Somogyi Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)
1994-08-27 / 201. szám
1994. augusztus 27., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 23 Emlékek a paraszti félmúltból A herényi Múltház kincsei Ahogy még Irénke néni is hordta a fejkosarat — benne jóféle falatok a határban aratóknak. Körülötte a népi bútorok, használati és dísztárgyak a herényi múltház állandó bemutatóján Fotó: Kun G. Tibor Pokoli szerv-terv Orvosi horrorfilmbe illő eset történt 1988-ban, és tartja lázban most a Fülöp-szigetek közvéleményét. Négy orvost vádolnak azzal, hogy egy még élő ember szerveit vették ki szervátültetés céljára. A nyereségvágy és a szakmai „babérok” arra késztették a mani- lai doktorokat, hogy egy balesetet szenvedett férfi veséjét és hasnyálmirigyét két páciensükbe ültessék. Ezzel — a vád szerint — gyakorlatilag megölték a balesetes férfit. Fémből van az egyik szíve Brit sebészek négyórás műtéttel elemes műszívet ültettek egy 62 éves, dél-angliai beteg hasfalába, és ezzel nagy lépést tetted előre a tartósan használható műszív kidolgozása felé. A beteg állapota stabil. A fémből és műanyagból készült szívpumpa nagyrészt átvette a beteg szív főnyomórendszerének feladatát. Eb adta föl Saját kutyája adta rendőrkézre azt a japán tolvajt, aki egy tv-készüléket próbált elemelni. Az ifjú teherautósofőr egy parkoló közelében lévő kerítéshez kötötte kutyáját, míg ő maga feltört egy autót. Éppen a kocsiban tárolt televíziót akarta elemelni, amikor váratlanul megjelent az autó tulajdonosa, s így a tolvaj kénytelen volt kereket oldani, menekülés közben hátrahagyva kedvencét. Mikor a rendőrség eloldozta a kutyát, az természetesen hazaindult, és a tolvaj otthonához vezette a rendőröket. Hamisító igaz érve Ismét meggyűlt a baja a rendőrséggel egy 70 éves francia férfinak, akit csak „Raymond, a festő” néven ismernek, mégpedig kiváló hamisítási készsége miatt, amelynek köszönhetően már 29 évet töltött börtönben megszakításokkal. Raymond Gressard nyugdíjas, és a napokban került horogra, amikor 450 hamis személyazonossági igazolványt, és más hamisított iratokat találtak nála. Letartóztatásakor azzal érvelt, hogy „a múltja nem tette lehetővé a megtakarítást, valamiből pedig élnie kell”. „Létrehozta a helyi lakosság a Kopzós-Pödrős Hagyományőrző Egyesület kezdeményezésére” — olvasható az öreg házra kifüggesztett emléktáblán, amely nevéhez híven tényleg valódi „althaus”. A döngöltfalú, szoba-konyhás építményhez támasztva, 1841 -bői származó prés várja, hogy végre-valahára föltámasszák... — Igen ám, de nincs hova! — mutat körbe a zöldellő udvaron Garai Jánosné. — A telekből egy talpalatnyi se tartozik a múltházhoz. Ez a baj. A hátsó traktusban lakóé a terület, így aztán nincs lehetőség szabadtéri bemutatóra. Azért az se kutya ami belül van. Az egykori parasztkonyhában letűnt idők hangulatát konzerváló dohszag terjeng. ’’Egészség a bejövőnek, békesség a kimenőnek” — hirdeti a mosdótál fölé akasztott házi áldás szövege. A néhai kemence helyén az a tipikusan somogyi bábtáncoltatós betlehem ékeskedik, amellyel a balatonberényi hagyományőrző egyesület járta, még aktív korban a világot. — Erre tessék! — invitál a tájház tisztaszobájába a gondnoki teendőket ellátó Garai Jánosné, akiről menetközben kiderül: akár a néprajzi tudományok doktora is lehetne... Nála pontosabban kevesen tudják: mire is használták a lapickát, mi is az a Miska-kályha és mit tartottak az asszonyok a bucsérben. Nála ízesebben és lelkesebben kevesen mesélnek a balatoni halászemberek mindennapos küzdelméről, az egyszerű, de fifikus paraszti mentalitásról. Arról a kényszerről, amely a századok nyomorúságával szoktatta önellátásra a szegénysorsú földművelőket. — Ezt a hímzést nézze! — emeli ki a patyolatfehér ingeket és ter/tőket a sublótfiókból házigazdánk. — Hinné-e, hogy még öreganyáink viselték? Lapozzon bele ebbe bú- csúskönyvbe! Bizony, Sümegen nyomták, 1884 tájékán. Hát ez a imádságos füzet? Azt mondják a múzeumosok: ritka kincs, vigyázzak rá, mint a szemem fényére! Meg is csodálják a vendégek — főleg persze a németek, hollandok, franciák. Mei^hogy jobbára csak ők vetődnek ide; a magyarokat kevésbé érdekli a múlt. Én meg, nem tehetek róla, nagyon szeretem a régi dolgokat. Igaz, ezekkel a szerszámokkal, háztartási eszközökkel még én is dolgoztam. A nádszedéshez való faklumpát, a jégpatkót nálunk még viselte a család; a vasmacskát, a viharlámpát, a hé- bért még használták a férfiak. Na, itt van ám egy érdekeség! Ezt szénkénegező gépnek hívják, s a filoxéria-járvány idején gyógyították vele a szőlőtőkét. Csizmasánfa, gyerekbölcső, hálókötőtű, aratókosár, petrólkanna, birkanyíró, parázsfogó csipesz, gombolyító, Trianon-kori szódásüveg — s a Jóisten a megmondhatója, még mi minden rejtőzik a herényi althaus falai közt. Pedig a padláson még nem is jártunk... — Az a szép ebben a gyűjteményben — teszi be mögöttünk, kifelé jövet az ajtót Garai Jánosné —, hogy amit itt 1990 óta kiállítottunk, azt mind a helybélik adták össze. Ki egy rokkát hozott, ki egy öltözet ruhát, ki az apja téli-nyári botját, ki az anyósa esküvői kendőjét. Őrizzük, amíg tudjuk a múltat. A nehéz, gyakran viszontagságos de számunkra mégis szép múltunkat. Csíky K. Erika Legyen a vendégünk! Már a XI. század közepén jelentős esemény zajlott le megyénk területén. A Koppány nemzetiségi birtokok kisajátítása után a Győr nemzetség őse: Atha vagy Ottó somogyi ispán Kaposvártól keletre monostort alapított a Zselicben, amelynek 1068-ban történt felszentelésén — jelentősége egyre növekedvén — már Salamon és Géza herceg is megjelent. A somogyi ispán monostor alapítására vonatkozó oklevelét történészeink mindig valósnak és helytállónak ismerték el, ha a felszentelés időpontjáról vitatkoztak is. A bencés monostor alapításáról szóló pecsételetlen oklevél jelentős forrása a korai magyar feudalizmus történetének. Részlet az oklevél Kenéz Győző általi fordításából: „Tehát Szent ... apostol helyén, amely a Kapus nevű folyó partja mellett van, volt az előbb említett szent tiszteletére emelt templom, mely szerfölötti régisége és elhanyagoltsága miatt már pusztán (elhagyatottan) állt...” Kérdésünk: hol található a képünkön is látható monostor? A megfejtéseket a következő címre kérjük: 7401 Kaposvár, Kontrássy u. 2/a. A nyertest egy kétszemélyes vacsorára hívjuk a Kaposvár szívében lévő Kapos Étterembe. A megyeszékhely patinás éttermében meg- újhodott környezet, egyedi tervezésű belső térkialakítás várja a kedves vendégeket. Egy dolog azonban változatlan maradt: a hagyományosan udvarias, vendégcentrikus kiszolgálás. A A Kapos Étterem kínálja A Kapos Étterem a következő menüajánlattal találkozhatnak az oda betérők: hideg pulykamell ananásszal, borjújava Korona módra, idei vegyes saláta, Gundel palacsinta, kávé. S most az egyik kedvelt közkedvelt étel — állam- és hadititok alá nem tartozó — receptje: A borjúcombot előkészítjük, felszeleteljük, natúron megsütjük. Korona töltelékkel bevonjuk, sajttal megreszeljük, sütőben rámelegítjük. Vegyes körettel— pirított burgonya, párolt rizs — tálaljuk. Töltelék: zöldborsót, pirított gombát, csíkokra szeletelt sonkát, tojássárgájával, liszttel, vízzel összekeverjük. Milliárdos titkok a sivatagban Golyóálló mellényben alvó volt diplomata Szaúd-Arábia részt vállalt az iraki atom-programban Titkos lakásait állandóan cseréli „valahol Amerikában”; a nap 24 órájában vé- dőőrizet alatt áll, éjszaka golyóálló mellényben alszik, vagy inkább hánykolódik ágyában. Mohamed Khilewi tizenhárom ezer oldalnyi, szigorúan bizalmas iratanyag birtokában kénytelen szembenézni fenyegetőivel, akik kilátásba helyezték, hogy elrabolják vagy meggyilkolják, de mindenképen végeznek vele. Khilewi két hónappal ezelőtt még a szaúd-arab ENSZ-misszió második embere volt, de a tanácsos politikai menedékjogot kért az Egyesült Államokban, a hazájában uralkodó zsarnokságra és az emberi jogok sorozatos megsértésére hivatkozva. Nem üres kézzel távozott, s a páratlanul érdekes dokumentumokból most néhány szemelvényt közzétett — aligha amerikai gyámolítói tudta és akarata ellenére. Ezekből a dokumentumokból kiderült, hogy például Szaúd-Arábia már a hetvenes évek derekán sokmilliárd dolláros pénzügyi támogatást biztosított Pakisztánnak nukleáris fegyverek előállítására. Cserébe ígéretet kapott: ha Szaúd-Arábiát atomtámadás érné, a majdani pakisztáni atomerő segítségére sietne. Ez a leleplezés annál kellemetlenebb, mivel éppen 1975-ben született hivatalos megállapodás Washington, London és Rijad között, hogy Szaúd-Arábia segít felkutatni a közel- és közép-keleti térségben elhelyezett „titkos atomfegyvereket”. A lelépett diplomata most nyilvánosságra hozta azt is, hogy 1985-ben Szaúd-Arábia részt vállalt Irak nukleáris programjában. Ötmilliárd dolláros anyagi támogatásban részesítette akkor Szaddam Husszeint, s több olyan technológiát játszottak át neki, amit a diktátor az érvényben levő korlátozó rendelkezések értelmében már nem importálhatott nyugati országokból. 1989-ben a sivatagban, nem messze Dzsudeida határállomástól, maga Khilewi is részt vett egy olyan titkos találkozón, ahol további milliárdokról esett szó. Szaúd-Arábia egyébként nem akármilyen ellentételezést kért: az egyik első, Irakban gyártott atombomba átadását, valamint a nukleáris technikával foglalkozó szakembereinek bagdadi képzését. A furcsa arab páros együttműködésének a Kuvait elleni támadás, valamint az Öböl-háború vetett véget. Khilewi egy tizenötmillió dolláros kifizetésről s hatvanmilliós ígéretről szóló feljegyzéseket is közzétett. Ebből az derült ki, hogy meg nem nevezett orosz közvetítők kapták ezt vöröshigany-szállítmányo- kért. Rijad természetesen cáfol. A király öccse, Szultán herceg, aki védelmi miniszterként a nukleáris programot is koordinálja, „nevetségesnek” mondta a lelépett diplomata állításait. A bizalmas dokumentumok azonban másról tanúskodnak, és a Khilewivel kapcsolatos biztonsági intézkedések is magukért beszélnek. Lehet, hogy van, aki számára mindez „nevetséges”, de nem az ilyen veszélyes törekvéseken szokott derülni a világ... Réti Ervin Ki tette el láb alól a nagy Napóleont? Gyilkosság gyanúja Montholon grófon Arzént találtak a hajszálaiban Az FBI laboratóriumában megvizsgálják Napóleon egy hajfürtjét, amelyet Montrealban őriztek harminc éven át. Meg akarják állapítani, vajon meggyilkolták-e Napóleont, és ha igen, ki tette. Ben Weider, aki Napóleon személyes használati tárgyait gyűjti, adta át a hajfürtöt vizsgálatra. Bizonyos benne, hogy Napóleont 1821-ben meggyilkolták, sőt mi több: úgy gondolja, tudja is, ki volt a gyilkos. Napóleon halálának oka egyike a modern történelem nagy vitáinak. A császár feljegyzést írt, s ebben gyanújának adott hangot, hogy megmérgezték. Sok francia híve azt hiszi, hogy brit őrzői ölték meg Szent Ilona szigetén. A britek azonban azt mondják, hogy természetes halállal halt meg. Legutóbb Milo Keynes orvos, aki a cambridge-i egyetemen dolgozik, a Lancet című brit orvosi folyóiratban azt írta, hogy Napóleon gyomorrákban szenvedett, s a hajában talált arzén a gyógyszerektől származik, amelyeket azért szedett, hogy étvágya legyen. Rene Maury, a franciaországi montpellier-i egyetem professzora viszont azt írta nemrég megjelent könyvében, hogy Napóleont kétségtelenül a franciák gyilkolták meg.- Napóleon hajának korábbi vizsgálatakor arzén találtak benne, s ez arra utal, hogy megmérgezték - mondta Weider az AP amerikai hírügynökség munkatársának. - Ha az arzént orvosságként szedte volna, egyforma mennyiségben tette volna, a hajban azonban különböző időkből származó különböző mennyiségű arzént találtak. Azt is tudjuk, hogy Napóleon gyűlölt mindenfajta orvosságot. Weider úgy véli, az FBI vizsgálata igazolni fogja az arzéntartalmat, de az is kiderül, hogy nem az ölte meg a császárt. Az arzén csak gyöngítette a szervezetét, úgyhogy más méreg ölte meg. Olyan méreg, amit hashajtó ürügyén adtak be neki. S hogy ki tette? Nem a britek - hangoztatja Weider. A briteknek érdekében állt, hogy élve tartsák potenciális fenyegetésként a helyreállított francia Bourbon-monarchia ellen. Napóleon egyik közeli híve ölte meg, aki elkísérte Szent Ilona szigetére... Montholon gróf szoros kapcsolatban állt a Bourbonokkal. Valószínűleg ő követte el a gyilkosságot... ,\ l