Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-23 / 276. szám

1994. november 23., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 A laborban egyszerre tizenhatan tanulhatnak Fotó: Török Anett A három fenntartó önkormányzat finanszírozta Nyelvi laboratórium a berki iskolában Fonóban tizennyolc család fogyaszt batéi óvodakosztot Egy csomagtartónyi étek hordója Ez a második tanév a nagy­berki általános iskolában, hogy korszerűen felszerelt nyelvi la­bor segítségével sajátíthatja el az odajáró 336 tanuló a német, illetve az angol nyelvet. A bu­dapesti Alfárium Kft-től vásárolt százezrekben mérhető techni­kát a három fenntartó település, Nagyberki, Kercseliget és Mosdós önkormányzatainak költségvetési forrásából finan­szírozták. A labor helyiségét az aulá­ban választották le, a berende­zést egyedileg legyártott ele­mekből állították össze, amin még takarékoskodni is tudtak. A megspórolt pénznek pedig mindig van helye a nagyberki iskolában: a nemrég megvásá­rolt német nyelvi program után most a hasonló angol beszer­zésére készülnek, s az ismét közel 150 ezer forint. A nagyberki iskolában jár­tunkkor éppen egy angol órát szakítottunk félbe, hogy meg­nézhessük: mit is tud a nyelvi labor? — Nagy előnye, hogy a fej- hallgatós rendszer segítségé­vel igen jól hallhatóak a gyere­kek, és ők is tisztán hallanak, pontosan értenek engem egy-egy szövegfeldolgozó órán — mondta Sármezei Csaba. Az angol szakos tanár a rendszer további előnyeként emelte ki, hogy a vezérlőpultról irányítva képes bármely tanuló felhallga­tóját összekapcsolni a másik­kal, és egyszerre négy gyerek kapcsolására van lehetőség. Ilyenkor csak ők hallják egy­mást a 16 személyes laborban. — Az sem egy utolsó szem­pont, hogy mivel a gyerekek fe­jén ott a fejhallgató, nincs ide­jük mással foglalkozni, beszél­getni, hanem teljes figyelmüket az órára képesek összpontosí­tani — tette hozzá Sármezei Csaba. A nagyberki iskolában szak­kör formájában már az első év­től a harmadikig tanulhatnak nyelvet a gyerekek, negyediktől lép be az órarendszerű nyel­voktatás, tudtuk meg Somlóiné Kovács Anna igazgató-helyet­testől. Mint a nemrég megvásá­rolt nyelvi programról elmondta: a módszertani könyvből, hang­anyagból és kiegészítő szem­léltető eszközökből álló együttes rendkívül hatékony. A diákok nemcsak a könyvet, de a hanganyagot is hazavihetik, hogy otthon is tudjanak gyako­rolni. Az Alfárium nyelviskola szak­tanárainak, fejlesztőinek tudá­sát az is kifejezi, hogy a német nyelvi programjukat nemrég egy német partner vásárolta meg, s azt a világ több pontjára fogja eljuttatni, hogy abból ta­nulják az érdeklődők a nyelvet. — A szerződésünk szerint az Alfáriumosok ingyen készítik föl pedagógusainkat és órákat is tartanak nekik — mondta az igazgató-helyettes. Ez az együttműködés iskola és nyelviskola között, önkor­mányzatok anyagi támogatása mellett példaértékű. És még ko­rántsem jutott el a végéhez, hi­szen az angol program megvá­sárlása csak eztán következik. B. T. Sok éve már, hogy a fonói Kossuth utca egyik házának kerítésére nap nap után ki­aggatják az ottlakók az ét­hordóikat. Annak idején az a tízméteres kerítésdarab lett eme funkcióval felruházva, s ma már természetes, hogy azon lógnak a hagyomá­nyos fém, valamint a kissé csicsás, ámbátor roppant praktikus műanyag étektar­tók. Általában fél tizenkettő felé kanyarodik a mutató, amikor a királykék Moszkvics a kisgya- láni útról határozottan a Kos­suth utca felé veszi útját. Pin­tér Károlyné, Pannika autójá­nak hangjára az étkeztetés­ben résztvevők szájában azonmód összefut a nyál, nyílnak az ajtók: hisz a járgány nem mást, mint az aznapi kosztot fuvarozza. Felpattan a csomagtartó, benne tizennyolc fonói család tizennyolc éthordója, Pannika szinte oda se néz, anélkül is tudja, melyik az a négy ét­hordó, amelytől itt, a Kossuth­ban kell megválnia. Az egyiket fel sem kell akasztania az üres ételtartó helyére, hiszen az 1. szám alól már ide is ért a kis­nyugdíjas, mosolyog, és ér­deklődik: mi a mai...? A túrós­csusza éthordóban kerültének tényétől a kisnyugdíjas még vidámabb lesz, és elégedetten osztja meg véleményét ve­Lecserélt fahíd Életveszélyessé vált, ezért mindenképpen sort kellett ke­ríteni a bőszénfai kultúrház előtti fahíd cseréjére. Ez a na­pokban megtörtént: vasszer­kezetű híd váltotta föl a régi korhadtat. Mint Nyitrai István polgármester elmondta, az instabil gyaloghíd kicserélé­sére mintegy százezer forintot áldozott a testület a költségve­tésből. A tartós és nagy teher­bírású fémszerkezetű átjárót daru segítségével emelték be a helyére és állították össze. lünk: mindig finomat és mindig eleget adnak a batéi óvoda konyhájának dolgozói. Kettő­nek is elég, teszi hozzá egy úr, aki a másik irányból, de még idejében érkezett: az ebéd még meleg. Ráadásul csak 61 forint az ára, teszik hozzá mindketten, mit lehet azért kapni manap­ság? De van, akinek még a 61-nél is kevesebbért adják, sőt: a Kossuth végén egy hölgy ingyen kapja, de ez már a szociális helyzettől, a nyug­díj összegétől is függ, magya­rázza Pannika. Pintér Károlyné közhasznú­sága amúgy egyidős a fonói önkormányzattal: január 14-én lesz négy éve, hogy az Bárdudvarnokon és a kör­nyékbeli településeken járt néhány hónappal ezelőtt az ELTE 1970-es fizikus évfo­lyamából alakult fizikusklubjá­nak mintegy húsz tagja. A ke­rékpártúra és táborozás részt­vevőinek olyannyira megtet­szett a vidék és a barátságos fogadtatás, hogy minderről élménybeszámolót írtak a na­pokban. Mint fogalmaznak: Kaposszentbenedek határá­ban ütöttek tábort, ahonnan a túrák elindultak, s ahová a önkormányzat alkalmazásá­ban áll. Az ebédhordás mellett a múlt tanévben még a fonói iskola takarítását is ő végezte, a tíz fonói alsó tagozatos azonban szeptembertől már nem helyben jár iskolába, mi­vel az megszűnt. Az iskola ta­karítása helyett újabban a köz­területek tisztántartása marad rá, és már közhasznú felada­tok. De egyik sincs ellenére, mondja. A munkát pedig csi­nálja, amíg csak bír vele, és amíg a veterán Moszkvics is úgy gondolja, segédkezik a szociális étkeztetésben. B. T. A Kossuth utcában négy család kapja a batéi ebédet Fotó: Török Anett zselici lankák bevétele után visszaérkeztek. A fizikusok jártak a szentbenedeki kolos­tornál, Forintos László bárd- udvarnoki polgármester házi arborétumában, a vótai kas­télyban és hencsei golfpályán. A fizikusklub tagjai megje­gyezték: ritkán fordul elő, hogy ugyanarra a helyre több túrát is szervezzenek. A Zselicben töltött napok hatására azon­ban visszatérnek még erre a hangulatos vidékre, írják. B. T. Megkapta a Zselic szépsége a fizikusokat Peti Gyula maga dobja meg a kocsit kévével Fotó: Török Anett Peti úr kilátása húsz kéve csumáról Amíg itt beszélgetünk, má' ne tessék haragudni, de ennyi idő alatt én az előbb megdob­tam egy kocsit húsz kéve csumával, mondja, de tényleg nem azért, mintha már nagyon menne a következő húszért, csak mert így igaz. Flogy Peti Gyula a kocsit valóban meg­dobta, affelől kétség egy szál sincs, végtére is ott ül rajt a ha­tár csumán, szint a padkára le­térve lehet csak megelőzni a szekeret, úgy megvan az rakva, de hogy 64 évét meg- hazudtolóan tényleg ily kis idő alatt szórta-e föl a takarmány- nakvalót? Biztosan, gyakorlata legalábbis lehet benne. Kinn Keresztúr faluszéli kukoricásá­ban össze-vissza kétszáz kéve várja, húszasával dobva meg a lovaskocsit, az annyi mint tíz forduló a púposra dobott, majd a fapadig megcsupaszított szekérrel, előtte is egy tíz éves kancával. Lindával, aki bizony nem valami lelkes, bárcsak minden nap integetne valaki az útszélen, hogy „adjisten, meg­állna egy kis pillanatra”, gon­dolja a hátas, közben alig ész­revehetően szuszog. Meg aztán, térünk vissza a gyakorlathoz, sose volt olyan, hogy ne tettünk volna valamit, mindég is izegtünk-mozog- tunk a mamával; tizenhét évig voltam vasutas, itt a batéi ál­lomáson, amiatt vagyok egy kicsit alkalmi süket, tudja a huzat meg a zaj, hol meghal­lok valamit, hol meg nem; de a vasutasság közben is meg volt a pluszmunka. Ma már csak a négy marha van, a Linda, meg a 800 szögöl szőlő, a Rizlinggel, a Csaba gyöngy­ével, meg az Othellóval. Peti úr tehát lassan-lassan pattintana már házilag eszkábált ostorá­val, az állatok délután három órai etetéséig van még néhány forduló, és már lassan két sze- kérdobásnyi időt elbeszélget­tünk a kaposkeresztúri út men­tén. Peti úr amúgy jól elül a csumásszekéren, habár autó­ban azért biztos kényelmesebb lenne, mondja, de a kévék ma­gasából viszont lényegesen jobbak a kilátások. Ha azt nézzük, hogy a Peti-família, a négy unoka egyike sem vándorolt még ki Keresztúrról, akkor a kilátások nem is olyan rosszak. És a ke- resztúriságnak már hagyomá­nya van, Peti úr nagyapja is ott volt paraszt: már-már törzspa­rasztok vagyunk ebben a köz­ségben, említi meg. Édesapja szintúgy helybéli volt, még ő csináltatta a szekeret, vasve­retes szekér, szépen meg van csinálva. Igaz, elég macerás a szervi- zeltetése, ha valami nem szu­perál rajta, a göllei kovácsig kell vele elmenni, az pedig nincs valami közel. Olyankor erre van szánva a nap, reggel indulás, zötyögés Gölléig, ahol mind a szekér javítására, mind a ló patájának pucolására meg van a mód. Peti Gyula, a kaposkeresz­túri törzsparaszt úgy tartja, az ember nemigen szereti el­hagyni szülőfaluját. Peti úr azon kevesek egyike a falun, aki azt teszi, amit szeret. (Balassa) Fásítási program kezdődött Megkezdődött az a bőszén­fai fásítási program, amelyet lehetőség szerint több éven át kíván folytatni az önkormány­zat. A program a település két központi, egymással párhu­zamos utcája közötti részt érinti, amit a különböző fák és cserjék ültetésével igyekszik barátságosabbá tenni a testü­let és az ottlakók. Százezer fo­rintot adott erre most a képvi­selőtestület, a pénzből szom­bathelyi kétszer iskolázott, gömblabdás fákat, gömbkő­rist, juhart, szomorú fűzt és díszgalagonyát vásároltak. A kultúrház elé sövénycserjét tettek. Az ültetést társadalmi munkában végezték el, min­denki a háza környékén se­rénykedett. A fásítási progra­mot jövőre is szeretnék foly­tatni örökzöldek és díszcser­jék ültetésével. Gázberuházás Eddében Előreláthatóan az elkövet­kező hónapokban befejeződik a vezetékes gázberuházás Eddében. A mintegy kétszáz lakosú faluban a beruházás költsége megközelíti a tízmillió forintot. Ugyanebben az idő­ben folynak a telefonháló­zat-bővítés munkái is, aminek során tizenöt eddei család kap krosszbar telefont a somogy- jádi központtal megépítendő rendszerben. Családi est másodszor A tavalyi után immár máso­dízben tartottak családi estet Bőszénfán, a település kultúr- házában, szombaton. Az ön­költséges rendezvény, úgy tetszik, feliratkozik a már ha­gyományos rendezvények so­rába, és minden évben meg­rendezik majd. A közös va­csora és a bál mellett meg­rendezett programok idén is nagy tetszésre leltek: a har­minc nevezett bőszénfai férfiú lábszépségversenye, valamint a mindkét nem legszimpatiku­sabb jelenlévőit kiválasztó verseny egyaránt víd kedélyt varázsolt a terembe. Mellékút-építés pályázati pénzből Csak a céltámogatási pá­lyázati források tennék lehe­tővé Kercseligeten, hogy a te­lepülés egyelőre még csak lekövezett útjai szilárd, beton- burkolatot kapjanak. A céltá­mogatási pályázati lehetősé­gek a hírek szerint ugyan be­szűkülnek, de kedvező lehe­tőség esetén megpályázzák a beruházás támogatását. Lecserélnék a buszvárót A kaposgyarmati faluszépí- tők baráti köre a közelmúltban pályázatot adott be az orszá­gos egyesülethez. Az igényelt százezer forinto elnyerése esetén a település elavult buszvárója helyett egy újat építenének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom