Somogyi Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-18 / 65. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 1995. március 18., szombat Igazságosztó törvényt A Somogyi Hírlap Vadászok és bérkilövők harca címmel megjelent írással kapcsolatban kívánom elmondani a véleményemet. A cikkben egyet lehet érteni azzal a megállapítással: ha a gímszarvas vadászatát sürgősen életmentő tilalom alá nem veszik, megérhetjük a kipusztulását. Bocsássanak meg nekem a velem egyet nem értők. Ennek a nemes vadnak a katasztrofális megfogyatkozása nem egyedül a törvényhozókon, még csak a törvényen sem múlott, hanem azokon a terüle- tes vadásztársaságokon, állami vadászterületek vadgazdálkodásán, akik sok-sok aggódó vadász figyelmeztetése ellenére télen-nyáron lőtték vagy lövették a szarvast. Az önzés szülte cselekedeteket mindig átkos körülmények követik. Nem egyszer a kárra, hamis vadlétszámra hivatkoztak, még akkor is, amikor már látható volt a katasztrófa. Nekem egy vadászat alkalmával a szemembe mondták, amikor kértem a vadászmestert, hogy ne bántsák már a szarvast, hiszen alig van: — Hogyne! Azért hagyjuk meg, hogy jövőre ti lőjétek meg? Az efféle gondolatok miatt érkeztünk el a mostani helyzetig, amikor már felsírnak a vadászok: mi lesz holnap, holnap után? Minden rossz, kellőképpen át nem gondolt intézkedésnek, rendeletnek a következménye a keserű kudarc. A sok tévedés, a koronás anyakancák exportra vagy vágóhídra küldése, a fejőstehenek levága- tása, a kocaállomány egynegyedére csökkenése az a gyászos örökség, ami már történelemmé erősödött, és ez „begyűrűzött” a vadgazdálkodásba is. Most, amikor hosszabb távon érezhető bajban vagyunk, a hibát rá akarjuk testálni valakire. Hol vannak a virágzó, népes falvak, az erős paraszti birtokok? Most a vidék megsegítéséről szóló felhangtól félek. Ne hogy úgy jáijunk, mint a göllei ember, aki annyira szerette a csikóját, hogy agyonszorította. Visszatérve a vadgazdálkodásra: nem azoknak kellett volna meglátni a rohamosan apadó vadállományt, akik nap mint nap együtt éltek vele? Nem nekik kellett volna időben abbahagyni a hetente ismétlődő les- és hajtóvadászatot? Bizonyára része lehet az orvvadászatnak is a létszám apadásban. de semmi esetre sem olyan mértékben, mint ahogy azt feltüntetik. A házitolvajnál nincs rettenetesebb, mert neki sokféle lehetősége van. Az okok villogtatásával nem sokra megyünk. Igazságosztó törvény kel, amely majd rendezi ezt a tarthatatlan állapotot, miszerint az egyik magyar állampolgár 15-20 ezer hektáron szabadon vadászhat, a másiknak meg csak a vágyódás marad. A bérkilövők és független vadászok első kongresszusán Tatán, február 25-én az erdészeti főhatóság vezérigazgatója azt bizonygatta, hogy még mindig sok a gímszarvas; legalább 30 százalékos csökkentésére van szükség. A kongresz- szus nem értett vele együtt. Ahol eddig megélt a vad, ott ezután is élni fog. Annak a kezébe kell adni a terület kiadás jogát, akinek a területén a vad él, és a kár értéke is őt illeti. A fent említett kongresszuson olyan felszólalás is elhangzott: olyan törvény kell, amely szabályozza a vadászterületek nagyságát. Megfogalmazódott, hogy 6000 hektárnál nagyobb és 2000 hektárnál kisebb vadászterület ne legyen. így az állami területekből, a nagy társaságok területeiből ami leesik, abból a bérkilövők is területhez juthatnának. Minél előbb erős vadászati törvény kell! Az majd zabolát tesz azokra, akiket meg kell zabolázni. Akinek területe lesz, annak legyen miért félteni a vadját, hiszen hosszabb távon a magáénak tekintheti. A közös ló elmélete itt is bevált. Bebizonyosodott, hogy az állam a legrosszabb gazda. Cséplő József, Fonó Bizalmatlan parkolóőr A közelmúltban Kaposváron az Ady Endre utcai parkolóban. Fizetni akartam, de csak 1000 forintosom volt. Azt mondta az őr, hogy nem fogadhatja el sem az 1000, sem az ötszáz forintost — a főnök megtiltotta —, mert hamisítják. Kérdeztem: mi legyen? Közölte velem: addig nem mehetek el, ameddig valahol fel nem váltatom az ezresemet. Mivel az ember ideje pénz — remélem, nem hamisított — azzal töltse, hogy egyik boltból a másikba futkos pénzt váltani? Gondolom, autós társaim is jártak már így. Kérem, nézzenek utána a dolognak, vagy állítsanak fel parkolóórát. Zag Patrícia Kaposvár, Kereszt u. 1. 3/1. Ne nagypénteken! Köszönet a gyorsaságért Az elmúlt időben sok panaszos levelet olvastam a lakossági szolgáltatásokkal kapcsolatban. Én ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. Február 28-án reggel telefonon felhívtam a balaton- boglári Kögáz kirendeltségét, hogy elromlott a gázmérő órám, és nem tudok fűteni. Tíz percen belül ketten kijöttek hozzám, és elhárították a hibát. Molnár Géza Balatonboglár, Szomoly u. 30. Burgenlandban nemrég négy cigány meggyilkolása miatt az egész országban egy percre megállt az élet. Vezető politikusok jelentek meg a temetés színhelyén, kifejezve a kisebbség megbecsülését, elítélve a tettet. Naponta hallható, olvasható, látható kisebbségi problémák megoldása a rádióban, tv, újságokban. Negyedik osztályos gimnazista lányom szalagavató bálján szép nyitótánccal szerepeltek, ami fellelkesítette és felbátorította őket, hogy jelentkezzenek egy országos pályázatra. A pályázatot Ballagó bál 1995 címmel hirdettek meg Budapesten a Kongresszusi Központban — egész napos versenyműsorral. Felháborodott és kétségbeeső kérdésem: ki védi meg ma Magyarországon a gyakorló keresztények kisebbségét? A versenyt ugyanis a keresztények legnagyobb emléknapján, nagypénteken kívánják megrendezni ! Elméletben szabad vallásgyakorlás van hazánkban. Ezzel szemben a verseny időpontjának kijelölésével kirekesztik keresztény gyereme- kinket a versenyen való részvételből. Juhász Zoltán Kaposvár, Táncsics u. 65. Ujjééét Mi Jéééí Nyílik az új DISZKONT Március 22-én Kaposváron, a 48-as ifjúság útja 31. alatt nyílik a Jééé Diszkont áruházlánc legújabb tagja! Kedvező árak, széles áruválaszték! Jééé Mennyi! ^ És csak ennyi! Jééé Diszkont. Kaposvár, 48-as ifjúság útja 31. Alea (avagy Aqua) iacta est... A kocka el van vetve. Fogalmazta a nagy hadvezér, de megtette ugyanezt a Somogyi Hírlap március 2-án és 3-án, amikor a Megyei Jogú Város és a Kaposvári Vízművek Kft vezetése a tisztifőorvos szakmailag alá nem támasztott véleményére alapozva ex katedra kinyilatkoztatta híranyagaiban, hogy nem kér a mérgezett Balaton vízből, mert a város alatt annyi a víz, hogy többé hallani sem akarnak arról ami a távvezetékről érkezik. Nem csak, hogy hallani, fizetni sem. íme a piacgazdaság! Én szolgáltatok, aminek költségei vannak, Ő elosztja, ka- szíroz, és jelentős haszonra tesz szert. Ez ismerős magatartás, egyesek szerint szinte már természetes velejárója az átmeneti időszaknak. Uraim! Irány Európa! Különös egybeesések figyelhetők meg az utóbbi időszakban. Kaposvár önállósítja magát, önálló vízellátásra rendelkezik be — mondván, a város polgárait nem kívánja terhelni a DRV Rt magas díjaival. Ugyanakkor súlyos tízmilliókért kutakat furat. A fonyód-kaposvári távvezeték a létesítményeivel együtt 800 milliós értéket képvisel, s bezárásra ítélik. Vajon 1981-ben kinek az érdekében és kinek a pénzén épült? Igen, a megyeszékhely polgárainak érdekében, amiben a megyének is súlyos százmilliói vannak. S akkor találnak egy fémet, az alumíniumot, meg egy kórt (Alzheimer) és riogatják a lakosságot. Persze a kaposvári vas az más, az helyben van, meg különben is már megszokta a fogyasztó. Ha a DRV Rt „kiűzetett” a városból, talán még akkor is minden baj okozójaként a fogyasztók mumasa marad? Kétségtelen tény, hogy vita van a Kaposvári Vízművek Kft vezetése és a DRV Rt között, ami normális piacgazdaságban elfogadott. Csak a sárdobálás nem. Az sehová sem vezet. Illetve oda, hogy a sajtóban üzengetünk egymásnak, úgy, hogy a „hírbe hozott” cég, az egyébként is érzékeny víziközmű szolgáltatás hitele kérdőjeleződik meg és nem csak Kaposváron. Mert van egy Balatonunk is, ahová vendégeket hívunk, várunk itthonról, külföldről. S a vendég figyel, tájékozódik és lehet, hogy otthon marad. A szezon végén siránkozunk, hogy a nemzetgazdaság bevételei elmaradtak. Bizonyára a sajtó jeles képviselői akkor is jelen lesznek. A végére csak annyit: a távvezetékről átadott víz valóban drága, mert tisztítás után 60 kilométerről kell szállítani, mint ahogy minden, ami manapság körbe vesz bennünket. De nem mérgező, amit az erre illetékesek (OKI, ÁNTSZ) bizonyítani fognak. Ilyenkor jut eszébe az embernek az egyszeri lány esete, akit hírbe hoztak, aztán kiderült róla, hogy ártatlan. De erre már ki figyel oda? Jánossy Gábor Dunántúli Regionális Vízmű Rt titkárságvezető, tájékoztatási referens Vízdíj Barcson A Somogyi Hírlap 1995. március 3-i számában a címoldalon megjelent „Kaposvár nem kéri a Balaton-vi- zet” című cikk hatására határoztam el levelem megírását. Minden elismerésem Kaposvár város önkormányzatának, a polgármesternek. Nem fogadják el a DRV intézkedését, azt, hogy 38,90 forintról 55 forintra akarják emelni az ivóvíz árát. Ebből adódik, hogy 1995 évben vízdíj emelés nem is lesz Kaposváron. Merőben más a helyzet Barcson. Ugyanis az ivóvíz árát az 1994 évi 47 forintról 78 forintra emelték, amely 66 százalékos emelést jelent. A csatorna díjat 32,30 forintról 48 forintra emelték, amely 49 százalékos emelkedést mutat, áfa nélkül. A barcsi képviselő-testület a fenti drasztikus emelést elfogadta. Az emelés mértékét a DRV a víz minőségének javításával indokolta. Mi, vízfogyasztók nem tapasztalunk oly mértékű javulást, amely indokolta volna a fenti mértékű emelést. A fentiekből levonható tanulság, hogy a lakosságnak olyan képviselő-testületet kell választani, amely minden érdek elé a lakosság érdekét helyezi. Mezei József Barcs Csábító munkaajánlat keserű tapasztalat Alacsony nyugdíjam arra kényszerít, hogy állandóan figyelemmel kísérjem az újság állás- hirdetéseit, és az adandó alkalmat megragadva válaszoljak a felhívásra. Ezt tettem február 13-án is, amikor válaszoltam a a Rész- munkaidőben címmel megjelent hirdetésre. Hadd ne írjam le a hosszú hirdetés szövegét, de a csábító ajánlat a százötven forintos térítési költség volt, melynek reményében azonnal tollat ragadtam, írtam és vártam. Az eredmény kissé lehangolt, ugyanis egy fénymásolt papírt kaptam. Ebben az állt, hogy fizessek be nyolcszáz forintot adminisztrációs díjra, és eztután választhatok a zacskóragasztás és a gyöngyválogatás között, de előzőleg fizessek be tízezer vagy tizenötezer forintot. Azt már nem írta, hogy miből. Ez úton szeretném felhívni sorstársaim figyelmét: csak azt a hirdetést vegyék komolyan, amelyik feladója nem válaszborítékot kér, hanem kizárólag munkát ajánl, mert a előbbi csak a feladónak hoz pénzt, és nem a dolgozni akaró személynek. Tönköl Gáborné Biissü
