Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-04 / 283. szám

1993. december 4., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 9 Berlini díjkiosztás üzleti mérce alapján Bajban van az európai film A berlini DEFA stúdióban szombaton kiosztják az Eu­rópai Filmakadémia Felix-dí- jait. A legjobbnak tartott eu­rópai filmes alkotók kapják. Az Ingmar Bergman és Wim Wenders elnökölte testület díja elvileg ugyanolyan elismerés Európától, mint az Oscar-díj Hollywoodtól, a pompa és a ragyogás azonban fele akkora sem lesz — panaszolta, a The Guardian című brit lapban De­rek Malcolm, a Fipresci, a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének brit elnöke. Panaszáradatának lényege: a szponzorok kivonultak — még Berlin városa sem támo­gatja ezt a hatodik évi díjkiosz­tást —, mert megelégelték, hogy az európai filmek művé­sziek, de unalmasak, nem hoznak semmit a konyhára a jegypénztáraknál, és ez euró-, pai mozikat amúgyis elárasz­tották az amerikai, hollywoodi sikerdarabok. Az Európai Filmakadémia az idén megváltoztatta a szabá­lyokat. Csak olyan filmet lehe­tett benevezni a legjobb film dí­jára, amit legalább két külföldi országban is megvásároltak, hazájában pedig a hat legjöve­delmezőbb otthoni alkotás kö­zött volt a mozikban. Kérdés, hogy segítenek-e az új szabá­lyok. Derek Malcolm szerint az idén már nem lehetett volna benevezni a tavalyelőtti győz­test, Ken Loach Riff-Raff című filmjét, hiszen azt, más érdek­lődő hiányában, egyedül a lon­doni Nemzeti Filmszínházban mutatták be. De az új rend elvi­leg diszkvalifikálja Robert Bressont, Alain Resnais-t, Andrej Tarkovszkijt, s még Fel­lini utolsó három filmjét is. A döntőbe került három alkotás a francia Egy szív télen (Claude Sautet), az osztrák Benny vi­deója (Michael Haneke) és a FÁK színeiben az Urga (Nyi- kita Mihalkov). Mindez arra vall, hogy siral­mas a helyzet — írta a kritiku­sok elnöke. (Megjegyezte, hogy az átadandó európai kriti­kusok díjához nem is készült Felix-szobrocska, mert nem volt rá pénz.) Nagy-Britanniá- ban a mozik több mint 95 szá­zalékában kizárólag amerikai filmeket vetítenek, és többé-kevésbé ugyanez a helyzet Németországban, Olaszországban, Oroszor­szágban is. A skandináv or­szágokban nagyobb az érdek­lődés az európai filmek iránt, igazi reménysugár azonban csak Franciaországban világ­uk. Ott a kormány különböző támogatásokkal és korlátozá­sokkal 60 százalékra szorítja a hollywoodi filmek arányát. A nemzetközi gazdasági-ke­reskedelmi világ aggódva fi­gyeli, mennyit akadékoskodik a francia kormány az új Gatt-egyezmény körül, egyik követelését azonban, hogy a megállapodásban legyen kultu­rális kizáró paragrafus, az eu­rópai filmvilág feltétlenül támo­gatja. Szép dolog a szabadke­reskedelem, de ha ebbe belehal az európai film, az nem szép dolog — idézte az idevágó vé­leményeket Derek Malcolm. A legutóbbi velencei film- fesztiválon a legnevesebb amerikai rendezők többsége — köztük Spielberg, Scorsese, Altman és Sydney Pollack is — elismerte, hogy szükség van az európai filmipar nemzetközi jogi védelmére. Már csak azért is, mert — mint mondták — igazából ők is sokat tanulnak az európai rendezőktől. Az amerikai támogatók közül egyesek azóta visszatáncoltak, mások rámutattak, hogy sem­miféle védelem nem fog mű­ködni, ha az emberek az ame­rikai filmeket akarják inkább nézni. A Fipresci elnöke szerint itt van a kutya elásva. Európá­ban nehéz elég gazdag produ­cert találni, az elosztó és ke­reskedelmi hálózat pedig rossz, elavult. Ezért a rende­zők nem gondolnak a jegy­pénztárra, művészi elefán- csonttoronyba húzódnak vagy tévéfilmeket gyártanak. Amíg ez így lesz, mindig veszíteni fognak a kereskedelmi ver­senyben, már csak azért is, mert a legjobb európai rende­zők mindinkább Hollywoodba vágynak és el is mennek. A Fipresci elnöke úgy véli, azért az európai közönség is megéri a pénzét. Az utóbbi húsz évben 130 brit film, ren­dező, színész és műszaki nyert Oscar-díjat Hollywoodban, gyakran olyan művekkel, ame­lyeket a hazai és az európai közönség lefitymált, és pár londoni mozin kívül sehol sem játszottak a kontinensen. E pil­lanatban is egy Nagy-Britanni- ában brit gárdával készült film, A nap maradéka (Remains of The Day) a hónap legtöbb be­vételt hozó filmje az Egyesült Államok 195 mozijában. Mészáros György Együtt korosodott a Siótourral Dr. Kovács Miklós, a Siótur Rt elnök-vezérigazgatója Dr. Kovács Miklós a Sió- tour Idegenforgalmi és Ke­reskedelmi Részvénytársa­ság elnök-vezérigazgatója. A 40 éves közgazdász emel­lett társadalmi megbízatás­ban a Balatoni Gazdasági Kamara elnöke, a Magyar Turisztikai Szövetség So­mogy megyei tagozatának elnöke, a megyei közgyűlés gazdasági bizottságának tagja — többek között. Mondom is neki rögvest be­szélgetésünk elején: a kollégái­tól hallottam, hogy amióta első számú vezető lett, mintha el­vesztette volna legendás hu­morérzékét... — A Siótour helyzete ha vi­dámkodásra nem is, de szo- morkodásra sem ad okot. A romló körülmények ellenére stabilizálódott a cég. Az új ve­zetésnek az idei volt az első teljes éve; tavaly télen még 50 millió hitelt kellett felvennünk, hogy fizetni tudjuk dolgozóink bérét, most viszont 50 millió van a bankszámlánkon. A hu­morról annyit: soha nem vol­tam nagy viccmesélő, sokkal inkább a helyzetek szülték spontánul a tréfáimat. Most vi­szont sokszor eszembe sem jut a poén. Igaz: néha direkt ki­hagyom a ziccert, s ha nehéz is, de hallgatok. Viszont tárgya lettem, mint főnök a humornak. — Együtt „korosodott” a Sió­tourral. — Ez a cég az életem első, és egyetlen munkahelye. 1976-ban kerültem ide pálya­kezdőként; abban az eszten­dőben kezdődött a turisták áramlása keletről. Emlékszem, csordultig megteltek a kem­pingjeink. Az volt a legnagyobb gondunk, hogy hol tudunk szál­lást biztosítani mindenkinek. Ma egészen más kihívásokkal kell szembenéznünk. — Marad-e ideje a hobbyja- ira? — Á, dehogy — nevetett fel. — Túl vagyok funkcionálva, jó­ideje nincs szabadidőm. Igaz, két kedvenc kikapcsolódásom, a nyelvtanulás és az utazás nagyon kötődnek a szakmám­hoz. — A dolgozókkal sem lehet könnyű mindig egy nyelven beszélni. A külföldi partnerek­kel hogyan ért szót? — Az oroszt az általános is­kolában kezdtem tanulni — nekem nem volt teher. A kö­zépiskolában vettem fel emellé az angolt. Az egyetemen in­kább udvaroltam, táncoltam — máig bánom, hogy még lega­lább két nyelvet nem sajátítot­tam el, mert az időmbe belefért volna. Aztán a Siótourhoz ke­rülve azonnal láttam, hogy né­met nélkül nem boldogulhatok. Most az olaszt tanulom jóideje; fürdőkádban, reggeli közben, vasúton. Jó lenne már ebből is levizsgáznom. A következő a spanyol, vagy a francia lesz. Inkább a francia. — Hallottam, hogy még gaz­dasági igazgatóhelyettesként is vállalt idegenvezetést. — Persze. Tudtam a nyelvet gyakorolni, és nekem huszon- ötödszörre is tetszik Velence, harmincadszor is rá tudok cso­dálkozni Bécsre. — Milyen irányba próbálja fordítani a cég sorsát? — Azt szeretném, ha a priva­tizáció ellenére sem szakadna szét apróbb egységekre a Sió­tour. Á korábbi években, évti­zedekben minden kedvező szélirányt kihasználtak a dol­gozók, vezetők, hogy ilyenné formálják, amilyen. Hosszú tá­von el tudom képzelni, hogy a dolgozók otthon megbecsült értékként őrizgethessék a részvények egy részét — tu­dom, hogy sokan szinte együtt lélegeznek a céggel. Azt tar­tom a legfontosabbnak: meg­bízhatónak tartsanak bennün­ket, akikkel bárhová, bármikor el lehet utazni. Czene Attila Festmények Monet-től Picassóig Miután Németországban rekord számú közönség te­kintette meg, e héten már Moszkvában látható az imp­resszionizmus és a klasszi­kus modern festészet mint­egy 120 remekműve, Mo­net-től Gauginen, Ce- zanne-on, van Goghon át Pi­cassóig és Matisse-ig. A kiál­lítás január 30-ig tart nyitva a moszkvai Puskin Múzeum­ban. Megnyitó beszédében Jev- genij Sziderov orosz kulturális miniszter hangsúlyozta, hogy Oroszország kulturális téren is szorgalmazza a közeledést az Európai Unióhoz — muta­tott rá a DPA jelentése. Az Oroszországba vissza­tért kultúrkincs alapját két orosz nagyiparos, Iván Moro­zov és Szergej Stcsukin 1919-ben Lenin által államo­sított magángyűjteménye ké­pezte. A két gyűjtő tulajdoná­ban volt több ezer műalkotás — amelyekből orosz és né­met művészettörténészek a most bemutatott kollekciót ki­válogatták — évtizedekig he­vert mint „nyugati dekadens” alkotás a szentpétervári Ermi- tázs és a moszkvai Puskin Múzeum raktárában. A kollekció á nyáron be­járta Németországot. Első ál­lomásán, Essenben több mint félmillióan csodálták meg. Ezzel rekordot állított fel: né­met múzeumban eddig ennél többen nem tekintettek meg festményekből álló kiállítást. Február közepétől április közepéig a szentpétervári Ermitázs ad otthont a „Mo­net-től Picassóig” kiállításnak. A LELKI BIRODALOM FELFEDEZÉSE Menjünk le alfába! A manapság oly divatos ki­fejezés az „alfázás”, tulajdon­képpen mit jelent? Miért jó ez nekünk? — kérdezte a Somo­gyi Hírlap munkatársa Péczeii István pszichológust, aki sok más érdekeset is elmondott a sikerszakma házatájáról. — Az alfa állapot bárkinek, aki bizonyos szintű relaxációs, azaz lazítási képességet elsa­játított, egy olyan módosult tu­datállapotát jelenti, ami az éb­renlét és az alvás határállapo­tára jellemző. Ezt már lénye­gében minden ember megta­pasztalta, hiszen valameny- nyien képesek vagyunk az al­vásra. A tréningező, vagyis a gyakorló azt tanulja meg, ho­gyan maradhat éber ebben az állapotban. — Hogyan jelentkezik az alfa érzés? — Nem jár különleges ér­zéssel. Ha bárki egy nyugodt, csendes helyen behunyja a szemét, ellazítja magát, akkor fejbőréről olyan, az agyműkö­désből származó elektromos jelek vezethetők el, amelyek frekvenciatartománya a 7-14 Hz. Minél mélyebb a relaxá- ció, annál kisebb az alfa frek­vencia, de megnő az ampli­túdó, a hullámcsúcs, ami energianövekedést jelez. — Az egész agy alfában van? — Nem, de a többi frekven­ciához képest megnő az alfa­hullámok mennyisége. — Miért jó ez nekünk? — Aki lazít, az testi és lelki feszültségeitől megszabadul. Agyunk „hálás” ezért. Megnő a kreativitása és emellett jó testi és lelki közérzettel „fizet”. Olyan képességek alakíthatók ki ebben az állapotban, ame­lyek az emberi lét csodálatos lehetőségeiről tanúskodnak. Ez egy szunnyadó képessé­günk, amit minden korban is­mertek a szent emberek és a nagy gyógyítók, mágusok. — Ha én például jobb emlé­kezőképességet vagy jobb problémamegoldási képessé­get akarnék, akkor ez lehet­séges? — Igen. De hozzá kell tenni: az alfa állapot elérése nem hozza automatikusan ezt a fej­lődést. Ehhez célozott medi­tációkra van szükség. — Hol lehet ilyet tanulni? — Ma már többféle eljárás ismeretes, például a Silva módszer, a transzcendentális meditáció, az autogén tréning stb. Jómagam ez utóbbi elkö­telezettje vagyok. Ennek le­egyszerűsített (bár az eredeti sem bonyolult), így gyorsab­ban és könnyebben megtanul­ható változatát dolgoztam ki. — Mitől több ez az eddig ismert módszereknél? — Ma a lazításra irányuló, meditációt megcélzó módsze­rek között gyakori az „átjárás, áthallás”, a hasonlóság. Sok­szor nehéz eldönteni egy ilyen évezredes módszer használa­tánál, hogy ki volt az erdeti, ki az utánzó. Amit én tanítok az annyiban más, hogy fejlesztő meditációkat alkalmazok, amelyek pozitívan visszahat­nak magára a tanulási folya­matra is. Szinte egyidejűleg tanulják meg a tanfolyam résztvevői a lazítást és a belső képességek pozitív megvál­toztatását. — Honnan származnak ezek a meditációk? — Ezek javát 15 éves ta­pasztalataim alapján, magam írtam. Vannak olyanok is, ame­lyeket módosítva más szerzők­től vettem át. Kár lenne olyan pszichotechnikákat mellőzni, amelyeket már az ókorban is sikerrel alkalmaztak és azóta is közkincsként használato­sak. A meditációk szisztemati­kus rendszerben, egymásra épülve követik egymást, mint egy út kilométerkövei. A medi­tációkhoz speciális hanghatá­sok, szerkesztett zenei beját­szások is tartoznak, segítve azokat. — Hol lehet ezzel a mód­szerrel megismerkedni? — Az önfejlődést célzó, de nem befejezett, csak az útra- kelést elindító Belső Utak című tanfolyamomat a Human Progress GMK szervezi; eb­ben az évben a nyolcadik alka­lommal. Eddig közel százan indultak felfedezni a „lelki bi­rodalmat”. — Jó nevet találtak... Mit je­lent a Human Progress kifeje­zés? — Emberi fejlődést. Azt, amiért bárkinek érdemes „be­ruháznia”. Az utak nyitottak mind kifelé, mind az „alfa biro­dalomba”. Csak az első lépést kell meglépni és elkezdődik... (Lengyel) Nyílt fórum Zalaegerszegen Nyílt fórum címmel kilence­dik alkalommal rendezték meg a drámaírók és dramaturgok országos találkozóját Zalae­gerszegen. Az idei műhelygya­korlatban hét darab szerepelt, a Shakespeare keresztneve ih­lette Vilmos-díjat pedig Szilágyi Andor kapta a Leánder és len­szirom című mesejátékéért. Máté Gábor rendez A Kaposvárról indult szí­nész, Máté Gábor a budapesti Katona József Színházban rendezőként debütál. Brian Friel ír szerző Pogánytánc című művét vitte színre. A szí­nész lehetőséget kapott arra is, hogy Horvai István mellett a harmadéves sziniskolai osz­tályban tanítson. Baranya kitüntettje Pierre Székely A magyar származású Pi­erre Székely szobrászmű­vészt tüntette ki díjával Bara­nya megye közgyűlése. A het­venéves világhírű alkotónak egyetemes jelentőségű élet­műve és a megyéhez fűződő kapcsolatai elismeréséül nyúj­totta át a díjat Pécsett a Mű­vészetek Házában Szűcs Jó­zsef, a Baranya Megyei Köz­gyűlés elnöke. Pierre Székely számos alkotása gazdagítja a megye múzeumának képző- művészeti gyűjteményét. Freud-sorozat Tízkötetes Freud-sorozatot indított a Cserépfalvi Könyvki­adó. Az első kötetben az öné­letrajzi írások kaptak helyet. Évi két-három Freud-művet kívánnak kiadni. A Klinikai esettanulmányok két kötete következik ezután, majd a tö­megpszichológiáról szóló és más társadalomlélektani írá­sai jelennek meg. A főszerepben Lázár Kati Tíz éve mutatta be a kapos­vári Csiky Gergely Színház Jean Genet A balkon című da­rabját, amelyet négy előadás után betiltottak. Most a buda­pesti Arany János Színház vállalkozott a mű bemutatatá- sára. A pesti előadást is a ka­posvári rendező, Ács János kelti életre. Irma asszony sze­repében ismét Lázár Kati mu­tatkozik be, a kaposvári elő­adás főszereplője. Somogybán is szerepel a német színház A német literatúra kiemel­kedő alkotásainak bemutatá­saira vállalkozik a Szekszár- don működő német nyelvű színház, a Deutsche Bühne. A tízesztendős társulat, amely Somogyon kívül megfordul minden olyan településen, ahol jelentős számban élnek német nemzetiségiek, a fővá­rosban is bemutatkozik. Min­den hónap első csütörtökjén a Madách Kamara színházban vendégeskednek. Először Bertolt Brecht-Kurt Weil Kol­dusopera című művével sze­repeltek Budapesten. Iparművészeti formatervezési fesztivál Első ízben rendeznek Bu­dapesten iparművészeti és formatervezői fesztivált. A de­cember 9-12. közötti ese­ményre a hazai alkotók mellett külföldi vendégeket is várnak. A fesztivál módot ad arra, hogy a szakma és a közönség áttekinthesse az iparművészet és aa formatervezés műfaji sokszínűségét, új törekvéseit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom