Somogyi Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-14 / 62. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES VILÁG 1995. március 14., kedd Az utolsó eligazítás a történelmi űrrepülés előtt. Ez lesz az első alkalom, hogy amerikai asztronauta - Norman Thagard, orosz űrrakétán indul, orosz társaival a vilá­gűrbe. A kilövés ma lesz Bajkonurban fotó: feb-reuters Világrekorder poprajongó Nagy-Britanniában a törvény megengedi, hogy polgárai jó­val születésük után is, elő- és utónevek akár tucatjait illesz- szék a már meglévőkhöz — mindössze egy kérvényt kell benyújtaniuk a helyi hatósá­gokhoz. E rendelkezést hasz­nálta ki alaposan Anthony Phi­lip Hicks, aki addig toldozta becsületes, anyakönyvezett nevét, míg az a múlt év végére 3350 tagúra duzzadt. Ezzel természetesen ő tartja a világ­rekordot, s eredményével be­került a Guiness Rekordok Könyvébe. Mr. Hicks nagy bajban lenne, ha egyvalaki is autogramot kéme tőle, ugyanis ha le kellene írnia tel­jes, hivatalos nevét, körülbelül egy órán át piszmogna nem éppen rövidke kézjegyével. A 24 éves fiatalember — aki megszállott poprajongó — mégsem elégedett meg ennyi­vel: újabb, saját csúcsát meg­döntő névváltoztatásra készül. Kérvénnyel fordult a hatósá­gokhoz, amellyel szeretné el­érni, hogy kedvenc zenekará­nak, a Level 42-nek a nevét is felvehesse 3351-ikként. Múzeum a zsebben Megszületett a zsebben hord­ható múzeum. Bill Gates, a Microsoft cég alapítója és társ- tulajdonosa, aki világméretű művészeti kiadót akar terem­teni, a minap megállapodást kötött a világhírű Philadelphia Museummal, s ennek értelmé­ben „feldolgozta” a múzeum 1300 remekművét. Most pi­acra dobott CD-ROM lemeze­ikkel otthonunkba hozhatjuk a nagy képtárak féltve őrzött al­kotásait. A vásárló otthoni számítógépén kiválasztja az őt érdeklő korszak bármelyik művészét, felvilágosítást kap a festő munkásságáról, megis­merkedhet a kép szerkezeté­vel, kinagyíthatja annak rész­leteit. Egyes intézmények — mint például a New York-i Metropolitan — ma még kötik az ebet a karóhoz, s úgy vélik, hogy fontosabb az eredeti al­kotások megfelelő tálalása. A „Le Louvre” című CD-ROM azonban már elindult hódító útjára: Cannes-ban megkapta a „Milia d’Or”-t, a multimédia Oscar-díját. Ikrek 3 hónapos korkülönbséggel Celeste Keys egy New Orle- ans-i kórházban látta meg a napvilágot. Az orvosok a 2,5 kilogrammos kislányt a iker­bátyja Timothy mellé fektet­ték, aki már három hónappal korábban megszületett. Az eset ugyan különleges, de egyáltalán nem egyedülálló: Timothy és Celeste Keys ugyanis egy 1943-as rekordot döntött meg, amikor 56 napos időeltolódással jöttek a világra az ikrek. Timothy a gondos ápolásnak köszönhetően idő­közben ugyanannyit gyarapo­dott, mint a húga. Az orvosok mégis aggódtak miatta. Attól tartottak, hogy a koraszüléskor elszenvedett agyvérzés a ké­sőbbiekben tanulási nehézsé­geket okozhat. Az ikrek egészséges fejlődése azonban most már biztosra vehető. Betyárvilág - romantika nélkül Placebo Szalay Istvánná panasszal hívta siófoki szerkesztősé­günket: elmondta, hogy a kórház melletti patikában olyan gyógyszeres dobozt kapott 354 forintért, amely­ben sem használati utasítás, sem pirula nem volt. Nem ad­tak helyette újat. Arról be­szélt: be kellett volna már vennie a tablettát, a körzeti orvosánál viszont már csak holnap tud új receptet fel­íratni. Nem is a kidobott pénz bosszantja, de előfordulhat az eset mással is, aki nem tud megfizetni egy újabb adagot — ezért telefonál. Bozsik József, a patika ve­zetője kérdésünkre elmondta: sajnos, nem ez az első eset, amikor a gyógyszeradagoló automata nem teszi bele az üvegbe, amit kellene. A dol­gozói pedig a kilencmillió fo­rintos árukészletet nem tud­ják darabról darabra átvizs­gálni. — Más boltokban is a pénztárnál lehet utoljára rek­lamálni — mondta Bozsik József. — A hölgy több órá­val később keresett meg ben­nünket. A gyógyszergyárnak kell írni ebben az esetben, hogy orvosolja a panaszt. A patika vezetője beszélt arról is: várható, hogy egyre több panaszossal találkoznak majd, mivel drágul a gyógy­szerek ára. (Czene) Milliókat érő Beatles-házak Milliós ajánlatokkal bombáz­zák az ingatlanügynökségek azokat a liverpooli polgárokat, akik a hajdani Beatles-fiúk ott­honában családjaikkal laknak. A négy szerény házikóért kü- lön-külön és együttesen is csil­lagászati összegeket kínálnak — ám a tulajdonosok egyelőre nem nem áll szándékukban el­költözni felértékelődött hajlé­kukból. Sheila Jones, a volt McCar- ney-ingatlan tulajdonosa, derű­sen meséli: a Beatles-rajongók még azért is hajlandók fizetni, hogy ráülhessenek a vécére, amelyen annak idején Paul tró­nolt. Emest Burkey, aki a Len- non-féle házat lakja, táblát akasztott ki a kerítésre, tudatva mindenkivel, hogy otthona nem emlékhely, ezért senki ember­fiát nem enged be. A bejárati ajtó biztonsági zárai épek voltak, viszont a hátsó ud­varra néző ablak tárva, nyitva. Feltörték? Dehogy. Belülről nyitották ki, kényelmesen, mi­után annak rendje és módja sze­rint felhúzták a rolót. Hát ak­kor? A kamra szellőzőablakára — nem betörők, inkább kóbor macskák ellen — felszerelt rács a földön hevert, jelezve, hogy ott történt a behatolás... A bejelentés után négy óra elteltével megérkeztek a hely­színelők: két fáradt, lqssé inge­rült rendőr. Egy másik „hely­színről” érkeztek, a hét folya­mán ki tudja hányadik betörés­hez a Balaton vidékén, ahol egyre szervezettebben, össze- hangoltabban, egyre gátlástala­nabbá működik az újmódi be­tyárok társadalma, amelynek összetettsége minden bizonnyal meglepetésekkel szolgálna, ha sikerülne felszámolni. Jókainál a menlevél A klasszikust, a múlt századi betyárvilágot — amely részben a katonafogdosás elől méltán menekülők kisebb-nagyobb csapataival kezdődött — körül­belül a 60-as évek végén, a kie­gyezés után, nem könnyen bár, de sikerült. Maradt a „betyár­romantika”, amely akkor virág­zott ki teljes pompájában, ami­kor már nem kellett tartani at­tól, hogy ádáz útonállók rabol­ják ki a vásárról hazafelé tartó kereskedőt, vagy gazdát, hogy két-három pengőforintért, né­hány birkáért elvágják az em­ber torkát a magyar tájakon. A szomorkás-szép népballadák Fehér Lászlóról, Bogár Imréről, Barna Jancsiról föltehetőleg akkor keletkeztek, szóltak a fo­gékony szívekhez, amikor a nemzedékek emlékezetéből már kiestek azok a rémtettek, amelyek okán ezek a búsongó legények bitófára kerültek. A múló idő eltakarította a szeny- nyet, s az útonálló rablógyilko­sokból szegénypártoló, igaz­ságtevő hősök lettek. Mert — valószínű — ilyenek is voltak köztük, sőt! Közismert, hogy Rózsa Sándor a szabadságharc­ban is harcolt hű betyárjaival. Jókai Mór személyesen vitte Kossuth menlevelét a híres al­földi betyárvezérnek, aki a vi­lágosi fegyverletétel után az osztrák császár hírhedt börtö­nében, Kufsteinben rabosko­dott. Amikor 1867 végén ki­szabadult, az egész nemzet ün­nepelte és — akárcsak Kossuth a menlevél által — fátylat borí­tott minden korábbi gaztettére. De hát... de hát... A derék Ró­zsa Sándor hamar megunta a hazafiúi babérokat. Bandája ismét összeverődött, s egyre-másra érkeztek a hírek rablásairól. De nimbuszából még ezek után is maradt va­lami: „Csak a gazdagokat bántja, a szegényeket segíti”, mentegette az elfogult közvé­lemény. De amikor 1868-ban Félegyháza közelében fölszedte a síneket, hogy vasúti szeren­csétlenséget okozva rabolhassa ki a halottakat, sebesülteket — egycsapásra véget ért dicsősé­ge; sajnálkozás helyett minden­ki megkönnyebbülve sóhajtott, mikor az egykori gerillavezér fennakadt a vaskezű rend­csináló, Ráday gróf hálóján. Egy nyomozó-zseni Egy (még) felderítetlen bűntett keserű kárvallottjaként, őszin­tén szólva, szívesen emlékezem meg Laucsik Mátyásról, Ráday zseniális nyomozójáról, aki mintegy ezer sötét bűnügy szá­lait fejtette fel, s akinek a ma­gyarországi betyárvilág fel­számolásában, a közbiztonság megteremtésében „oroszlánré­sze” volt. Laucsik Mátyás nem volt jogász, sem képzett krimi- nalista, hanem fűszerkeres­kedő, aki szerencsés pályamó­dosítása előtt vagy húsz eszten­deig mérte az árut — kávét, cukrot, pálinkafélét — becske- reki üzletében. A boltja afféle kaszinó jellegű intézmény lett, népszerű találkozó helye úrnak, polgárnak, parasztnak. Reggel- től-estig két-háromszáz ember is megfordult Laucsiknál, aki mindenkit ismert, mindenki bi­zalmasa volt, s a pult mögül minden szót hallott, mindenre odafigyelt. „Szert tett egy olyan ritka kincsre — írta róla az egykori szegedi újságíró, Mik­száth Kálmán — melyet az erő­sek, a bölcsek, a művészek gyakran hiába keresnek: ez a kincs, ez a hatalmas fegyver pedig az emberismeret.” A koronázás után egy évvel a kormány rádöbbent, hogy Ma­gyarország jelentős részén — különösen a Tisza-Duna men­tén, hat-hét vármegyében — gonosztevők szövetkezete ga­rázdálkodik: tolvajok, rablók, orgazdák, valamint „becsület­ben köztiszteletben álló” jó­módú polgárok, akik a gaztet­tek legfőbb haszonélvezői vol­tak. A 19. századi magyar maf­fia „annak rendje és módja sze­rint” terrorizálta a lakosságot, a német sajtó riasztó cikkeket közölt a magyar közállapotok­ról, amelyek valóban riasztóak voltak, s egy vaskezű, éleseszű rendcsináló után kiáltottak. A kormány megtalálta Rá- dayt, Ráday pedig Laucsik Má­tyást, a fűszeres nyomozó-zse­nit, s körülbelül ez időben szá­molták fel a somogyi, bakonyi, hansági zsiványfészkeket is. Gyűrött milliók A korabeli sajtó — még Ráday fellépése előtt — egy szegedi esetet említett vérlázító példa­ként a haramiák határtalan vakmerőségére. „A város leg­népesebb utcáinak egyikében — írták (talán éppen Mikszáth Kálmán) — a Rozália kápolna mellett a postát fegyverrel tá­madták meg.” Ez jutott eszembe, amikor a tévé hírül adta, hogy Szegeden (megint Szegeden!) egy motor­biciklis úr fejbe lőtt egy fiatal vállalkozót, aki vadonatúj Mer­cedesét vezette. Az autóban mellesleg 15 millió forint kész­pénz volt, de a merénylőt ez az összeg „hidegen hagyta”. A né­zők milliói — köztük kisnyug­díjasok, munkanélküliek ezrei — káprázó szemmel nézték a nejlonzacskóba gyűrt ötezrese­ket... Hogy ez a fiatal vállal­kozó mire vállalkozott? Hogy a támadója ki volt, és miért tette? Ki tudja... No és az Apeh látvá­nyos kifosztása a soha be nem fizetett áfák visszaigénylése ré­vén?! Milliárdos tételek... Jog­hézag? A 90-es éveket netán a joghézagok évtizedeként jegyzi majd a magyar história? Lehet­séges. Mindenesetre Laucsik uram ugyancsak kapkodná a fe­jét, ha manapság kéne nyomoz­nia! Hiszen itt még a „futóbe­tyár” is márkás autóval szágul­dozik (néha el is kapják gyors­hajtás miatt), nem szólva a Ró­zsa Sándor formátumú szemé­lyiségekről. A minap kedvenc tévéműso­romat, a Magyarországról jö­vök címűt néztem. Néhány, e cikk témájához kapcsolódó be­szélgetés után egy néző beszólt a stúdióba: „Vajon nézi-e ezt a műsort Horn Gyula?” kérdezte szónokiasan, majd hozzátette: „mert ami ebben az országban van, az eszméletlen.” A mondat stilisztikailag meglehetősen pongyola. De, kétségtelen, figyelemre méltó. Szapudi András Oscar a legértékesebb silány szobor Március 27-én tudja meg a világ a neveket A képzőművészeti lexikonok ugyan meg sem említik, mű­vészeti értéket sem képvisel, mégis a világ egyik legismer­tebb alkotása az a szobor, amelyet minden évben fényes ceremónia kíséretében oszta­nak ki a legjelesebbnek ítélt filmek és filmesek számára. Az Oscar-díj — vitán felül — évtizedek óta a legmagasabb elismerés a mozi világában. A kis szobor odaítéléséről az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia dönt, melyet a moziipar 36 vezető személyisége alapított meg 1927 májusában. Az ok­iratok szerint az akadémia nonprofit szervezet, amely­nek alapvető célkitűzése, hogy segítse a film technikai és művészeti fejlődését. A szobor alapötlete a testü­let első művészeti igazgatójá­tól, Cedric Gibbsontól szár­mazik, aki — a legendárium szerint — egy papírszalvétára vázolta föl a figura tervét. Os- cart George Stanley, amerikai szobrász öntötte végső formá­jába: a filmtekercsen álló ma­gas, izmos alak, kezében karddal 1927 óta semmit sem változott, csupán a plasztika talapzatát emelték meg az idők során, hogy a kompozí­ció arányain javítsanak. * * * Az első Oscar-díjakat 1928-ban osztották ki, ám ak­kor még senki sem gondolta, hogy az átadás valaha is vi­lágra szóló esemény lesz. A legtekintélyesebb médium, a rádió be sem számolt a díjról, és a korabeli lapok is csak né­hány sort szenteltek az aka­démia kezdeményezésének. Az első győztesek nevét csak a részletes filmlexikonok őrzik: a legjobb női alakítás díját Janet Gaynor, a legjobb férfi színésznek járót Emil Jennings nyerte el, míg az 1927-es év legjobb filmjének a Szárnyak című alkotást ítél­ték. * * * „Egészen olyan, mint Oscar bácsikám!” — kiáltott fel 1921-ben Margaret Herrick, az akadémia frissen felvett ifjú könyvtárosa, mikor meg­látta a szobrot az igazgató asztalán. Az esetnek fültanúja volt egy újságíró is, akinek annyira megtetszett a név, hogy cikkében Oscamak ke­resztelte a figurát. A név rajta ragadt a szobrocskán, s immár 64 éve viseli oscar Pears, amerikai farmer után. * * * A 23 centi magas, 3 és fél ki­lós, 24 karátos arannyal futta­tott plasztikákat 1983 óta a chichagoi Owens-cég készíti. Egyetlen példányon 9—10 alkalmazott dolgozik átlago­san 10 órán keresztül. Amikor a kész darabokat Kaliforniába szállítják, még senki sem is­merheti a győztesek kilétét, így a szobor boldog tulajdo­nosainak az átadási ceremó­nia után kis időre meg kell válniuk a díjtól, hogy nevüket a plakettbe véshessék. * * * A gyártók az Oscar-szobrok minden példányát sorszám­mal látják el, így azokat könnyű azonosítani, ha ille­téktelen kezekbe kerülnek. Mindeddig csak néhány esetben történt meg, hogy ugyanazzal a sorszámmal új díjakat kellett készíteni. Ez történt azoknak a győztesek­nek a szobraival, akik 1943 és ’45 között érdemelték ki az elismerést: ekkoriban ugyanis ideiglenesen gipszfigurákat osztottak i, amelyeket később kicserélték fémöntvényekre. Az akadémia kérésére új­ragyártották Gene Kelly szob­rát is, miután az eredeti a tűz martalékává vált, amikor a művész kaliforniai háza leé­gett. * * * Minden évben 40-60 darab kerül ki a becses aranyplasz­tikából az Owen-cég műhe­lyéből. Tavaly 37 díjat osztott ki a nagy tekintélyű grémium, az idei győztesek nevét — a február 14-idi jelölések után — még csak találgatni lehet. Március 27-én fogja meg­tudni a világ azoknak a nevét, akik hazavihetik a világ egyik leghíresebb szobrát, amely­nek igazi értékét csak néhány beavatott ismeri. Eszmei ér­téke azonban felbecsülhetet­len: tulajdonosának a világ­hírnevet jelenti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom