Somogyi Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-27 / 22. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1994. január 27., csütörtök Tagdíjkedvezmény klubtagoknak A Magyar Autóklub egyik korábbi elnökségi ülésén hozott határozatán — mely a nyugdíjasoknak nyújtandó tagdíjkedvezménnyel foglalkozik — a legutóbbi közgyűlés sem változtatott. így az idén január 1 -jétől számottevően növekvő tagdíj — havi 100 forintot figyelembe véve évi 1200 forint — nem vonatkozik a Magyar Autóklub nyugdíjas, illetve mozgás- vagy hallássérült tagjaira. Ők továbbra is évi 960 forint évi tagdíjat fizetnek. Belépéskor 200 forint úgynevezett nyilvántartásba vételi díj hárul a klubtagokra. A budapesti szervezet példaadó döntést hozott: 1994-ben a nyugdíjas, valamint a mozgás- és hallássérült klubtagoknak nyújtott szolgáltatásoknál — kivéve a hatósági jellegű vizsgálatokat — a munkadíjból 20 százalék kedvezményt adnak. Dönthet a munkavállaló Németországban a munka- vállaló nő maga dönthet arról, hogy 65 éves korában nyugdíjba megy-e vagy tovább dolgozik. Érdekes esetben hozott döntést a Német Szövetségi Munkaügyi Bíróság, amikor egy kórházi orvosnő ügye került a testület elé. Az orvosnőt, miután betöltötte a 65. életévét, a munkáltató — az úgynevezett tarifaszerződésre hivatkozva — elbocsátotta. (Németországban ez a szerződés szabályozza a nyugdíjba vonulás időpontját.) A szociális törvénykönyv előírásai és a szövetségi munkaügyi bíróság szerint azonban az orvosnőnek volt igaza: 1992-től ugyanis olyan szabályok léptek életbe Németországban, amelyek rugalmasan kezelik a korhatár kérdését, s nem a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleti szervei, hanem maguk a munkavállalók dönthetik el, mikor mennek nyugdíjba. Idősek kétharmada létminimum alatt A Nyugdíjasok Országos Kamarájának megállapítása szerint hazánkban jelenleg csaknem 3 millió időskorú és nyugdíjas állampolgár él, s mostanra mindennapossá vált az öregkori elszegényedés. A munkanélküliek mellett a nyugdíjastársadalom érdekérvényesítési helyzete a legrosszabb; állandósult a nyugdíjak értékvesztése. Ma az időskorúak és a nyugdíjasok 67 százaléka a létminimum alatt él, közülük is különösen a mezőgazdaságban élők-------élet- és szociális körülményei súlyosak. Jelenleg 300 ezerre tehető azoknak az időskorú állampolgároknak a száma, akiknek semmilyen jövedelme, így nyugdíja sincs. A járadék utánküldéséről Még hátra van a tél néhány hónapja, s több nyugdíjas a lakóhelyétől távol, a gyermekeinél vagy a rokonainál tölti ezt az időszakot. Főként ők érdeklődnek az iránt: ha meghatalmazást nem akarnak adni, kérhetik-e, hogy a nyugdíjukat utánuk küldjék? Miután az utóbbi időben már több, a nyugdíjak kézbesítésével kapcsolatos kérdésre válaszoltunk ezeken a hasábokon, most az utánküldés felől tudakozókkal tudatjuk: igen, kérhetik, mégpedig úgy, hogy megadják az új címüket vagy átje- lentésüket kérik az új címre. Mindkét esetben a kitöltendő nyomtatványt ingyen megkaphatják a kézbesítőtől vagy a postahivatalban. Külföldre nem kérhető utánküldés. Gyógyulnunk kell(ene)... Az idén 50,7 milliárd forintot fizethet a társadalombiztosítás a gyógyszerek támogatására, 10—12 milliárddal kevesebbet, mint amennyit az orvosságok áremelése igényel. Ebből következett a drasztikus gyógyszeráremelés, vagyis a költségek áthárítása a fogyasztóra: a betegre. Egy ezzel kapcsolatos nyilatkozatban arról a föltételezésről olvasok, hogy mivel az áremelés nem érte váratlanul a lakosságot, sokan decemberben előre megvettek néhány hétre való orvosságot. Ezt valamikor készletfölhalmozásnak nevezték és nem járt érte dicséret...Csak azt nem értem, hogyan vállalhattak az orvosok cinkosságot a beteggel a fölvásárlásban — mert a föltételezés szerint erről van szó —, ugyanis a vény nélkül beszerezhető gyógyszereken kívül a többit receptre kellett fölíratni az orvossal, enélkül nem szolgált ki a patika. A kispénzű nyugdíjas, akinek élelemre, a legfontosabb orvosságra, lakása rezsijére is alig-alig telik, ugyan miből vásárolt volna fel előre gyógyszereket decemberben?! Olvasom, hogy a betegnek, ha meg akar gyógyulni, olyan gyógyszert kell választania, amelyiknek az ára a pénztárcájához igazodik. De hát a gyógyszert nem önkiszolgáló alapon adják, tehát azt, hogy mi kerüljön a vényre, nem a beteg dönti el, hanem a betegsége, illetve az orvos. Más dolog, hogy receptírás előtt az orvos megbeszéli a beteggel, milyen orvosságra lenne szükség s mire telik a beteg pénztárcájából. Szegények vagyunk — mint maga az ország —, ezért hát ne ugrasszuk egymásnak azokat, akik egyébként egymásra vannak utalva. Ettől ugyanis sem egészségesebbek, sem gazdagabbak nem leszünk. Tudomásul kell venni, hogy van, akinek nem jelent problémát például havonta 538 forintért gyógyszert venni szívritmuszavarainak gyógyítására, másnak viszont ugyanerre a célra a jóval olcsóbb, 19,90 forintos orvosság beszerzése is gondot okoz. Meglepődtem, amikor arról értesültem, hogy a Cavinton, ez a főként idősek körében ismert medicina a korábbi árának a többszörösébe kerül az idén január 1-jétől. Az ilyen és hasonló gyógyszerár-emelések elterelik a figyelmet arról az egyébként örvendetes tényről, hogy ugyanakkor 30 készítményhez árcsökkenéssel juthatnak a betegek. Jobbára csak a drágulást érzékelik azok az idős, nyugdíjas emberek is, akiknek márciustól valószínűleg emelik majd a járadékát — orvosságért viszont már január 1 -jétől többet kell fizetniük. (Hernesz) „Az ősz ember előtt kelj fel...” Ötvenhat év boldog házasságban Naposé?) oldalon A barcsi ’’otthonház” 14, kétszobás lakásának egyikében él a 91. életévét betöltött Varga Sándor és felesége, Szíj Mária. A házaspár öregségére magára maradt, s a két idős ember egészségi állapota is egyre romlik. „Márciusban lesz két éve, hogy beköltöztünk az otthonba...” Fotó: Lang Róbert EMLEKEZO ÖREGEK Kaposváron is megállt az Arany vonat — A lányomék Kaposváron laknak, ritkán járnak haza. Csak egy kis szerete- tet, megértést várnánk. Az Igét — „ Az ősz ember előtt kelj fel és a vénember orcáját becsüld meg” — nem fogadja meg mindenki. Pedig rengeteg áldozatot hoztunk... Eladtuk a házunkat, s márciusban lesz két éve, hogy beköltöztünk az otthonba. A múltról szívesebben beszélnek. Varga Sándor Ceglédről származik, a felesége barcsi. — Miután bevonultam katonának, Nagyatádra kerültem fegyvermesternek. 1937-ben a barátom egy szép május napon meghívott ebédre, s ott pillantottam meg életem párját. Szerelem volt az első látásra! Két hét múlva már eljegyzést tartottunk, és 1938-ban összeházasodtunk. Varga Sándor majdnem két évig volt szovjet fogságban. Munkakönyvét mutatja: néhány bejegyzés olvasható benne mindössze, tanúsítva, hogy nem tartozott a vándormadarak közé. Hivatásos katonaként — főhadnagyi rangban — 1958-ban ment nyugdíjba. — Mivel telik a napjuk az otthonban? — Kötögetek, olvasok — mondja Varga Sándorné. — Korábban szerettem sétálni, most már annak is örülök, ha menni tudok, mert annyi műtéten estem át. — Én csak csoszogok a lakásban — teszi hozzá a férje. — A tévét ritkán nézem, mert nem nekem való műsort adnak. Éldegélünk az alig több mint tízezer forint nyugdíjamból. A kedvesem nem kap, mert nincs tíz éves munkaviszonya... Hogy milyen érzés tölt el túl a kilencven? Büszke vagyok a koromra. Nem dohányoztam, nem ittam szeszes italt életemben. Majd ha maga is ennyi idős lesz, jöjjön el, és én majd ugyanezt kérdezem. De jól zörgesse meg az ajtót... Gamos Adrienn Ötvenöt évvel ezelőtt, 1939 elején még mindig az előző év nagy, hazai eseményeit idéz- ték-mesélték az egyre rövidülő téli estéken országszerte. Lázba hozta a honi közvéleményt a XXXIV. eucharisztikus kongresszus, melynek Magyarország volt a házigazdája. Számos somogyi résztvevője is volt a különböző helyszíneken zajló eseményeknek: ünnepi megemlékezéseknek, konferenciáknak. 44 nemzet mintegy 40 ezer képviselője kereste föl ekkor Magyarországot; a papok alig győzték a gyóntatást, százezrek áldoztak azon a májusi napon... A nemzetközi eseményt még ugyanabban az évben nemzeti megemlékezés követte: Szent István király halálának 900. évfordulóján jóllehet egész évre szóló ünnepségsorozattal adózott az ország, a kimagaslóan emlékezetes rendezvény időpontja augusztus 20-a volt — ehhez a naphoz fűződik a legtöbb emlék. A Szent Jobb „országjárása” során eljutott az Aranyvonat Kaposvárra is, s hogy az ereklyét láthassák, erre az alkalomra a környező országokból is sokan érkeztek hazánkba. — Az ünnepek elmúltak, a vendégek hazautaztak, ám mindannyian, akik ott lehettünk a rendezvényeken vagy közreműködhettünk azok sikerében, életünk legnagyobb élményének tekintjük azokat az eseményeket, és tudjuk, hogy hasonlóban talán csak századok múlva részesülhet a magyar nép — emlékezett akkor frissiben az egyik résztvevő. A második világháború küszöbén állva ugyan ki gondolta volna, milyen, ugyancsak felejthetetlen élményeket tartogatnak a következő évek, majd évtizedek a magyaroknak. Mármint azoknak, akik túlélték a világégést...- sz-c Mennyi is az annyi? Aki utánaszámolt az emelési javaslatnak, s most újra kezdheti... Pusztai István kaposvári rokkantnyugdíjas azért fogott tollat, hogy leírja gondolatait, melyeket a Nyugdíjasok oldalán közölt egyik írás váltott ki belőle. „Márciusban 10 százalék?” — kérdezte a kérdéses cikk címe, s maga a tudósítás arról szólt, hogy a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat egy korábbi javaslatában — éves szinten és átlagosan — 17 százalékos nyugdíjemelés szerepel. Olvasónk szerint ez az arány „nem fedi a valóságot, mivel az alig haladja túl a 10 százalékot.” „Kiindulási alapnak a saját nyugdíjamat tekintem, ami 1994. januárjában 13 834 forint volt. Eszerint januárban és februárban együttvéve 27 668 forintot kapok. A tízszázalékos emelést tekintve márciustól augusztusig összesen 91 302 forintot kapnék. Szeptembertől decemberben végéig — vagyis az év utolsó négy hónapjában — a márciusi emelés révén már 15 217 forint lesz a havi nyugdíjam, s ez a tervezett, szeptemberi 9 százalékos emelés jóvoltából összesen 166 348 forintot tesz ki. Az én összesítésem szerint — ha az önkormányzat javaslata megvalósul — az idén 185 318 forint nyugdíjat kapok, aminek a havi átlaga 15 443 forint. Ez az összeg a mostani, januári 13 834 forintos járadékomhoz képest igencsak elmarad a szóban forgó 17 százalékos emeléstől...” Nemrégiben ismét összeült a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat. Az önkormányzat múlt pénteki ülésén ugyanis olyan határozat született, mely szerint márciustól a nyugdíjak 10 százalékos növelése indokolt, mégpedig január 1-jéig visszamenőleges hatállyal. A 10 százalékos emelés alapja az előző havi nyugdíj összege lesz; a növekedés legfeljebb 3000 és legalább 680 forint lehet. Addig pedig még gyakori lesz a képen látható jelenet: sorba- nállás valamiért, amit itt olcsóbban adnak, mint máshol, vagy itt kapható, ott meg nem...A nyugdíjas igencsak megfontolja, mire költi a forintjait! Mert lehet, hogy hónapok múlva emelik majd a nyugdíját, az élelmiszerért viszont már most többet kell fizetni. H. F. Itt valamit biztosan olcsóbban adnak... Fotó: Király J.Béla I
