Somogyi Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-23 / 45. szám
SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1994. február 23., szerda Buci Maci játékai Buci Maci leghűségesebb barátja Béllé, a nagyfülű, aranyos kutyus. Hogy ők ketten mennyi ötletre, játékra, mesékre, turpisságokra képesek, azt a Buci Maci magazinból minden hónapban megtudhatjátok. A mostani februári számban többek között játékokra hív Buci és Belló. Hogy milyen játékokra? íme! Diópöckölés: A gyerekasztal közepére rajzoljatok egy tányér nagyságú kört. Lehet ketten, lehet négyen játszani. Minden gyerek azonos számú, öt-hat szem diót kap. A játékosoknak az a feladatuk, hogy minél több diót bepöcköljenek a körbe. Közben persze a saját diójukkal kilökhetik a másikét. A győztes végül az lesz, akinek az összes saját diója benn van a körben. A tapogatójáték lényege az, hogy a földre leöntötök diót és mogyorót, vagy almát és citromot, — egyszóval két különböző gyümölcsöt. A játékosnak bekötik a szemét és az feladata, hogy a földön levő két kosárkába szétválogassa, összeszedje a gyümölcsöt. Télbúcsúztató Kincskereső' Télvégi, tavaszváró hangulatokkal köszönti olvasóit a februári Kincskereső. A tiz-ti- zennégyévesek egyetlen hazai irodalmi folyóirata többek között megemlékezik Móra Ferenc halálának hatvanadik évfordulójáról, a nagy íróról összeállítást közöl. A sok érdekes olvasnivaló közül megemlítjük Koleszár Márta Egészségünkért című beszámolóját, melyben egy nagyszerű kezdeményezést ismertet, megmutatva, hogy tenni lehet és tenni kell a gyerekek egészséghez való jogainak érvényesítéséért. A „GyereXájj”-rovat ismét a humort képviseli, — többek között ilyen gyöngyszemeket olvashattok itt: „...és nem is vették észre a katonák, hogy közben belefulladtak a vízbe”, vagy hogy „alig hittünk egymás szemének”, arról nem beszélve: „remélem levelem jó minőségben talál”. Egy somogyi olvasónak, a homokszentgyörgyi Vidók Bernadettnek is jó hírt hozott ez a februári szám: a lap rejtvényének decemberi megfejtésével a nyertesek sorába került. Óvodássarok Mi kell a jó szilvásgombóchoz? A vidám hétköznapokat még vidámabb napok váltották fel. Jóllehet „hivatalosan” vége a farsangnak, — de hát még jónéhány helyen áll a bál. Hol az egyik, hol a másik óvoda előtt lehet látni izgatott szülőket, jelmezeket cipelő gyerekeket. Az ötletek kifogyhatatlanok, ám a jelmez nem olcsó mulatság! Az óvónőket dicséri, ha egy-egy jó ötlettel megelőzik a költekezést. Egy ilyen kedves ötlet valósult meg a kaposvári Sörház utcai óvodában, ahol az egyik csoport gyermekei Hupikék törpikéknek öltöztek. A szülőknek csupán az volt a dolga, hogy a gyerekekre valami kék szoknyácskát, nadrágot, harisnyanadrágot adjanak. A szemüvegeket, a törpesapkákat maguk készítették el a foglalkozásokon. Szívderítő volt, ahogy Hó- kusz Pók bevezette törpe ország népét, és kezdődött a dal, a tánc a vigalom. A Rét utcai óvodában a Pisze Malacka egy napon elhatározta, hogy szilvásgombócot főz. Igenám, de nem volt szakácskönyve, és azt sem tudta, hogyan fogjon hozzá. Bekopogott hát a szomszéd mókushoz: — Mókuska, kérlek, mondd meg, mi kell a jó szilvásgombóchoz? — Hm...— töprengett a mókus — hát mindenesetre...szilva! — Azt én is tudom, hiszen termett a szilvafámon! De még?... — Nem, jut eszembe, kérdezd meg a borzot, talán az tudja. Malacka elment a borzhoz. — Légy szives, mondd meg, hogy a szilván kívül mi kell a jó szilvásgombóchoz! A borz feltette szemüvegét, belelapozott három lexikonba, megnézte homokóráját, azután kijelentette: — Liszt! — És még? — No, de malacka! Az én fejem sem káptalan! — felelte a borz. — Kérdezd meg a mackót, az talán tudja! A mackó éppen a körmét re- szelgette, de készségesen abbahagyta. — Főtt krumpli feltétlenül kell a jó gombóc tésztájába — és mélyen elgondolkodott. — Hát még? — firtatta a malacka. — Brumm... Ez sajnos kiment a fejemből. Hanem a sün biztosan tudja. A sün éppen faleveleket sze- degett a tüskéire, de mindjárt félbehagyta, amikor a malacka beállított. — Egy tojás okvetlenül kell a jó gombóchoz — magyarázta —, meg egy csipet só! El ne feledd! — Liszt, krumpli, tojás, só — ismételte a malacka, hogy csakugyan el ne feledje. — Es ezen kívül még mi kell? — Mostanában rövidül az emklékezetem — sajnálkozott a sün —, de keresd fel az őzet, hátha tudja! Az őz is szives volt, akár a többiek. — Diónyi zsír! — mondta a malackának, de itt az ő tudománya is megállt. - Eredj a nyúlhoz, nehogy valami fontos kimaradjon! A nyúl éppen füle hosszát méricskélte, de nyomban félbehagyta, mikor megtudta mi gondja van malackának. — Szilva, liszt, krumpli, tojás, zsír, só...— sorolta, majd hozzátette: — Prézli! Bocsánat, morzsa! Szép rózsaszínűre pirított zsemlyemorzsa. Abba kell kiszedned a megfőtt gombócokat. — És még? Van-e még valami? — de a nyúlnak is megállt a tudománya. — Kérdezd meg az egérkét! Amikor az egérke szilvásgombócot hallott emlegetni, felcsillant a szeme. — Az csak úgy jó, ha édes! Sok-sok finom porcukor kell! — Semmi más? — Azt hiszem semmi! Malacka boldogan sietett haza. Tüstént nekifogott, elkészítette a tésztát, belegöm- bölygötte az érett, kék szilvákat, sós vízben kifőzte, cukros morzsában meghempergette, és a déli harangszóra vagy száz gyönyörű gombóc pompázott a tálon előtte. Mégis elhúzta a száját, mikor az elsőt megkóstolta. Beleharapott a másodikba, de az sem volt jobb. A harmadikat szinte nyögve nyelte. — Nem értem — tűnődött. — Mi a csodáról feledkeztem meg? Annyira törte a fejét, hogy még a szemét is behunyta, amikor valahol csörögni kezdett egy szarka. — Megvan! Tudom már, mi hiányzik! Lecsapta a villát, szaladt, ahogy a négy kis tömzsi lába bírta, hívta az ebédre a mókust, a borzot, a mackót, a sünt, az őzet, a nyulat, az egérkét, sőt még a cinegéket is! El is jöttek azok szives-örö- mest, nagy vidáman körülülték a malacka asztalát, és valamennyien úgy találták ennél jobb szilvásgombóc még nem létezett, mióta világ a világ! El is fogyott mind, egy-kettőre, illetve a századik elgurult valahová. — Ez legyen azé, aki majd megtalálja! Fésűs Éva Gyerekcsúcs Euro Disneylandben Háromnapos csúcstalálkozót tartottak Európa 14 országának gyerekei a Párizs melletti Euro Disney parkban. A rendezvényen Magyarország is részt vett: a budapesti, Szemere utcai általános iskola diákjai révén. A több mint négyszáz gyerek azt a témát vitatta meg egymás között, hogy milyennek képzelik a jövőt. Ez az első eset, hogy ilyen sok ország diákjai közösen gondolkozhassanak a XXI. század környezetéről, iskolájáról, otthonáról, közlekedéséről, szórakozásáról — miközben három napon át együtt élnek, játszanak, s így egymást is megismerik. Az I. európai gyermekcsúcson — éppen a soknyelvűség miatt — fontos szerepet kapót a rajzok általi kommunikáció: a gyerekek által készített képeket, illetve azokat a műalkotásokat, amelyeket elképzeléseik alapján a meghívott hivatásos művészek öntenek formába, ki is állítják Euro Disneylandben. A résztvevő 14 államot egyébként mind egy-egy iskolai osztály képviseli. A kiválasztás versennyel folyt: a pályázati felhívást minden országban az ott megjelenő Disney-lap tette közzé, s a küzdelemben több ezer iskola vett részt. Számoljunk! Az üres négyzetekbe írjátok be a megfelelő számokat úgy, hogy a jelek szerint elvégzett műveletek után az előre beírt eredmények helyesek legyenek! Jó fejtörést, jó számolást! TÖRŐ ISTVÁN Elgurult a krajcár Elgurult a krajcár cica fut utána, majdnem belepottyan a levesestálba, fűzfasípom fújom, eljön a tavasz, kibontják a barkát arany-sugarak, dombon át, völgyön át zötyög a szekér, mákosnudlit ehet aki odaér, friss virágot nézek, s elhagy az eszem, mire megjön a nyár talán meglelem. Mérlegen Kicsik farsangja régi hagyományokhoz híven maszkabálba várták a kicsinyeket. Fánkot sütöttek, majd azokat fakanálra fűzték és így táncoltak. Egy nagymama mesélte a köréje csoportosu- lóknak, hogy amikor ő volt kisgyerek, selyemharisnyát húztak a fejükre, ezt kivágták a szem és a száj vonalában és szomszédolni mentek. Abban az időben csak húshagyó kedden lehetett maszkázni. Egyes óvodákban megpróbálták a drága jelmezeket kiváltani pöttyös ruhácskákkal. A gyermekek legnagyobb derültségére még az óvonénik is talpig pettyesben jelentek meg. Természetesen azokban az óvodákban volt a legjobb a hangulat, ahol az óvonénik, a gondozók, meg a takarító nénik is jelmezbe bújtak. így aztán még közösebb volt az élmény, az öröm. Bizonyára feledhetetlen lesz a gyerekeknek, mikor az óvonéni, a dajka, Bubó doktor, Ursula és a kedves teknőc postás jelmezében jelent meg köztük. Nemcsak a cirkuszhoz, a farsangi hangulathoz is jól illik a bohóc. Sok kisgyerek választja magának ezekre a vidám alkalmakra a bohóc jelmezét. Egykerekű biciklijén, két esernyővel egyensúlyozva ide is megérkezett a bohóc. A ti feladatok, hogy elképzelésetek szerint színezzétek ki ezt a kedves bohócot! A szelídtekintetű csincsilla megilletődve kuporog a mérleg tálkájában. Mintha csak mondaná: „ha jól öszehúzom magam, vajon hány deka lehetek?!” Fotó: Török Anett Lezárult az irodalmi pályázat Kilencvenhárom mű — Eredményhirdetés március 4-én A múlt év végén a kaposvári Petőfi iskola másodszor hirdette meg az általános iskolások részére az írók az irodalomért pályázatát. Ahogy tavaly, az idén is sok alsó- és felsőtagozatos diák „ragadot tollat” a felhívásra. A pályázatra összesen 93 mű érekezett. Az alsótagozatosok, a 8-10 évesek elsősorban mesékkel jelentkeztek (21 pályázat), a 11-14 évesek főként novallákat írtak (24 pálya munka). A bírálóbizottság most értékeli műveiket. Az ünnepélyes eredményhirdetésre és a díjkiosztásra március 4-én, délután négy órakor kerül sor az Együd Árpád Művelődési Központ színháztermében.
