Somogyi Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-13 / 215. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1994. szeptember 13., kedd Mit ér a film, ha magyar? Tudtunk egy olyan mozit, hogy valami csuda... Ami Gyertyán Ervin esszéző „tükörében” látszik A miniszter az egyházi iskolákról Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter Somogyiak a szüreten A múlt hét végén ismét megrendezték a hagyományos badacsonyi szüreti napokat. A felvonulók Badacsonytomajból indultak, s mintegy 2 óra alatt értek Badacsonyba. A szüreti kavalká- don somogyi alkotók is bemutatkoztak portékájukkal. Nagy sikere volt Buni Gabriella kaposvári keramikus használati és dísztárgyainak, valamint Török Emőke természetes alapanyagokból készített bábjainak, babáinak. Kiállítás a galériában Bartl József budapesti festőművész alkotásából nyílt kiállítás K. Várnagy Márta ka- posfüredi magángalériájában. A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekért elnevezésű alapítvány támogatásával rendezett tárlatot Géger Melinda művészettörténész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Bartl József olajképei október 10-ig tekinthetők meg. Kaposvári fúvósok fújták A Szigetváron rendezett Zrínyi emlékünnepségeken hagyomány, hogy a kaposvári Honvéd Zenakar közösen mutatkozik be a szigetvári Ifjúsági Fúvószenekarral. A hét végén zajló eseménysorozat látványos és élvezetes színfoltja volt a közös szereplés. A szigetvári vár hősi védelmének 428. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség egyébként vasárnap zárul, és az esti, katonai tiszteletadással egybekötött ünnepélyes megemlékezésen is közreműködött a Szabó László dirigálta kaposvári Honvédzenekar. Jászai Mari a tanítóképzőben A szlovák napok keretében látogat Kaposvárra a komáromi Jókai Színház. A Halocsi István igazgatásával működő teátrum ma este hét órakor a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola színháztermében lép közönség elé. Kocsis István Jászai Mari című színművének tapsolhat a közönség. A társulat egyébként délután a Csiky Gergely Színház művészeivel és Babarczi László színházigazgatóval is találkozik. Ha a hajdani sláger Rozikájának, manapság azt dúdolnánk, hogy tudunk egy olyan mozit, hogy valami csuda, bizony csudálkozna, ha abban mai magyar filmet vetítenének. A legpatinásabb, s immáron egyetlen kaposvári „nagymozi” a Szivárvány, a névadó természeti jelenség minden színében játszik. Csak mai magyar filmet nem. Tegnapit sem. Sőt tegnapelőttit sem. Igaz, egy ideje, mondjuk így: „tegnapelőtt” sem játszottak már magyar filmet, csupán „tegnap”, Koltai Róbert 1992-ben készült Sose halunk meg című szépreményű és szép sikerű alkotását. Előtte „öt perc” szünet, utána még tartó- sabb pauza...Sose halunk meg? Mindenki tudja... Kár lenne ezért az immár nagypiacra kényszerült nagymozisokra pikkelni. A forgalmazásban még lábon álló megyei kft (Somogyfilm) ügyvezető igazgatója szerint ezt jól tudják azok is, akik ma filmet készítenek Magyarországon. Úgymond eleve rétegorientáltak, s rétegmozik hálózatában kerülnek a közönség elé. Ilyen is van Kaposváron: a Művészmozi. Egyébként 1993-ban huszonöt film készült, amely a dátum okán bízvást ellátható a „mai magyar” jelzővel, a szám okán pedig felülmúlja a meny- nyiség a legszebb évekét. Mert voltak a magyar filmnek igen szép évei, amelyhez természetesen célszerű gyorsan hozzátenni, hogy nem feltétlenül szép évekről szóltak, mégis szép sikereket arattak. Mindez jól kiviláglik A magyar film kistükre alcímmel és Mit ér a film ha magyar? főcímmel megjelent könyvből, melyet Gyertyán Ervin írt, s több kiadó támogatásával jelent meg. Ha csak az újságban, tévében időnként látható-hallható nyilatkozatokra figyel az ember, máris konstatálja, kong a vészharang, s talán nem alaptalanul. Alkotás, gyártás, piac, a videó mint önnön gyermek kihívásai, artisztikum és kommersz, szóval olyan összhang- zat amely aligha mondható harmonikusnak. Szóval jókor engedett Gyertyán a „baráti rábeszélésnek”, hogy írja meg a magyar film kistükrét. Noha előrebocsátja, hogy kistükröket monografikus igényű.nagy tükrök birtokában, s hátteréből szokásos gyártani, ilyen viszont napra készen nincs; szembenézni, áttekinteni mégis kell. Aminek tanúi voltak A szerző tisztességésen szól arról is, hogy elemző-áttekintése szubjektív és szelektív, feltételezi, hogy vitázni is fognak vele, s megoldása gyakorta esszésztikus. Tanulságos munkáját olvasva azt gondolja az ember: mindez nem baj. Akkor is segít, ha csupán elgondolkodunk a filmről, a magyar filmről, amelynek jóidéig kortársi tanújaként töbször is tudtunk egy olyan mozit, hogy valami csuda. Sőt csudájára járt a világ is. És volt közönsége itthon is. Feledtük a néma kezdeteket, aztán egy ideig feled- tetve-feledtük a két világháború közötti korszakot, amíg a tévé felfedezte nekünk. Tanúi lehettünk a hatvanas években a Nagy Áttörésnek, ha nemzetközi mezőnyben nézzük, annak: milyen sokat ér a film, ha magyar. Nos egy-egy korszak sommás megítélése indíthatja az olvasót arra, hogy töprengve-vi- tázva gondolkodjék együtt Gyertyánnal. íme egy idézet már a könyv elejéről. A művelt közönség szelektív igényéről szólva írja: „Valóban jobban teszi, ha a némafilmek korszakából a francia, az amerikai,a dán, a német, az orosz filmművészetet preferálja, a két világháború közöttiekből a franciát, az amerikait, a második világháború után az olasz neorealizmusét stb. Ebbe a sorba a magyar film a hatvanas évek második felében lépett be. De akkor belépett. Előtte csak felvillanások voltak.” Ez igazából tényleg így lehetett, mégis, ha a hajdani mozikra visszagondol az ember, úgy véli a kiindulópont mégis a „püspök süvege”. Igaz, a kistükör kirajzolja a képet, de a kiindulópontok mentén. így aztán az első korszak A némafilm tündöklése és bukása, a második a Filmek konfekciója. Itt a két világháború közötti magyar filmgyártás jelzetét kapjuk, amely rendezőelvként elfogadható. Mégis úgy van vele az ember, ha „azokat” a mozikat nézi, hogy e konfekcióiparban kiváló mesterek dolgoztak, s olykor silány szabásmintából kikerültek kiválóan elegáns, s ma is sikkes hatású ruhák. Míg a Remekművek és sematizmus, majd a A hatvanas évek virágkora tényleges remekléseinek árnyékában a kiváló szabásminták szerint varrtak lötyögő, slampos, újonnan is viseltesnek ható tucatárut. Ezt a szerző is érzékelteti, s ha rendezőelveit nem kizárólagos „doktrínaként” vesszük, vagyis ha sétálunk vele, megengedve magunknak kitérőket is, s a kivételeket nem véletlenekként kezeljük, akkor a süvege után megmutatkozik maga a püspök is. Türelmes tájoló Sőt kirajzolódik egy kérdés is. Mert ha csupán azt gondoljuk, hogy a hatvanas évek világmezőnybe felfutó íve mögött a művészetben kimondható, de a politikában elhallgatott sorsproblémák "tükrözése” áll, akkor hovatovább természetes a mai állapot. Nevezetesen a sorsproblémák (is) kimondhatok a politikában, következésképpen a művészet vajúdik? Ezt a kérdést felveti Gyertyán Ervin is, szerencsére azonban érzékelteti, hogy jóval bonyolultabb összefüggésrendszerben kellene gondolkodnunk, mint politika és művészet ilyenfomra váltógazdálkodása... Szóval az idézett filmtörténeti áttekintés nagy erénye, hogy tájékoztatja, tájolja, s továbbgondolkodni is engedi olvasóját. Az olvasót, aki a pedáns függelék láttán rákérdez, miért is hiányzik a moziplakátokról az elmúlt évben készített huszonöt magyar film. S rákérdez önmagára is: valóban, miért hiányzik vagy miért nem hiányzik neki, hogy tudjon egy olyan mozit, ami valami csuda... Tröszt Tibor Dabas-Sáriban ismét fellángolt az iskola-botrány, a világi iskola diákjai alkalmi sátrakban kezdték az idei tanévet. A település önkormányzatának vezetői sem erre, sem arra nem hajlandók eldönteni a vitát, a következő önkormányzat portájára igyekeznek átsöpörni a problémát. Ez is felveti a kérdést: mi lesz az egyházi iskolák sorsa? Továbbra is támogatja őket a kormányzat? Erről kérdeztük Fodor Gábor művelődési és közoktatási minisztert, aki a napokban a magyarországi egyházak és felekezetek vezetőivel e kérdésekről is tárgyalt. — Sikeres és őszinte hangulatú beszélgetésről számolhatok be, amely azonban csak kezdete a jövőben több alkalommal megismétlődő találkozósorozatnak. A kormányzat a jövőben is épít az egyházakra, garantálja önállóságukat, vagyis az állam és az egyház közötti olyan viszonyt akar tartósítani, amelyben érvényesülnie kell a mindenkit megillető alapvető emberi szabadságjognak, a lelkiismereti és a vallásszabadságnak. A párbeszéd során kitértünk az egyházi óvodák és iskolák állami támogatására illetve a hitoktatással kapcsolatos kérdésekre is. Úgy érzem kölcsönös megértésre és türelemre van szükség mindkét fél oldaláról ahhoz, hogy a vitás kérdéseket meg lehessen oldani. Ami a dabasi ügyet illeti? Ebbe nincs beleszólási jogunk. Jó volna, ha a településen helyben találnának megoldást az egyre jobban éleződő konfliktusra. A megoldás kulcsa az önkormányzat kezében van. A találkozón részt vett Platthy István, a Művelődési és a Közoktatási Minisztérium egyházpolitikai kapcsolatok főosztályának vezetője is: — A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi törvényt a kormány nem kívánja módosítani. Miért is tenné, hiszen az európai mértékkel mérve is, abszolút liberális. Az egyházat nem kívánja politikai tényezővé tenni, viszont a döntések előkészítésében fokozottan számít rá. Egyszóval keressük mindazokat a közös pontokat, ahol lehetőség van a párbeszédre, az együttműködésre. Ennek két legfontosabb terülte a karitatív tevékenység, illetve az oktatás lehet. (R. Papp) Filmsorozat a Goethe Intézetben Konrad Wolf német filmrendező munkáiból rendez retrospektív sorozatot a budapesti Goethe Intézet szeptember 14. és október 6. között. Az 1982-ben elhunyt művész nyolc alkotását tekinthetik meg az érdeklődők az Andrássy úti intézményben. Holocaust - kiállítás Holocaust címmel kortárs magyar képzőművészeti kiállítás nyílt tegnap a szekszárdi Művészetek Házában. Az egykori zsinagóga falai között október 24-éig látható az a 120 grafikai, festészeti és szobrászati alkotás, amelyeket országos pályázatra beküldött munkákból válogatott a zsűri. A pályázatot közösen hirdette meg a szekszárdi Művészetek Háza és a Magyar Művelődési Intézet. A tárlat megnyitóján a zeneirodalom legszebb zsidó dallamaiból adtak koncertet neves művészek. Nagy jelentőségű lelet Régi maja sírok a félszigeten Mexikói régészek a Yuca- tán-félszigeten feltárták egy maja főúr sírját. Quintana Roo szövetségi államban egy piramisban találtak rá, a lépcsők alatt, a 25 méter magas talapzat felénél. Az ékszerekkel gazdagon felékesített holttest egy körülbelül 170 centiméter magas férfiú földi maradványa. Magas rangjára abból is következtetni lehet, hogy a legmagasabb piramisban temették el. Krisztus után 800 és 850 között élhetett. S azóta még egy sírt találtak. A maja kultúra a Krisztus utáni első évezredben élte virágkorát Guatemala, Honduras és a mexikói Chiapas, később a Yucatán-félszigeten. Ez a két újabb lelet - amerikai régészek véleménye szerint - lehetővé teszi újabb ismeretek szerzését a maja kultúráról. „A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekért” Alapítvány ösztöndíj -felhívása Cigány származású, közép- és felső- oktatásban tanulók jelentkezhetnek A magyarországi nemzeti és etnikai kissebségekért alapítvány az 1994/95-ös tanév első félévére is meghirdeti ösztöndíj-pályázatát. Pályázhatnak mindazon cigány származású tanulók, akik szakközépiskolában, gimnáziumban, főiskolán vagy egyetemen tanulnak (más iskolatípusra a kuratórium nem ad támogatást). A havi ösztöndíj ösz- szege 1000-4000 Ft, melyet a pályázók postán kapnak meg. Azok a pályázók, akik ezen alapítványtól 1993/94. tanév második félévében ösztöndíj-támogatásban részesültek, év végi bizonyítványuk fénymásolatát, valamint iskolalátogatási igazolásukat küldjék be, a név és lakcím pontos feltüntetésével. Azok a tanulók, akik először pályáznak, szülői kereseti kimutatást, rövid önéletrajzot és iskolalátogatási igazolást nyújtsanak be nevük és lakhelyük pontos feltüntetésével. Címünk: MNEK Alapítvány, 1357 Budapest. Pf: 2. Csak az 1994. szeptember 31 -ig postára adott pályázatokat tudjuk elfogadni (a gépi feldolgozás miatt kérjük a határidő pontos betartását)! A pályázók a kuratórium döntéséről levélbeli tájékoztatást kapnak. Az alapítvány kuratóriuma nevében: Báthory János titkár Országos Vadásznap Somogy megyei rendezvény Lábod-Nagysallér 1994. szeptember 17. Térkép ~0úgyse 1 Rtnyabesenyő Program: 10.00 óra: Üdvözlés és megnyitó (Ivusza Tamás) Köszöntő (Bánffy György) 10.30 óra Hubertus-mise Egésznapos rendezvények: 11.00 órától Élővad-bemutató -«w Fogatos kocsikázás Lovaglási lehetőség Helikopteres sétarepülés Képzőművészeti kiállítás Trófea-kiállítás Hullajtottagancs-bemutató Kirakodóvásár Ökörsütés 11.00 óra Főzőverseny, 9 órai helyszíni nevezéssel 11.00 óra íjászbemutató 12.00 óra Szent Hubertus Kft. - Lábod Kupa terepíjász-verseny 12.00 óra Vérebbemutató 13.00 óra Vadászkutya-fajtbemutató 14.00 óra Vizslamunka-bemutató 14.00 óra Boróka Néptáncegyüttes bemutatója 15.00 óra Fürjecske Néptáncegyüttes bemutatója Mindenkit szeretettel várunk! (56723) l
