Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)
1994-07-16 / 166. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1994. júl. 16. szombat SZÍNES HÉTVÉGÉ Független bírók, összeférhetetlen tisztségek Törvényi garanciák, tiszta közigazgatás Dr. Eörsi Mátyás Dr. Vastagh Pál A koalíciós tárgyalások közjogi ügyekkel foglalkozó szak- bizottságának helyettes vezetője volt a szocialista dr. Vastagh Pál, a most felálló kormány igazságügyi minisztere és a szabaddemokrata dr. Eörsi Mátyás, akit a Parlament külügyi bizottságának élére jelöltek. Módosítják-e az Alkotmánybíróság szerepét és hatáskörét? — kérdeztük a két politikustól. — Mindkét fél egyetértett abban, hogy a jogállam megteremtésében és fennmaradásában kiemelkedően fontos szerepe van az Alkotmánybíróságnak — válaszolta dr. Vastagh Pál. — Egyetértettünk azonban abban is, hogy szükséges az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítása. Az intézmény hatáskörét szűkítenénk, mert szeretnék elérni, hogy csak bizonyos központi jogszabályok feletti kontroll legyen a feladatuk és ne aprózzák el idejüket a nem feltétlenül rájuk tartozó, jelentéktelen kérdések elbírálásával. — A jogalkotási rendszeren is változtatni kívánnak? — Feltétlenül! Új jogalkotási törvényre van szükség. Javaslatunk egyik sarkalatos pontja, hogy a törvények előkészítését szakmailag megalapozottabbá kell tenni. Elsősorban oly módon, hogy a kodifikáció rendjét szervezetileg is garantáljuk. Az Igazságügyi Minisztérium kodifikációs felelősségét egyértelművé kell tenni, ugyanakkor el kell érnünk, hogy ne váljon minden törekvés jogszabállyá, a törvénykezési munka ne inflálódjék. A törvényelőkészítés során legyen helye az elemzésnek, a hatásvizsgálatnak, a költségelemzésnek egyaránt. így előre kiszámítható lesz, mibe kerül majd a költségvetésnek egy-egy elfogadott törvény megvalósítása. — Az állampolgári jogoknak lesz-e végre képviselőjük? — Álláspontunk szerint az állampolgári jogok biztosát, annak helyettesét, valamint az adatbiztost és a nemzetiségi jogok országgyűlési biztosát minél hamarabb ki kell nevezni. Ezért készek vagyunk arra, hgoy az Országgyűlés igen közeli ülésén megválasszuk őket. Az ide vonatkozó törvény módosításával szeretnénk szerepüket megerősíteni. — Eddig szerzett információink szerint a bíróságok működésén is változtatni kívánnak... — A korábbi évtizedekben a bírói függetlenség fejlődött ugyan, de nem ritkán tapasztaltunk anomáliákat, amikor a végrehajtó hatalom az igazságügyminiszteren keresztül igyekezett a bíróságokra nyomást gyakorolni — folytatta a válaszadást dr. Eörsi Mátyás. — Megállapodtunk abban, hogy az ilyen jelenségeket intézményesen megakadályozzuk. Fel kívánjuk állítani az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, amelynek feladata lesz a bíróságok anyagi ellátása és a személyzeti ügyek eldöntése. Ezzel ezeket a jogokat kivesszük az igazságügyminiszter kezéből. Be kívánjuk vezetni az automatikus szignalizációt. Ez azt jelenti, hgoy a jövőben ne a bíróság elnöke döntse el, hogy melyik ügyet melyik bíró tárgyalja. Az ügyek beérkezése sorrendjében kapják a bírók az ügyeket, ezzel elérjük, hogy még a bíróság elnöke se legyen abban a helyzetben, hogy a bíró kijelölésével befolyásolni tudja az ügyek kimenetelét. — Az 1990-es alkotmány már tartalmazta a miniszteri felelősség intézményét, de az ezzel kapcsolatos törvényi szabályozás elmaradt. Kívánnak-e valamit tenni e téren? — Ezt a kérdést is nagyon hamar kell törvényi szinten rendeznünk. Javaslatunk szerint a miniszter ne csak a miniszterelnöknek, hanem a Parlamentnek is felelősséggel tartozzon. Ennek persze a részletes kodifiká- cióját ezután kell majd kidolgozni. — Dr. Hack Péter és mások is szót emeltek az Országgyűlésben a korrupciós jelenségek ellen. — A korrupciót a törvények tiltják, mégis mindannyian tudjuk, hogy létezik. Két olyan javaslatot dolgoztunk ki, ami a korrupció lehetőségét nagy mértékben csökkentheti. Az egyik szabályozza az állami beszerzések rendjét. Törvény erejével kell részletesen szabályozni minden, állami pénzből dolgozó szervezet és intézmény tevékenységét, megakadályozandó, hogy valamelyik alapítvány, intézmény, vagy bármilyen más szervezet a költségvetésből kapott pénzét saját, vagy rokona kft-jé- ben költhesse el. A másik az összeférhetetlenség sokkal szigorúbb szabályozása. Ha a korrupciót tág értelemben veszem, akkor az elmúlt években a korrupció egyik forrása az volt, hogy a képviselők és állami hivatalnokok a különféle gazdasági társaságokban nagyobb pozíciókhoz jutottak, ezzel a vállalatok működését befolyásolhatták — és tegyük hozzá: ez nekik is jövedelmet jelentett. Ez a magatartás szerintünk összeférhetetlen, ezért a törvény erejével kell megakadályozni. Koós Tamás Szépítkezik Zamárdi Parkosítanak a zamárdi katolikus templom körül. A villanyoszlopokat míves kandeláberekre cserélték, és kerti világítótesteket helyeztek el a templom környékén. Ősszel dísznövényeket ültetnek majd. A templom mögötti autóbusz- váró beljebb került, mert egy buszöblöt alakítottak ki előtte. A Honvéd utcáig két méter széles parkolóhely készült; enyhítendő a kocsik várakozási gondjain. Kiss Zoltán, Zamárdi polgármestere elmondta: régi vágya a településnek, hogy szebbé tegye a templom környékét. Könyvtárak egymás között A hálózat hálója jól szövött Az önkormányzatok intézményfenntartó szerepének tisztázása, a vitáktól sem mentes osztozás során voltak akik nemcsak homlokukat ráncolták, hanem fenntartásaikat is szóvá tették. A megyei könyvtárban is. Például azért, hogy — úgymond — a fejük felett döntöttek, róluk. Négy év után sem lehet egyszerűen azt mondani erre: alaptalan volt. Inkább azt, hogy érthető. így tartja Varga Róbert is, a megyei-városi könyvtár igazgatója, megtoldva azzal: a fenntartások mögött ott bujkált a munka- nélküliségtől való félelem. Hiszen voltak „ésszerűsítés” után utcára került diplomások. A könyvtárból viszont nem kellett senkit sem elküldeni. S nem valamiféle humanitárius meggondolásból, hanem mert szükség volt az itt dolgozókra. Aki rendszeresen kölcsönöz, aki kiállításokra, előadásokra jár ide, tapasztalhatja: a régi tendenciák tovább élnek, s újabb eseményekkel, szolgáltatásokkal gazdagodnak. Ha szerény léptékben is, de céltudatosan. Ám mitől megyei ma ez a könyvtár? Megmaradt-e az új viszonyok között hálózati központnak? Tudvalevő ugyanis, hogy a művelődési intézmények egy része Somogybán is, másutt mégin- kább, nemcsak az önkormányzati önállóság előnyeit élvezhette, hanem a megvékonyodott pénztárca hátrányait is. Ennek ellenére — az igazgató szerint — a somogyi könyvtárhálózat, leszámítva a munkahelyi — szakszervezeti „tékák” megszűntét, ma is teljes. Ma is lehet tudni naprakészen, hogy mi történt Siófok vagy éppen Barcs környékén a könyvtárügyben. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a könyvtárfejlesztés, állagmegóvás, a szűkített beszerzési keret ne jelentett gondot, ne kellene olykor tűzoltómunka — a működés egészében véve mégis folyamatos, s nyomon követhető. Eszerint a megyei hálózat „hálója”jól szövött. Varga Róbert szerint ennek a záloga kettős. Az egyik az örökségül kapott jól működő szervezet, amely több évtizede országosan is példamutató. A másik — ezzel összefügg — az önkormányzatokkal is szoros a kapcsolattartás, nemcsak az intézményekkel. A megváltozott körülmények között is rendezőelv maradt az emberi-szakmai együttműködés. Az oda-vissza áramló információk medre mutatja a megyeközponti szolgáltatások irányát, szükségességét is. Vagyis minden újdivatú elméletépítés és modellalkotás nélkül is, a kollegalitás jegyében megy tovább a munka. Az egyre javuló számítástechnikával a háttérben folyik, az információcsere, a könyvtárközi kölcsönzés. A négy fős hálózati-módszertani csoport szisztematikusan dolgozik, s a területi munka letéteményese a megyei könyvtárigazgatói tanács. Akik korábbról is ismerik az intézmény tevékenységét, mondhatnák erre: nem történt semmi kérem, az új „közlekedési viszonyok” közepette is a régi, jó kerékvágásban haladnak a dolgok. Am nem árt kitekinteni az olvasóterem ablakán, gyorsan kiderül, hogy e természetesnek tűnő állapot, azért mégsem magától értetődő. Tröszt Tibor Együd Árpád néprajzi gyűjtéséből A második kötet karácsonyra Még az idén elkészül a téli ünnepkörrel kapcsolatos szokásokat, népzenei gyűjtéseket és a velük kapcsolatos tárgyi néprajzi emlékeket tartalmazó második kötet Együd Árpád gyűjtésében. Az első a 48-as katonadalokat és Kossuth-nótá- kat tartalmazza. Szapu Magda néprajzos, a megyei múzeum igazgatóhelyettese elmondta: — Az első kötet sikere ösztönző volt a munka folytatására, ám ha nem kapunk anyagi támogatást, a korábbi elképzelés szerint csak 1996-ban jelentethettük volna meg a sorozat következő számát. A siófoki, a kaposvári ön- kormányzat és a Somogy Megyei Közgyűlés azonban segítségünkre volt abban, hogy meggyorsítsuk a munkát. Nem tartozik a múzeum profiljába a népzenei gyűjtés lejegyzése, ám előteremtettük a bért Molnár Éva népzenész munkájához, aki a háromszáz hangszalagon található mintegy hatszáz órányi gyűjtés lejegyzését folytatja. Molnár Éva: — Betlehe- mes énekeket, újévi és névnapi köszöntőket, pásztorjátékokat, regősénekeket válogatunk a legújabb kötetbe. A Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéséből címmel elindított sorozat gazdagabbá tétele érdekében a múzeum tárgyi néprajzi gyűjteményéből is közölnek fotókat, amelyeket Jávori Béla Együd Árpád gyűjtőútjain készült fotói egészítenek ki. Horányi Barna A helytörténész könyvtárigazgató Bolevácz József könyvtárigazgató negyven esztendőt töltött választott szakmájában. Tegnap délután Farkas István, Tab polgármestere és a kollégák köszöntötték. Bolevácz József a szakmát hivatássá tette, s egy cseppet sem fájlalja, hogy nem fejezte be a jogot. Bár, akkor mára — állítja — milliomos volna. Lehet, ám lámpás akkor talán nem lenne. Mert Bolevácz József az. Tabon, ahol a városi könyvtárt vezeti és Nagy- berényben is, ahol polgármester. Újságot szerkeszt, a megyei közgyűlés, valamint a tudományos-kulturális bizottság tagja s az intézményirányítási bizottság elnöke. Kisbárapátiban született. A budapesti bölcsészkaron végzett könyvtár-történelem szakon. 1958-ban került a tabi könyvtárba. — Többször elindultam, de mindig itt maradtam. Soha nem tudtam elhagyni ezt a tájat, az embereket. Még Kaposvárra se mentem be, pedig éveken keresztül tartottak nekem egy igazgatóhelyettesi állást. Itt ugyanis mindig hagytak dolgozni. Nem szóltak bele a munkámba. Bár mindig bizonyítanom kellett. Én nem voltam párttag. Igyekeztem számos, úttörő jellegű tevékenységgel felhívni a figyelmet az intézményre. Tabon volt a megyei könyvtárral egy időben olyan mikrofilmtár, amely Somogy sajtóját 1849-től napjainkig felöleli. Hatezer darabos fotógyűjteményünk van Tabról, még a századelőről is. A tékának háromezerötszáz kötete volt, amikor idekerültem; a járási könyvtárak közül a legutolsóként alakult. Képzelheti, milyen szedett-vedett állománnyal! Ma negyvenötezer kötet sorakozik a polcokon. — Milyen a tabi olvasóközönség? — 24-25 százalékos az olvasói átlag, amely magasan veri az országost. — A könyvtáros milyen könyveken nevelkedett? — Mint minden fiatal, a romantikus regényeket szerettem. Jókait nagyon, de Móricz realizmusát is. Később a szakirodalom jobban érdekelt, mint a szépirodalom. A történészi vénát nem tagadom, s azt sem, hogy Szabad György is tanított az egyetemen. — A helytörténész jelenleg min dolgozik? — Hamarosan hatvan éves leszek. Ha az igazgatói székből fel kell állnom — bár 1998-ig szól a megbízásom — akkor nem akarok lesütött szemmel távozni. Szeretnék egy tabi olvasókönyvet készíteni a városról. Már dolgozunk rajta néhányan. De írom Nagyberény történetét is. Bolevácz József megírta Somogy olvasóköreinek történetét is. 1985 óta öt olvasókört és gazdakört hozott létre a környéken. Három ma is működik. S hogy mi az, ami elégedettséggel tölti el? Az, hogy szeretik. Azt vallja, az a leglényegesebb, hogy környezetében az emberek minden politikai érdek nélkül le tudnak ülni egymás mellé. Ez kiváltképp nagy érték, hiszen — ahogy ő fogalmaz — a tolerancia egyre inkább hiányzik a mindennapokból. Lőrincz Sándor
