Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-06 / 259. szám

1993. november 6., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 23 A RENDHAGYÓ AIDID-KLÁN, SZOMÁLIÁBÓL Vérdíjas apa bérdíjas fia Nem csitulnak a harcok Szomáliában. A fő támadási cél az amerikai hadsereg. Mogadishu utcáin tüntetnek az amerikai „megszállók” ellen — Mohamed Farah Aidid emberei szítják a tüzet FEB-fotó Jobb a múltat nem bolygatni!? Szovjet írók előkerült KGB- dokumentumai „Néha szégyellem magam, hogy rá vagyok utalva a jóté­konyságra. De mit tehetek, a férjemnek nincs pénze...” A nyilatkozat amolyan minden­napi családi drámát sejtet, pe­dig politika a javából. A fekete hölgy Londonban, de nem a brit fővárosban, hanem a ka­nadai Ontario hasonnevű vá­rosában nyilatkozott, s nem más, mint a 35 esztendős Khadiga, a Szomáliái klánfő­nök, Aidid második felesége. A férjénél jóval fiatalabb asz- szony négy, 1 és 8 éves kor közötti gyermekükkel valamint húgával és sógorával szociális segélyen él az észak-amerikai országban. Fő időtöltése, a csemetékkel való foglalkozás mellett, a CNN Szomáliái köz­vetítésének figyelése. Amikor a Daily News tudósí­tója a nem éppen átlagos „ka­nadai famíliánál” járt, megszó­lalt a telefon és Los Angeles­ből hívták a családot. Egy férfi féltestvéreinek hogyléte iránt érdeklődött: Aidid első fele­sége ugyanis a californiai nagyvárosban él, fiával Husz- szein Farrah-hal, a Szomáliái tábornok elsőszülött gyerme­kével. A hadmérnök fiatalem­ber amerikai iskolákban tanult, majd 1987-ben ugyan lesze­relt, de a Marine Reserve Csak egy értékes fest­ményt és egy vázát kerestek mint bűnjelet, és szinte Da­rius kincse tárult a nyomo­zók elé, amikor kinyitották Duilio Poggiolini, az olasz egészségügy korrupcióval vádolt szürke, ámde annál nagyobb hatalmú eminenci­ásának széfjét. Száz aranyrúd, a legkü­lönbözőbb korokból és or­szágokból, köztük Magyaror­szágról származó arany pén­zérmék, arany használati tárgyak (tollak, öngyújtók, papírnehezékek, névkár­tyák), gyémántok tömkelegé vakította el a házkutatást végző nyomozókat. A korrupt köztisztviselő trezorjában ta­lált arany értéke legalább 200 milliárd líra. A titkos bank­számlákon elhelyezett 100 milliárd lírányi valutával együtt az „olasz egészség­ügy Rockefelleré”-nek ösz- szeharácsolt vagyona meg­közelíti a 20 milliárd forintot. A 11 sűrűn gépelt oldalon Corps tagjaként, más tartalé­kosokhoz hasonlóan, kétszer egy évben aktív szolgálatot is teljesít. A Szomáliái Reménység akció kezdetén önként jelent­kezett bevetésre s idén január 5-ig a kelet-afrikai országban tartózkodott tolmácstisztként, leltárba vett értéktárgyak kö­zött igazi ritkaságok is akad­tak, mint például II. Miklós cár már szinte fellelhetetlen aranyrubeljei, Flavius és An­toninus antik érméi, amerikai, mexikói, dél-afrikai, kenyai, lengyel és magyar arany pénzérmék, 6 ezer, külön­böző korokból származó arany font sterling, 1,2 kará­tos gyémántok. A nyomozók erősen gyanítják, hogy Pog­giolini nem még oly magas minisztériumi tisztviselői fize­téséből spórolta össze ráva- lót. Duilio Poggiolinit a múlt héten Svájcban vették őri­zetbe; azzal gyanúsítják, hogy a Francesco de Lo­renzo volt egészségügyi mi­niszter vezette, az olasz egészségügyön nyerészkedő bűnbanda tagja volt. Poggio­lini aránylag kevéssé előtér­ben álló, ám annál befolyá­sosabb köztisztviselő volt: a minisztérium gyógyszer­észeti osztályának vezetője­ként, az országos gyógy­szerbizottság tagjaként az mert a szomálit anyanyelvi szinten beszélők ugyancsak kevesen voltak a tengerészek között. Azután hazarendelték. Hogy ez kapcsolatban állt-e apja változó szerepével, arról Bill Wright, a haditengerészet szóvivője hallgatott, jóllehet a fiú szolgálatát megerősítette. évek során 13 ezer milliárd líra állami pénz elosztásáról, gyógyszerek sorsáról és árá­ról döntött, s ha egy gyógy­szergyár új terméket dobott piacra, ajánlatos volt elnyer­nie a jóindulatát. A gyógy­szerbotrányban folytatott nyomozás szálai egyébként a Vatikánba is elvezetnek. Kenőpénz fizetésére „bátorí­tott" vállalkozók elmondták, hogy a gyógyszerek áráról és az országos gyógyszerlajst­romba történő felvételükről döntő minisztériumközi bi­zottság kegyeinek elnyeré­séhez az egyik befolyásos vatikáni főpapon keresztül vezetett az út. Gianpier Miglio, a Sandoz cég olasz vezérigazgatója vallomásában elmondta: 60 millió lírát adott át egy éppen soros konferencia céljára — attól való félelmében, hogy Angelini a bíboros az olasz gyógyszerbizottsághoz fű­ződő kiváltságos kapcsolata révén megtorlással él. B. S. Aidid fejére változatlanul 25 ezer dollár vérdíj van kitűzve (bár néhány emberével már tárgyalnak az amerikaiak). Az ifjabb Aidid pedig egyelőre „bérdíjat” kap, amikor havonta hétvégi szolgálatra bevonul a Los Angeles-i laktanyába. Ferenczy Europress Mao Ce-tung költészete kőtáblákon Mao Ce-tung szülővárosá­ban, a mintegy százezer la­kosú Saosanban tíz méter ma­gas bronzszobrot állítottak fel kedden a „Nagy Kormányos” emlékére születésének szá­zadik évfordulója alkalmából. Az emlékművet park övezi, benne valóságos kőtáblaerdő, a kőtáblákon az 1976-ban el­hunyt kommunista vezér be­vésett költeményei. A parkban lerakták egyszersmind a le­endő Mao Ce-tung könyvtár alapkövét is. Mao 1893. de­cember 26-án született a Hu­nan tartománybeli Saosanban. Születésének századik évfor­dulójáról országszerte rendez­vénysorozattal emlékeznek meg az idén. A Kínai Népköz- társaság alapítójának, a „nagy ugrás” és a „kulturális forrada­lom” értelmi szerzőjének, az egykor korlátlan hatalmú ve­zérnek az emléke a kínai la­kosság jelentős hányadában ébreszt nosztalgiát. A Sztálin-korszakban két­ezer írót tartóztattak le, közü­lük 1500-an haltak meg börtö­nökben vagy kényszer­munka-táborokban — ezeket az adatokat Vitalij Sentalinsz- kij közölte berlini tájékoztató­ján. Az 55 éves orosz szerző egy olyan moszkvai csoport vezetője, amely 1988 óta fá­radozik a KGB titkos archívu­mának megnyittatásán, vala­mint azon, hogy a sztálini ter­rornak áldozatul esett írókol­légáit rehabilitálják. A szovjet titkosszolgálat hírhedt börtöne, a Ljubljanka pincéjében fogva tartott és más — nem letartóztatott — szovjet írók kézirataira buk­kant a csoport — írta a DPA. Ezek az iratok nemcsak a sztálini elnyomógépezet sajá­tosságait dokumentálják, ha­nem irodalmilag is érdekes és értékes tanúi a kornak: leve­lektől kezdve egész regénye­ket találtak, olyanokat, ame­lyek létéről eddig nem tudtak. Nagy meglepetést okozott például Andrej Platonov egyik kiadatlan regényének előkerü­lése. — Elvileg mindenkit figyel­tek, akiben a tehetség legki­sebb szikráját vélték felfe­dezni — mondta Sentalinszkij a berlini Demokrácia Házá­ban, látogatók előtt. Vaskos aktát szenteltek például Mihail Bulgakovnak. Ebben egyebek között található egy letisztá­Az amerikai büntetésvégre­hajtó hatóságok 12 ezer dol­lárt áldoznak arra, hogy ki­egészítsék Omar Abderrah- mán sejk vizsgálati cellájának berendezését. Az 55 éves egyiptomi származású vallási vezetőt azzal vádolják, hogy ő volt a New York-i világkeres­kedelmi központ ellen febru­árban elkövetett merénylet szervezője. Az amerikai büntető intéz­mények celláiban megszokott berendezési tárgyakon (ágy, mosdókagyló és vécé) kívül a sejknek saját zuhanya és „tár­gyalószobája” lesz. A tárgya­zott napló-másolat, eredetijét a húszas években egy házku­tatás után égették el. Az akta tartalmaz egy ugyancsak fennmaradt levelet, amelyben Bulgakov a szovjet kormány­hoz fordul munka- vagy kiuta­zási lehetőséget keresve. Ezek — Sentalinszkij szavai szerint — világos bizonyítékai az egykori szovjet rendszer önkényuralmának, amely — mint mondja — nem járt messze az Orwell 1984 című írásában a totális állami ellen­őrzésről felvázolt látomástól. A most feltárt irodalmi do­kumentumok abban is segíte­nek, hogy egy-egy író halálá­nak meghamisított időpontja vagy halálának kozmetikázott körülményei a maguk valósá­gában kerüljenek napvilágra. A dokumentumok alapján fény derül arra is, kik voltak, akik egykor akarva-akaratlanul író­társaikat juttatták börtönbe. — Elsődleges célunk nem az, hogy bárkit is pellengérre állítsunk; érdeklődésünk a tör­ténelemnek és az irodalom­nak szól — mondta Senta­linszkij. — Az első nyilvános­ságra hozatalt követően azonban a bizottság máris le­vélhegyeket kapott, köztük sok fenyegetést is, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy jobb lesz a történelmet nem bolygatni. Ezek a dolgok rob­banékonyak, és ezer szállal kötődnek a ma élőkhöz. lószobában egy asztalt és né­hány széket helyeznek el, ugyanis a vak sejk azt sze­retné, ha „közelebbi kapcso­latba kerülhetne ügyvédjei­vel”. A gyanúsítottat ez év július 2-án vették őrizetbe és au­gusztus 26-án emeltek vádat ellene. A világkereskedelmi központ elleni véres merénylet kitervelésén kivül többek kö­zött azt hozták fel ellene, hogy több fontos New York-i épüle­tet felrobbantását tervezte, va­lamint összeesküvést szőtt Hoszni Mubarak egyiptomi ál­lamfő meggyilkolására. Kincsek garmadája egy római villában Abderrahmán sejk keleti kényelemben Julius Caesartól Schwarzkopf tábornokig Háborús emlékiratok a bestsellerek között Colin Powell tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának le­köszönő elnöke nemrég be­jelentette, hogy emlékiratai­nak elkészítésére 6,5 millió dolláros ajánlatot kapott egy amerikai cégtől. A Time magazin ennek apropóján áttekintette a világtörténe­lem eddigi leghíresebb ka­tonai emlékiratait. A történelem első effajta memoárja Xenophón görög hadvezér nevéhez kötődik, aki Krisztus előtt 380-ban, Ana- bazisz című művében azt örö­kítette meg, hogy zsoldoscsa­patával hogyan vesztette el a kunaxai csatát, amikor II. Ar- taxerxészt akarta elűzni a trónról. Xenophón kézzel, harmadik személyben és igen olvasmányosan írta meg a tör­ténetet. Krisztus előtt 50-ben Julius Caesar írta meg galliai hadjáratainak krónikáját, Kommentárok címmel. Érdek­feszítő olvasmány, benne a korabeli Róma összes jelen­tékeny személyisége felsora­kozik. Növekvő érdeklődés Ulysses S. Grant amerikai tábornok — majd elnök — a következő a Time felsorolásá­ban. Grant nyomorogva és rákbetegen írta meg emlékeit Personal memoirs (Szemé­lyes emlékeim) címmel, 1885- 86-ban. A könyv csupán ha­lála után jelent meg, ám akkor több mint félmillió dollár bevé­telt hozott örököseinek. John J. Pershing amerikai tábornok, az Egyesült Államo­kon kívüli amerikai hadsere­gek főparancsnoka 1931-ben adta ki emlékiratait első világ- háborús tapasztalatairól (My experiences in the world war). A kétkötetes könyv ugyan ke­vés vásárlót vonzott a gazda­sági válság idején, viszont 1932-ben elnyerte a törté­nelmi Pulitzer-díjat. Dwight D. Eisenhower, a második világháborúban szö­vetséges haderők főparancs­noka — későbbi elnök — Ke­reszteshadjárat Európában (Crusade in Europe) címmel emlékezett 1948-ban. írás közben amiatt aggódott, hogy könyve iránt nem lesz nagy az érdeklődés, ám végül többmil­lió példányt adtak el a műből, 22 nyelvre fordították le, szer­zője pedig összesen 635 ezer dolláros jogdíjat söpörhetett be. Charles de Gaulle francia tábornok, majd elnök három könyvben írta meg emlékeit, A behívó (L’Appel), Az egység (L’Unité) és A tisztelgés (Le Salut) — De Gaulle kézzel írta őket — azonnal bestselle­rekké váltak. Az elnök a jogdíj egy részét jótékony célokra ajánlotta fel. Zsukov cenzúrázva Bernard Montgomery, a brit • szárazföldi erők marsallja 1958-ban rukkolt elő memoár­jával. A könyvet barát és el­lenség egyaránt fricskának te­kintette, de csinos összeget jövedelmezett az érzékenysé­géről (is) híres marsallnak. Első kiadása — 140 ezer pél­dány — már megjelenésének másnapján az utolsó darabig elkelt. Douglas MacArthur 1964-ben jelent meg a piacon Visszaemlékezések (Remi­niscences) című munkájával. A második világháborúban a csendes-óceáni amerikai csa­patok főparancsnokaként te­vékenykedő tábornok sárga, törvényszéki írótömbpapírok százaira firkálta 220 ezer sza­vas könyvét. A könyv egy ideig bestseller volt, ám ké­sőbb elfelejtették. Georgij Zsukov szovjet marsall 1974-ben adta ki élet­történetét a második világhá­borúval bezárólag, Recollecti­ons and reminiscences (Em­lékezések) címmel. Kiadása­kor egyetlen probléma merült fel: a kommunista párti cen­zúra 150 oldallal megrövidí­tette a könyvet. Eredeti formá­jában csupán 1991-ben jelent meg. Sokat megvették. Vo Nguyen Giap észak-vi­etnami tábornok Felejthetetlen napok (Unforgettable Days) címmel írt könyvet, amely ugyancsak 1974-ben jelent meg. A könyv arról szól, ho­gyan nyerték meg a vietnami háborút. A mű stílusa nehéz­kes, felejthető emlékirat. Az amerikai William West­moreland tábornok Egy ka­tona jelenti (A Soldier Re­ports) című könyve 1976-ban látott napvilágot. A könyv si­kere kisebb volt, mint West­moreland Giap ellen folytatott kampánya. A jelenlegi utolsó emlékirat H. Norman Schwarzkopf tábornok nevé­hez fűződik: az amerikai tá­bornok volt az Öböl-háború­ban a szövetséges erők főpa­rancsnoka. „A háború nem szült hősöket” (It doesn’t take a hero) című könyvével — amely tavaly jelent meg — meglehet, némileg csökkenti Powell emlékiratainak leendő sikerét. Schwarzkopf 5 millió dolláros előleget kapott a Si­vatagi vihar (Desert Storm) hadművelet elmesélésére. A mű zsebkönywáltozata a hé­ten jelenik meg az USA-ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom