Somogyi Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-18 / 296. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1993. dec. 18., szombat SZÍNES HÉTVÉGÉ Jótékonysági A MÉRTAN ÉS A KÖLTÉSZET NÁSZA Francia és német lektor a főiskolán koncert a Székesegyházban Vasarely-művek Siófokon A hagyományos, karácsonyi muzsika ünnepi hangversenyének első színhelye a kaposvári Székesegyház volt. A megyei művelődési központ, valamint a Kórusok és Zenekarok Somogyi Egyesülete által rendezett koncert jótékonysági volt, s Kaposvár 17 általános iskolája egy híján száz tanulójának osztották ki az ajándékcsomagokat. • • Unnepköszöntő Jákóban A jákói kultúrházban adtak műsort a helyi általános iskolások. A tegnap este Ünnepköszöntő címmel bemutatott, meghitt hangulatú esten a karácsonyi népszokásokat idézték fel a szereplők. Karácsonyra egyébként megjelent a község alkalmi lapja, a Jákói Hírmondó; ebben Lukácsi Géza plébános köszöntője olvasható. Sokan látogatják a kiállítás miatt is a Kóma Átriumbeli könytárat Déryné-emlékműsor az évfordulón Déryné Széppataki Róza születésének 200. évfordulóján emlékműsort rendez a Fővárosi Önkormányzat. A magyar színjátszás hőskorának színésznőjének alakját idézve a múlt század költőinek, íróinak műveiből adnak elő a fellépő művészek. Közreműködik többek között Bessenyei Ferenc, Bubik István, Csavlek Etelka, Dunáin Tamás, Győry Franciska és Tiboldi Mária, valamint az V. kerületi Szabolcsi Bence Zeneiskola kórusa. Kós Károly-díjak Átadták az idei Kós Károly díjakat Budapesten. Az idén Tóth József nyugalmazott ál- talánosiskolai igazgató; Becker Leonóra, Palkonya polgármestere; Bodor Ferenc a Tölgyfa Galéria igazgatója; Reischl Gábor épír- tészmérnök, valamint a Falufejlesztési Társaság és az Ybl Miklós Műszaki Főiskola Népi Építészeti Tudományos Diákköre kapta meg. Az ünnepségen átadták az Év Lakóháza ’93 pályázat díjait is: egy szegedi és egy veszprémi alkotó kapták. Új könyvsorozat: Örökségünk Az Örökségünk Irodalmi Alapítvány most induló sorozata azt a célt szolgálja, hogy az idősebb jeles magyar írók, költők személyesen válogassák ki életművükből azon alkotásaikat, amelyeket mintegy szellemi testamentumként akarnak az utókorra örökíteni. Az alapítvány a magyar litera- túra gazdag tárházából tallózva elsők között kérte fel Sütő Andrást, Csoóri Sándort és Sánta Ferencet önmaga kötetének összeállítására. Sütő András: Az utolsó köntös; Csoóri Sándor: Senkid, barátod; Sánta Ferenc: Halálnak halála címmel gyűjtötte össze legtöbbre tartott írásait. Vasarely társadalmi művészetről álmodott. Amikor mű- veltségtől-műértéstől függetlenül mindenkihez közel kerülhetnek az alkotások. Feltételezte, hogy az emberek a festészet, a szobrászat iránt ugyanolyan mély vágyakozást éreznek, mint a ritmus, a zene iránt — csak a képzőművészet üzenetét nehezebb átélni, megérteni. Új dimenziót tárt elénk életművével; tiszta harmóniákkal, csendes színekkel, egyfajta mágiával, amire azt is mondhatná tán a „nagyérdemű”, hogy ha eszébe jut az ötlet, ő is meg tudná valósítani. Na igen. Könnyű a kerékről beszélni, a gyufát egyetlen hányaveti mozdulattal tüzessé pattintani, amikor már ismerjük a trükköt. A siófoki Átrium Üzletház Kóma könyvesboltjában is ismernek egyfajta receptet a vendégcsalogatásra;egyre több kiállítást rendeznek a könyvektől roskadozó polcok között. Jelenleg Csepei Tibor budapesti Vasarely-rajongó magángyűjteményére csudál- kozhatnak rá a betűk szerelmesei. A tárlat anyaga 1005-ször került bemutatásra! — ezúttal a balaton-parti városban. Vasarely száműzte művészetéből a véletlent, az esetlegességet, s egyszer- smint a személyest is. Matematikus volt, vagy művész? Azt hiszem, mindkettő. Többnyire tíz színt használt, mindegyiknek húsz árnyalatát alkalmazta, miközben elhitette közönségével, hogy amit rajzlapra mázolt, az térben domborodik, süllyed, él. Zavarba ejtő még most, sokadik találkozásunkkor is. Czene Megjelent a Harminc nemzedék vallomása Vasárnap a szerző dedikál a József Attila könyvesboltban — Dr. Kanyar József: Történelmi olvasókönyv Megjelent a Harminc nemzedék vallomása Somogyról második bővített kiadásának második kötete. A szerző, Kanyar József, a történelem- tudomány doktora, a somogyi levéltár nyugalmazott igazgatója aranyvasárnap 11 órától a kaposvári József Attila könyvesboltban dedikálja a könyvet. Ez a második kötet a megye új korszakát tárgyalja, 1944-től 1990-ig. — Történelmi olvasókönyv — mondta a könyv megjelenése alkalmából a- Somogyi Hírlapnak Kanyar József. — A történelemtanárok arról beszélnek, hogy keveset tudnak az iskolásgyerekek erről a korszakról. És ez így igaz. Ez a kötet segítséget kíván adni nekik, hogy használhassák olvasókönyvként. Az új kötet végigkíséri a megye életét, és forrásanyagul szolgál szinte minden, a megyével foglalkozó tanulmányhoz. Részletesen tárgyalja a közigazgatási döntéseket éppen úgy, ahogyan közre adja az újságtudósításokat. Szól azokról, akikre büszke lehet a megye; részletezi a közélet és a tudomány fejlődését, az egyetemalapítást éppen úgy nyomon követheti az olvasó, mint a tudósklub történetét. Két nyomdai ív terjedelemben képeskönyvet is közöl Somogy 1945 utáni korszakáról. Dr. Kanyar József ebben a kötetben tette közzé Somogy nagy történelmi bibliográfiáját, amelynek az utolsó 40 évről szóló részét dr. Sipos Csaba, a megyei levéltár munkatársa állította össze. Kinevezések művészeti intézmények élén Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter érvénytelennek nyilvánította a Nemzeti Színház igazgatói posztjára kiírt pályázatot. írásban közölte: a Nemzeti Színház igazgatói posztjára kiírt pályázat sikertelennek bizonyult, a négy pályázó közül hárman időközben visszaléptek, így a kuratórium nem volt döntési helyzetben. Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter ezért úgy döntött: a pályázatot eredménytelennek nyilvánítja és a szaktárca 90 napon belül új pályázatot ír ki. Beiktatták állásába Tóthpál Józsefet, a Nemzeti Filharmónia új igazgatóját. Öt évre kapott megbízatást. Galambos Tibort, a Táncfórum eddigi igazgatóját — pályázat alapján — újabb három évre megerősítették funkciójában. A Magyar Állami Népi Együttes élén további három évre Serfőző Sándor lesz az igazgató. Kaposváron tanítanak Ibiza, Salzburg után Nyelvi képzés és kommunikáció — Szorgalmas a magyar diák, csak egy kicsit gyáva A kaposvári tanítóképző főiskolán külföldi lektorok segítik az itteni tanárok munkáját. Feladatuk a stílusgyakorlatok, a fonetika és az adott nyelv irodalmi óráinak megtartása, ezenkívül országuk kultúrája iránt a diákok érdeklődésének felkeltése. A lektorok közül kettővel beszélgettünk: René Vuibert-tel és Mathias Hoff- mannal. Ibiza után Kaposvár — Szeptemberben, amikor ide kerültem, túl okosnak és szófogadónak tartottam a magyar diákokat. Mindent értettek, de gyakran inkább hallgattak, mintsem megszólaltak volna — mondta René Vui- bert, aki a franciaországbeli Cavaillonból jött. — Emiatt nagyobb önállóságot kértem tőlük, s úgy vélem, lett is foganatja kívánságomnak. A folyamatos beszéd a lényeges: a jók most már önállóan is vállalják a megmérettetést, a gyengébbek még tanári segítségre szorulnak. René Vuibert az Unesco és az Agir szervezetek irányításával került Kaposvárra. Korábban egy hazájabeli szervezet képviseletében Spanyolföldön tanította a francia nyelvet. Ibizán 23 évig dolgozott. — Milyen érzés volt Ibiza után Kaposvárra jönni? — Elég érdekes. Ott hattól hatvanig voltak hallgatóink, itt csak húsz év körüliekkel foglalkozunk. A három évfolyamon mindössze 39 diákot tanítok. Tudja, városuk és Ibiza között egy dologban van hasonlóság: ez a szimpátia. Mind a kollégáim, mind a hallgatók nagyon kedvesek. Ez egymás életének megismerését is megkönnyíti. Franciaországban — mint megtudtuk — a tanárok a 20 pontos osztályozással pontosabban értékelhetik a tudást. Hogy minél reálisabb képet kapjak diákjaim féléves fejlődéséről, négyszintű felmérést íratok velük. A beszélt, olvasott, írott és a hallott feladatok elvégzése után a tanulói önértékelésből és saját tanári értékelésemből alakul ki az érdemjegy. — Mit tegyen egy fiatal nyelvtanár, ha lépést akar tartani a korral? — Tanuljon, képezze magát folyamatosan. Ez az egyik legfontosabb dolog. Az, hogy zsebében van a diploma, még nem jelenti azt, hogy élete végéig magas szinten tudja oktatni az idegen nyelvet. A különféle új kapcsolatok révén egyre nagyobb számban mehetnek továbbtanulni valamelyik nyugati országba a tanárok is. Ezzel lehetőségük nyílik arra, hogy megfeleljenek a gyorsan változó követelményeknek. — Hazájától több száz kilométerre mivel tölti szabadidejét? — Leveleket írok, sétálok, és a vázlatok rajzolásán kívül munkával. De ez már egy kicsit kikapcsolódás is, hiszen a főiskolásokat gyakran meghívom otthonomba, s beszélgetünk, számítógépen együtt dolgozunk. Ebben is segít feleségem. Nagyon szívesen maradnék hosszabb ideig is. Öröm lenne számomra, ha látnám, hogyan fejlődik és bővül a tanulóim nyelvtudása. De mivel a családom többi tagja tőlünk távol él, ezért valószínű, hogy nemsokára hazatérünk... Német lektor Mozart szülővárosából — Nehéz röviden elmondani, hogy miért is jöttem Magyarországra. Elsősorban szakmai szempontokkal tudnám indokolni döntésemet — mondta Matthias Hoffman, a főiskola német nyelvi lektora. — Az nagyon tetszik, hogy a hallgatók tudásvággyal telve jönnek az óráimra — mondta. — Bizonyos ausztriai iskolákban nem mindig tapasztaltam ezt; ott volt néhány olyan gyerek is, aki talán azt sem tudta, hogy miért is jár iskolába. Matthias Hoffman Mozart szülővárosában, Salzburgban érettségizett; ott járt egyetemre is. Német nyelvet és irodalmat, filozófiát és pszichológiát tanult, majd egy évig tanított. — Elégedett vagyok a diákjaim szorgalmával — mondta —, bár egy kicsit önállóbbak is lehetnének. Eddigi tapasztalataim alapján úgy látom: a magyar tanulók jobban bíznak a tanárokban, mint az osztrák fiatalok. Amikor idejöttem, igencsak meglepődtem azon, hogy a főiskolások milyen jól beszélnek németül. Mindössze egy dolgot hiányolok néha: a kellő bátorságot. — Mi a legfontosabb tennivalójuk ezzel kapcsolatban a tanítójelölteknek? — Nem szabad félni akkor sem, ha valaki nem az anyanyelvén beszél. Aki tisztában van a nyelvtani szabályokkal és van némi szókincse is, az szólaljon meg bátran! Nagyon fontos a beszéd, hiszen így rögzítjük igazán ismereteinket. S ez a későbbiekre is igaz: a folyamatos önképzés tanárkorukban is meghatározó lehet további fejlődésükre. — Mivel teszi érdekessé, vonzóvá az óráit? — Az egyik fő célom, hogy valódi párbeszéd alakuljon ki köztem és diákjaim között. Ezért többféle szemléltető eszközt használok. A zene, a videó és a különféle prospektusok, írásos anyagok igen jól alkalmazhatók. Egy idegen nyelv elsajátítása során döntő, hogy a tanuló megfelelő szinten tudjon kommunikálni. Ezt a célt szolgálja a közeli jövőre tervezett salzburgi kirándulásunk is. — Ön tanul-e magyarul? — Próbáltam... Nagyon nehéz ez a nyelv. De nem adtam fel végleg: épp mostanában kezdtem el újból a „kísérletet”. Harsányi Miklós
