Somogyi Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)
1994-08-25 / 199. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1994. augusztus 25., csütörtök Közlekedési A barcsi idősek klubjában Valamit tenni kellene... támogatás A mozgáskorlátozottaknak járó közlekedési támogatások változása szerint az idén csökken a központi költségvetésben erre a célra rendelkezésre álló összeg. A múlt évben majdnem 3 milliárd forintot költöttek a mozgáskorlátozottak közlekedésének segítésére, s ebből a pénzből mintegy 150 ezren kaptak évi 12 ezer forint támogatást. Az idén kormányrendelet szigorítja a tavalyinál fél milliárd forinttal kisebb összeg fel- használását, hogy a pénzből tényleg a legrászorultabbak részesüljenek. Például: csak a mozgásában korlátozott, illetve házastársa, vagy kiskorú mozgáskorlátozottak szülei kaphatnak közlekedési támogatást, ha gépkocsit akarnak venni, mégpedig úgy, hogy a vételár 60 százalékát támogatják részükre, de nem kaphatnak többet 240 ezer forintnál. Búcsú száz- milliárdtól Az év első felében 182,4 milliárd forintra nőtt a tb kintlevősége, és ennek az összegnek jóval több, mint a fele nem vonható végrehajtási eljárás alá. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár most azt szorgalmazza: megfelelő törvénymódosítással álljanak rendelkezésre olyan eszközök, amelyek révén megoldható a köztartozások behajtása. A pénzre ugyanis nagy szükség van olyan folyamatos kifizetések biztosításához, mint amilyen például a nyugdíj, a kórházak működtetése. Erre az évre 12 milliárd forint behajtását tervezték, s ebből fél év alatt 6,7 milliárd valósult meg. Jövőre másféle ' beutalás 1995-ben bővül azoknak a szakellátásoknak a köre, ahova a beteg a háziorvos beutalása nélkül is eljuthat. Ezzel kevesebb korlátozással veheti igénybe a járóbe- teg-szakrendeléseket. Mint ismeretes, most a jogszabály a szakrendelés közvetlen igénybevételét a járóbeteg részére csupán a nőgyógyászat, a tüdőgondozó, a bőr- és ne- mibeteggondozó, illetve szemüveg felíratása végett a szemészet esetében teszi lehetővé. A tervezett változtatás szerint január 1-jétől valószínűleg beutaló nélkül keresheti fel majd a beteg az urológust, a fül-orr-gégészt, a szemészt a területileg illetékes járóbeteg-szakrendelésen. V asutasküldöttek értekezlete A MÁV nyugdíjasainak száma ma már eléri a 137 ezret, s mintegy 80 százalékuk a létminimum határán él — hangzott el a Vasutasok Szak- szervezete Országos Nyugdíjas Tagozatának Budapesten tartott küldöttértekezletén. Csaknem kétszázan képviselték társaikat az ország minden részéből. A nyugdíjastagozatnak több mint nyolcvan alapszervezetben együttvéve mintegy 40 ezer tagja van, s ők teszik ki a vasutasszakszervezetek tagságának a 44 százalékát. A nyugdíjak érték- vesztése a vasutasoknál igencsak számottevő. Három évvel ezelőtt hozták létre a Vasutas Nyugdíjasok Alapítványát, amelynek a törzstőkéje most 5 millió forint — ennek a kamatából osztanak segélyeket a rászorulóknak. Támogatást nyújt az infláció ellensúlyozásához az immár 64 éve működő Önkéntes Támogatási Alap, és segít szociálpolitikai kedvezményeivel a MÁV is. Közösség a magány ellen Bogyó Julianna és Berkics Mihányné Sok orvosság fogy Legtöbb gyógyszert az idősek veszik A magány évei elől az idősek klubjába menekült Barcson Berkics Mihály né és Bogyó Julianna. Állítják, hogy az emberség, a gondoskodás nem veszett ki az itteni dolgozókból. Nem unatkoznak azok, akik nap mint nap második otthonukban töltik az idejüket: sokat beszélgetnek, még a politika is terítékre kerül. Bogyó Julianna már fél évtizede jár az idősek klubjába, reggel nyolctól délután háromig tartózkodik ott. — Egy-két órát beszélgetünk, aztán elolvasom az újságokat — mondja. — Elsőként a horoszkóp előrejelzéseit böngészem át, de minden érdekel, a zene, a politika, és legfőképp a Dallas, a filmsorozat. Már alig várom, hogy megjelenjen a képernyőn Jockey, a sokak szerint nem éppen szimpatikus, rossz ember. Én kedvelem. Csak sohase fejeznék be a sorozatot! Berkics Mihályné délben érkezik, hogy elfogyassza ebédjét. Azt mondja: amíg otthon van, szinte betegnek érzi magát, annyira hiányzik neki a klubbéli társaság. — Mulatós asszony vagyok, még túl az ötvenen is — állítja. — Most is szívesen hallgatom a magyar nótát, a kedvencem úgy kezdődik, hogy „Valahol egy kis faluban...” A klubba jár egy kilencven éves bácsi is, s ő mindig azzal fogad, hogy „maga víg özvegy”... De hát miféle fiatalság az, amelyik nem örömmel ugrik neki a világnak?! Fáj a szívem, ha kedvetlen, búval bélelt fiatalt látok, akiben csak pislog az élet. Megértem, hogy kedvüket szegi a bizonytalanság és olykor kétségbe esnek, de meg kellene tanulniuk az apró dolgoknak is örülni. Berkicsné úgy érzi: sokat dolgozott élete során a tizenkétezer forintos nyugdíjáért, és lám, mire hozza a postás, alig elég valamire. Kifizeti belőle a lakbért, a villanyt, a gázt, aztán ha leemeli a boltban a polcról a portékát és megnézi rajta a legújabb árat, gondosan visszateszi a helyére. Mert nem engedheti meg magának, hogy a nyugdíjából megvegye... — Nincs hozzátartozóm, magamra maradtam, mégse vagyok túlságosan elkeseredve — mondja Bogyó Julianna. — Ennek az az oka, hogy itt, a klubban a gondozók önzetlen szeretete vesz körül. Ez a kulcsa a jó közérzetnek! S ez a kulcs — úgy tetszik — több helyen elveszett. Barcson megtalálták. Nagy szükség lenne rá, hogy máshol is megleljék. (Gamos) Minden árintézkedés, amely a gyógyszerekkel kapcsolatos, a nyugdíjasokat érinti legérzékenyebben, miután ők fogyasztják a legtöbb orvosságot. Ezt a körülményt minduntalan hangsúlyozzák, valahányszor hozzányúlnak a medicinák árához, mégis őket rövidítik meg leginkább minden újabb és újabb gyógyszerár- emeléssel. Egészségük megőrzése, a betegségből való felépülés vagy éppen a jobbít- hatatlan állapot könnyebb elviselése arra int, hogy náluk kellene elsősorban enyhíteni a gondon, amikor a társadalmat sújtó terhek mérséklése a cél. Magyarországon elképesztő mennyiségű orvosság fogy, s hogy a lakosság egészségi állapota ennek ellenére sem javul, elgondolkodásra késztet. A múlt évben fölírt 140 millió recept, az eladott 301 millió doboz gyógyszer nyomán egészségesebbnek kellene lennünk, ám a szakemberek szerint ez nem következett be. Az orvosságra szoruló lakosság 15,2 milliárd forintot hagyott a patikákban, az egészségbiztosító pedig 51,1 milliárd forinttal támogatta a gyógyszervásárlásokat. Most azt tervezik, hogy a fogyasztás mérséklése végett megváltoztatják a támogatási rendszert... Azt a terv-variációk készítői is tudják, hogy a gyógyszerre leginkább rászorulók egy része már ma is képtelen kiváltani az orvos által fölírt tablettákat, kenőcsöket, szérumokat, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs rá pénze. Nomármost: a 140 millió recept között ott van az ő vényük is (ha csak nem azokat számolták össze, amelyek a patikákban maradtak, ez a mennyiség viszont nem azonos azzal, amit a doktorok fölírtak). Hogyan lesz rá több pénzük ezeknek az embereknek, miután megváltoztatják a támogatás eddigi rendjét? Túlzott, mértéktelen hazai gyógyszerfogyasztásról beszélnek a szakemberek, amit mérsékelni kell. Az elképzelések számolnak azzal a ténynyel, hogy a cél elérése érdekében legtöbbet az teheti, aki az orvosságot rendeli: a receptíró orvos. Az, akiről okkal föltételezzük, hogy tudja, mire van szüksége a betegnek, azt viszont nem föltétien kell tudnia, hogy az általa fölírt orvosság mennyibe kerül a betegnek, illetve az adott orvosság mekkora támogatottságot élvez. A támogatás mértéke ugyanis időnként és termékenként igencsak eltérő lehet, s ez a „beavatkozás” is csökkentheti a gyógyszerforgalmat. Egy-egy orvosság forgalma nemcsak azért eshet vissza, mert a doktor kevesebbet ír fel belőle, hanem azért is, mert a támogatottsága — például — az eddigi 95 százalékról, mondjuk 50 százalékra változott, s erre — mármint az ilyen orvosságot tartalmazó recept kiváltására — már nem telik az idős, beteg nyugdíjas pénzéből. Márpedig az elképzelések között találni olyant, amelyik a gyógyszerár-támogatás jelentős, a fogyasztót sújtó mérséklését tartalmazza. Tudva, hogy az államkasz- sza nem engedélyez semmi nagyvonalúságot, könnyelműséget, következésképp megfontoltságra van szükség minden lépésnél, amellyel a gyógyszerfogyasztás mérsékléséhez közelítünk. Ugyanakkor óvakodni kell attól is, hogy különböző intézkedésekkel azoknak a zsebében kotorásszunk újabb forintokért, akiknek már ma sem telik valamennyi recept kiváltására. (Hernesz) „ Kortársaink” a T. Házban Az előző parlamenti ciklusban gyakran hallhattuk, hogy jóllehet számos nyugdíjas vagy nyugdíjas korú honatya (és kisebb számú honanya) foglalt helyet a Parlament széksoraiban, a nyugdíjasokat érintő kérdésekben olykor épp az ezt a réteget sújtó vagy kevésbé támogató álláspontot képviselték, s amikor szavazni kellett, bizony azt a gombot nyomták meg, amelyik „kortársaik” érdekei ellen hatott. S most vajon hány nyugdíjas képviselő van a T.Házban? Negyvenegyen vannak a hatvanévesek és ennél idősebbek, s ez bizony nem sok. A Független Kisgazdaspárt 14, az Magyar Szocialista Párt 8, a Magyar Demokrata Fórum 7, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Keresztény- demokrata Néppárt 6-6 országgyűlési képviselője tartozik ebbe a korosztályba. Legidősebb képviselő a korelnök: a 84 éves dr. Varga László (KDNP), s őt követi korban 75 évével a tévé jóvoltából országos népszerűségnek örvendő Bálint gazda, vagyis dr.Bálint György (SZDSZ). A mostani parlamentnek mindössze egy nyugdíjaskorú képviselőnője van, a 66 éves Haida Aliz. Az őt életkorban követő legidősebb képviselőnők még nem érték el nyugdíjaskorhatárt: mindketten 54 évesek... Olvasói kívánság Kérjük, indítsanak állandó, rovatot Hogyan főzzünk semmiből? címmel. A recepteket előre is köszönjük. (őszi Zoltán karikatúrája) Hatvan idős embert látnak el Tizenegy főfoglalkozású szociális gondozó végzi cseppet sem könnyű munkáját Kaposváron. Az idén nyáron alig volt kevesebb a segítséget kérő, jóllehet a korábbi évek nyarain az igények csökkenését tapasztalták. Jelenleg több mint 60 idős ember ellátását kell elvégezniük a gondozóknak lelkiismeretesen és szakszerűen. A szociális gondozói központ a főfoglalkozású gondozók mellett munkanélkülieket is alkalmaz: tíz állástalan végez gondozói munkát a somogyi megyeszékhelyen. N. L. Alig csökkent a segítségre szoruló idősek száma Fotó: Gyertyás László Ellensúlyozás Hogy milyen lakossági kompenzációs elképzelés jut „révbe”, az még nem dőlt el, az viszont bizonyosnak látszik, hogy valamiképpen ellensúlyozzák a vezetékes energiák október 1-jével életbe lépő emelését. A pótköltségvetésre vonatkozó javaslat erre a célra mintegy másfél milliárd forinttal számol, s ez azt jelenti, hogy körülbelül hétszázezer háztartás egyszeri, kétezer forint körüli támogatásban részesülne. A Népjóléti, illetve a Pénzügyminisztérium között egyeztető tárgyalások folynak arról, milyen kompenzációs elképzeléseket terjesz- szenek elő. Egyik megoldási lehetőség például — s ebben megegyezik a két tárca véleménye — a lakhatási támogatás kiterjesztésében kínálkozik.
