Somogyi Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-17 / 13. szám

1994. január 17., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Messze a minimumtól Együttes ülésen tárgyalta január 14-i testületi ülésén Ke- levíz és Hosszúvíz önkor­mányzata az idei költségve­tési tervezetet. Ennek közép­pontjában a köztisztviselők jö­vőre érvénybelépő bérbesoro­lásának megoldási módozata áll. A feladat koránt sem könnyű, mivel az érintettek je­lenlegi bérezése a jövő évtől kötelezően érvénybelépőhöz képest mindössze 60 száza­lékot tesz ki. Ezen az ülésen döntöttek arról is, hogy a kör­jegyzőséghez tartozó közsé­gek új családorvosa, dr. Szikra Sándor mint vállalkozó végezheti munkáját. Kertbarátok — egymás közt A Marcali Kulturális Köz­pontban január 17-én, hétfőn 18 órától az intézmény kertba­rát köre tartja rendes összejö­vetelét. A Varga László ve­zette klubnak több tucat ál­landó és pártoló tagja van — köztük kertészeti szakembe­rek és kertbarát laikusok. Marcali festő Baján A bajai művelődési központ galériája somogyi alkotó be­mutatkozására adott lehető­séget a napokban. Orosz La­jos, marcali festő akvarelljeit állították ki január 13-án az in­tézményben. A 16 órakor megnyílt tárlatot Olasz Ist­vánná, a marcali gimnázium igazgatónője ajánlotta az ér­deklődők figyelmébe. Japán hitel vállalkozóknak Hegedűs Oszkár és Pipis István, a Magyar Külkereske­delmi Bank Rt. vezetői a na­pokban a balatonboglári pol­gármesteri hivatalban talál­koztak a környék iparosaival és vállalkozóival. A kötetlen beszélgetés témájául az a ja­pán hitelkonstrukció szolgált, amelyet 18-19 százalékos kamattal vehetnek igénybe az érintettek. Keresztúr díszpolgára A fenti, megtisztelő címet a balatonkeresztúri apát-plébá­nosnak, dr. Szemes Józsefnek adományozta a község. Január 12-én a helyi önkormányzat képviselő-testülete a települé­sen végzett, több mint két évti­zedes munkája elismeréseként, valamint a műemlék-templom felújításához nyújtott segítségét megköszönve, nyolcvanadik születésnapja alkalmából tün­tette ki az apát urat. Telefonos fórum a marcali tévében Dr. Sütő László marcali pol­gármester válaszol a lakosság kérdéseire ma este a marcali kábeltévé műsorában. A élő telefonos fórum 19 órakor hí­rösszefoglalóval kezdődik. A kérdéseket a 312—702 tele­fonszámon lehet feltenni a polgármesternek. Nem hátrányos helyzetű, ez Tapsony nagy hátránya Böhönyén már a lefektetett telefonkábelt földelik a Matáv Rt alvállalkozóinak az ország különböző helyeiről idehozott munkásai. A településen elkészült az ezres központ, amire a kör­nyező községek is csatlakoz­hatnak, így a január 12-ig jegyzett 193 új helybeli igénylő, s természetesen a ko­rábbi telefontulajdonosok jog­gal remélhetik, hogy a meg­beszélt határidőre, a crossbar áldásaként számukra is elér­hető lesz a világ. A szomszédos települések közül jónéhány — köztük Tapsony — szintén a böhö­nyei központ bekapcsolására vár, mivel hozzájuk is innen jut el néhány érpár, s a beüzeme­lést követően telefonálhatnak kedvükre. Tapsony — mondta Fülöp László, polgármester — sajnos nincs a reményteli vá­rakozók között. Pedig a ko­rábbi 32 előfizetőhöz ezideig 77 új csatlakozott már, felvál­lalva a 60 ezer forintos befize­tési díjat is. Ezzel együtt úgy tűnik, itt még nem csenget a crossbar, noha a Matáv Rt már megteremtette Tapsony- ban is az ehhez szükséges műszaki feltételeket. Azon­ban hiányzik a pénz. Míg ugyanis a környező községek Temetik a kábelt Böhönyén Fotó: Kun Tibor közül nem egy „hátrányos helyzetűnek” minősíttetett, s mint ilyen, telefon-ügyben (is) jogosult jelentős állami támo­gatásra, addig Tapsony — mint a besorolás szerint tehe­tősebb — nem kap egy vasat sem. Mit tehetnek? — alku­doznak a Matáv Rt illetékese­ivel. Remélik, végül sikerül megegyezni, hiszen végső soron közös érdek, hogy a tapsonyiak is élhessenek a korszerű távbeszélés lehető­ségeivel. kun Szenyér szerény lehetőségei és nagyralátó tervei A szenyéri környezet kivá­lóan alkalmas a falusi turiz­musban rejlő lehetőségek ki­használására, a törökvár ma­radványai és a 700 éves, ro­mán stílusban épült templo­muk kuriózumot jelentenek. Van miért és mire idecsalo­gatni a turistákat. Balogh József polgármester szerint Szenyéren olyannyira komolyan gondolják ezt, hogy jelentős anyagiak felvállalásá­val korszerűsítik telefonrend­szerüket. A lakosok közül ed­dig 35 fizette ki a 40 ezer forin­tos költséget, és ha minden jól megy, akár egy hónap múlva bekapcsolják hozzájuk is a te­lefont. Infrastruktúrában ily módon jelentősen erősödve a település megcélozná a ’96-os Expót is: nyitottak akarnak lenni a falut, a vidék szépsé­geit megismerni szándékozók Idegenforgalmi vonzerő lehet a 700 éves, román stílusban számára. épült templom LÁTOGATÓBAN A BUZSÁKI FAZEKASNÁL Negyedszázad a korong mellett Az épület, amely ma már a színes-elegáns nyugat-európai utazási prospektusok programkínálatában szerepel, 10 évvel ezelőtt még elhanyagolt parasztház volt. Verseghy Ferenc népi iparművész és felesége azonban meglátták a buzsáki faluház tőszomszádságában álló épületben a rejtett szépségeket; fá­radságos, javarészt kétkezi munkájuk nyomán élet és harmó­nia költözött a hangulatosan berendezett fazekasházba. A negyedszázados szakmai jubileumát az idén ünneplő, a sárközi Alsónyékről — tovább­tanulás okán Kaposvárra ke­rülő művész az ipari iskola el­végzése után azonnal önállósí­totta magát. 1972-től már saját műhelyéből dolgozott be a ka­posvári szövetkezetnek — fillé­rekért. Az étkészletek, sörös- és boroskancsók tömegterme­léséből egy életre elege lett annak ellenére, hogy az idő múlásával több száz, zsűrizett munka került le a korongjáról. A Népművészek Szövetkeze­ténél eltöltött évek után érlelő­dött meg benne az elhatáro­zás, s akkori, családi körülmé­nyei is arra sarkallták, hogy otthagyva a várost, a vidék csendjében kutasson tovább a „tiszta forrás” után. A Habán technikára alapozva olyan ere­deti stílus megteremtőjévé vált, amelynek sok lelkes híve akadt országhatáron belül és kívül. Tizennégy önálló kiállítással, japán, ausztrál, indiai, nyu­gat-európai, amerikai vevőkör­rel a háta mögött Verseghy Fe­renc már megengedheti ma­gának, hogy az elhivatott al­kotó elefántcsont-tornyából fi­gyelje az iparosság kontra mű­vészet dilemmáját. — Az ötvenes évek elejéig nem volt hagyománya So­mogybán a díszkerámiának. A fazekasságot errefelé a Báta- székről elszármazott meste­rem és atyai jóbarátom, Ta­más László honosította meg — meséli a buzsáki fazekas­ház lakója. — Az én tányérja­imon, készleteimen is a sár­közi motívumvilág a jellemző, bár a díszítőelemek nálam rusztikusabb kifejezést kap­nak. Egyike vagyok azoknak a fazekasoknak, akik maguk festik az agyagot, s akik a munkafolyamat valamennyi fázisát, minden egyes dara­bon maguk csinálják. Én már eljutottam odáig, hogy vagy tisztességesen dolgozom, vagy sehogy. Nemrégiben, például megkeresett Luxem­burgból egy nagykereskedő, s az egész éves munkámra ki­zárólagos export jogot kért a Benelux államokba. El kellett, hogy utasítsam, mert a beteg­ségem miatt az évnek csak az egyik felét tölthetem munká­val. A japánok gyermekjá­ték-edényeket rendeltek tő­lem. Nemet mondtam, mert azt vallom: minél ritkább egy darab, annál értékesebb. Megszállottan hiszem, hogy ma is létezik népművészet, de ez a népművészet nem azo­nos a száz évvel ezelőtti dol­gok műmásolásával, (csíky) Csákány: új választások után Lesz végre béke? Kevés település körül zajlik annyi vihar, mint amennyi Csá­kányt jó ideje sújtja. Mint arról beszámoltunk, a legutóbbi bí­rósági ítélet semmisnek nyilvá­nította a július 4-én tartott vá­lasztás eredményét és új vá­lasztás kiírására kötelezte az önkormányzatot. Ez idén ja­nuár 2-án történt, és mint azt a község jegyzőjétől, Surugli La­jostól megtudtuk — 265 válasz­tásra jogosult személy közül 142 voksolt, ami 58,2 százalé­kos részvételt jelez. Míg a nyári választásokon ki­lenc, ezúttal csak öt jelölt akadt. A jogerős szavazatok alapján Szabó Gézáné, Józsa István és Lutor Viktorné lettek a képviselő-testület tagjai, akik­kel kiegészülve január 7-én megtarthatták az újesztendő első, immár eredményesnek mondható testületi ülését. Aligha lehetnek kétségeink afelől, hogy a jövőjét több szempontból a falusi turiz­musra alapozni szándékozó csákányiak elképzelései csakis a békesség esetén valósulhat­nak meg. k.g.t. Sok a baba, kevés a hely Egy klubról, ami kinőtte önmagát Az ismerkedés pillanatai: az apróságok — főként az egykék számára — a klub az első gyermekközösséget jelenti Fotó: Kun G. Tibor Gyes-neurózis, faka­nál-szindróma, panelbör­tön. Sok városi kismama közös, szorongó életér­zése, amelyen az utóbbi időkben országszerte diva­tossá lett baba-mama klu­bok igyekeznek enyhíteni. Marcaliban, hivatalosan ja­nuár első hetétől működik hasonló — a helyi önkor­mányzat által fenntartott bölcsőde egyik megürese­dett termében. A lakossági kezdeménye­zés — legyen egy hely, ahová baba-mama kiszaba­dulhat napjain — szerencsé­sen találkozott a bölcsőde vezetőinek törekvésével. A csökkenő bölcsődei gyer­meklétszám miatti bevétel- csökkenést — a meglévő hat szobából négyet használt az intézmény, a helyiségek bér­beadásával pótolják. A kedden és csütörtökön 9-13 óra között nyitva tartó klub iránt városszerte óriási az érdeklődés. Bár meghir­detve sem volt, egyre többen és többen jönnek. Lassan kezdik kinőni a termet, ami ideális esetben öt babának és ugyanannyi szülőnek elég. Ottjártunkkor egymás­nak adták a kilincset mamák, papák. Lehet-e szó a további bővítésről? — erről kérdez­tük a bölcsőde vezetőjét, Ko­vács Józsefnél — Sajnos a lehetőségeink eléggé korlátozottak, mivel a szomszédos termet, ahol kü­lönböző eladásokat, esetleg tanfolyamokat terveztek a klubtagok, nemrégiben a vá­rosi könyvtár egyik fiókja kapta meg. A nyáron a szűk udvari lehetőségek miatt is — nehéz lesz összeegyeztetni a klub és a bölcsőde program­ját. Arra ügyelnünk kell, hogy a bölcsőde normális működé­sét semmi ne veszélyez­tesse; a klubba járók száma máris jóval meghaladja az eredeti elképzeléseket. A mamák —, akik végső soron végigkilincselték a vá­rost, hogy a bölcsőde-előké­szítő, beszoktatást elősegítő klubot tető alá hozzák — másként vélekednek. Az al­kalmanként fizetendő ötven forintért cserébe nagyobb cselekvési szabadságot sze­retnének. Például azt, hogy naponta vehessék igénybe — az egyébként használaton kí­vüli — szobát. így a nagyszü­lők és bébysitter híján lévő anyukák is felszabadulhatná­nak egy kicsit. S ha már a ba­bák összebarátkoztak, az anyukáknak módjukban állna végigcsinálni — például — a Gordon-féle szülői tréninget, vagy gondozási, nevelési ügyekben kikérni a meghívott gyermekorvos, védőnő ta­nácsait. A későbbiekben az­tán a klub gyermekmegőrző­ként is funkcionálhatna — naponta más-más anyuka felügyeletével. csíky

Next

/
Oldalképek
Tartalom