Somogyi Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-30 / 101. szám
1994. április 30., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 23 Hová lett a felvonuló munkásosztály? Itt van május 1-je... Hol vannak már a régi május elsejék? — nosztalgiáznak mostanában azok is, akik régen dohogva, morogva indultak zászlókkal, táblákkal felszerelkezve a „kötelező” felvonulásokra. Ami után persze jólesett a forró virsli, no, és a hideg sör... De hová lett a felvonuló munkásosztály? — kérdeztük dr. Nagy Sándortól, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnökétől. Egyre több az érdeklődő Tamperében Elsőből lett utolsó, páratlan múzeum — Mindig is a munkások, a munkavállalók ünnepeként tartottuk számon május 1-jét. 1990 óta is országszerte megrendeztük a szakszervezeti demonstrációkat, amelyeken kiálltunk amellett, hogy a munkavállalók jobb körülmények közé kerüljenek, mérséklődjön a munkanélküliség, s ne csökkenjenek tovább a reálbérek, a reáljövedelmek. Az MSZOSZ a legtöbb munkást tömörítő magyarországi szervezet, ezért igen fontosnak tartjuk, hogy fellépjünk e réteg érdekében. Mindezt persze nem osztályalapon, hanem tényleges társadalmi-gazdasági szerepünknek megfelelően tesszük. — Milyen helyzetben vannak ma a magyar munkások? — Az elmúlt négy évben az átalakulás terheinek legnagyobb része a fizikai dolgozók, a munkások vállaira nehezedett. Ők voltak a legvédtelenebbek, a legkiszolgáltatottabbak. Sajnos ez ellen a szakszervezet sem tudott sokat tenni. Azért sem, mert olykor a szakszervezet-ellenes- ség már a hivatalos politika rangjára emelkedett. — Hogyan látja e réteg jövőjét? — A klas'szikus értelemben vett „kétkezi munkások” száma a magasabb szintű képzettséggel, a modernebb technológiák előretörésével csökken. Növekedni fog viszont azoknak a száma, akik már inkább technikusi jellegű munkát végeznek majd és feladataik nem hasonlítanak a régi értelemben vett fizikai munkakörökéhez. Az átréteg- ződés már megkezdődött és az MSZOSZ arra törekszik, hogy az érintettek jobb helyzetbe kerüljenek, mint korábban. — Megszüntethető-e a dolgozók munkahelyi kiszolgáltatottsága, hiszen a munkanélküliségtől való félelem rengeteg sérelmet elfed? — Erre akkor van remény, ha a szakszervezetek szerepe, pozíciója megerősödik. Ennek egyik feltétele, hogy az ország politikai vezetése ne legyen arrogáns és szakszervezet-ellenes. Persze úrrá kell lennünk a belső gondjainkon is. A szétforgá- csoltság, a szervezetlenség gyengíti az erőt. Semmilyen politikai vagy egyéb változás nem helyettesítheti a dolgozók összefogását, közös fellépését, mert valójában ez az igazi záloga annak, hogy megszűnjön a munkahelyi kiszolgáltatottság. Németh Zsuzsa Amikor a finnországi Tamperében 1946-ban megnyílt a Nyugat első Lenin-múzeuma, senki sem feltételezte, hogy fél évszázad múltán párja sem akad. Ma csak ez az egy múzeum foglalkozik Lenin munkásságával. A múzeumnak otthont adó századeleji munkásotthont az elmúlt két évben alaposan felújították. Az özönvíz előtt készült csikorgó lift helyett ma csillogó-villogó emelőszerkezet szállítja a múzeumlátogatókat a második emeletre. Tampere és maga az épület kezdettől fogva nagy szerepet játszott az orosz történelemben: itt tartották első konferenciájukat az orosz szociáldemokraták 1905 szeptemberében, és itt találkozott először Lenin Sztálinnal. Az előbbi akkor 35 éves volt, az utóbbi mindössze 26. A múzeum soha nem működött propagandaközpontként, és nem állt sem a kommunista, sem más párt irányítása alatt. Ezért az oroszországi események, a kommunizmus bukása nem hatott közvetlenül tevékenységére. A kiállított tárgyak objektív mutatják be a történelmet. — Az utóbbi időben észrevettem, hogy egyre több finn érdeklődik a marxizmus öröksége iránt. Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy miként vélekedett Lenin a piacgazdaság társadalmi hatásairól — nyilatkozta a múzeum igazgatója. Habsburg-puzzle Könyvespolc A puzzle a mozaik elvén alapul, a minta szerinti kirakós játékok egyike... Mária Teréziáról s a Habsburg dinasztiáról szóló könyveket böngészve jutott eszembe: ilyen képet összeállítani, bizony, derék vállalkozás. Mert a hajdanvolt, irányadó mintát, bizony, szétfútta a történelem szele a monarchia omlatag, nagy dobozával együtt! A Magyar Történeti Életrajzok sorozatban a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Történelmi Társulat jóvoltából, Szilágyi Sándor szerkesztésében 1891-ben jelent meg Marczali Henrik tollából a Mária Terézia című könyv. E munkát a Terra Meacenas 1987-ben hasonmás kiadásban ismét megjelentette. A Gondolat kiadó jóvoltából 1989-ben megjelent ifj. Barta János tollából a Mária Terézia című mű, melyet Ordas Iván így élt Mária Terézia című munkájában kitűnőnek tart. Immár évek óta dicsérhetjük a Móra Könyvkiadó így élt sorozatát, amely nemcsak a matu- randusok, hanem az apák, a nagyapák generációjában is közkézen forog. Az ember felkapja a fejét. Divatba hozzák a felséges uralkodót, avagy már korábban is meglevő igény, érdeklődés búvópatakjai törnek felszínre? Köztudatunk alsóbb régióiban, vicctermő-anekdotázó honi éghajlatunk alatt voltaképpen összeállt az a bizonyos „puzzle-legendárium”, melynek láttán Mária Terézia — ahogy megismertem Ordas Iván lapjairól — először bizonyára felháborodna. Aztán a jó étvággyal elköltött vacsora után, mégiscsak nevetne egy nagyot. No, nem a kaszárnyák illemhely-„véseteit” felülmúló bakaviccek és szólások el- méncségein, avagy a sikamló- sabb, szalonképesebb úri-polgári adomák mégiscsak alpári sznobériáján. Hanem azon, hogy lám, szegény atyja mint fáradozott, hogy uralkodónői jogaiba, királyi méltóságába vétesse a Pragmatica Sancti- óval. S ez többnyire sikerült is. Ám ha egy királyi fenség egyike a felettébb csinos bécsi leányzóknak, sőt a dinasztikus szokásoktól eltérően szeretemből házasodik s tíz gyermeknek ad életet, azt bizony a „szubkultúra” ordenáré módon koronázza meg. Tetszik, ahogy Ordas Iván pusztán jelzi (vagy inkább lesajnálja) ezt a méltatlanul obszcén képet. A riporter beleélő képessége, a publicista „esszéző” gondolatröptetése, a portrérajzoló zsurnalista találékony ka- rakterizáló képessége, a kutatókedvű, forrásfaggató szerkesztő pedantériája találkozik össze Ordas Iván Mária Terézia jellem- és pályaképében, mértéktartó korrajzában. Mindez frissít, mert erőlködés nélküli; nosztalgiákat, bezzegeket mellőzve, a múlt poharából kortyoltat bennünket úgy, hogy mai szomjunkat oltja. Erénye és leleménye a könyvnek a szerző által magyarra fordított személyes, családi, diplomáciai és „féldiplomáciai” levelezés. Finom stílusérzék által korhűséget is áraszt. Különösen „leleple- zően” bájos és echte bécsi Franzi és Res/turbékoló levélváltása. Ki gondolná, hogy itt olyan Jungeherr és Fräulein titkos epekedései látnak napvilágot, kiből királynő és király lesz egykoron. Ordas Iván Mária Teréziát az utolsó s talán a legnagyobb formátumú Habsburg uralkodónak tartja. Jó, hogy hozzáteszi a talánt, mert e sorok írója ezt a „talánt” II. Józsefnek is szívesen kiosztaná. Ám „játsszunk” tovább! Bár művészetek, tudomány dolgában bőkezű uralkodói mecénatúrát mutat be Ordas Iván, a zene s a színészet „magánmegítélóse” (ízlése) Mária Teréziánál alig több, mint egy jómódú bécsi polgárasszonyé. Kivéve az építészetet. Megkockáztatnék itt egy kis puzzle-kitérőt. Ha a pályakép szerzője „vigyázó tekintetét” a Habsburgok németalföldi „szereplésére” alaposabban odairányítja, ott az egyetemalapítót is észrevehette volna. Mária Teréziáról ismert a katolicizmusától is motivált érdeklődés Leibniz filozófiája iránt. S tudjuk, hogy Leibniz Monado- lógiájának, a tehető legjobb világ elméletének parádés „cáfolata” a Candide! Szerzője az a Voltaire, aki viszont vonzotta a porosz Frigyest is, meg az osztrák Józsefet is. Érdekes mozaikkontrasztok. „Az elődök megítélésében az utókor akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor azok gondolkodásmódját, tetteit és ezek indokait a saját jelenének felfogása szerint bírálja” — vallja könyve summázataként Ordas Iván. Ám „Minerva baglya” gyakorta nemcsak magától röpül, hanem céltudatosan röptetik is! Ordas Iván dicséretére szolgáljon: nem elfogult röptetője, hanem figyelmes követője a bölcs bagolynak. Tröszt Tibor Miért bízzuk szavazatunkat az SZDSZ-re? 1. Hogy leváltsuk az MDF- kormányt. 2. Hogy ne essünk át a ló baloldalára. 3. Hogy olyan kormányunk legyen, amely képes összefogni a különböző erőket. 4. Hogy felszámoljuk a korrupciót. 5. Hogy rendbetegyük a gazdaságot és szembeszálljunk az • elszegényedéssel, • munkanélküliséggel, • inflációval. Bízunk Magyarország jövőjében SZDSZ (Fizetett politikai hirdetés) 4
