Somogyi Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-08 / 237. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1994. okt. 8. szombat SZÍNES HÉTVÉGÉ A titkokat a kutyáinak mondja el Benkő, a „fenegyerek” Tizenháromszor bukott — Hatvanöt lemezzel a háta mögött Benkő Dániel a „renitens” gitárművész Fotó: Lang Róbert Két sikerdarabbal utazik a társulat Svéd kapcsolatok Babarczi László a „menedzser” szerepről - Ahol a gazdag teátrumok is panaszkodnak Könyveket ajánlunk PETŐFI SÁNDOR Összes versei A köteteket Petőfi Sándor életének legfontosabb eseményeit felsoroló, valamint a művek betűrendes, továbbá a versek keletkezési idejét követő mutatók egészítik ki. (Falukönyv - 598 Ft) SABINE CUNO Száz ötlet Minden évszakban, minden alkalomra mindenki talál maga kedvére való játékos barká- csötletet és játékleírást, ezek akár a szobában, akár a szabadban elkészíthetők. Kicsik és nagyok, türelmesek és türelmetlenek olyan ötletek közt válogathatnak, amelyek a ház körüli, könnyen beszerezhető olcsó anyagokból elkészíthetők. (Falukönyv, 750 Ft) NÁDAS PÉTER Emlékiratok A Nádas Péter életmű-sorozat keretében kerül sor az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb magyar regényének második kiadására. Az „Egy családregény vége” a nyelvi korlátokat ledöntve irodalmi bestseller lett Németországban, s az „Emlékiratok könyvét” is többször adták már ki németül, mint magyarul. Ideje tehát, hogy ismét a magyar olvasó kezébe kerülhessen a kötet. (Jelenkor-1200 Ft) PROHÁSZKA LÁSZLÓ Szoborsorsok Nincs még egy főváros Európában, amelynek emlékművei ebben az évszázadban annyi kalandot éltek volna át, mint a budapestiek. A kötet elsősorban azokat a műalkotásokat mutatja be, amelynek története bővelkedik kalandos, rejtélyes eseményekben. (Kornétás, 495 Ft) CHRISTEL ÉS ISABELL ZACHERT Várlak otthon, a Paradicsomban...! CHRISTEL ÉS ISABELL ZACHERT Belli Christel és Isabell Zachert könyve különös, fájdalmas olvasmány. Naplóregény, amely a halálról szól. Egy 15 éves kislányról kiderül, hogy menthetetlen rákbeteg. Hogyan éli meg a remények és a végveszélyek hullámvasútját ő és családja, erről számol be az édesanya. A regény világsiker lett alig egy év alatt! Bevételét a daganatos betegségben szenvedő gyermekek gyógyítására utalják át. (Magyar Könyvklub, 380 Ft) — Játsszak mindjárt még egyet? Visszatapsolnak? — kérdezte a második „ráadás” után Benkő Dániel. Kórusban hangzott az igen, s a gitárművész — hatvanöt lemezzel, kazettával, CD-vel a „tarsolyában” — már pengette is újabb szerzeményét a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskolán. — A gitárjáték fegyelmezettséget kíván. Fegyelmezett ember Benkő Dániel? — A szó ortodox értelmében nem. Sőt, renitens vagyok! Nem tudok beállni a sorba. Ha viszont a magamra mért penitencia, a gyakorlás, a koncertszervezés oldaláról nézem, akkor igen. — Két évtizede van a pályán. Környezete hogy tűrte el renitenskedéseit? — Nehezen. Többször letiltottak. Voltak próbálkozásai a rádiónak, az Interkoncertnek, és a közelmúltban a Filharmóniánál sem játszhattam. Egy várpalotai koncert után, ahova beültettem a kutyáimat, feljelentettek. Nem tudom, milyennek kellene lennem, hogy jó legyek. Már az iskolában sem tudtam. Tizenháromszor buktattak meg... Egyszer az általános iskolában, tizenkétszer a gimnáziumban. — Ön amolyan fenegyerek? — Én elég bohém vagyok ahhoz, hogy el tudjam viselni magamat, tudjam magam úgy „tálalni”, hogy mások is elviseljenek, de nem bírom a kötöttségeket, a diktatúrának azt a legkisebb szikráját sem tűröm, amikor egy kicsit emeltebb hangon rámszólnak. Akkor ütök. Engem már kismilliószor letartóztattak. — Miért? — Azért, mert visszapofáztam, üvöltöztem a vámossal és elküldtem a ... — Hogy vetődött erre a pályára? — Tánctanár-családból származom, megszerettem a gitárt, és később a klasszikus zenénél kötöttem ki. Aztán kilengtem jobbra-balra. Voltak korszakaim, amikor könnyebb zenét, saját feldolgozásaimat játszottam, aztán próbáltam picit emberszabásúbban közelíteni a zenéhez. Meg is vádoltak, hogy kissé romantikusan nyúlok a reneszánsz muzsikához. Azt nem lehet — mondták —, a reneszánsz az Immár harmadik kötetét adja közre a Művészetbarátok Egyesülete, amely egyike azon közösségeknek, amelyeket újabban a „civil szervezetek” sorában tartunk számon. Ez a budapesti székhelyű, ám tagsága s hatóköre szerint valóban országosnak nevezhető egyesület 1973-ban jött létre, s alapító tagjai között látjuk Z. Soós István festőművész nevét is. A közismert kaposvári pedagógusházaspár, Szirmay Endre költő és Sz. Bayer Érzsébet festőművész ugyancsak több szikár zene. Ez nem így van. Ha látjuk a reneszánsz kori festményeket, műalkotásokat és azokat a házakat, amelyekben az emberek éltek, akkor bebizonyosodik, hogy igenis ez vérbő kor volt. Emlékszem, Latinovits Zolival ültem egy öltözőben — egy közös sorozatban én csináltam a zenét, ő volt az egyik főszereplő —, és mindig azt mondta, amikor megérkeztem: Megjött a Benkő, a reneszánsz, ha, ha, ha... Aztán beszélgettünk. Vili. Henrikről, aki öli a feleségeit, Shakespeare koráról, ami olyan baro- mian vérbő, s akkor éppen a zene lenne olyan dögunalom? Amikor filmet készítenek a reneszánsz korról, akkor látjuk a vívójeleneteket, azt, hogy eszik az ürücombot, dobálják a csontokat hátra a kutyának, és közben három zenész cin- cog. Nevetséges, nem? — Nemcsak a hangszer és gazdája, hanem a gitárműmint egy évtizede tagja. Nemrégiben a somogyi irodalmi kirándulásra érkező egyesületi csoportot Szirmay Endre kalauzolta Kaposvár és Somogy művészeti, néprajzi értékei között. Elmondta, hogy az egyesületi élet hagyománya a művészetfelfedező és pártoló országjárás éppúgy, mint tárlatok, irodalmi, zenei rendezvények, találkozók szervezése. Ám legalább ilyen fontosak a tagok egymás közötti spontán kapcsolatai is. Az egyesület életébe, törekvéseibe, elmúlt évtizedévész és a közönség között is intim a kapcsolat egy-egy koncerten. Úgy vélem, ez és a zene meditálásra késztet. — A pillanatot szeretném megalkotni, hogy a jövőnek maradandó legyen. A meditálás egyfajta múltbatekintés. Én inkább azon morfondírozom, hogy mit kellene tenni a jövőben. Néha igen jó dolgok kerülnek ki az ujjaim alól. Hogy valóban jók-e, azt a kutyáim döntik el. Jó velük kommunikálni. A nézésükből megérzem, milyen a muzsikám. Ha nem köti le Ábrist és Kislányt a gitárszó — akármilyen virgoncok is —, akkor baj van. — A kutyák az elsők? — Nem. Van egy kétéves kapcsolatom. S a nő többet tud, mint egy férfi. Benne ki tud fejlődni egy világ, meg tud szülni egy gyereket. Éppen ezért az egészet látja. De a nő is titok, megfejthetetlen. Ugyanolyan, mint a zene. Lőrincz Sándor nek eredményeibe és próbatételeibe kalauzol bennünket a most kiadott harmadik kötet, melyet Gergely Mihály szerkesztett. A krónikák, művészeti írások, esszék mellett gazdag lírai válogatást, illusztrációkat is közzétettek. Az egyesület törekvéseit Köszöntőjében így jellemzi a szerkesztő: „Aki ezt a kötet csak átlapozza, s bele-beleolvas, az is felismeri, hogy a miénkhez hasonló ars poeticát követve az utóbbi időben műveikkel minket segítő Mesterek kivételével mi sem a zsenik, s A Csao, bambinót és A kihallgatást „viszi” Stockholmba jövő tavasszal a kaposvári Csiky Gergely Színház. Babarczi László színházigazgató már jó ideje megkezdte a vendégszereplés előkészítését. — Hol mutatkozik be a társulat? — A kihallgatással egy kisebb befogadószínházban, a Csao, bambinóval pedig a stockholmi Városi Színházban. Ez a Nemzeti után az ottani legnagyobb színház. — Mennyibe kerül az utaztatás; honnan teremtik elő a rávalót? — Több millió svéd korona. Pontos összeget nem tudok, csak azt, hogy bődületesen szeretnék, ha mennénk március elején. Egyébként négy előadást játszanánk. A szerződést még nem kötöttük meg, mivel most volt ott is választás. A svéd szocialisták győzelme jó nekünk. Ott egy kicsit több pénzt adnak a kultúrára. — Honnan a megkeresés, a darabválasztás? — Többször jártak nálunk, nézték a repertoárt. Ők válogattak. Olyat akartak kivinni, ami speciálisan magyar darab. Hogy miért ide jöttek? Azért mert amikor megkérdezték, hol van Magyarországon jó színház, akkor azt mondták nekik, hogy a Katona József Színház és a mienk a legjobb. Van, amikor fordított sorrendben mondják a barátaink... Európai színházi körökben ez a két színház meglehetősen ismert. — Járt már Svédországban? — Igen. A télen voltam kint ez ügyben tárgyalni. Megnéztem a színházakat, és folyt az előkészítő munka. — Kapott-e képet a stockholmi színházak helyzetéről? Érdemes-e valamiféle összehasonlítást tenni a magyar teátrumokkal? Vagy ez nagy merészség lenne? 105 ország 8628 kiadója mutatja be 322 ezer új kiadványát a 46. frankfurti könyvkiállításon és vásáron. A legjelentősebb esenem a Híres Nagymenők Klubja vagyunk. Noha kezdettől vannak tagjaink között Kossuth-, Munkácsy-, József Attila-díjas és egyebekkel kitüntetett művészek.” A Művészetbarátok Könyve tehát alkotók és műpártolók egyesületi életének a kezdetekre, előzményekre s főként az 1984-óta tartó időszakra tekintő antológiája. Haszonnal forgathatják a nyolcszáz tagot tömörítő egyesület kötetét azok is, akik az „civil szerveződések” útját most kezdik járni. T. T. — Lehetetlen párhuzamot vonni. A svéd színházak hihetetlenül gazdagok. És panaszkodnak. Veszekszenek a kormánnyal. Kidolgozott szakszervezeti demokrácia van, amelynek következtében egy csomó dolgot könnyebben csinálunk mi itt, mint ők. De nem lehet összehasonlítani például a bérviszonyokat sem. Ha Georg Malvius jövő tavasszal nálunk rendezi az Elvira Madigant, akkor ezt jelképes összegért teszi. Már megállapodtunk vele. Mi nem tudunk 50 ezer márkát fizetni neki. De ő ezt pontosan tudja. Legfeljebb a tizedét, ám akkor már nagyon megerőltettük magunkat. Amikor odakint megkérdeztem a szakembereket, hogy mennyi állami támogatást kapnak a színházak, akkor mondtak egy összeget. Én elkezdtem szorozni, aztán egy idő után abbahagytam, mert teljesen értelmetlen volt. — A svédek nem jönnek Kaposvárra? — Azt szeretnénk, ha jönnének. Cserét akarunk. A Városi Színháznak ugyanis van egy remek Shakespeare előadása, amit jó volna, ha a magyar, a somogyi közönség is látna. Erre viszont nekünk kell előteremteni majd a pénzt. — Hogy megy a pénzszerzés? — Az ember siránkozik különféle kultúrprogramok, együttműködési szerződések, kulturális csereegyezmények után. — Mennyire érzi önmagái menedzser igazgatónak? — Pontosan nem tudom, hogy ez mit jelent, de én meglehetősen jól menedzselem ezt a színházat, mi mindig kijövünk a pénzből. Néhányan — kiszorulva a gazdasági életből — kitalálták, hogy a kultúrán pénzt kell keresni, ezért elterjesztették, hogy a kultúrát menedzselni kell. Szerintem az a jó, ha ők nem kerülnek színházközeibe, mert akkor kijelentenék: az ő fizetésük havi félmillió forint, s akkor fuccs a bemutatóknak. Lőrincz Sándor mény a német könyvkereskedelem békedíjának átadása; ezt Jorge Semprun spanyol írónak ítélték, és holnap veszi át. Tárlatnyitó a Táncsicsban zenével Lonovics László festőművész grafikáiból és E. Szabó Zoltán közép-amerikai ihletésű festményeiből nyílott kiállítás tegnap a kaposvári Táncsics gimnázium galériájában. Mindkét alkotó pedagógus, a békéscsabai tanítóképző főiskola művésztanárai. A rendezvény hangulatát nemcsak a gimnázium kórusa tette bensőségessé, hanem a tárlatot nyitó Kalmár Zsolt főiskolai adjunktus is, aki a művészet szerepéről szóló gondolatait egy népszerű sanzon előadásával fejezte be. A kiállítás október 30-ig látogatható. Művészetbarátok Könyve Két évtized tanulságai Nyolcszáz tag, somogyi alapítókkal — Az egyesületi élet hagyományai Békedíj Semprunnak
