Somogyi Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-07 / 210. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1994. szeptember 7., szerda Számoljunk csak... Fotó.Török Anett Miért rövid az egér füle? Tudjátok-e, hogy valamikor a kisegér volt a legbátrabb állat a földön? Nemhogy a macskától megijedt volna, de még az oroszlánt is megug- rasztotta, ha véletlenül a sivatagban akadt dolga, és találkoztak. Ezidőtájt a kisegérnek még olyan hosszú füle volt, mint amilyet a nyulak hordanak. Mint valami félelmetes agyarat ezt az áldozatára szögezte és közben dühösen morgott. Mind megfutottak előle az állatok, bebújtak a vackukba és átadták az egérnek a terepet. Az pedig megrágott, és fölfalt mindent. A többi állat éppen hogy tengette életét, az egér pedig egyre kövérebb és erősebb lett, és közben maga is elhitte, hogy ő a leghatalmasabb, legbátrabb állat a világon. Történt egyszer, hogy új lakó költözött a vidékre, a sündisznó. Ám neki sem szóltak az egér rettenthetetlen hatalmáról, sem az egérnek arról, hogy van egy új lakó, aki egész nap a vackában alszik, este meg sétálni indul, de ha ismeretlennel találkozik, tüskéi közé bújik. így, mivel ők ketten nem tudtak egymásról, nagyon elcsodálkoztak, amikor egyszer ösz- szetalálkoztak, oly annyira, hogy még a sündisznó is elfelejtett begubózni. Az egér felhorkant: — Mit keresel itt, te szerencsétlen az én erdőben, mezőben? — Úgy tudtam, hogy az erdő, meg a mező mindenkié! — Bolond beszéd! — ordított az egér, és támadásba lendült. Oly gyors volt, hogy a sündisznónak nem maradt ideje, hogy begubózzon, még a szája is nyitva maradt. Az egér pedig a hirtelen mozdulattól orra bukott és óriási fülével ráütött a sündisznó orrára, aki ijedtében bekapta az egér fülét, és egyetlen csat- tanással leharapta. Az egér fájdalmas rémületében csak annyit tudott mondani: cin, cin, cin... És menekülni kezdett, mert a többi állat felbátorodva az sündisznó sikerén, mind kergetni kezdte az egeret. Élükön ment a macska, mert ő haragudott a legjobban. Az egér meg bebújt az első lyukban, ami az útjába akadt. Gyógyítgatta a fülét, gyógyít- gatta, — de az bizony soha többet nem nőtt ki. Azóta van rövid füle az egérnek. És azóta csak cin- cogva siratja a régi szép időket, amikor ő még a legbátrabb, a legerősebb volt. Belló iskolás lett A félszeg, ügyetlen ember jelzője Segít az ipszilon ll y 2 y y 4 y 5y 5 y ê 7 y B y A hatbetűs vízszintes sorok megfejtését megkönnyíti az előre beírt, minden sorban szereplő ipszilon. Ha helyesen oldjátok meg a feladatot, akkor a keretes kockjákban levő betűket összeolvasva, kialakul a félszeg, ügyetlen, két balkezes ember jellemzője. 1. Finom, vékony, tompa fényű kelme. 2. Nap ellen is védő, erős, durva vászon. 3. A kéz belső oldala. 4. Vízben élő, kemény kültakarójú állat. 5. Mosáskor régebben használt verőfa. 6. Hig sár. 7. Van ilyen gazda, bojtár, birtok. 8. Mindennapi eledelünk. A barcsi strand szenzációja volt Nyárbúcsúztató csokifesztivál Barcson a Prolong Kft kezdeményezésére, támogatásával és a Stollwerck Csokoládégyár közreműködésével nyárbúcsúztató sportműsort szerveztek gyerekeknek a városi strandon. Mintegy százötvenen vettek ezen részt: egyórás sportvetélkedő volt. Ebbe a szülőket is bevonták. Szerepelt a programban karika begyűjtése, családi kötélhúzás, csupán a játék öröméért... Majd megjött csokoládéországból a bohóc-páros. A vidám műsor elnyerte a résztvevők tetszését; a Budapestről érkezett párossal együtt felléptek a gyerekek, „muzsikáltak” dobbal, cintányérral. Azok az édesszájúak is jól jártak, akik a strandon töltötték az idejüket. Hogy mi volt ott? A Stollwerck és a Prolong Kft harmincöt kilogramm édességéből kapott minden résztvevő. A nyárbúcsúztató tehát sikert aratott: a támogató és a fő szervező ígéretet tett, hogy jövőre újra megrendezi a gyerekünnepélyt. A Buci Maci szeptemberi száma nagy újdonságot jelentő eseményt tartogat hűséges kis olvasói számára: Buci Maci elválaszthatatlan barátja, Belló kutyus iskolás lett! Felkeresték Tapsifüles tanítóbácsit és Belló beiratkozott az első osztályba. A történetből, a képekből megtudhatjátok, miként indult Belló az iskolába, hogyan telnek azóta napjai. Ám ez a szeptemberi szám más, egyéb érdekességeket is tartogat számotokra. Részt vehettek az őserdők és szavannák állatainak találkozóján, kivágva a figurákat ügetőkocsit ragaszthattok össze, találkozhattok a vízityúkkal, és nem utolsósorban jó ötleteket kaphattok az őszi, szobai játékokhoz. íme közülük egy, a játék címe: Tapints a talpaddal! A tapogató gyerek szemét kössétek be. A földre tegyetek néhány kisebb poháralátétet, vagy kistányér nagyságú, kerek papírlapot. A mezítlábas versenyzőnek az a feladata, hogy bekötött szemmel minden alátétet vagy papírlapot kitapogasson a talpával. Ha valamennyit sikerül összeszedni megkaphatja az Arany láb-díjat! Makrélák nyomában A hiú király Az Indiai-óceánból kifogott szép, aranymakréla A halkonzervek dobozán gyakran olvashatjuk a szót: makréla. Világszerte nagyon kedvelik e hal húsát, és a kifogott zsákmány egy részét olajban konzerválva hozzák forgalomba. A makréla gyakran nagy rajokba verődik, hosszú vándorlása során néha betéved a Keleti-tengerbe is, de ott nem ívik. Általában benépesíti az Atlanti óceánt, a Kanári-szigetektől egészen Izland partjáig, de gyakori a Földközi- és a Fekete-tengerben is. Télen a tenger mélyén tartózkodik, egyébként a tenger felső rétegeiben él. (vaskor megközelíti a partokat. Általában békés halakkal és különféle rákokkal táplálkozik, de ívás után megnő az étvágya, és ilyenkor heringre, szardíniára vadászik. Az igazi makrélákon kívül egyébként nem is a rokonságába tartozó halakat is makrélának neveznek. Ilyen például az egy méterre megnövő aranymakréla, amelynek teste nyúlánk, oldalról lapított. Pompás megjelenésű hal. Színét változtatni is képes, de ha elpusztul, egész teste egységesen szürkévé válik. Volt egyszer egy szegény ember, annak három fia. Történt, hogy a király kihirdette: annak adja lányát, aki előtte olyat tud mondani, amit ő nem hisz el. Meghallja ezt a szegény ember három fia. Tüstént elindult a legidősebb, de nem jár szerencsével. Próbálkozik a középső, de annak sem sikerül hihetetlent mondani. Elindul aztán a legkisebb, a Péter is. A királyi udvarban akkora már annyi ember megfordult mint csillag az égen! De egyik sem tudott olyat mondani, amit a király el ne hitt volna. Bemegy hát Péter. — Jónapot, király uram! — Adjon isten neked is! Mi járatban vagy? — Én bizony házasodni akarok! Majd csak eltartanám valahogy a királykisasszonyt! Van háza az apámnak, meg egy kis földje is! — Elhiszem! — Aztán van még három tehenünk. Nem régiben annyi trágya gyűlt az udvarunkban, hogy már nem fértünk tőle. — Elhiszem! — Apám azt mondta, hordjátok ki ezt a kis trágyát a földünkre, - három hétig ki is hordtuk, mind egy szálig. — Elhiszem! — De az történt, hogy tévedésből mindet a szomszéd földjére vittük. Mikor megmondtuk ezt az apámnak, azt felelte: holnap majd négyesben, a két kisebb testvéremmel együtt kimegyünk a földre. — így volt ez helyes, elhiszem! — Kimentünk, megfogtuk a szomszéd földjének négy sarkát, és mint az asztalkendőt szokás, a trágyát a mi földünkre átborítottuk. — Ügyes! Elhiszem! — Teleszórtuk a földet fűmaggal, és olyan sűrű erdő nőtt rajta, hogy olyat még senki sem látott. — Azt elhiszem! - kiáltott a király. — Az apám sajnálta kivágni a fákat, ezért hát vett egy falka disznót. De mivel ezeket őrizni is kell, megfogadta felséged öregapját kanásznak! — Hát aztán ez nem igaz! Hazudsz! - kiáltott rá a király. De aztán hirtelen eszébe jutott a fogadás. Nem tehetett má st, papot, jegyzőt hivatott, és összeadta leányát a szegény ember legkisebb fiával. Csaptak akkora lakodalmat, hogy hetedhétországra szólt a híre - a vigasság még máig is tart, ha azóta nem ért véget! (Magyar népmese) I i 4 »
