Somogyi Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-11 / 136. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1994. június 11., szombat TAKÁTS GYULA Egyéni helytállás és sorsvállalás Németh János művészete * Örömmel vettem Németh János fölkérését, hogy ezt a születésnapja alkalmából rendezett életmű-kiállítását nyissam meg. Örömmel, mert amit alkotott, az fizikai és szellemi világomhoz közel áll. Nemcsak közel, de olyan, amelynek lényege az a pannon világ, amely Márton-hegy és Nagyharsány hegyei között a györöki Szent Mihály-kápolnával együtt azt a mediterrán világot ragyogja, amely nemcsak formáival, de azok szavával is az ősi Európát jelenti. És az Európán túli messzi délt és nyugatot, a Napot és a Forrást e tájon élők szellemének. így tehát ezek a mondatok nemcsak egy megnyitó bevezető szavai — de nézzünk csak körül —, e tárgyak maguk bizonyítják, hogy egyszerre egy jelentős magyar művész alkotásainak talán jobb megértéséhez és a művészete művészettörténeti értelmezéséhez is hozzátartoznak. Mert századunk polgára nem mindig érzi meg azt az ősi mitológiát és azt az egyre tűnő gazdagságot, amelyről ezek a tárgyak és az anyag és a néma forma mondja az igazat és a szépet. Pedig tisztán mondják a korsóktól és tálaktól a domborművekig és köztéri szobrokig Németh János hitvallását a művészetről, az életről, az életstílusáról és úgy, hogy egyben bizonyítják is képességének, alkotóerejének nagyszerű hajlékonyságát, és sokszínűségét. Ezek az ősi agyagból teremtett és művé égetett alkotások öt érzékszervünket és képzelőerőnket egyszerre szólítják meg. Mert a tárgyaknak szava van. Csak elfelejtettük már azt a szókincset, amely e művekből szólít. Azt az összetett anyagot és szellemi gazdagságot, amely itt és most szavaival a Willendorfi Vénusztól és Knosszosztól a görögökön át kőből és íme itt, Zalaegerszegen most az agyagból izén a szép hasznos igazáról és teremtő erejéről. Ez a néma szó Németh János kiállításának megnyitása Fotó: Pezzetta Umberto és titokzatos erő annál sugárzóbb, minél ősibb és minél összetettebben egyszerűbb, mint a természet maga. Ha végignézünk ezen az életmű-kiállításon, ez az ősi egyszerűség egy saját világú tehetség jegyeivel szólítja meg látogatóit. E művek forrása olyan ősi emlékekkel, kísértésekkel, históriákkal és jegyekkel gazdag erő, akár egy nyájára jól ügyelő faragópásztor gondossága és művészete. A mai nap e teremben a Kossuth-díjas Kapoli Antal bizsókjának fába faragott formái kísértenek. A zala- somogyi pásztorok természetes ihlete és ihletése. És mindez a szülőktől örökölt tehetséggel, egy a legjobb mesterektől tanult művész agyagmázas samottjain és apostolfiguráin, _ korpuszain, szobrain szólít. És velük egyre áttettebben villannak föl előttem a mi agyag és a homok és a pannon tájainktól oly messzi rokon finnek falusi templomainak fába faragott szobrai és domborműveinek emlékei. Ördögökkel, apostolokkal. És itt az agyagfigurák Neptunjai- ból, pásztoraiból és Dionizo- szaiból Németh János művészete, észak és dél között, a magyar mediterrán összetett derűjével ragyog. E kiállítás minden darabja egy igen egyéni hatás világát bizonyítja. így építkezve, ilyen világra nyíló távlatú ez a pannon — ne féljünk kimondani — provincializmus. Oly ősi és egyszerű, akár a zala-vas- somogyi népmese és olyan gazdag jelképeivel, színeivel, formáival, mint a világ minden provinciája, mint a Kodály- Bartók, kutatta népdal, népzene. És oly tiszta, mint a természet, azaz a leggazdagabb művészet és líra. Németh János művészete ebben és ebből él. Müveivel tehát úgy idézi a provinciát, hogy Zalából Provánszot, Umbriát és Attikát is egyszerre vigyázza, mert a disznópásztor és felesége az ő fája alatt egyszerre Ádám és Éva, a Dioniszosz-korsó a be- cei bort hozza, Vénusz a balatoni kagylóból lép elő és Neptun szigonyával a Mihály-hegy alatti jégtáblán rekedt negyven györöki halászt hozza közénk. És a veszély fölött a szabadító angyalt is hozza.Az angyalt, azaz az anyagból, az agyagból, fából, kőből és a világ szép, de kegyetlen realizmusából az embert szabadító művészetet. Németh János kiállítása egyes darabjaival és összességében egyszerűségével és világos és derűs gazdagságával útravalónak ezt adja nekünk, mert az anyag mögött ő, akár az igazi költészet, nem az anyagot, de azt a szellemet keresi, amely a világ és minden valóság igazi teremtője. Tudja jól, hogy a többi minden csak jel és híradás! * Elhangzott a zalaegerszegi kiállítás alkalmából 1994. június 3-án Hemingway, a XX. század legendája Ernest Hemingway 95 éve született, és 33 éve halott. Nincs még egy író századunkban, akire a világ olyan bőkezűen szórta volna ajándékait és megpróbáltatásait, mint rá; sikert, hízelgést — és kíméletlen bírálatot. Többszörös emberi sorsot magába sűrítő élete úgy ért véget, hogy 33 év távlatából sem tudjuk biztosan: öngyilkos lett-e. Igazi legenda volt az élete és a halála is. Ha van író, akinek minden alkotása önéletrajzi fogantatásé, Hemingway az. Novelláiban és regényeiben majdnem mindig ő a főhős, aki fiatalon, szinte gyerekkorától keresi a kalandot, a különlegest, az egész embert kívánót — a bizonyítási lehetőséget a helytállásra. 1918-ban egészség- ügyi önkéntes volt az olasz fronton. Később újságíró Amerikában. 1921-ben Párizsba ment, ahol az „elveszett nemzedék” hiteles és kibontakozó egyéniségei — mint Sherwood Andreson, Gertrude Stein, Ezra Pound, T. S. Eliot, Picasso, Matisse és mások — irányították az irodalmi és művészeti életet. Ők Hemingway első pártfogói, biztatói, de bírálói is, ahogy a „Vándorünnep”-ben, e koreai évek későbbi megfogalmazásában elénk lépnek. 1923-ban az első önálló kötet még nem okozott meglepetést. 1926-ban megjelent a „Fiesta”, és átütő sikert hozott. 1929-ben látott napvilágot a „Búcsú a fegyverektől”, amelyet sokan legnagyobb művének tartanak. Az 1930-as évek spanyolországi kirándulásának terméke a „Halál délután”; mindmáig legjobb szakkönyv a bikaviadalokról. Ezután az „Afrikai vadásznapló” következik (1935), amely 1933-as élményeit rögzíti. A polgárháború alatt négyszer járt Spanyolországban. Ezek az élmények alakítják és csiszolják az 1940-ben megjelent nagy regény, az „Akiért a harang szól” mondanivalóját. A II. világháború idején először Kínából haditudósít, majd saját hajóján vadászik kubai vizeken német tengeralattjárókra. Később Angliába megy, végül a normandiai partraszálláskor 200 főnyi partizáncsoporttal vonul Párizs felé. Nemcsak a háborúban, a békében is alig van olyan év, amit megúszna kisebb-na- gyobb sérülések nélkül... A viszonylag hosszú ideig hallgató író 1950-ben jelentkezett új művével. „A folyón át a fák közé” — a kritikusok egyöntetű véleménye szerint — gyenge alkotás. „Az öreg halász és a tenger” — az 1950-es évek legnagyobb irodalmi eseménye. Ez hozta meg számára a No- bel-díjat, amelyet a repülőszerencsétlensége miatt lábadozó Hemingway személyesen nem vehetett át... 1961 januárjában tért haza az Idaho melletti Ketchumba. Még írt, még alkotott és edzette egyre több betegségre figyelmeztető szervezetét, de egyre jobban erőt vett rajta a depresszió. S 1961. július 2-án reggel eldördül kezében a fegyver... A halál csak az életművet zárta le — a legenda tovább él. Bár műveit ronggyá olvassák, Hemingway nem könnyű olvasmány. Szűkszavú: az „elhallgatás” művésze. A felszínnél mélyebbre hatolva ismerjük meg századunk egyik legnagyobb íróját, művészetének lényegét: egyéni helytállással sorsot vállal a közösségért. Ez a jóakaratú, meleg, emberi hang vonul végig életművén, mintegy megvalósítva az „Akiért a harang szól” mottóját: „Minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel, ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.” Dr. Sipos Csaba Színház az erdőben A monostor lakói csenben ünnepelnek Sörgyártó trappisták a Flamand alföldön A kerület híres lakója Conan Doyle emléktáblája Sir Arthur Conan Doyle leánya emléktáblát leplezett le annak a londoni háznak-a falán, amelyben édesapja több Sherlock Holmes történetet írt. Az emléktábla ünnepélyes leleplezésénél Conan Doyle 81 éves leánya, Lady Bromet elmondta, hogy vasárnap volt édesapja születési évfordulója. Doyle orvosi praxist folytatott a házban, a képzeletbeli detektívről, Sherlock Holmes-ról szóló elbeszéléseit akkor írta, amikor pacienseire várt. Az emléktáblát London Westminster kerületének tanácsa készíttette. A tanács programot kezdeményezett, amelynek célja, hogy emléket állítson a kerület korábbi hírneves lakóinak. Syd Sporle, a tanács tervezési és fejlesztési osztályának igazgatója a leleplezés alkalmával beszédet mondott. Kijelentette: „A Sherlock Holmes történetek ma is ugyanolyan népszerűek, mint voltak 100 évvel ezelőtt, amikor a Strand Ma- gazine-ban megjelentek.” Doyle, aki 1859-től 1930-ig élt, történeti regényeket is írt. Erről számolt be a Reuter brit hírügynökség. Június végén nyílik meg a zalaegerszegi Erdei Színház — a város közkedvelt kirándulóhelyén, az Alsóerdőn. A nyári szezonra szerződtetett, illetve a vendégjátékra érkező társulatok, zenei és táncegyüttesek könnyed, színvonalas szórakozást kínálnak augusztus végéig. Fasori kabaré címmel a Hevesi Sándor Színház első önálló kabaréestjével indul a tizenöt előadásnapból álló erdei program, majd a vendégművészekkel kiegészülő egerszegi társulat Heltai Jenő A néme levente című örökbecsű vígjátékával lép közönség elé. A műfaj ezután sem változik: A Kőszegi Várszínház Beamuarchais művét, A sevillai borbélyt hozza az erdei színpadra, a Marosvásárhelyi Színművészeti Akadémia ifjú társulata pedig Csokonai ma is modern darabját, a Karnyónét. Augusztus 27-én lesz a szezonzáró gálaest. SZOLÍV A JÁNOS Ecce homo Hiába mutatod sebhelyed, Földanyád se ismer gyermekére, kiátkoznak antikrisztusok, nem értik jelbeszédedet. Vallomás Elmennék hozzád, de nem vagy otthon sehol. Magammal viszlek, hogy bennem haza találj. Westmalle-ban, a flandriai síkság közepén található a trappisták monostora, ahol hagyományosan sört gyártanak. Nagyobb a kereslet, mint amennyit a szerzetesek termelnek. Az apát azonban nem hajlandó anyagi eló'- nyök miatt feladni a megszokott munkatempót.- Az apát külső dolgozókat sem alkalmaz, mert fontos számára, hogy fenntartsa a hagyományos életformát - mondta Eric Loobuyck, a flamand katolikus alapítvány munkatársa a Reuter brit hírügynökségnek. A monostor vezetőinek fő célja, hogy módot adjon a szerzeteseknek az imádságra, a munkára és a tanulásra. Általában látogatókat sem engednek be, nehogy megzavarják életüket. A westmalle-i trappista közösséget 1794-ben alapították, s a monostor lakói szerényen ünnepelnek is. A trappisták 1836 óta gyártanak sört. A szerzetesek ugyanis már korábban rájöttek, hogy a parasztok, akik a folyók vizét isz- szák, gyakran megbetegszenek. A sört ajánlották mint egészségesebb és táplálóbb italt. Manapság a sör igazi kedvelői nagyra becsülik a trappisták gyártotta sört. Ez azonban ritkán kerül forgalomba. A trappisták a puritán, a gazdagságot elvető, a hitéletet és a munkát a legfőbb életcélnak tekintő ciszterci rend legszigorúbb reformágát alkotják. (A trappista szó hallatán legtöbben a félkemény ízletes sajtra gondolnak, s nem véletlenül. E szerzetesrend tagjai készítették az első ilyen sajtot is.) Az 1664-ben a normandiai La Trappe városában alapított szerzetesrend tagjai hagyományosan hallgatási parancsnak tesznek eleget. Westmalle-ban is a szerzetesek főként jelekkel érintkeznek egymással. 1960-ban azonban enyhítették a némasági tilalmat, mindazonáltal ritkán beszélgetnek és étkezések közben sohasem. A szerzetesek este hét órakor aludni térnek. Nincs televíziójuk, s nem kapnak újságokat sem. Dolgoznak, imádkoznak és a szent könyveket tanulmányozzák. A sörgyártás egyetlen célja az, hogy finanszírozza a monostor fenntartását. A somogyi múlt üzenetei Tanulmány a meredek homlokról és az Együd-hagyatékról A somogyiak orrmagassága mindkét nemnél némileg kisebb, mint a magyar átlag, és a somogyi magyar férfiak és nők túlnyomó többségére a meredek homlok a jellemző. Ezt Henkey Gyula antropológus állítja tanulmányában, amelyet a somogyi népesség etnikai képéről írt, és a Somogyi Múzeumok Közleményei című sorozat most megjelent, tetszetős kötetében olvasható. A sorozatot dr. Bakay Kornél régész, a kaposvári megyei múzeum akkori igazgatója indította útjára 1973-ban. A mostani, tizedik kötetet, amelyet Király István Szabolcs múzeumigazgató szerkesztett, a Kaposvári Nyomda kft készítette. Az antropológus úgy választotta ki a kutatási pontokat, hogy a népesedéstörténeti adatokkal összhangba kerüljön sor az őslakos eredetű, a 18. században részben vagy teljesen újratelepült közösségek magyar népességeinek, valamint horvát és német eredetűek vizsgálatára is. A német, angol nyelvű rezümékkel „dúsított” múzeumi kiadvány egyik legérdekesebb része az Együd-hagyatékról szóló tanulmány. Szapu Magda eleveníti fel a legendás néprajzkutató-mú- zeológus alakját, akinek könyvek, tanulmányok, filmek, hangfelvételek őrzik munkásságát. A szerző fájlalva jegyzi meg: az Együd-hagyaték legnagyobb részét kitevő hangzóanyag sajnos még teljesen feldolgozatlan. A szalagjegyzések is csak a közelmúltban kezdődtek el, és feldolgozásra vár a hatalmas kéziratanyag is. A folyamatos rendezés mellett pedig meg kell teremteni az anyag szakszerű tárolását. A neves néprajzos tizenegy esztendeje halott. Óhatatlan a kérdés: vajon lesznek-e Somogybán új Együd Árpádok? L. S.