Somogyi Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-04 / 233. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1994. október 4., kedd Szabad-e a gazda Szarkaváron Kit terhel a felelősség? Hitelünket rontotta a hibázó panaszos A Somogyi Hírlap szeptember 20-i számában jelent meg Ludánné Söllei Ildikó — nagyatádi lakos — hírnévromboló írása. Sajnálattal állapítottam meg, hogy a levélíró az olvasók elől elhallgatta az általa elkövetett hibákat. A különjárati megrendelő a tervezett indulásuk előtt 24 órával, azaz május 26-án lett leadva, melyet a megrendelő alján a dátumozás bizonyít. Eddig az időpontig Ludánné nem jelezte az igényüket irodánknak, így az erős leterheltség miatt mindent elkövettünk, hogy igényüket kielégítsük. A különjárati megrendelő másodpéldányának fénymásolatát a számlával együtt megküldtem a tanintézet vezetőjének, mivel a dolgozói kirándulás tanulmányi jellegét leigazolta, mintegy vállalva annak felelősségét, hogy a kirándulás diáktanulmányi jellegű! Az igaz, hogy Ludánné Söllei Ildikó április 26-án megkereste az irodát, mintegy árajánlat kéréssel, mert akkor még nem tudta pontosan megmondani az indulás napját és a kiállás időpontját. Én ekkor a részére átadott két példányos megrendelőt — amely üres volt — aláírásommal és a fenti dátumozással elfogadtam a majdani Több mint 20 éve élek közvetlen a Balaton partján. Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a „szakemberek” szerint a Balaton fürdésre alkalmatlan! Közük ezt a sajtóval anélkül, hogy megírnák: mire veszélyes, milyen tünetekkel jár, ha valaki „megmérgeződik” a kék algáktól. Megjegyzem, hogy a német és osztrák képújság a televízióban egy órával később hozta a hírt, éspedig úgy, hogy a Balaton több mint valószínű, jövőre sem lesz fürdésre alkalmas. Mondhatom felháborító és dilettáns közlés volt, s méghozzá nemzetellenes. Azt akarják elérni, hogy az a több százezer ember, aki az idegen- forgalomból él, földönfutóvá váljon? Ha igaz lenne, amit a „szakemberek” kijelentettek, akkor már biztosan meghaltam volna, mert egyfolytában füröd- tem, de nemcsak én, hanem a kései nyaralók is pici gyermekeikkel együtt. Ha igaz lenne, amit mondanak, akkor a halak pusztulása most nem csökkenne, hanem nőne. Egyébként a Balaton nem zöld vagy különjárat díját, amely 45 forint + 10 százalék áfa volt. így tehát az iroda és az iskola között május 26-án a délelőtti órákban jött létre hivatalos fuvarozási szerződés, és nem tanulmányi jellegű! A különjárati díj előlegét is ezen a napon fizette be. Autóbuszt csak Marcaliból tudtunk biztosítani. Ezt a tényt menyem — aki budapesti utam miatt volt az irodában — közölte vele telefonon, — igénybe véve a lakásán levő üzenetrögzítőt — a következő szöveggel: „Ildikó! Autóbuszt csak Marcaliból tudunk biztosítani 27-én 8 órai kiállással.” Sajnálom, hogy elfeledte lehallgatni az üzenetrögzítőjét, és így nem tudta kiértesíteni az intézet dolgozóit a program későbbi kezdetéről. Az iroda korrektségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Marcaliból kiállt autóbusz számlakülönböze- tét — 15 forintot kilométerenként, azaz 12 ezer forintot — magára vállalta, holott az közölve lett, hogy a késői bejelentés miatt Marcaliból tudunk autóbuszt biztosítani. Jómagam személyesen kerestem Ludánné Söllei Ildikót az iskolában, ahol Tamás Lajos igazgató közölte velem, hogy a hozzám küldött levél válaszát számlákkal, menetlevél-másolatokkal és egyéb kék színű, hanem sárgás néhány hete, mert bizonyára valahol szennyvizet engedtek bele. Hozzáértő külföldiekkel beszélve ők négy dolgot jelöltek meg, amivel javítani lehetne a Balaton vízminőségén és ebben nincs benne a Kis-Balaton második lépcsője, mert erről ők nem is tudnak. 1/ Ahol csak lehet, hordják el a partra hányt köveket és állítsák vissza a Balaton eredeti állapotát, hogy a tó biológiailag tisztulni tudjon. (Kérdezzék meg a balatonboglári önkormányzatot, hogy ez mekkora költséggel jár, mert ők már két szabadstrandon megtették ezt, és ezért messziről ide járnak fürdeni!) 2/ Sürgősen meg kellene oldani a szennyvízelvezetést és mindenkit kötelezni arra, hogy rákössön a csatornára. (Bogláron tudomásunk van olyan villatulajdonosról, aki bár anyagilag bőven lenne rá módja, mégsem kötött rá a csatorna- rendszerre. Szigorúan büntetni kell az ilyesmit.) 3/ Minden befolyó árkot vagy bizonyítékokkal átadja neki és megbeszélik az általa elkövetett szervezési hibákat, amelyek a vita alapjául szolgálnak. Ezen a beszélgetésen az iskola igazgatója autóbuszt rendelt tőlünk a test- vérkapcsolatú intézet vezetőinek és diákjainak július 30-án Keszthelyre történő szállítására. Ő három héttel előbb pontosan tudta velünk közölni a kiállás időpontját és várható visszaérkezésüket is. E feladat elvégzését köszönőlevélben foglalta Tamás Lajos. Mi ezek után is korrekt partneri kapcsolatot fogunk tartani minden intézménnyel. Kérem Ludánné Söllei Ildikót, hogy a cégünkkel szemben elkövetett nyilvános hitelrontását ezen újság hasábjain vonja vissza, mivel különjárati megrendelése körül az általa elkövetett hibák bizonyíthatók és a nyilvánosság előtt ezt elhallgatta. Futó Lajos ügyvezető, Atád Sped Lapunk nem kíván „igazságosztásra” vállalkozni az ügyben, ám az ügyvezető most közölt levelének hangvétele mindenképpen elgondolkodtató. Az olvasóra bízzuk annak eldöntését a panasz és a válaszlevél ismeretében, hogy ki mennyit igyekezett elhallgatni az igazságból. (A szerk.) folyót az önkormányzatok — vagy akire tartozik — rendszeresen tisztítsanak, és ha kell, a befolyás elé helyezzenek el szűrőrendszert. 4/ Amíg a hattyúk megmaradnak a tavon, addig nem kell nagy vésztől tartani, mert egy francia biológus szerint ezek a madarak onnan azonnal elköltöznek. Azonkívül megeszik a hínárt, a kövekről az algát. Tehát kisebb számban, de szükség van rájuk. Az utóbbi négy évben annyi szép, kulturált vendéglátóhely épült és nyílt itt, a Balaton-par- ton, hogy emberiség elleni bűntett ilyen rémhíreket terjeszteni, mert akkor ezek a becsületes vállalkozók csődbe mennek. A legtöbb valutát és legolcsóbban a Balaton termeli. Ezt akarja valaki beszüntetni? A siófoki önkormányzat eddig az egyetlen, aki olyan fórumot hívott össze, ahol a lakosság is elmondhatja véleményét. Gratulálunk! Fehér Jánosné nyugdíjas Balatonboglár, Hunyadi u. 19. Amikor Csöndes András „Szabad a gazda Szarkaváron” című levelét közölte a Somogyi Hírlap 1994. szeptember 20-i száma, bizonyára nem tudta, hogy az írás kétféle módon is árulkodik annak szerzőjéről. A tartalma, mondanivalója nemcsak az írás készítőjéről ad hiteles képet, de arról is informál, ami a rejtett szándékok mögött van. Csöndes András úgy látszik szelektív szemmel olvas vagy nem véste az agyába azt, amit a Szarkaváron az enyészet az úr című cikkben nyilatkoztam: „A törvény a mauzóleumot ön- kormányzatunknak ítélte, de kénytelenek voltunk lemondani róla, visszaadtuk az államnak...” Ha nem lenne a szelektív szem, avagy a feledékeny memória birtokában, akkor nem írt volna ilyeneket: ’’Csődügyeink mellett a területet gondoztuk, a parkot rendben tartjuk és gondnokot foglalkoztatunk. Nem úgy, mint az önkormányzat kezelésében lévő mauzóleum, amelynél valóban az enyészet az úr.” Ha Csöndes úr úgy látta volna a kastélyt, a parkot és az erdőt, ahogy én még akkor láttam, mikor valódi gróf volt a tulajdonos és nem a bukott vörös bárók mai jogutóda, akkor nem merészelne ilyent írni. Csöndes András levelét olvasva, a legtöbb kaposújlaki- ban az merül fel, hogy milyen érdeke fűződött ennek a levélnek a megírásához? De azt is megkérdezik, hogy ki volt az a kaposújlaki súgója, aki eljuttatta hozzá a Somogyi Hírlapot, mert hiszen sem Gödöllőre, sem Szekszárdra nem járatja az OMT Rt ezt az újságot. Ami az érdekeit illet, azok bizony többfélék is. A helyzetet úgy igyekszik feltüntetni, mintha mindent megtennének annak érdekében, amit a műemlékek megkívánnak. Valójában minden erejüket arra összpontosítják, hogy a nagy állami kótyavetyén a legjobb áron értékesítsék. Ezért fizették ki a 25 millió forintos jelzálogot... Az bizonyos, hogy Szarkavárra sohasem ruháztak be. A Somogyi Hírlap szeptember 20-i számában a Kapos Bútor Kft-vel foglalkozó cikkben részemről elhangzottakhoz a következőket kívánom hozzáfűzni. A Sefag Rt és a Kapos Bútor Kft képviselői között folytatódott az egyeztetés a Kapos Bútor Kft dolgozói tulajdonszerzésről. Azt pedig, hogy sokat vagy keveset kérnek a kastélyért, a jövő fogja eldönteni. Ha lesz vevője, akkor Arany János fülemüléje nekik fütyül, ha nem, akkor nekem. Van ennek a nagy igazkeresésnek egy másik vonatkozása is. Emlékeztetem Csöndes Andrást arra, hogy a vállalatuk megbízottja eljött a hivatalomba a kastély gondnoka kíséretében, és közölték, hogy a falu igénye a kastélyra hamarosan füstbe megy, mert két hét múlva megveszi a német ügyfél. Akkor ezen nagyot nevettem; azóta ezt a nevetést a történelem igazolta. De igaz az is, hogy megígértem, nem leszek könnyű ellenfél. Ugyanis a falutól Szarkavárt az OMT Rt sokadik jogelődje 1947- 48-ban csalással orozta el. Más falvakban a kastély a községek birtokában maradt a mai napig, nálunk nem! A mai magyar helyzetben, kedves Csöndes úr, nem egymásra kell mutogatni. Amit leírtam, nem ezzel a szándékkal tettem. Ne gondolja azt sem, hogy ezt a választ az motiválja, hogy megvédjem a magam kis krumplis tésztáját. Képviselő-testületünk utolsó ülésén ifj. Cseh János képviselő vetette fel, hogy a Szarkaváron az enyészet az úr című cikk megjelenése után az a látszat keletkezik, főleg Nagy Nándorné műemlékvédelmi felügyelő nyilatkozata után, hogy mindenért Kaposúj- lak képviselő-testülete lenne a felelős. Nos, akkor megígértem az írásos választ, most pedig jött a jó alkalom, hogy erre is a sajtóban válaszoljak. Nincs hely itt arra, hogy ismertessem azt a vaskos dosz- sziét, ami tartalmazza az ügy körül felgyülemlett visszásságokat. Nagyon sok az idézhető adat arra, hogy éppen Nagy Nándornét és még néhány munkatársát, beleértve a hivatal elnökét is, terheli a felelősség azért, hogy nem jutott pénz a szarkavári mauzóleumra. Ők ugyan többször leutaztak, még szakértő is jött, akinek a szakértői véleménye hajító fát sem ér. Mikor a felelőtlenségüket megírtam elnökünknek, ő perbe akart fogni „a hivatal megsértése” címén. Csak épMegbeszélés folyt arról, hogy egy vegyes tulajdonforma kialakítása volna lehetséges. A Kapos Bútor részéről 66 százalékos tulajdonvásárlásra tett javaslatot — 60-70 százalékos árfolyamon. A részletfizetési feltételek módjáról nem volt szó. Az előzetes egyeztetés ahhoz szükséges, hogy az Állami Vagyonkezelő Rt-hez a Sefag Rt pen az ügyészséggel paragrafust nem sikerült találtatni az éles nyelvű polgármester elhallgattatására. Még a felújítási ten/ elkészíttetésére sem volt képes a műemlékvédelmi hivatal. Azt senki ne várja a kaposújlaki képviselő-testülettől, hogy milliókat költsünk a volt földesúri temetőre, akkor, amikor még lehet bőven költeni a „volt jobbágyok” mai utódainak a temetőjére. Nem kertelünk és nem beszélünk félre: azért mondtunk le a mauzóleumról, mert nem vagyunk hajlandók olyanért felelősséget vállalni, amit nem mi követtünk el. Mindenkinek tudnia kell, hogy nem Kaposújlak népe dúlta fel az egykori főúri sírkertet és mauzóleumot. Fel lehet ugyan sorolni az alkalmi csavargókat, tolvajokat és városszéli vandálokat; lehet beszélni a tangazdasági vezetőkről, akik műtrágya-raktárnak használták, amíg nem ázott be, csak mindennek ma már semmi értelme sincs! 1989 után Szarkaváron az a feladat, hogy az európai kultúrát beszennyező állapotokat eltakarítsuk. Ezért esett nagyon jól Virányi Istvánnak az a törekvése, hogy keressük meg azokat a lehetséges partnereket, akiknek hivatalosan kötelességük ezzel törődni, akiknek ehhez a feladathoz van morális és kulturális affinitásuk, és akik erre pénzt tudnak adni. Kaposújlak önkormányzatának felelőssége, miután Szarkaváron semmiféle ingatlanunk nincs, csak oly mértékű, amit az 1990. évi LXV. tv.2. és 3. bekezdése állapít meg: „A helyi önkormányzat véleményt nyilváníthat és kezdeményezést tehet feladat- és hatáskörébe nem tartozó, de a helyi közösséget érintő ügyekben.” Két kérdést kell feltennem: sza- bad-e a gazda Szarkaváron?, azaz azt csinálhat-e az Országos Mesterséges Megtermékenyítő Rt, amit óhajt? A másik kérdés: igazat írt-e Lőrincz Sándor újságíró, mikor tapasztalatait így foglalta össze „Szarkaváron az enyészet az úr” és a közvélemény figyelmét ráirányította erre a szégyenletes ügyre? Dr. Király István Kaposújlak polgármestere milyen részarányt tudna támogatni. Megegyezés nem történt a privatizációban, a döntés az ÁV Rt jogkörébe tartozik. A Sefag Rt továbbra is kinyilatkoztatta szándékát a Kapos Bútor Kft privatizációjának támogatásában. Chôma Zoltánné a Kapos Bútor Kft ügyvezető igazgatója Balatoni vízminőség és a nyilatkozatok Felelőtlen szakértők Részletről nem volt szó A Balaton is védelemre szorul Parabola-tanulság Május végén, amikor az árammal való halászat megkezdődött a Balatonon a keszthelyi saroktól Fonyódig négy halászhajóval, majd három-négy nap múlva nagyobb mennyiségben keszegféle haltetemeket észleltünk a víz felszínén. Mindaddig nem tudtuk mire vélni ezt az aggasztó jelenséget, amíg meg nem győződtünk arról: ha nyugati szél uralkodott, amely a keszthelyi öböl felől fújt, egyre több halat sodort Fonyód felé. Mindenki tudta, sejtette az okot, de ezzel a jelenséggel csak egy hónap elteltével kezdtek foglalkozni a hivatalos szervek. A halpusztulás augusztus közepéig tartott, amíg az árammal való halászatot be nem szüntették. Az ezt követő három-négy nap múlva még keresve sem találtak elpusztult halat. A strandokon dolgozó személyzet munkájának jó idejét lekötötte nyáron a haltetemek reggeli összegyűjtése, de az utánpótlásról négy halászhajó gondoskodott. A fentiek után felmerül bennem a kérdés, hogy az ország legnagyobb idegen- forgalmi területén a szabad-e a Balatont ilyen kockázatnak kitenni, amely a vendégeket elriasztja. Nem egyszer tapasztaltam, hogy a partra járó vendégek filmezték és fényképezték a haltetemeket. Jó reklám-e ez nekünk? Sokszor fordultak hozzám kérdéssel, kutatva a jelenség okát. Próbáltam félremagyarázással megnyugtatni őket, mert mérgezésre gyanakodtak. A Somogyi Hírlapban olvastam a Halászati Rt igazgatójának nyilatkozatát, hogy a Balatonon sok a keszeg és ezt gyéríteni kell, mert a nagy tömegű halnak nincs elég tápláléka a vízben. Ezzel a nyilatkozattal nem értek egyet. Ha a Balatonban ilyen nagy mennyiségű hal van, felmerül a kérdés: a szemesi brigád miért kényszerül az ezerméteres eresztőhálóval minden kedden éjjel halászni? Ezért a természetellenes halászatért az olaszoknál a Ligur-tengeren tettenérés esetén 10 évi fegy- házzal sújtják az elkövetőt. A súlyos büntetést a vizek élővilágának megmentése érdekében hozták. Ezen érdemes volna elgondolkodni nálunk is, mivel a Balatonnak az élővilága is védelemre szorul! Bogdán László Fonyód, Bolyai F. u. 17. Balázs Győzőné — ma- gyaratádi lakos — Tanulságos parabola címmel szeptember 20-án megjelent levelében a nevem említésre került. Nem tudom eldönteni, hogy a cikk nekem szól vagy sem. Tény, ha a cikk írója és 32 társa ezúton szerették volna megköszönni parabolaantenna-szervezési munkámat, akkor sajnálom, hogy kimaradtak a névsorból a szervező társaim: Gyarmati Imre, Puber Ferenc, Stikkel Ferenc, és még legalább negyven nevet sorolhatnék — ők önzetlenül segítettek a szervezésben és a munkálatokban. Ellenkező esetben csak annyi hozzáfűznivalóm van az íráshoz, hogy másfél éve éppen a karbantartási díjak beszedése révén kipattant viták során új bizottságot választottak. Nem szeretném, ha a tagok nevét az újságból kellene megtudni, mivel egy faluban laknak, s valószínű, még nem merült feledésbe. Sajnos, anyagi támogatás miatt megszűnt a falutévé is, melyben biztosan választ tudtak volna adni a jelenlegi probléma orvoslására. Bodó László a volt szervezőbizottság nevében
