Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-28 / 303. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1993. december 28., kedd A szabadúszó színésznő Schütz lla a kritikusokról, az eldugdosott lapokról, a pálya viszontagságairól, a mókuskerékről Schütz lla okleveles színművész — a gyengébbek kedvéért, így áll a telefonkönyvben. Mostanában kevesebbet hallani róla, csak a színházjáró törzsközönség tudja, hogy alighanem élete egyik legnagyobb sikerszériáját éli. November 27-én mutatták be a Radnóti Színházban a Vőle- gény-t, amelyben a mama szerepét alakítja. Parádésan. Szombaton volt a premier, a következő hétfőn már a József Attilában próbált, ahol az ■ Olimpia január közepi premierjére készülnek. A próba közben percekre sikerült elérnem, hogy megkérdezzem: mire készül, hogy van? — Meg fog lepődni, jól. — Színész-szerepben mikor érezte igazán jól magát? — Most. Szabadúszó lettem, kedvemre vállalok szerepeket. — A Vőlegényben a kritikusoknak nem annyira tetszett, a közönségnek annál inkább. Kinek higgyünk? — Őszinte legyek? Életem egyik legkedvesebb szerepe ez, ? hogy a kritikusok mit mondanak róla? Nem akarok odafigyelni rájuk. Bosszant a tehetetlenség, hogy nem tudok visszapofázni. Premierem után a férjem — aki a menedzserem is —, hogy ne mérgelődjek, eldugdosta előlem a lapokat. Amíg fel nem tűnt, hogy napok óta nem láttam újságot. Szerintem a kritikusok — tisztelet a kivételnek — afféle civilek. Kívülállók, a szónak valami elfajult értelmében. Mert mire véljem, hogy olyan előadásokat, amelyeken a közönség könnyesre kacagja magát, szemrebbenés nélkül lehúznak? — A Vőlegényre célzott? — Például. Egyébként embertelenül nehéz jól játszani ezt a darabot. Borotvaélen táncol a valóság, a burleszk, a mélylélektan felett. Furcsa szerzet ez a Szép Ernő, nagyon kell figyelni rá! Régi kedvencem, hiszen vagy két évtizede a Madách Színházban Haumann Péterrel — ő most a papa — játszottuk ugyanebben a darabban a fiatalokat. Én Kornélt, ő a vőlegényt. — A Madách előadása is sikerszéria volt. — Az már történelem! 1967-ben, mint főiskolás gyakornok debütáltam ezzel a szereppel. Akkor nem szerződtettek, mert nem volt státusz. Elmentem a Mikroszkóphoz, épp kezdtem volna játszani, amikor megkeresett Ádám Ottó: Szomory Dezső Hermelinjében nekem szánta Julis szerepét. így indultam a Madáchban. Aztán jött a többi: Shaw-tól a Sosem lehet tudni, őrületes sikerem volt Dolly szerepében. A bolond lány, A pillangók szabadok, később a Régimódi történet. Nagyon szerettem valamennyit. — Mégis eljött a Madách- ból... — Ennek főként személyi okai voltak, de erről nem akarok beszélni. Most erőltetett menetben készülök az Olimpiára, ami megint egy jó lehetőség. Hegyi Barbarával, Sztankay Istvánnal, Szom- bathy Gyuszival, Torday Terivel játszom. A József Attila Színházba úgy jövök, mintha hazajönnék. 1968-ban szerepeltem itt először a Mona Mari mosolyában Bodrogival, Voith Ágival. Évekig ment a darab, nagy sikerrel. — Magánélet? — Jó kérdés. Egyelőre éjjel-nappal próbálunk, se karácsony, se szilveszter. De ez mindig így megy. Soha sincs elég idő a próbákra. — Utána? — Fejes Endre már írja „A fél város megbolondul” című darabját a József Attilának. A Radnótiban készülünk a nyári kabaréra, már együtt a csapat. Közben van egy szerepem a tévé szilveszteri Szerencsekerekében. Ennyit a magánéletről. Nincs szabad estém. Pedig olyan kellemes kis házunk van Újpesten! Szerettünk volna kutyát, macskát, hát vettünk nekik egy házat... Lukács Mária Mercedes a könyvklubtól Máeldun csodálatos utazása — a gyermeki lélekben Molnár Eszter 16 éves egri diáklány nyerte a Magyar Könyvklub olvasói pályázatának főnyereményét, egy vadonatúj Mercedes 200 E típusú gépkocsit. A szerencsés nyertes két év óta tagja a Magyar Könyvklubnak és minden negyedévben rendszeresen vásárol ifjúsági regényeket. A háromgyermekes család Budapesten vette át a nyereményautó kulcsát (Fotó: Sulyok Miklós) A választott város Siófoki várostörténet A siófoki Városvédő és Szépítő Egyesület jelentős anyagot gyűjtött össze a város történetéről 1968-tól 1993-ig. A gazdag anyagot szerdától mutatják be a Dél-balatoni Kulturális Központban. A tárlat egy hónapig látogatható. A Csiky Gergely Színház Nagykanizsán tájol Nagy Ignácz Tisztújítás című vígjátékával tájelőadásra készül a kaposvári Csiky Gergely Színház. Január elején a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központban mutatják be a darabot Bezerédi Zoltán rendezésében. A főbb szerepeket Hunyadkürti István, Pogány Judit és Spindler Béla játssza. A kaposvári társulat két előadást tart a szomszéd megye városában. Angoltanítási információs központ A jövő év elején nyit kaput az ország harmadik angol nyelv-és irodalomtanítási információs és oktatási központja Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán. Az angol tanszéken 500 hallgató tanul. A központ létrehozásáról a főiskola és a Vas Megyei Pedagógiai Intézet s budapesti brit nagykövetséghez tartozó kulturális szervezettel állapodott meg. Kézikönyvtárral, sajtótermékekkel, videoanyagokkal és tudományos kiadványokkal segítik a hallgatók és a tanárok munkáját. Könyvek Kárpátaljára Esztergomból Török József esztergomi lakos lelkes szervező munkájának köszönhetően több mint négyezer kötet könyvet küldtek el a napokban Kárpátaljára az ott élő magyar gyerekek számára. Esztergomi, dorogi, dömösi, pilismaróti, táti és to- kodi iskolák, óvodák ajánlották föl a használt könyveket a határainkon túl élő gyerekeknek. Cigány közösségek balatonszemesi tábora Pályázatot hirdetett a Cigány Szociális és Művelődési Módszertani Központ a cigányközösségek balatonszemesi táborozására. 1994. június 1-től tíznapos turnusokban szeptember 10-ig fogadják az érdeklődőket. A hagyományőrzés, a folklór, a nyelv mellett néprajzi, sport, kézműves foglalkozásokat terveznek. A pályázatokat a fővárosi önkormányzat Cigány Szociállis és Művelődési Módszertani Központja címére — 11.Budapest, Énekes utca 10/b — lehet eljuttatni 1994 február 15-ig. Két fővárosi színházi bemutató Az esztendő utolsó hetében két színházi bemutatót tartanak Budapesten. Ármányos puncs-pancs cömmel zenés varázsjátékot láthatnak a kicsinyek és a felnőttek a Bábszínház csütörtöki világpremierjén. Michael Ende művét Lázár Magda fordította magyarra, zenét Petrovics Emil komponált a meséhez, bemard Slade - Stan Daniels Jövőre veled újra című zenés komédiáját a Madách Színház mutatja be Szilveszter napján a szerzők jelenlétében. Hallom és olvasom a hírt: olyan telefonfülkék is lesznek, amelyekben engem is lehet hívni, ha éppen ott állok valamelyikben, s az illető — a hívó fél — tudja a fülke számát... Vajon én, B. P. kire gondolnék, kinek a hívását várnám, ha eltévedve az idegen városban, beállanék egy üres fülkébe? Hát talán legelébb apám hívna a túlvilágról, cseng, felvagy inkább leveszem a kagylót, és szólok: Szervusz, fater, hogy' meg-vagy? Milyen ott? Békés? Nyugalmas? Velem amúgy nem történik semmi érdekes, élek, mint bárki más, harcolok is olykor (talán tévedésekért?), sikerem ugyanannyi van, mint sikertelenségem, kioltják egymást, így lesz a hullámos tengerből sima vizű tó, ahonnan már láthatni a túlpartot (ott vagy Te is). Sokan szeretnek (biztos ez?), kevés, akit szeretek (biztos ez), egészségem tört arany, van még, de már nem a régi, 49 éves vagyok, Görgey Artur ilyenkorra már rég kvietált... Más nincs, szervusz, viszlát. Aztán Napóleon Bonaparte lenne a készülék túlsó végén, ha így akarnám abban a kaotikus városban, „mondsza, öreg harcos, te jól tudod, hogyan „lesz” a demokrácia, hogy' s miként torzul el, és hogyan leend belőle katonai diktatúrád? Nem lehetne ezt, kedves Leon, valahogy elkerülni”? Aztán már csak Szent Pál csörögne rám, hogy elmondhassam, egyetértek vele, mert én is úgy gondolom magamról, hogy „a jó harcot megharcoltam”. S places, a kagyló. Ezeknek végeztével csak evilági hívások várhatók, így hát kilépek a fülkéből, újra elindul, tán csak kiérek valamikor ebből az ismeretlen, de választott városból... Bolya Péter * Bolya Péter, a nemrég elhunyt kiváló író még részt vett az MTI-Press 1993. évi tárcapályázatán. Az írásaiért kapott különdíjat már nem érhette meg. Máeldun egy híres ír harcos, Ajlil, és egy ismeretlen tündérleány nászából született. Élénk és vidám kisfiú volt Máeldun, kedves és szép. Mikor megnőtt, ugrásban és versenyfutásban egyaránt legyőzte ellenfeleit. „Hiába győztél le engem, mégis névtelen senki vagy, aki nem ismeri apját, és azt sem tudja, honnan származik”, gúnyolta mindenki. Máeldun egyszer egy romba dőlt, összeégett házban kövekekkel célzott meg egy sírkövet. Apjáé volt az. Máeldun, miután megtudta, ki volt Ajlil gyilkosa, egy bölcs druida tanácsára vászoncsónakot készített, jó erőset, kívülről három rét bőrrel bontottat. Tengerre szállt ekkor Máeldun, apja haláláért, hogy elégtételt vegyen. Máeldun jó ember lehetett, egy kicsit idézőjelben, barátaival néha jó, néha rossz kapcsolatban állhatott: erős volt és bátor; bosszúvágy lakozott szívében: eképpen jellemezték az írországi kelta monda főhősét, a csodálatos utazás kezdete előtti állapotot a kaposvári MÁV nevelőotthon lakói, tizenéves gyerekek. Közülük is azok, akik a gödöllői Kerekasztal Színházi Nevelési Központ felvető-felvezető és vitaindító színpadi játékán, a tanítóképző Somssich utcai kollégiumában megrendezett konferencián mint tudós kollégák vettek részt — harmadéves főiskolásokkal, mint megfigyelőkkel együtt. A tudós szerepében játszhatták és mondhatták el az előadáson látottak alapján felmerült ötleteiket, óvatosan megnyíló lelkűkben született érzéseiket a kicsik; s tehették ezt az első magyarországi Theatre is Education (TIE) társulat ösz- sze semmivel nem mérhető élményeket nyújtó délutánján. A Pedagógia — ez a gödöllőiek tudása és hite. Máeldunok, kis hősök született ugyanis a bontakozó gyermeki lelkekben, mindahány résztvevő megélte saját küzdelmét a mesebeli jelenségekkel és kihívásokkal szemben, és levonta a következtetéseket is. Ezt pedig csak egy igazán jó mese hiteles és meggyőző, emberi tálalása képes kiváltani. Ennek a „mesének” most a kelta mondakörből Máeldun csodálatos utazása adott keretet és tartalmat, kiegészítve a játékot Brán királyfi történetével, és egy japán népmesével, a Be- retvás rókával. A kis szakértők, tudós kollégák ennek révén a felnőtté válással, az ehhez szükséges tudás megszerzésének módjaival ismerkedtek — észrevétlen. Persze, eszük ágában sem volt ezt észrevenni, és hogy nem vették, arra bizonyság volt elbűvölten sugárzó tekintetük, a kollégák némelyikének mégoly másirányú aktivitástól sürgésének-forgásának megszűnése is. így esett ez a bozontos grabancú kis karate-kölyökkel is. Buzgó energiái itt aztán szabadon hathattak, az ő legnagyobb meglepetésére és örömére. És persze javára. Szigeteket érintett a történetben Máeldun, jelképes értelmeket és jelentéstartalmakat hordozókat. Ahol például Leix, apja gyilkosa élt, ott a heves harcosok kiszállását („amíg ember van e földön, kardunk addig nem pihenheti”) hirtelen szélvihar hiúsította meg, időben vetve gátat a féktelen öldöklésnek. A következő szigeteket hatalmas vagy csak annak érzékelt lények lakták, és volt, ahol egy macska ölte meg egyiküket, mert az olyasvalamit vett el, ami nem az övé. Megint csak egy másikon, az örökkön és mindenen nevető emberek eszeveszettségét lelték. A számtalan tanulságos, csodás tapasztalatra a koronát az ama szigeten látottak tették föl, amelyet bronzfal osztott ketté. A sziget egyik oldalán fekete, míg a másikon fehér bárányok legeltek. Egy öreg ember vigyázta őket, és olykor áttett a fekete bárányok közül egyet a fehérek közé, mire az rögtön feketévé változott; máskor feketét tett a fehérek közé, s az azonnal maga is fehér lett. Sok mindent gondolhatunk mi, így-úgy felnőttek, ilyen és olyan világnézetünkkel, hitünkkel és hitetlenségünkkel a nagy hatalmú öreg ember kilétéről. A feltámadó szélvihar véletlen, avagy eleve elrendelt voltáról. A minduntalan nevető emberekről. De ez most mellékes. A gyermek a lényeg, akinek el kell jutni, fel kell nőni, egészségesen és ép lélekkel kell felnőni ide, hozzánk, közénk. Ahol is sok mindent gondolhat sok mindenről. Es ahol nemcsak azért lát majd mindent másként, mert megváltozott perspektívából adatik meg néki a világ szemlélése, hanem azért is, mert addig egy má- elduni utat jár be az „Ajlil halála éltette bosszúvágytól a le- ixi kiengesztelésig”. Máeldun ugyanis imigyen tesz a kelta monda tanúsága szerint. Ám ez a játék az életben már nem színpadi. Viszont kétesélyes. A Kaposi László vezette Kerekasztal Színházi Nevelési Központ tagjai — Gyombolai Gábor, Láng Annamária, Lipták Ildikó, Sereglei András és Takács Gábor — egy fia hőstettet sem tettek azért, hogy a felnőtté válási társasjáték csak egy esélyes legyen. Csupán a szívüket-lelküket tették ki. Erre pedig, nincs mit tenni, szívet-lelket lehet adni csak. Gyermekit. Máeldun hősiességével, és egy esély- lyel, az eséllyel telit. Balassa Tamás » 1 4 1
