Somogyi Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-11 / 110. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1994. május 11., szerda Kétszáz éve végezték ki Lavoisier-t Halhatatlan tudós útja a vérpadig Amikor Lavoisier-val — korának egyik legnagyobb természettudósával — a francia forradalom bírái kö­zölték a halálos ítéletét, utolsó kívánsága az volt, hogy engedjék befejeznie tudományos dolgozatát a légzésről és az izzadásról, s utána szívesen áll a hóhér rendelkezésére. Nem engedték meg neki... Az egyik bíró így érvelt: „a köztársaságnak nincs szük­sége tudósokra; ellenben arra igen, hogy az igazságszolgál­tatásnak szabad folyása le­gyen”... S az ítéletet még az­nap végrehajtották. Antoine Laurent Lavoisier szörnyű végzetét — 1794 má­jusában — persze nem tudo­mányos munkássága, hanem a polgári foglalkozása okozta. Adóbérlő volt ugyanis, s hogy-hogynem, az adószedő­ket akkortájt sem igen kedvel­ték. Akkoriban egyébként az volt szokásban, hogy az adó­szedéssel adóbérlőket bíztak meg, akik előre leszurkolták a kincstárnak az adó összegét, majd igyekeztek a polgároktól a legtöbb pénzt beszedni, hi­szen a többlet az ő zsebükbe vándorolt. Egyáltalán nem volt kirívó eset, hogy az adóbérlők az adót többször is beszedték. Lavoisier is meglehetős szi­gorral hajtotta be az adót, kí­méletlenül sanyargatta adó­sait, szeretett ugyanis nagy lábon élni. Tudományos kuta­tásai is irdatlan összegeket emésztettek föl, s emellett fé­nyes társadalmi életet élt. Kü­lönben igazi rendszerező elme, kiváló tudós volt; ő a termokémia megalapozója. Lomonoszovtól függetlenül felfedezte a tömegmegmara­dás törvényét, és ő cáfolta meg véglegesen az égésre vonatkozó flogisztonelméletet. Részt vett Franciaország első geológiai térképének elkészí­tésében, s megoldást dolgo­zott ki a nagyvárosok éjjeli vi­lágítására; ezt a munkáját a Francia Akadémia — amely­nek 25 éves kora óta tagja volt — aranyéremmel jutalmazta. Munkásságával ő vetette meg a sztöchiometriai törvények alapjait, számos új anyagot fedezett föl, és sok tekintetben tökéletesítette a lőszergyár­tást. Ez utóbbi tevékenységét elismerve őt nevezték ki az ál­lami lőporgyártás felügyelő­jévé. Ugyanakkor a nevetséges­ségig hiú volt, törtető és becs­vágyó, aki nem átallott idegen toliakkal ékeskedni. Gátlásta­lanul orozta el tudóstársai fel­fedezéseit... A legnagyobb vi­hart az oxigén fölfedezésével kapcsolatos esete kavarta. Történt pedig, hogy egyszer együtt vacsorázott a szegény angol tudós, Joseph Priestley és a dúsgazdag Lavoisier. A társalgás, persze, jórészt a tudományokról folyt. S Priest­ley meggondolatlanul beszá­molt francia kollégájának ar­ról, hogy fölfedezte a „tiszta levegőt”, majd részletesen elmesélte kísérleteit. Lavoisier figyelmesen meghallgatta, majd útjára bocsátotta a sze­gény angolt. Nemsokára Lavo­isier nagy csinnadratta köze­pette bejelentette, hogy fölfe­dezte az oxigént, azaz a „sa­vanyúságot létrehozó” gázt. Priestley persze felháborodva tiltakozott, s végül Lavoisier kínos magyarázkodásra kényszerült. „Meglehet, hogy Priestley úr tőlem függetlenül már valamivel előbb rájött” — szabadkozott. Ilyen ember volt a tudomá­nyos kémia talán legnagyobb úttörője, Antoine Laurent La­voisier, akiről 200 évvel ez­előtti kivégzése kapcsán így írt egy kortársa: „Nem tudom most, hogy egy színész utolsó, gondosan megjátszott szerepét láttam-e vagy mind­eddig tévedtem megítélésé­ben, és valóban egy nagy em­ber halt meg”. Kovács Tamás A Holt-tengeri tekercsek a Vatikánban Európában először a bibliai kéziratok A Vatikán és Izrael megbéké­lésének eredményeként első alkalommal lesznek láthatók Európában a híres Holt-tengeri tekercsek. A felbecsülhetetlen értékű dokumentumok, lega­lább is a szállítható állapotban lévők, jelenleg az Egyesült Ál­lamokban vannak vándorkiállí­táson, onnan érkeznek a pápai államba, ahol a Vatikáni Könyv­tár Sixtusi termében kerülnek majd július elsejétől október végéig a nagyközönség elé. A Krisztus előtt 4000-től mintegy 1000-ig terjedő időből származó vallási és történelmi tárgyú iratok első példányaira 1947-ben bukkant egy beduin kecskepásztor egy Qumrán melletti barlangban, ahová el­kóborolt állatai után merészke­dett be. Ezt követően módsze­res kutatással további teker­cseket találtak. A kecskepásztor a talált te­kercseket eladta a piacon. A ritka kincsek végül az Egyesült Államokban kötöttek ki, ahol 1954-ben a The Wall Street Journal című lapban a követ­kező szövegű hirdetés jelent meg: „Eladó a körülbelül a Krisztus előtti 2. századból származó négy bibliai kézirat”. A tekercseket a jeruzsálemi San Marco jakobita kolostor metropolitája vette meg egy New York-i pénzember, D. S. Gottesman segítségével 250 ezer dollárért. A szenzációs va­tikáni kiállítás az első „kulturális gyümölcse” annak, hogy Izrael és a Vatikán tavaly december 30-án rendezte diplomáciai kapcsolatait. Tárlat a Tölgyfában Edgar Neogy-Tezak osztrák festőművész munkáiból nyílt tárlat tegnap a Tölgyfa Galéri­ában. A grazi születésű mű­vész legújabb olajfestményei, illetőleg vegyes technikával készült üveg- és papírképei közül válogatott második bu­dapesti bemutatójára. Ezek között tekinthetők meg a Nap­tári napok, A remény törté­nete, illetőleg Keresők című sorozatának képei is. Ne­ogy-Tezak első ízben a fészek Galériában állított ki a magyar fővárosban, 1987-ben. Szentjakabon már nyár van Kacatok közt, szemétdombon - évtizedekig Dayka Gábor költő szobra Ung váron Nem szokványos szobora­vatás történt a minap Ungvá- ron. Dayka Gábor költő mell­szobrát ugyanis másodszor állították föl ugyanazon a he­lyen: az egykori Drugeth gim­názium (ma az ungvári egye­tem kémiai kara) előtt. Dayka Gábor életének utolsó évét Ungváron töltötte. Az emlí­tett gimnázium tanárának ne­vezték ki 1795-ben, s ott dolgo­zott 1796-ban bekövetkezett ha­láláig. A város társadalma egy évszázad múltán döntött úgy, hogy szobrot állít a költő emlé­kének, de erre csak 12 év eltel­tével, 1909-ben került sor. A szobor alkotója, a nagybereznai születésű Szamovolszky Ödön egykor maga is a Drugeth gim­názium diákja volt. A gyönyörű alkotás azonban csak 35 évig állt a gimnázium előtt. A negy­venes évek közepén ledöntöt- ték; helyére előbb Sztálin, majd Lenin mellszobra került. A Dayka szobrot, ki tudja milyen gondolattól vezérelve, a gimná­zium gondnoka elásta, majd amikor előkerült, a vár udvarára szállították, az értéktelen kaca­tok közé. Szemétdombon há­nyódott évtizedekig. Amikor a Lenin szobrot lefújta talpazatáról a történelem szele, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség városi szervezete kampányt indítótt a szobor visz- szaállításáért. Az egyetem ve­zetői mereven elutasították a ja­vaslatot. Az indoklás nevetsé­ges volt: például az, hogy a szobor eltakarja az épület bejá­ratát... Szerencsére Emil Lan- dovszkij polgármester és Kövér György alpolgármester szemé­lyében szövetségesekre találtak a javaslattevők. A költő születé­sének 225. évében a mellszobor ismét visszakerült eredeti he­lyére. Nemcsak ezzel tiszteleg­tek az ungváriak, s velük együtt a beregszásziak, munkácsiak és más kárpátaljai települések lakosai. Tudományos emlékkon­ferenciát tartottak a költő mun­kásságáról, a város magyar nyelvű középiskolájának falán pedig, amely Dayka Gábor ne­vét viseli, emléktáblát helyzetek el. Szabó Béla A hetvenes években sikere­sek voltak a Szentjakabi nyár rendezvényei, ezért próbálják — némi nosztalgiával — fel­eleveníteni a programsoroza­tot a kaposszentjakabi műve­lődési ház munkatársai. Ta­valy viszonylag sokan látogat­ták a bencés apátság romjai­nál kéthetente rendezett mű­sorokat. Az idén hetente szer­veznek közönségcsalogató programokat. Az elsőn a ka­posvári Déryné vándorszín­társulat és a pécsi Bábovi mu­tatkozott be. Hétfőn este fél nyolckor a budapesti Akadé­mia rézfúvós kvintettnek tap­solhat a nagyérdemű. Ahogy végignézem a programtervet, elégedett lehetek. A várostól néhány kilométerre van egy hely, amely augusztus 20-ig minden hétfő estére ígér va­lamit. Szentjakabon tehát már nyár van. Csak sokáig tart­son... L. S. Az ország döntött. Változást akar. Megtörtént. Az MDF kormányt leváltottuk. Örüljünk, hogy a demokrácia működik hazánkban. Hogy a gyűlölködés nem nyert teret nálunk. Most vegyünk egy mély lélegzetet. És gondoljuk át nyugodtan, józanul, tisztán: hogyan tovább? SZDSZ Bízzunk magunkban és sikerülni fog (Fizetett politikai hirdetés)

Next

/
Oldalképek
Tartalom