Somogyi Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-12 / 36. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1994. február 12., szombat HATÁRRENDÉSZETI AKCIÓ BERZENCÉN Afrikaiak tranzitútján Az embercsempészetet bizonyítani a legnehezebb — Befelé bosnyákok, kifelé románok vágnak neki a határnak Határőrök és rendőrök közösen végezték az ellenőrzést A berzencei határszakaszon januárban kétszer fogtak el afrikai határsértőket. A módszer mindkét esetben hasonló volt, egy ízben az embercsempész is fennakadt a határőrök hálóján. A januári „fogások” után egyre igazoltabbnak látszik a határőrök gyanúja, miszerint ember- csempész csoportok a somogyi falu környékén tapogatóznak, új tranzitutakat keresve maguknak. Csütörtökről péntekre virradó éjszaka határrendészeti akciót tartottak Berzence térségében a határőrök. Mint kihangsúlyozták nem valamiféle tuti tippről, nagy fogás reményéről volt szó. ők előre terveznek és már ennek a somogyi határmenti éjszakának a forgatókönyvét is jó előre ösz- szeállították. Az akcióban a berzencei határőr kirendeltség állománya, a csurgói rendőrőrs tagjai és a letenyei állomáshelyű Mura határvadász század vett részt. Hogy miért lett népszerű Berzence a határsértők és embercsempészek körében? A szárazhatáron mindenesetre nem nehéz átjutni, de kétségtelenül könyebb, mint a Dráva sodrós kanyarulataiban átevezni, vagy úszni. Ugyanakkor az út és a települések világossága jó támpontot nyújt azoknak a menekülteknek, akiknek egyébbként fogalmuk sincs róla, hogy a föld mely részén járnak. — A határsértéseket általában a forgalom ellenőrző pontok közelében követik el és nem a sötét erdőben, vagy a bokrok közt. — mondta Lukács Sándor alezredes a nagykanizsai határőr igazgatóság osztályvezetője, akit a berzencei akció irányításával bíztak meg. Magyarorzságra általában bosnyák menekültek érkeznek, akik gyakran szándékosan fel is dobják magukat és menedékjogot kérnek. Kifelé a románok választják legszívesebben a zöldhatárt. Gyakran embercsempészek segítségével próbálnak egyik orszgából a másikba jutni. Az afrikaiak és kínaiak uticélja információink szerint szinte kizárólag Olaszország. A határőrök tudják, hogy az embercsempészeket milyen nehéz megfogni. Szervezett banda ez, amely egy lépéssel mindig előrébb jár mint a hatóságok. Gyors autóik vannak, rádióval tartják egymás közt a kapcsolatot, sőt még a rendőrök és határőrök üzeneteit is lehallgatják. A csempésztarifa több éve állandó. Egy ember több határon való átjuttatásáért ezer- ezerötszáz dollárt is elkérnek. A szolgáltatás színvonala nem túl magas, a bandák a határ előtt leszállítják a kocsiról az embereket, mutatnak nekik az erdőn át egy utat és valamilyen támpontot, majd míg a kínaiak, afrikaiak, románok a sárban bandukolnak, ők a kocsijukkal teljesen legálisan lépik át a határt. A túloldalon szedik fel a csoportot és kérik el a pénzt. Baleknak kell lennie annak az embercsempésznek, aki így horogra akad. Ha pedig rajtakapják, akkor a megfélemlített „szökevények” még véletlenül sem vallanak ellene, így a tettét bizonyítani nem lehet. A ha- térsértés néhány éve csak szabálysértés, aki, elkapnak, azt néhány oldalas jegyzőkönyv felvétele után kiutasítják egykét évre, aztán minden Fotó: Lang Róbert kezdődhet élőről. A kínai és afrikai társadalmakban gyakran az egész falu gyűjt, hogy néhányan európába jussanak. Olaszországba érve aztán a kiválasztottak hamis okmányokkal új életet kezdenek és keresetükből segítik a többi kijutni szándékozó falubélit. A csütörtöki akció éjszakáján határsértők nem próbálkoztak Berzence és Somogyudvar- hely térségében átjutni Horvátországba. A közbiztonsági és közlekedési akciót mégis eredményesnek tartják a szakemberek, mert a határőrök és rendőrök keresztmetszetet kaptak a határszakasz forgalmáról, még ha a „zöldhatárok turistái” ezen az éjszakán aludtak is. Barna Zsolt A hallgató színésznő' Csernus Mariann a színházi csendről, a kapaszkodót jelentő pódiumról, a föld szeretetéről Néhány hete ünnepelte születésnapját Csernus Mariann, a Nemzeti Színház művésze. Ebből az alkalomból a rádió ismét műsorára tűzte Weöres Sándor Psyché-jéből készített önálló estjének felvételét. Jó volt újra hallani ezt a pompás, egyszemélyes színházat. — Hogyan kezdődött pályája? — 1950-ben, színiakadémiai végzettség nélkül, épp csak kilépve a gimnázium padjából, Gellért Endre főrendező leszerződtetett a Nemzeti Színházhoz. Jó kezdet volt, és jó volt a folytatás is. Csodálatos partnereim voltak: Mezey Mária, Dajka Margit, Sulyok Mária, Somogyi Erzsi és mindenekelőtt Tőkés Anna. Évekig játszottam a Bánk bánban: ő volt Gertrudis, én pedig Izidora, később Melinda. Tőkés Anna monumentális egyéniség volt, hihetetlen ráérzéssel formálta meg szerepeit. Sokat köszönhetek neki. — Sikeres, főszerepeket játszó színésznőként 1962-ben megfagyott a levegő Ön körül. Mi történt valójában? — Akkor magam sem értettem, de mára kiderült, hogy az 1956-ban disszidált egyik öcsém az NSZK-ban belépett az amerikai hadseregbe. A BM rajtam bosszulta meg: utasították a színház vezetőségét, hogy ne adjanak szerepeket. — Ebben a színházi „csendben” fordult a pódium felé? — Nyilvánvaló volt, hogy ha valamibe kapaszkodni akarok, akkor az csak a pódium lehet. Háromévenként készítettem egy-egy önálló estet. Jászai Mari, Uv Ullman, Simone de Beauvoire, a Psyche, a Károli Csernus Mariann, a Nemzeti Színház művésze Biblia mind-mind szívemhez nőtt, és a közönség is nagyon szerette ezeket az előadásokat. Azt hiszem, hogy pályám egyik csúcsa volt a Psyche 1972-ben. — És a mélypont? — Abszolút mélypont volt öt és fél évvel ezelőtt, amikor a felnőtt lányom meghalt. Teljes őrületben éltem, végülis a védekezési reakcióm és a túlélés ösztöne segített: könyvet írtam róla, „Ki voltál, lányom?” a címe. — Van-e a színházon, a pódiumon kívül valami más is, amit fontosnak tart az életben? — A föld szeretete. Van az Őrségben egy kis házam másfél hold földdel. Minden fáját, bokrát én ültettem, mindent én tartok ott rendben. És a kutya! Negyven éve pulitulajdonos vagyok; bizony, sokszor el kellett siratnom őket, hiszen az állat rövidebb életű, mint az ember. Most másfél éves a kutyám, remélem, kitartunk már egymás mellett. László Zsuzsa Aggódnak a gyerekekért Téridődön — Az együttérzés cselekvésre késztetett Áldatlan kapcsolat — anyátlan család Környezettanulmány, háromszor is — „Azért maradtam el, mert az élettársam iszik” Levelet írt szerkesztőségünknek Kovács Lajosné tengődi lakos. Ebben a helyi hatóságok intézkedését sürgette egy család kiskorú gyermekei és egy idős asszony védelmében. Azt írta: „Sztankovics Béláné (szül.: Mohai Tünde) tengődi lakos két kiskorú gyermekét éhezteti, idős beteg nagyanyját úgyszintén, aki házát és ingatlanát törvényesen ráíratta... A helyi hatóság, az önkormányzat nem figyelt fel dolgaira... Nagyanyja nyugdíját, az árvajáradékot felveszi, de a család éhezik. Szegény öreganyja fekvőbeteg...” Környezettanulmányt is sürget, a két kiskorú gyermek mellé pedig gyámot. Mint írja: Jó volna, ha a kislány, Andrea, illetve Balázs nem az elzüllés talajára kerülnének... Szomorú sorok az együttérző idegentől. A tények Kálmán József tengődi jegyző: — Sztankovics Bélánét másfél éve ismerem. Két kiskorú gyermeke van: Andrea a tabi gimnázium második osztályos tanulója, Balázs pedig hatodikos a helyi iskolában. Tavaly háromszor jártam Sztankovicsné lakásában; akkor nem tapasztaltam, hogy a gyermekeit elhanyagolja. Ruházatuk falusi színvonalú, és étkeztetésüket is biztosítják az iskolában. Az idős nagymama ottjártamkor nem volt ágyban fekvő beteg. — Mikor látogatta meg őket? — Nyáron két alkalommal, illetve novemberben végeztem környezettanulmányt. Erre azért került sor, mert Andrea osztályfőnöke, illetve a gimnázium ifjúságvédelmi felelőse megkereste hivatalunkat, hogy a kislány gyakran zaklatott és otthon nem tud tanulni. Nem is mindig jár haza Tengődre; egyik iskolatársánál aludt Tabon. Ennek kapcsán hívattuk be az anyját, Sztankovics Bélánét és élettársát, Hős Lászlót. A megelőző beszélgetés, úgy tapasztaltuk, használt. Bár véleményem szerint az élettárs és az anya közötti meg nem értés miatt további problémák is vannak... — Az anya állítólag elköltötte az árvajáradékot. — Ez nem igaz. Az apá halála után kapott félárvajáradék az OTP tabi fiókjánál van elhelyezve; több mint nyolcvanezer forint gyámhatósági takarékbetétkönyvben, Sztankovics Andrea nevére. Ezt a pénzt csak nagykorúsága után veheti fel. Hivatalunk foglalkozni a kiskorú gyermekek testi és szellemi fejlődésével; ha kell, intézkedünk. Csaknem elmerülünk a sárban a Kossuth Lajos utcában. Gyalogosan is nehezen jutottunk előre. A jegyzővel és a szemközti ház lakójával kerestük föl Sztankovics Bélánét. De sem őt, sem az élettársát nem találtuk otthon. A nagymama, idősb Józsa Jánosné a sötét, füstös konyhában feküdt. Régóta nem volt itt takarítás: nehéz, fojtogató a levegő... Csak viszi a pénzt — Hónapok óta ágyban fekvő beteg vagyok — mondta a nagymama. — Ellátásomról, amikor tehetik, a gyerekek gondoskodnak. Az unokám nagyon ritkán jár haza. Főtt ételt csak akkor eszem, ha Andrea főz... A gyerekek sorsa nehéz. Egyébként Hős jó ember, amikor nem iszik. Munkahelye nincs, így nem hozza, hanem viszi a pénzt. A lányom is itt él Tengődön, de 15-20 éve nem beszélünk már. Van egy fiam is: Siófokon él, és alkalmanként meglátogat, ahogy tud, segít... A Kossuth utcában lakik Or- szágh Lajosné. Mint mondta, a szomszédok is látják, hogy nincs minden rendben. — Nagyon zilált Sztankovics Béláné élete: nem tud békességben élni az élettársával; gyakran nincs otthon. A családjával sem úgy törődik, mint egy édesanya. A gyerekek gondoskodnak magukról és a fekvő nagymamáról. Úgy, ahogy tudnak. Úgy tudom, az anya hétszám nem alszik otthon... Nálam is volt már egy éjszaka, de megmondtam neki: ebből nem lehet rendszer. Szerintem ha az otthoni munkát ellátná, gondoskodna a gyerekekről és a nagyanyjáról, akkor talán az élettársa is másképp viselkedne vele. A legnagyobb baj az, hogy a gyerekek isszák meg mindennek a levét... A második szomszédtól, Tóth Dezsőtől és feleségétől megtudtuk: a „komaaszony” valóban gyakran nem tartózkodik otthon. Augusztus óta legalább negyven éjszakát töltött Sztankovicsné a komájáéknál. Sokszor vele volt Andrea is... — Nem főz, nem mos, nem takarít. Állítólag nagyon fél az élettársától, mert megromlott a kettejük kapcsolata. Azt mások is látják, hogy a gyerekek öltöztetése kívánnivalót hagy maga után. Sajnáljuk a gyerekeket. Egy kis településen mindenki ismeri a másik dolgait. Vincze László iskolaigazgató ezt mondta: — Az apa halálát követően a család valóban nehéz szociális helyzetbe került. A gyerekek helyzetéről, az anya elmarasztalható viselkedéséről levélben leírtak csak részben fedik a valóságot. Balázs tanulmányi eredménye rossz, most is bukott. Megfelelő családi háttérrel valószínűleg jobb eredményt érne el. Étkeztetése az iskolánál biztosított, a térítési díjat rendszeresen fizetik. Öltöztetése nem kirívóan rossz. A nagymama helyzetét nem ismerem. Balázs eddig még nem keresett meg, hogy otthon probléma van és nem tud tanulni. Sztankovics Béláné az élettársával való konfliktusa miatt viszont járt nálam, mint polgármestert keresett meg. Sztankovics Bélánét csak többszöri kereséssel találtam meg. Hetek óta az anyjánál tartózkodik. A polgármesteri hivatal épületében sikerült szót váltanunk. Mit mond az anya? — Hős Lászlóval 1990 végén ismerkedtem meg. Összekerülésünk után néhány hónap múlva kezdődtek a gondok. Az utóbbi időben valóban ritkán járok haza. Egy ideje Andrea is jön velem. Csak Balázs fiam maradt Hős Lászlóval, meg a nagyanyám... — A fiát miért nem hozta el? — Mert nekem nem fogad szót... Csak a Hős által mondottak a jók. Nagyon megszerette azt az embert, s ő úgy irányítja a fiamat, ahogy akarja. A nagymama ápolása, gondozása is azért maradt el, mert az élettársam iszik és verekszik, nagyon gyakran részeg. Lopva kell hazajárnom a saját házamba. így persze, hogy elmarad a főzés, a takarítás. Hős László a mi pénzünkből él, de ezt nem ismeri el. Gyakran még azt is szeretné elvenni tőlünk. — Mi lenne jó önnek? — Mondtam már: ha azt az embert minél előbb elvinnék tőlünk, megváltozna minden. Januárban volt a második bírósági tárgyalás. Abban reménykedem, hogy végre megszabadulunk tőle. Krutek József
