Somogyi Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-25 / 48. szám
SOMOGYI HÍRLAP Elégették valamennyi Nikién őrzött kéziratát Háromszor temették, de él Díszes kard őrzi a költő emlékét fotó: király j. Béla Szirmay Endre két verse Titkokat zenél Sárgállik már a szomorúfűz ága pedig még február rázza üstökét de a mélyben már mocorog az élet sejtelmes remegés búgja a zenét. Készülnek már új vágyak föltámadni friss életet szülnek a fény meg a szél — és ha még te is segítesz szíveddel a holnap teremtő titkokat zenél. Újakat terem A modem kor bátran hirdeti: az ősi álmokat már nem szíveli túl is lép önmagán nem béklyózza a megejtő magány szabad művészete kész csoda — akár varázsló, akár mostoha mindenképpen újakat terem s erőt vesz a rontó végzeten. Hatéves számháború Könyveket ajánlunk SZIMONIDESZ LAJOS A világ vallásai Az első magyar nyelvű mű, amely a vallás közérdekű kérdéseit objektívan tárgyalja. E gazdagon illusztrált, hézagpótló kötetnek a Biblia mellett van a helye a művelt emberek könyvtárában. (Háttér-1650 Ft) WILDNER ÖDÖN Léleküdítő Mintegy 2500 örökérvényű gondolat és elmés idézet gyűjteménye tudósok, bölcsek, filozófusok, írók és költők tollából az emberről, a szerelemről és a féltékenységről, a gyűlöletről, sok művészetről és a természetről. (Háttér, 480 Ft) F. FREDERICK-SMITH Belső hidak A keleti és nyugati orvoslás kapcsolódik össze ebben a könyvben. Az akupresszu- rás pontok, az energiazónák, testünk hidjai, amelyeket nem árt ismernünk - egészségünkért, gyógyulás érdekében. (Hungaprint, 698 Ft) AMBRUS ZOLTÁN Midas király Majdnem százéves könyv; számíthat-e a mai olvasó érdeklődésére? A Midas király a millennium keserédes világát idézi, egy síron túl is élő szerelem történetén mereng, hol pedig egy századvég magyar művészdrámáját festi. A regény többrétegű, s megismerjük belőle a sihederkorát élő Budapestet. (Magyar Könyvklub, 590 Ft) Csak a második csöngetésre nyílik az ajtó, amelyet kívülről két ősi farönk őriz. Egyiket hajdan — sudár vesszőként — még maga a nagy árvízi hajós, Wesselényi Miklós ültette a niklai Berzsenyi-kúria csöndes kertjébe. — Darabos József vagyok, én őrzöm a múzeumot — mutatkozik be tárlatvezetőm. A vastag falak között még páncélosabb a csönd. — Itt húzódott a háborús frontvonal, itt helyezték el a katonákat s valamennyi Berzsenyi hagyaték, amit a Mária néni őrzött odaveszett — mutat a korabeli bútorokkal mértéktartón berendezett teremre. — Élégették az összes kéziratot, köztük a kiadatlan verseit. Csak fotókópiák vannak, eredeti tárgy, kézirat egy darab sem maradt. 1945-ben Mária nénitől —, akit földbirtokosként osztályellenségnek kiáltottak ki —, amit csak tudtak elvittek a szedett-vedett népek s önkényesen beköltöztek a kúriába. Szétdúlták a költő sírját is, a csontjait szétdobálták. Berzsenyi Dánielt háromszor temették. Legutóbb 1947-ben. Az épületet a Berzsenyi Társaság 1946-ban, az akkori művészet- pártoló építésügyi miniszter és a megye segítségével újíttatta föl. Merényi Oszkár irodalomtörténész, Berzsenyi-kutatónak —, aki harminchat éven át foglalkozott a hagyatékkal—, köszönhető ez az anyag. A fotókópiák is akkoriban kerültek a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Ide, 1956-ban kerültek a korabeli relikviák. A terem sarkában méltóságo- san áll őrt egy korabeli ingaóra. Szemben vele kicsiny asztal, rajta a penna, s a nyitott vendégkönyv. — Olykor még idetéved egy-egy újságíró, főleg így az évforduló táján — kapja el tekintetemet a tárlatvezetőm. Főleg tavaly kerültünk az érdeklődés középpontjába, a tűz miatt. Pedig csak a szomszédos lakóház raktárrésze égett. Amúgy kevesen látogatják a múzeumot, körülbelül 2600-an évente. Vannak köztük külföldiek is, főleg németek, idegenbe szakadt hazánkfiai. De sok miniszter is megfordul itt. Legutóbb Dél-Amerikából érkezett egy csoport és könyörögtek: csak egy piciny kis kérget vihessenek Wesselényi fájából, mert nekik az lesz az Óceánon túl a legnagyobb kincsük. Meglepően nagy érdeklődést mutatnak Berzsenyi költészete iránt. Egy kedves francia hölgy, aki még pötyögött valamit magyarul meg volt róla győződve, hogy amit itt lát az a családi hagyaték. Sajnos a három Berzsenyi lány közül már csak báró Ungár Károly felesége, Piroska bárónő él. Ä kitelepítést követően 1992-ig ő vezette a múzeumot. A középső terem csöndjét gyakrabban töri meg a külvilág zaja. Itt gyűlnek össze olykor a Berzsenyi Társaság tagjai, vakító kamerák előtt tévé felvételek, játékos irodalmi vetélkedők zajlanak. Az egyik üvegvitrinben díszes kard és pisztoly. Vezetőm szerint ez az egyetlen darab, meg a díszes esküvői őv és a cseréppipa, amely a költő személyes tulajdona volt. Utóbbit, darabokban a sírból mentették ki. Közelítő tél — olvasom a megsárgult lapon. Vajon mit jelenthet a múzeum őrzőjének Berzsenyi Dániel költészete? Elhivatottságból, netán valami másért vállalta a tárlatvezetést? — Kényszerből — válaszol tömören. — Niklai nagynénén lebénult a fél oldalára s én vállaltam a gondozását. Itt a lakásom és a kenyér is ideköt. Berzsenyit szeretem, a költészetét kevésbé. Sokan vannak így vele az esztéták közül is. Múzeuló- gusnak kellene lennem s én csak szerszámkészítő vagyok. De földolgoztam az életét, és a munkásságát, elolvastam az összes versét, az esszéit és ismerem az irodalomtörténészeknek a költőről alkotott ellentmondásos véleményét is, akárcsak a Kölcsey-bírálatokat. A folyóson rozoga kisasztalon színes múzeumi kiadványok. A környék kincsei közül azonban hiányzik a niklai kiadvány. — Kevés a pénz — mondja kísérőm. — Pedig mennyi mindent lehetne itt csinálni, ha nem szólna bele mindenbe a műemlékvédelem! A szomszédos udvarban düledezik a Berzsenyiek istállója. Mihaszna népek élnek benne. Szégyene a falunak. Újjá lehetne varázsolni, meg lehetne szervezni a sétalovaglást s itt a kisvasút is. Föllendülne egy kicsit a vidék idegenforgalma... A park közepén, alvó fák körében a magányos költő mellszobra vigyázza a csöndes környéket. Várnai Ágnes A magyar közoktatásban a kilencvenes évek elején elkezdődött számháború folytatódik. A 8+4-es felépítés mellett feltűnt a 4+8, a 6+3, aztán a 6+4+2, a 10+2, legújabban a 9+3. Nem akarom a további lehetőségek felsorolásával folytatni, hiszen a tizenkettő — az általános és a közép- vagy szakiskolai oktatás éveinek száma — még jó pár módon felosztható. Akármilyen variációt választunk azonban, valamennyinek a sikeréhez legalább három dolog szükséges. Ahhoz, hogy az oktatás-nevelés eredményesen folyjék egy oktatási intézményben, szükség van tanulni vágyó és akaró gyerekekre. Olyanokra, akik látják, hogy van értelme tanulni. Szükség van — természetesen — kiváló tanítókra, tanárokra, nevelőkre. Olyanokra, akik látják, hogy van értelme tanítani, érdemes a pedagógus pályát választani. Ha elfogadjuk, hogy „kiválóvá csak kiváló tud nevelni”, nem kérdőjelezhető meg ennek fontossága. Ha ez a két feltétel nincs meg, ha ennek a két feltételnek nem teremtődnek meg a társadalomban az alapjai, lehetőségei; akkor lehet bűvészkedni, a számok variációit felvonultatni, számháborúzni, mindhiába. Olyan ez ugyanis, mint a labdarúgásban. Éleinte volt az 1—2—3—5-ös felállás, aztán a WM-rendszer, majd az 1-4—2- 4, a jelenlegiek pedig a szakértelemmel nem rendelkezők számára már áttekinthetetlenek, de valamennyi felállásnak a sikere azon múlott, hogy jó labdarúgóknak kiváló képzettségű edzőjük, szövetségi kapitányuk volt-e. Ahhoz azonban, hogy az oktatási intézményekben eredményesen folyjék a munka, a fenti két dolgon kívül szükség van egy harmadikra is, mégpedig arra, hogy a magyar társadalom, a magyar kormány, a magyar parlament megteremtse az előbbi két dolog valóra váltásának lehetőségét, vagyis: az oktatásnak valóban biztosítsanak elsőbbséget. Nyilvánuljon ez meg anyagiakban, a tanárok képzésében és egy stabil lábakon álló, minél előbb bevezetett, hosszú távra érvényes oktatási koncepcióban, amely jó tanulónak és jó tanárnak egyaránt biztonságot nyújt. Minden más a jelen pillanatban öncélú játszadozás, minden komolyságot nélkülöző számháború, amit legjobb lenne meghagyni — hogy én is a számoknál maradjak — 6-12 éves tanítványainknak szabad idejük múlatására, ha épen és egészségesen átvészelik a látszólag értük folyó, immár hatodik évébe lépő számháborút! Mihályfalvi László Szobrok fából tárlaton A nagyatádi szobrásztelep vezetője, Varga Géza szobrász- művész is részt vesz azon a tárlaton, amelyet Dombóváron a művelődési házban rendeztek meg. Az Orosz Péterrel közösen szervezett kiállításon a művészek faszobrokat mutatnak be. A művészeti tárlat március 13-ig tekinthető meg. Színiiskolások első pesti találkozója „Játszani is engedd!" címmel holnap és holnapután tartják Budapesten a magyar színiiskolások első találkozóját. A kilenc - nagyrészt a határon túlról érkező - társulat a rendezvény első napján a Zuglói Teatrinóban mutatkozik be, majd a Titanic Klubban farsangi mulatságon vesznek részt. A második nap programján szakmai tanácskozások és több bemutatkozó előadásra is sor kerül. Frank Sinatra most nyakkendőket fest Hamarosan saját nyakkendőkollekciót dob piacra az Egyesült Államokban Frank Sinatra. A 79 éves énekes-színész saját tervezésű motívumokkal díszíti a selyem nyak- bavalókat, amelyeken hímzett monogram jelzi a márkát. Az ár egyelőre nem ismert, de a kollekció valószínűleg még tavasszal az üzletekbe kerül. Sinatra nyakkendőit a Stonehenge Ltd árusítja majd. Sinatra egyébként régóta távol van a koncertszínpadtól, s találgatják, hogy vajon már végleg visszavonult-e. Ex librisek Gyulán a Dürer teremben Dürer az ex librisen címmel nemzetközi ex libris pályázat anyagából válogatott kiállítás nyílt február 23-án Gyulán a Dürer teremben. A mostani, harmadik biennálét Gyula és a Dürer Társaság rendezte. Tizenhárom országból 51 alkotó szerepel itt. A pályázat kiírt témája a bibliai Jelenések könyve, amelyet Dürer is feldolgozott metszetein. Az első díjat König Róbert grafikus- művész nyerte. A tárlat március 12-ig látogatható. Horvát nyelvet is tanul 14 kisdiák Ingyen látogathatják a szakköri foglalkozásokat a tanulók Barcson a 2. számú általános iskolában. A számítástechnikai ismeretek elsajátítása mellett lehetőség nyílik a diákoknak történelmi ismereteik bővítésére is, matematikai tudásuk gyarapítására is. Az iskolában ifjú vöröskeresztes szakkörben sajátíthatják el a tanulók az egészségügyi alapismereteket. Tizennégyen szakköri keretek között horvát nyelvet tanulnak. Liszt operafantáziák a Zeneakadémián Hegedűs Endre zongaraestjét hétfőn tartja a Zeneakadémia nagytermében. A művész Liszt operafantáziákat ad elő, többek között Bellini Az alvajáró és Donizetti Lucrezia Borgia című operájának átdolgozása szerepel a műsoron. Hegedűn közreműködik Hargitai Géza. Az 1954-es születésű zongorista Budapesten végzett, majd a Nemzeti Filharmónia szólistája lett. 1989- 92 között Japánban a sapporói állami egyetem vendégprofesszora volt. Zárva az idegennyelvű könyvtár Az Országos Idegennyelvű Könyvtár - átépítési munkák miatt - február 27-től néhány hónapra bezár. Az átalakítás azért vált szükségessé, mert a könyvtár zeneműtárát kiköltöztették a Városligeti fasorban levő épületből. A hangzó dokumentumokat, kottákat, könyveket most a könyvtárban kell elhelyezniük. Az 1992- ben műemlékké nyilvánított Molnár utcai épület olvasóterem alatti része lesz a Zeneműtár helye. A teljes átépítés és felújítás mintegy 30 millió forintba kerül, de még jelentős része hiányzik. A 250 ezer kötet, dokumentum és folyóirat egy részének még raktárhelyiséget kell keresni. A felújított könyvtár ősszel nyílik meg. Csehov Ványa bácsija az Asbóth utcában Csehov Ványa bácsi című színművét tűzte műsorára a Budapesti Kamaraszínház. A kettős premiert szombaton, illetőleg hétfőn tartják az Asbóth utcában. Szerebrjakov nyugalmazott egyetemi tanárt Kránitz Lajos játssza. Jelena Andrejevnát, a feleségét Ku- bik Anna. Vojnyickaja Tímár Éva lesz, a fia, Ványaként Újvári Zoltán lép színpadra. Csiszár Imre rendezte. Csehov 1897-ben írt művet hetvenöt éve mutatták be először magyar színpadon.
