a képeken változatos technikai megoldásokkal. Mo­csári Mária nemezein ősi mo­tívumokat, Baróthyné Stadler Kinga frissen festett aktokat vonultat fel. Szabó Dénes és Si­ess Zsuzsa olajképein a virágos csendéletek egyéni látásmódot tükröznek, míg Valent Éva pasztellképein az érzékeny al­kotó személyiségén keresztül ábrázolja mondanivalóját. A grafikát Erdélyi Ernő' munkái és Baróthyné Stadler Kinga önarcképe képviseli. Papp S. Gábor egyéni stílusú olajképein ismerős látvány tárul elénk, mint Farkas Béla akvarelljein, aki a technika lehetőségeit ma­ximálisan kihasználva mutatja be a Balatont. G. M. Bizonytalan tekintetű és sorsú emberek néznek ránk a szekerekről azon az egykori híradófelvételen, amely a len­gyel menekültek balatonbog- lári érkezéséről tudósít. Horváth Aladár helytörté­nész bányászta elő valamelyik filmarchívumból és bemutatták a héten azon a kiállításmegnyi­tón is, amelyet az ötven évvel ezelőtti eseményeknek szentel­tek. Hogy mégsem voltak kizá­rólag tragikusak és mérhetetle­nül szomorúak azok a háborús évek, azt a tablókon lengyel népviseletbe öltözött vidám arcú lányok és fiúk fotói bizo­nyítják. Készítettek karikatúrá­kat is a tanáraikról, nagy tehet­A Vöröskereszt siófoki irodá­jában a szekrények a régiek ugyan, de a tevékenység telje­sen megváltozott. Tímár Gyu- láné, aki 22 éve Siófok és tér­ségének területi vezetője, az alaptevékenység mellett mos­tanában kereskedelmi tevé­kenységet is végez. A vegyes élelmiszereket, használt ru­hákat és mosó- és tisztítósze­reket is árusítanak szociális munkájuk révén a kis jövede­lemből élőknek. — A Vöröskereszt is kényte­len vállalkozni, hogy minél több rászoruló emberen segí­teni tudjon — mondta Tímár Imréné. — Vannak bevételeink az elsősegélynyújtó tanfolya­mokból, tagdíjakból is. Tavaly kezdtük a segélyalapot képező borítékos sorsjegy árusítását a „Segítsen, hogy segíthessünk” jelszóval. séggel. Hogy mindezt megte­hették annak egyszerű oka volt: Varga Béla és idó'sb Antall Jó­zsef mint a Belügyminisztérium vezető tisztségviselője a bogiári emberekkel közösen építette azt a házat, amelyben a háború éveiben Európa, és talán a világ egyetlen lengyel gimnáziuma működött. E házban, amely ma Lengyel-Magyar Barátság Há­zaként a város művelődési ott­hona, ott találjuk a tablókon az érettségiző fiatalok névsorát. S ha máshol nem, hát Mészáros Györgynének az emlékezetében vagy Horváth Aladár archívu­mában biztosan megvan azok­nak a családoknak vagy adako­zóknak a neve, akik az idevető­dött több száz embert befogad­Vannak ugyan szponzoraink, de az egyre nehezebb helyzet­ben ez csak enyhíti, s nem oldja meg a gondokat. Célunk a szin­ten tartás. A karitatív munka helyi összehangolása mellett, sokszoros energiával és erővel sem tudtuk a vállalásainkat úgy teljesíteni, ahogy szerettük volna. Vállalatok alakultak át, így a munkahelyi szervezetek száma tovább csökkent, a ta­gok, önkéntes véradók száma is esett. — A Vöröskereszt egyik leg­fontosabb munkaterülete a vér­adás előkészítése. Hogyan ala­kultak ennek a mutatói? — Hatáskörünkbe tartozik a városi szervezeteken kívül 21 község; itt 52 szervezetben 3011 tagunk van. Tavaly 35 ki- szállásos és 27 intézményi vér­adónapot tartottunk, s ebben több mint 250 önkéntes segített. Az eredmény: csaknem ták, segítették. Boglár nem csi­nált magának megemlékezé­sekben elhaló történelmi ha­gyományt ezekből a tettekből. A város polgárai mindennapja­ikban éltetik a barátságot és mindenféle ösztönzés nélkül sikeres a népi diplomácia. A Krakkóban és környékén élő egykori „boglárcsikovok” rendszeresen vendégül látják a város csoportjait a legkisebbek­től az idősekig és ugyanúgy jönnek onnan is a szeretetteljes meghívásokra. Hogy mégis kel­lenek évről évre az ünnepi pil­lanatok, arról a végleg letele­pült egykori lengyel menekül­tek fátyolos tekintete mindent elmond. G. M. 2000-en adtak 797 liter vért. Sikerült a városi kórháznak fo­lyamatos vérellátást biztosítani, sőt kétszer Budapestre is juttat­tunk, a területünkről fölkerült betegek műtétjéhez. A véradás továbbra is önkéntes. Sajnos, úgy érzem: a véradókat és a szervezőket nem becsülik meg. Ennek ellenére mi ezt a munkát hivatásnak, szolgálatnak tart­juk, és eszerint látjuk el. — Mi jellemzi szociális mun­kájukat? — Hét alapelvünk alapján dolgozunk, egységesen és pár­tatlanul. Szorgalmazzuk az ön­kéntesek képzését, házigondo­zási és betegápoló-tanfolyamo- kat tartunk. Megpróbáljuk gyakran látogatni az egyedül élő idős, beteg embere­ket, s igyekszünk elviselhe­tőbbé tenni mindennapjaikat. Szükség szerint segélyeket is adunk. Lakos T. Katalin Sáros cipőben a szabadiak Zubonyai Józsefné, aki Bala- tonszabadihan a Szabadság utcában él, elmondta; jó egy éve beadványt írtak az ön- kormányzathoz és választ azóta sem kaptak erre. — Ősztől tavaszig sártenger bontja az utcákat. Ha Siófokon valaki sáros cipőjű embert lát, akkor az biztos lehet benne, hogy mifelénk lakik — mondta. — Nyaranta viszont óriási por­felhőben „száguldoznak” az au­tók, tengely törő úton. Emiatt például turistáknak nem is lehet a környéken lakást kiadni. A férjem mintegy 40 ezer forintot adózik az önkormányzatnak-— már gondolkodtunk azon, hogy átjelenti a vállalkozását egy másik településre, vissza ugyanis ebbcÁ a pénzből, úgy érezzük, semmit nem kapunk. Elmondta: a férje már — sa­ját pénzünkön — odahordott 20 nagyteherautónyi murvát, de a gödrök évről évre újra kiala­kulnak. — Örülünk, hogy a faluban új iskola épül, de azt azért nem szabadna hagyni, hogy az ön- kormányzat minden pénzét erre fordítsák — mondta még Zu­bonyai Józsefné. — Sok utcá­ban még járda sincs... — Nyitott kapukat dönget­nek, akik a szabadi utak mie­lőbbi rendbetételét sürgetik — mondta Szerenka József pol­gármester. — Az idei, 81,5 mil­lió forintos költségvetésünk azonban mindössze nyolcszá­zezer forintot biztosít az utak karbantartására, miközben az egész úthálózat aszfaltozása csaknem harmincmillió fo­rintba kerülne. Az árak 50 szá­zalékkal nőttek tavaly óta, ezért sorra keressük a pályázati lehe­tőségeket. Úgy tűnik, csak öne­rős építkezéssel lehet elvégezni ezt a munkákat. Már csak azért is, mert három utca már eddig is ilyen módon épült, s lakói joggal morognának, ha a terhe­ket csak nekik kellene visel­niük. A költségeket egyébként a helyi adóból elengedjük. Az biztos: az az utca lesz legutol­jára leaszfaltozva, amelyikben én lakom... Czene Attila 2300 munkanélküli Siófok térségében 995 munkáltatóval áll kapcso­latban a Somogy Megyei Munkaügyi Központ siófoki kirendeltsége. Tavaly a kör­nyék 22 ezer munkaképes la­kosa közül 2808-nak állapí­tottak meg munkanélküli-ellá­tást, és segítségével több mint háromszázat átképeztek. Je­lenleg 2300 munkanélküli él a Siófok, Pusztaszemes és Bala- tonszemes által határolt terü­leten, és ezeknek mintegy a fele már több mint egy éve áll kapcsolatban a hivatallal. Iparcikkvásárt is tart Endréd Balatonendréd önkormány­zata az állatvásár területét pá­lyázati úton kívánja a jövőben hasznosítani. A képviselő-tes­tület módosította a vásártar­tásról szóló rendeletét, s ezzel megszüntette az állatvásárt; helyette a téren iparcikkek árusítását teszi lehetővé. Lions ruhaakció Balatonlellén A balatonlellei Lions Club a külföldi partnerklubok támo­gatásával nagy mennyiségű ruhacsomagot készített. Eze­ket a különböző ruhákat tar­talmazó csomagokat a rászo­ruló családoknak, illetve a kisnyugdíjas időseknek oszt­ják ki. Legalább kétszázötven balatonlellei lakost keres­nek föl az adakozó klubtagok. Ádándi Diákkobak kisiskolásoknak Diákkobak néven újságot ír­nak az ádándi kisiskolások az ádándi kisiskolásoknak. Az újság egy kis segítséget is nyújt a tanuláshoz, és portré­kon keresztül megismertetik a közösséggel a tanárokat, il­letve a legokosabb, legügye­sebb nebulókat. A kiadvány, mely az önkormányzat támo­gatásával készül, nem nélkü­lözi a humort sem. A diákúj­ságot Dávidné Takács Ani ta­nárnő segíti megszerkeszteni. Balatonmáriafürdő csatorna-tervei Az idén az Oviber beruházá­sában hetvenmillió forintos szennyvízcsatornázási prog­ramon dolgoznak Balatonmá- riafürdőn. Ennek a beruhá­zásnak során megépítik az át­emelőket, a főműveket és a fővezetéket. A lakossági hoz­zájárulás - a tervek szerint - portánként hatvanezer forint. Alapítványi fórum Balatonboláron A balatonboglári Császtai Üdültetési Egyesület alapít­vány létesítéséről tett szán­déknyilatkozatot a városrész­ben megépítendő tornacsar­nok érdekében. A hasznos kezdeményezéshez csatlako­zott a BBSC és a városvédő egyesület, valamint több vál­lalkozó is. A szervezők hétfőn este 18 órakor fórumot ren­deznek a Lengyel-Magyar Barátság Házában, ahol ter­veik szerint létrehozzák az alapítványt, számítva az ér­deklődő állampolgárok meg­jelenésére, támogatására. Kiadvány a kórház jubileumára A sió foki kórházat 25 éve alapították. Ebből az alka­lomból a Balaton-parti gyógy­intézet vezetősége egy kiad­ványt jelentetett meg. Az ízlé­ses könyvecskében sok adat és néhány érdekesebb eset is olvasható az intézmény múlt­járól és mai mindennapjairól. Kétezren 797 liter vért adtak Elátkozott telek Siófok belvárosában Először egy osztrák vállalkozó akarta beépíteni Siófok belvá­rosának tátongó „foghíját”. At­tól kezdve emlegetik a több mint 4000 négyzetméteres terü­letet Schilling-teleknek. A „né­vadó” a munkálatok megkez­dése előtt odébbállt, a terület pedig újra a siófoki önkor­mányzat tulajdonába került. Tavaly a Barna Sándor vezette kft vásárolta meg 55 millió fo­rintért. Az alapkőletételig el is jutottak; készen álltak a tervek, megvoltak az engedélyek, az építkezés mégis „befuccsolt”... — Elátkozott telek ez — mondta Barna Sándor, a Bra- ungár-Invest kft társtulajdo­nosa. — Sajnos, társammal együtt tapasztalatlanok vol­tunk, s ennek lettünk az áldoza­tai... — Úgy hírlik, hogy egy or­szágszerte ismert vállalkozó cége építette volna föl a Shop­ping Centert. — Igen, és most bíróság előtt találkozunk, mert nem tartotta be a szerződésben foglaltakat. Azt ígérte, hogy „kapásból” ér­tékesíti az el nem adott üzletré­szeket, ezenkívül pénzügyi ga­ranciát ígért, s más kivitelezők­nél jóval alacsonyabb áron vál­lalta a munkát. Azt hittük, hogy „megfogtuk vele az isten lá­bát”. Tévedtünk, hiszen miután megkapta az előleget, küldött egy faxot, hogy az alapozási munkákat a tanulmánytervhez képest 30 millió forinttal drá­gábban tudja csak megcsinálni. Nem egyezett meg a földmun­kák elvégzésére — áron alul — vállalkozó siófoki céggel sem; akkor kezdett gyanússá válni az ügy. Közben teltek-múltak a hetek... Úgy láttam, mindenem rámehet, ha folytatom. Bank­kölcsönt kívántunk felvenni; a Flört diszkó és a telek lett volna a jelzálog... — Ön hol követett el hibát? — Először akkor, amikor több szakértőnek megmutattam a terveket, s nem hittem nekik, mikor azt mondták: 7-800 mil­lióba kerül majd a beruházás. Jött ez a nagyvállalkozó, s csaknem a feléért megépíthető- nek tartotta. Azt is beláthattuk volna, hogy „túl sokat” markol­tunk, talán lejjebb adhattuk volna az igényeinket. — Most is ott tartanak, mint a telek megvásárlása idején. — Pontosan. Közben tárgya­lunk az érdeklődőkkel, mert azért folyamatosan keresnek bennünket. Persze, azon nem csodálkozom, ha ezek után tel­jesen megrendült a bizalom a Schilling-telek iránt. Előre most már senkitől nem kérhe­tünk pénzt, majd csak akkor hirdethetjük meg az üzleteket, ha mutatunk is valamit, ha egy tőkeerős vállalkozó bevonásá­val már megkezdtük az építke­zést. — A bírósági pertől mit vár­nak? — Azt, hogy a húszmillió fo­rint fölvett előleget visszakap­juk a fővárosi cégtől. Kemény csata lesz, de most már lega­lább nyugodtan alszom. Nincs más hátra, mint abban bízni, hogy mégiscsak megépül a Shopping Center... Fónai Imre Tanuszoda építését tervezik Korábban már beszámoltunk a siófoki fiatalok úszásoktatá­sának meglehetősen mostoha körülményeiről. Jelenleg az Ezüstpart hotel ad lehetőséget arra, hogy az 1. és 2. osztá­lyos nebulók mind megtanul­janak úszni. A hotel egyik medencéjének átalakításához — 15 millió forintba kerülne — az önkormányzat nem já­rult hozzá. Az uszodaügy ez­zel nem került le a napirend­ről. A napokban összeültek az általános iskolák igazgatói, az Ezüstpart SE vezetői az or­szággyűlési képviselőkkel, hogy gondjaikra megoldást keressenek. A városi uszodára — mint mondták — egyha­mar nem lesz pénz Siófokon, és az is bizonytalan, hogy az Ezüstpart hosszabb távon vál­lalja-e a tanulók fogadását. Az iskolaigazgatók javasol­ták: ha valamelyik iskola mellé építenének egy kismé­retű tanmedencét, azzal jelen­tős összegeket lehetne megta­karítani. (Nem kellene szociá­lis helyiséget, közműveket építeni, s az iskolák a város- központban vannak.) Ehhez szükség lesz az iskolaszékek­kel való együttműködésre, s pályázatok útján is enyhíteni lehetne a pénzgondokon. Az igazgatók azt is javasolták, hogy az önkormányzat érté­kesítse a Balaton-parti napkö­zis tábort, amely az év 10—11 hónapjában amúgyis kihasz­nálatlan. A folytatás ez ügy­ben az oktatási, közművelő­dési és sportbizottság feladata lesz. (Fónai) Horgászok Földváron A tavasz csalhatatlan jele, hogy egyre több horgászt látni a Ba- laton-parton. Képünk a balatonföldvári kikötőben készült fotó: jutási Róbert

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom