Somogyi Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-15 / 62. szám
1994. március 15., kedd SOMOGYI HÍRLAP — MÁRCIUS 15. 9 Márciusok Orbán Viktor és a Nemzeti dal „Nem gondoltam, hogy a Tizenkét pontot el lehet szavalni... hátborzongatóan szép volt...” (Folytatás az 1. oldalról) — Szavalta-e március 15-én a Nemzeti dalt? Sokszor — felelte Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. — Az iskolában, szinte minden március 15- én. Nem mindig a Nemzeti dalt, de azt is többször. Ahova el szoktam menni március 15-i ünnepségekre, ott diákok szavalják. Nem áll jól másoknak: ha nem diák mondja, akkor stikkje van, mint a túl későn megkezdett sonkának. Én arra emlékszem, hogy ezt mindig diákok mondták kisdobos, úttörő és egyetemista koromban is. — És melyik március 15-re emlékszik a legszívesebben? — Nem gondoltam arra, hogy a tizenkét pontot el lehet szavalni. 1989. március 15-én Cserhalmi György a Magyar Televízió épülete előtt Csengey Dénest megelőzően beszélt, és a 12 pontot mondta el. Hátborzongatóan szép volt. Nem gondoltam, hogy úgy is lehet mondani. Számomra a március 15-i profi színészi teljesítmény nem a Nemzeti dalhoz, hanem a tizenkét ponthoz kötődik. Mindenkinek a figyelmébe ajánlom ezt, szerintem minden iskolában be kellene mutatni. — A tizenkét pontból melyiket tartja a legaktuálisabbnak? — Majdnem mind. A négyéves, nagyon fiatal demokráciával a hátunk mögött a szabadságjogokról beszélni nem időszerűtlen. A tizenkét pont mindegyikére érdemes még figyelni. A felnőttkor küszöbén azt szerettem mindig a legjobban, hogy a magyar katonákat ne vigyék el külföldre, az idegen katonákat vigyék el tőlünk. Ezt tudtuk jól mondani a nem engedélyezett tüntetéseken. — Melyik a legemlékezetesebb március 15-éje? — Az 1989. március 15-e, ahol nekem is módom volt beszédet mondani. Életemben akkor álltam először több mint százezres tömeggel szemben a Kossuth-szobor alatt. Ahol ugyanúgy elmondtam, mint néhány hónappal később, június 16- án, hogy az oroszoknak haza kell menni, vagy jó lenne, ha hazamennének. Csak akkor arra senki nem figyelt oda. Az volt az én tűzkeresztségem. Ott szagoltam először igazi tömeg- tüntetésen szónokként puskaport. Nem felejtem el, amíg élek. Hosszú ballonkabátban voltam, fekete pulóverben, de az inam reszketett, a térdem járt rendesen. Papírról beszéltem, mert arról szeretek igazán. Nem szeretem a felesleges beszédet, mert ha nincs papír, akkor az ember mindenféle töltelék mondatokat enged meg magának, s az árt egy szónoklatnak. Nagy várakozás előzte meg; Kiss János után beszéltem. A mérce magasra volt téve, másfelől világos rivalizálás is volt. Én voltam az egyetlen Fidesz-es, aki meg tudott szólalni azon a március 15-én. Úgy kellett azt csinálni, hogy érezzék: ott vagyunk. — Hogyan készül a beszédeire? Konzultál valakivel, vázlatot készít? — Pánikszerűen készülök. Nem tudom, mikor növöm ki ezt, de remélem, egyszer kinövöm. Megkérdeztem embereket: van-e gondolatuk, amiről beszélni kéne. Kiderült, hogy vannak gondolataik, de az persze nem az, amit én gondolok a legjobbnak, úgyhogy a végére magamra maradok. Tudom, hogy két hét múlva beszédet kell mondani, de csak nem jön ki a toliam alól semmi. Az utolsó egy-két napban pánikba esek, hogy úristen, még nem tudom, mit fogok mondani. S akkor az utolsó egy-két nap minden találkozót törlők, bezárkózom a szobámba, s nem jövök ki, amíg valami papírra nem kerül. Június 16-át például az azt megelőző éjszaka írtam. Annak az utolsó változata június 15-én éjszaka Agárdon, a szüleim házában született meg. A március 15-i beszéd Kövér Laciék csepeli házának konyhájában készült, éjjel 2 és 3 között, ugyanilyen pánikszerű hangulatban. — Kinek mutatja meg a beszédeit? — Mindegyik beszédnek más története van. Kövér László fi- desz-frakcióvezetőnek általában meg szoktam mutatni, mert ő kíméletlen kritikus, nem nagyon cifrázza a dolgot. Ha ő azt mondja, el-elmegy, akkor már nagy baj nem történhet. Előfordult, hogy a főszerkesztőmnek is megmutatom, mert a Századvég című folyóiratban szerkesztőként még a mai napig dolgozom, és a főszerkesztőnek van stiláris érzéke. Időnként tanácsadóimnak is oda szoktam adni, hogy mondjanak már róla pár szót. — Mitől olyan ötösek a beszédei? — Attól, hogy nincsen bennük fölösleges sor, legalábbis én azt szeretem. Ha az egyik mondatból a másik következik, és közte nincsen semmi. Amikor olyan szép mondatok vannak, a dolog lebeg a levegőben, jó gondolatok bukkannak fel, és az egésznek van egy olyan kellemes közege, ezeket is szeretem hallgatni, de én nem ez vagyok. Az én beszédem elkezdődik valahol, az első mondatból a második, majd a 89-ből a kilencvenedik mondat következik, és annak ott van vége, ahol összeér az első mondat a századikkal. Amelyik mint beszéd nem ilyen, azt nem tartom igazán jónak az én számból. — Az idei március 15-re milyen mondanivalót választ? — Azt, hogy nem dőlt el még: Magyarország hova fog tartozni? Igaz, az idegen katonákat elvitték tőlünk, de Magyar- ország kompország maradt, s nem dőlt el, hogy csapódni fog Nyugat- és Kelet-Európa között vagy végleg horgonyt vet a nyugati parton. Ez majd 1994 és 1998 között dől el. Vannak jó és vannak kedvezőtlen jelek is ebben az ügyben a világpolitikában. El akarom mondani: hogy a következő kormánynak ilyen értelemben több nemze- déknyi felelősség is nyomja (Fotó: Török Anett) majd a vállát. Azt is, hogy a demokráciát meg a szabadságot megszerezni szép, fontos dolog, megtartani viszont legalább annyira fontos. S amikor már lejöttünk a barikádokról, amikor az előző rendszer haszonélvezői elmenekültek, amikor már új pártok, új politika és igazi parlament van, akkor jön az a kérdés: a polgárok hiszik-e, hogy ez a rendszer jobb, mint az előző volt? Sajnos, az elmúlt négy évben ez a rendszer nem tudott jobb anyagi életkörülményeket biztosítani a magyar polgárok tekintélyes része számára, mint amilyet a Kádár-rendszer biztosított. Ezért nagyon sokak fejében megfordul, hogy ez a rendszer nem biztos, hogy jobb, mint az előző volt. S a következő négy évben az fog eldőlni, hogy sikerül-e vagy sem egy jó kormányzással megszilárdítani a polgároknak a parlamentáris demokráciában és a szabadságjogokba vetett hitét. Ehhez kell egy jó kormány, kellenek jó politikusok és még sok minden más; ezekről fogok feltehetőleg beszélni 15-én. — Köszönöm a véleményét. Kercza Imre 1848, marczius. Marczius Tizenötödike „Polgártársak! E lap marczius tizenötödiki nap eseményeiből emelkedik fel. Tekintsünk körül. A láthatár háborgó tenger. A história a jelen évvel egy uj időszak előcsarnokába lép...” 1951. március 15. Somogyi Néplap „Tudja nagyon jól Varga Vilmos 96 holdas tengődi ku- lák, hogy népünk ereje és biztonsága ellen támad és az elégedetlenkedőknek ad tápot akkor amikor a terménybeszolgáltatást elszabotálja, amikor állataival napraforgót etet... vagy Jani László 30 holdas törökkoppányi kulák, aki az elszámoltató hatóságokkal szemben támadólag lépett föl...” 1953. március 15. Somogyi Néplap „Ambrusics Imre nemrégiben „szöges debrecenit” ebédelt. így ír róla: „munkahelyemről hazatérve jó étvággyal láttam a frissen főtt debrecenihez. Azt azonban keményen megfűszerezték, mert a fűszer mellett 50-es vasszöget tettek bele. Én nem hiszek a véletlenekben, nem is tudom elképzelni, mit keres a szeg ott, ahol a debrecenit készítik. Csak úgy magától nem mehetett bele. Jó lenne, ha a Húsüzem vezetősége éberebb lenne, mert ez az ellenség műve volt." Mi meg azt kívánjuk a Kaposvári Húsüzem minőségi ellenőreinek, bökje meg őket a Tüske és ne hagyják vasszeggel fűszerezni a debrecenit.” 1956. március 15. Somogyi Néplap „A kaposvári Táncsics Mihály Fiúgimnázium orosz szakköre nyilvános ülést tart március 15-én, csütörtök délután 2 órakor a Textilművek kultúrotthonában. Az ülésen résztvesz a hazánkban tartózkodó Komszomol küldöttség résztvevője is... A fiúgimnázium orosz szakkörének nyilvános ülésén színes műsorral szerepelnek a diákok: szovjet költők általuk magyarra fordított verseit szavalják... a II.C osztály tanulói pedig a „Mi barátaink” című orosz nyelvű jelenetét játsszák.” 1957. március 15. So- mogyország Részlet az Emlékezés című jegyzetből: „Szívrepesve hallottuk a hírt azon az emlékezetes vasárnapi reggelen — november negyedikén — jönnek a szovjetek. Már Kaposvárt fölszabadították, néhány órán belül itt lesznek Csurgón is. Kitágult tüdővel lélegeztünk föl mindanynyian. Szabad ember lesz a fiam, szabad lesz az ország. Mi kommunisták megfogadtuk, semmilyen árulás nem ütheti ki kezünkből a fegyvert.” 1960. március 15. Somogyi Néplap Részlet A burgonyáról című aznapi vezércikkből: „Asztalunkra a kenyér mellé mindennap odakerül a burgonya — állította a burgonyatermesztési tanácskozáson a megyei tanács elnökhelyettese. Felszólalásában a megyei pártbizottság első titkára azt mondta: a növényter- emesztőknek a nagy tömegű és értékes abrakot adó kukoricára kell a legfőbb figyelmet fordítaniuk. A fontossági sorrendben azt a növényt a burgonya követi. Újabban nagy reményekre jogosít a somogyi sárga és a somogyi korai burgonya...” 1972. március 15. Somogyi Néplap „Az első gólyapár tegnap este negyed hatkor érkezett megyénkbe, Balatonboglárra a Dózsa utca 41. számú ház kéményére. A tavaszt jelző gólyák hírét tegnap este a helyi állatorvos közölte szerkesztőségünkkel.” 1980. március 15. Somogyi Néplap Egy apróhirdetés a hirdetési oldalról: „Szovjet színes televízió ...négy párnázott szék eladó. Kaposvár, Táncsics Mihály u. 41.” (047165) 1989. március 15. Somogyi Néplap Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága. A testület áttekintette a politikai pártok alapításáról, az alkotmánybíróság fölállításáról készített előterjesztéseket. A javaslatok zömét elfogadták a további munka alapjául... 1848 marczius. Marczius Tizenötödike E lap feladata — a naponként újabb alakot felvevő political clima változatairól a közönséget a lehető leggyorsabban tudósítani — és küzdeni azon elavult eszmék ellen, mellyek a marczius tizenötödikéi dátumnál korábbiak. Válogatta és jegyzetelte: Békés József Ilyen az ifjú, ha nem márciusi Fiatalos gondolatok a szabadságról és annak (h)arcáról „Minden március 15-én verset kellett mondanom az egész iskola előtt. Mindig rettenetesen komolyan vettem, és persze soha nem figyelt rám a kutya sem. Egy idő után kezdtem úgy érezni, mintha egyedül lennék egy üres teremben: csak én meg a vers. „Ő” volt az egyetlen barátom. Az iskolatársaim elismerték, azaz jobb szó inkább, hogy tudomásul vették „hóbortomat”. Tiszteltek is ők a maguk módján, csak úgy, mint az indiánok a bolondokat. Persze nem hibáztathatok azért, mert nem szeretik a verset, sem azért, mert nem érdekelte őket az ünnepség. Ilyenek lettek. Minden társadalom megérdemli a maga ifjúságát. Negyvennyolc is a magáét, és a mostani is minket. ” o A kaposvári Toldi utcai gimnázium másodikosai — Czi- ráki Anita, Turbéki Bernadett, Balázs Katalin, Ács András, Papp Dániel és Thoma Csongor — tizenhat évű k összes komolyságát és érzékenységét rám zúdították a szabadságol, és annak (h)arcáról beszélgetve. Nem mondtak szép szavakat hősiességről, házasságról, „csak” őszintéket hiányérzetről meg félelmekről. Afféléket, mint Acs András, aki széles gesztusokkal magyarázta, hogy szerinte az ifjúság dolga minden időben a lázadás lenne, csak mára valahol elveszett az ellenség. Hogy a negyvennyolcas ifjaknak könnyű dolguk volt, hiszen nyilvánvaló volt a tény: hiányzott a szabadság. Akkor pedig nosza, csak meg kell szerezni. Hasonlóan könnyű volt — mondja — a hatvanas évek beat-nemzedékének is megtalálni a feladatot.„Bezzeg ma itt maradtunk világos feladat híján. Mert ma már megvan a szabadság, vagy ha nincs, hát fortélyosabban van leplezve a hiánya. Tehát mint cél elveszett a számunkra, s emiatt manapság nagyon bonyolulttá vált a lázadás. Lázadnak a Krisna-hívők, a skinhead-ek, de lázadnak a Bonanza-rajongók is. Valami homályos hiányérzet van, de csak hamis lázadási módokat találunk. Valami kell, és mivel nincs jól látható út, sokan a tévutakat választják." © Balogh Katalin az asztal tetejéről közli, szerinte az a jó, ha hiányzik a „lázadnivaló”. Úgy gondolja, mivel a lázadás tömeges, szükségszerű hozzá az egyéniség föladása. A mai fiataloknak pedig éppen az egyéniségük megőrzése és fejlesztése a legfőbb célja. „Megtalálni szeretnénk magunkat, nem pedig föladni az egyéniségünket bármilyen magasabb célért. Egyébként önmagunk keresése szerintem szintén a szabadság- harcnak egy formája. A legigazibb szabadság, ha magunkat megtaláljuk. A mi dolgunk: állandóan változtatni, alakítani magunkat, egészen addig, amíg meg nem felelünk a saját elvárásainknak.” Mint mondja, ezt teszi ő is, és már kezd kialakulni a kép. Egy olyan ember képe, aki szereti a kalandot, a különöst, szeret mindent kipróbálni, igyekszik odafigyelni a másik emberre, öntelten versnek nevezi azokat az írásokat, amelyeket gyakori elborulásában papírra vet, és reméli hogy viszontszeretik az állatok. © Papp Dániel közbevág, mondván, kortársaiból nemcsak a tisztánlátás, hanem a bátorság és az erő is hiányzik. „Azok is húsz körüliek voltak ott, ezernyolcszáznegyveny- nyolcban, alig idősebbek mint mi most. Épphogy túl a kamaszkoron. Volt erejük és bátorságuk, de nem tudom, hogy bennünk meglennének-e ezek egy szabadságharchoz, egyáltalán bármilyen harchoz. Amióta ennyire közel van hozzánk a háború, egyre biztosabban érzem, hogy nincsenek meg. Persze lehet, hogy ez nem is olyan nagy baj. ” © Ezután Turbéki Bernadett beszél; egy 15-i fáklyás felvonulásra emlékezik még a rendszerváltás idején. Március 15-ről azóta mindig az jut az eszembe — mondja —, ahogy ott az idegenek is egymás nyakába borultak. Szomorú — mondja még —, hogy a korosztályom kimarad ezekből, és lassan elfelejt forradalmárnak lenni. © Közben a többiek már a pontos időt kérdezgetik. Mennének, és igazuk van: az óra, amit a forradalomra szántunk, lassan eltelik. Szedelőzködünk. Még elhangzik egy kósza mondat, hogy forradalmat csak fiatalok tudnak csinálni, de erre már igazából senki sem figyel. Nagy László Mit kíván a magyar nemzet Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését. 2. Felelős ministeriumot Budapesten. 3. Évenkinti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereg. 6. Közös teherviselés. 7. Úrbéri viszonyok megszüntetése. 8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján. 9. Nemzeti Bank. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassa? nak. 12. Unió. Egyenlőség, szabadság, testvériség!
