Somogyi Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-23 / 45. szám

SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1994. február 23., szerda Buci Maci játékai Buci Maci leghűségesebb barátja Béllé, a nagyfülű, aranyos kutyus. Hogy ők ket­ten mennyi ötletre, játékra, mesékre, turpisságokra képe­sek, azt a Buci Maci magazin­ból minden hónapban meg­tudhatjátok. A mostani februári számban többek között játékokra hív Buci és Belló. Hogy milyen já­tékokra? íme! Diópöckölés: A gyerekasz­tal közepére rajzoljatok egy tányér nagyságú kört. Lehet ketten, lehet négyen játszani. Minden gyerek azonos számú, öt-hat szem diót kap. A játékosoknak az a feladatuk, hogy minél több diót bepöcköl­jenek a körbe. Közben persze a saját diójukkal kilökhetik a másikét. A győztes végül az lesz, akinek az összes saját diója benn van a körben. A tapogatójáték lényege az, hogy a földre leöntötök diót és mogyorót, vagy almát és cit­romot, — egyszóval két kü­lönböző gyümölcsöt. A játé­kosnak bekötik a szemét és az feladata, hogy a földön levő két kosárkába szétválogassa, összeszedje a gyümölcsöt. Télbúcsúztató Kincskereső' Télvégi, tavaszváró hangu­latokkal köszönti olvasóit a februári Kincskereső. A tiz-ti- zennégyévesek egyetlen ha­zai irodalmi folyóirata többek között megemlékezik Móra Ferenc halálának hatvanadik évfordulójáról, a nagy íróról összeállítást közöl. A sok érdekes olvasnivaló közül megemlítjük Koleszár Márta Egészségünkért című beszámolóját, melyben egy nagyszerű kezdeményezést ismertet, megmutatva, hogy tenni lehet és tenni kell a gyerekek egészséghez való jogainak érvényesítéséért. A „GyereXájj”-rovat ismét a humort képviseli, — töb­bek között ilyen gyöngysze­meket olvashattok itt: „...és nem is vették észre a kato­nák, hogy közben belefullad­tak a vízbe”, vagy hogy „alig hittünk egymás szemének”, arról nem beszélve: „remé­lem levelem jó minőségben talál”. Egy somogyi olvasónak, a homokszentgyörgyi Vidók Bernadettnek is jó hírt hozott ez a februári szám: a lap rejtvényének decemberi megfejtésével a nyertesek sorába került. Óvodássarok Mi kell a jó szilvásgombóchoz? A vidám hétköznapokat még vidámabb napok váltot­ták fel. Jóllehet „hivatalosan” vége a farsangnak, — de hát még jónéhány helyen áll a bál. Hol az egyik, hol a másik óvoda előtt lehet látni izgatott szülőket, jelmezeket cipelő gyerekeket. Az ötletek ki­fogyhatatlanok, ám a jelmez nem olcsó mulatság! Az óvónőket dicséri, ha egy-egy jó ötlettel megelőzik a költe­kezést. Egy ilyen kedves ötlet va­lósult meg a kaposvári Sör­ház utcai óvodában, ahol az egyik csoport gyermekei Hu­pikék törpikéknek öltöztek. A szülőknek csupán az volt a dolga, hogy a gyerekekre va­lami kék szoknyácskát, nad­rágot, harisnyanadrágot ad­janak. A szemüvegeket, a törpesapkákat maguk készí­tették el a foglalkozásokon. Szívderítő volt, ahogy Hó- kusz Pók bevezette törpe or­szág népét, és kezdődött a dal, a tánc a vigalom. A Rét utcai óvodában a Pisze Malacka egy napon el­határozta, hogy szilvásgombó­cot főz. Igenám, de nem volt szakácskönyve, és azt sem tudta, hogyan fogjon hozzá. Bekopogott hát a szomszéd mókushoz: — Mókuska, kérlek, mondd meg, mi kell a jó szilvásgombó­choz? — Hm...— töprengett a mó­kus — hát minden­esetre...szilva! — Azt én is tudom, hiszen termett a szilvafámon! De még?... — Nem, jut eszembe, kér­dezd meg a borzot, talán az tudja. Malacka elment a borzhoz. — Légy szives, mondd meg, hogy a szilván kívül mi kell a jó szilvásgombóchoz! A borz feltette szemüvegét, belelapozott három lexikonba, megnézte homokóráját, azután kijelentette: — Liszt! — És még? — No, de malacka! Az én fe­jem sem káptalan! — felelte a borz. — Kérdezd meg a mac­kót, az talán tudja! A mackó éppen a körmét re- szelgette, de készségesen ab­bahagyta. — Főtt krumpli feltétlenül kell a jó gombóc tésztájába — és mélyen elgondolkodott. — Hát még? — firtatta a ma­lacka. — Brumm... Ez sajnos kiment a fejemből. Hanem a sün biztosan tudja. A sün éppen faleveleket sze- degett a tüskéire, de mindjárt félbehagyta, amikor a malacka beállított. — Egy tojás okvetlenül kell a jó gombóchoz — magyarázta —, meg egy csipet só! El ne feledd! — Liszt, krumpli, tojás, só — ismételte a malacka, hogy csakugyan el ne feledje. — Es ezen kívül még mi kell? — Mostanában rövidül az emklékezetem — sajnálkozott a sün —, de keresd fel az őzet, hátha tudja! Az őz is szives volt, akár a többiek. — Diónyi zsír! — mondta a malackának, de itt az ő tudo­mánya is megállt. - Eredj a nyúlhoz, nehogy valami fontos kimaradjon! A nyúl éppen füle hosszát méricskélte, de nyomban fél­behagyta, mikor megtudta mi gondja van malackának. — Szilva, liszt, krumpli, tojás, zsír, só...— sorolta, majd hoz­zátette: — Prézli! Bocsánat, morzsa! Szép rózsaszínűre pirí­tott zsemlyemorzsa. Abba kell kiszedned a megfőtt gombóco­kat. — És még? Van-e még va­lami? — de a nyúlnak is megállt a tudománya. — Kérdezd meg az egérkét! Amikor az egérke szilvás­gombócot hallott emlegetni, felcsillant a szeme. — Az csak úgy jó, ha édes! Sok-sok finom porcukor kell! — Semmi más? — Azt hiszem semmi! Malacka boldogan sietett haza. Tüstént nekifogott, elké­szítette a tésztát, belegöm- bölygötte az érett, kék szilvá­kat, sós vízben kifőzte, cukros morzsában meghempergette, és a déli harangszóra vagy száz gyönyörű gombóc pom­pázott a tálon előtte. Mégis el­húzta a száját, mikor az elsőt megkóstolta. Beleharapott a másodikba, de az sem volt jobb. A harmadikat szinte nyögve nyelte. — Nem értem — tűnődött. — Mi a csodáról feledkeztem meg? Annyira törte a fejét, hogy még a szemét is behunyta, amikor valahol csörögni kezdett egy szarka. — Megvan! Tudom már, mi hiányzik! Lecsapta a villát, szaladt, ahogy a négy kis tömzsi lába bírta, hívta az ebédre a mókust, a borzot, a mackót, a sünt, az őzet, a nyulat, az egérkét, sőt még a cinegéket is! El is jöttek azok szives-örö- mest, nagy vidáman körülülték a malacka asztalát, és vala­mennyien úgy találták ennél jobb szilvásgombóc még nem létezett, mióta világ a világ! El is fogyott mind, egy-kettőre, il­letve a századik elgurult vala­hová. — Ez legyen azé, aki majd megtalálja! Fésűs Éva Gyerekcsúcs Euro Disneylandben Háromnapos csúcstalál­kozót tartottak Európa 14 or­szágának gyerekei a Párizs melletti Euro Disney park­ban. A rendezvényen Ma­gyarország is részt vett: a budapesti, Szemere utcai ál­talános iskola diákjai révén. A több mint négyszáz gye­rek azt a témát vitatta meg egymás között, hogy milyen­nek képzelik a jövőt. Ez az első eset, hogy ilyen sok or­szág diákjai közösen gon­dolkozhassanak a XXI. szá­zad környezetéről, iskolájá­ról, otthonáról, közlekedésé­ről, szórakozásáról — mi­közben három napon át együtt élnek, játszanak, s így egymást is megismerik. Az I. európai gyermekcsú­cson — éppen a soknyelvű­ség miatt — fontos szerepet kapót a rajzok általi kommu­nikáció: a gyerekek által ké­szített képeket, illetve azokat a műalkotásokat, amelyeket elképzeléseik alapján a meghívott hivatásos művé­szek öntenek formába, ki is állítják Euro Disneylandben. A résztvevő 14 államot egyébként mind egy-egy is­kolai osztály képviseli. A ki­választás versennyel folyt: a pályázati felhívást minden országban az ott megjelenő Disney-lap tette közzé, s a küzdelemben több ezer is­kola vett részt. Számoljunk! Az üres négyzetekbe írjá­tok be a megfelelő számokat úgy, hogy a jelek szerint el­végzett műveletek után az előre beírt eredmények he­lyesek legyenek! Jó fejtörést, jó számolást! TÖRŐ ISTVÁN Elgurult a krajcár Elgurult a krajcár cica fut utána, majdnem belepottyan a levesestálba, fűzfasípom fújom, eljön a tavasz, kibontják a barkát arany-sugarak, dombon át, völgyön át zötyög a szekér, mákosnudlit ehet aki odaér, friss virágot nézek, s elhagy az eszem, mire megjön a nyár talán meglelem. Mérlegen Kicsik farsangja régi hagyományokhoz híven maszkabálba várták a kicsi­nyeket. Fánkot sütöttek, majd azokat fakanálra fűzték és így táncoltak. Egy nagymama mesélte a köréje csoportosu- lóknak, hogy amikor ő volt kis­gyerek, selyemharisnyát húz­tak a fejükre, ezt kivágták a szem és a száj vonalában és szomszédolni mentek. Abban az időben csak húshagyó kedden lehetett maszkázni. Egyes óvodákban megpró­bálták a drága jelmezeket ki­váltani pöttyös ruhácskákkal. A gyermekek legnagyobb de­rültségére még az óvonénik is talpig pettyesben jelentek meg. Természetesen azokban az óvodákban volt a legjobb a hangulat, ahol az óvonénik, a gondozók, meg a takarító né­nik is jelmezbe bújtak. így az­tán még közösebb volt az él­mény, az öröm. Bizonyára fe­ledhetetlen lesz a gyerekek­nek, mikor az óvonéni, a dajka, Bubó doktor, Ursula és a kedves teknőc postás jel­mezében jelent meg köztük. Nemcsak a cirkuszhoz, a farsangi hangulathoz is jól illik a bo­hóc. Sok kisgyerek választja magának ezekre a vidám alkal­makra a bohóc jelmezét. Egykerekű biciklijén, két esernyővel egyensúlyozva ide is megérkezett a bohóc. A ti feladatok, hogy elképzelésetek szerint színezzétek ki ezt a kedves bohócot! A szelídtekintetű csincsilla megilletődve kuporog a mér­leg tálkájában. Mintha csak mondaná: „ha jól öszehúzom magam, vajon hány deka lehetek?!” Fotó: Török Anett Lezárult az irodalmi pályázat Kilencvenhárom mű — Eredményhirdetés március 4-én A múlt év végén a kaposvári Petőfi iskola másodszor hir­dette meg az általános iskolá­sok részére az írók az iroda­lomért pályázatát. Ahogy tavaly, az idén is sok alsó- és felsőtagozatos diák „ragadot tollat” a felhívásra. A pályázatra összesen 93 mű érekezett. Az alsótagozato­sok, a 8-10 évesek elsősorban mesékkel jelentkeztek (21 pá­lyázat), a 11-14 évesek főként novallákat írtak (24 pálya munka). A bírálóbizottság most érté­keli műveiket. Az ünnepélyes eredményhirdetésre és a díj­kiosztásra március 4-én, dél­után négy órakor kerül sor az Együd Árpád Művelődési Központ színháztermében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom