Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-06 / 259. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — A HIT VILÁGA 1993. november 6., szombat Emberi szabadság — erkölcsi alapelvek Új pápai enciklika: „Az igazság ragyogása” A Szentatya terjedelmes körlevéllel fordult a katolikus püspökökhöz, amelyben kifejti az egyház erkölcsi tanításának alaptételeit. II. János Pál már 1987 augusztusában bejelentette, hogy e témakörben enciklikát kíván kiadni, s hat évi alapos munka után nyilvánosságra hozták „Az igazság ragyogása” (Veritatis Splendor) című dokumentumot. Küldetés és magyarság egy olyan korban, amikor a bűn az égig ért Egy bátor püspök emlékezete Bereczky Albert Tóth B. László rajza Az enciklikában a pápa kijelenti: az egyház kétezer év óta változatlan erkölcsi követelményrendszere olyan megingathatatlan fundamentum, amelyre az emberek békés és demokratikus együttélése épül. Krisztusi üzenet A krisztusi üzenet lényege abban foglalható össze, hogy az emberi szabadság e tőlünk független erkölcsi igazságok felismerésében rejlik. II. János Pál közel kétszáz oldalas eszmefuttatása kitér a keresztény erkölcsi tanítás napjainkban tapasztalható helytelen értelmezésére, amely például a fogamzásgátlást, a házasságelőtti nemi életet, a homoszexuális kapcsolatot vagy a mesterséges megtermékenyítést megengedhetőnek tartja, holott mindez az egyház „egészséges tanításával összeegyez- tethetelen”. „Az igazság ragyogása” mindamellett nem lép fel a tévedhetetlenség igényével, jóllehet a pápa véleménye változatlan: a püspökök kötelesek szigorúan ellenőrizni a hittörténettel és az egyház eszméinek feldolgozásával foglalkozó teológusok tevékenységét. Az enciklika félreérthete- lenül céloz arra, hogy az egyház tanításától eltérő nézeteket vallóknak fel kell ajánlani távozásukat. Megfigyelők szerint a pápa engesztelhetetlensége az „egészséges tanok” bírálóival szemben szinte egyenértékű azzal, mintha nem mondott volna le a tévedhetetlenség dogmájáról. Nyilván vitákat fog kiváltani, hogy mi tekintendő a „természetben megnyilvánuló isteni akaratnak”, amelynek engedelmeskedve az egyén egyszersmind az erkölcsi parancsolatokat is betartja. A teológusok kötelezettségei A szabadság és igazság „természettörvényeinek” taglalása utáni második fejezet teljes terjedelmében a teológusok kötelezettségeivel foglalkozik. Vatikáni megfigyelők szerint II. János Pál elsősorban az amerikai és német hit- 'tudósok bírálatát tartotta fontosnak. „Az Isten igazságossága” című harmadik fejezet pedig azokra a bűnökre kívánja ráirányítani a figyelmet, amelyeket a gyülekezetek papjai mindinkább hajlamosak megbocsátani, holott e vétkesek nem érdemelnek elnézést. E halálos bűnök elkövetői amúgysem kerülhetnek a mennyországba. Közéjük tartoznak többek között azok a nők, akiknek volt művi vetélésük, a mindkét nembeli házasságtörők, a fajtalankodók, a zsugoriak, a bűnözök, a rendszeresen alkoholizálok. Nem számít azonban „rendszeres, szokássá vált” alkoholfogyasztásnak a misebor kortyolása — szögezte le a vatikáni szóvivő az új pápai enciklika bemutatásakor. Ferenczy Europress Nagyon kevesen tudják, hogy igen sokat tett az üldözöttekért, bátran felemelte szavát a deportálások miatt egyházával együtt, a világháború alatt. Bereczky Albert református püspök száz éve, 1893-ban született Budapesten. Teológiai tanulmányait Pápán és Bázelben végezte. Hazatérte után előbb vidéken, majd 1993-től a fővárosban szolgált lelkészként. 1938-ban megszervezte az üldözötteket mentő szolgálatot. Prédikációiban síkraszállt az elkövetett jogtalanságok miatt. A háború után rövid ideig (1945-1946) a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára. 1948-tól 10 éven keresztül a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke volt... 1942 és 1950 között a Hold utcában a vallás és közoktatásügyi illetve utódminisztériumában dolgoztam büszke vagyok, hogy egy éven keresztül, egy fedél alatt dolgozhattam Bereczky Albert államtitkárral, az üldözöttekért bátran kiálló emberrel. Tulajdonomban van az általa írt könyvecske (e füzet, ahogy Ő nevezte), amit 1945-ben adott ki. A ma már igen ritka könyvecske egy- szersmint korrajz is. A címe: A magyar protestantizmus a zsidóüldözés ellen. Miért van szükség erre a tájékoztató füzetre? Teszi fel a kérdést maga az író, bevezetőként, majd így kezdi eszme- futtatását: „A magyar nemzet ezeréves történelmének legsúlyosabb katasztrófáját élte s éli át. A nemzethalálhoz sohase volt olyan közel a magyarság, mint ebben a reá nézve legvégzetesebb háborúban. Maradék életünknek tartozunk azzal, hogy komoly önvizsgálatot tartsunk és bűneinket semmivel se mentegessük, hanem mi magunk ítéljük el magunkat kemény őszinteséggel. Ez a kis tájékoztatás csupán egyetlen kérdéssel foglalkozik, és egy területen ad elő tényeket. Ez az egy kérdés; a magyarországi zsidóüldözés kérdése. Amit a múlt magyar kormányzat a zsidósággal szemben, és ezáltal az örök isteni törvénnyel szemben is elkövetett, azt minden igaz magyarnak és keresztyénnek fenntartás nélkül el kell ítélnie és bűnbánatot kell tartania mindazért, ami — bárha ellenére, de az Ő nevében és az Ő szeme láttára —a zsidósággal műveltek. Erre a bűnbánatra, amelynek valódisága a jóvátétel készségében mutatkozik meg a megtépett, megfogyatkozott, gyászba borult zsidó maradék irányában, égető szükség van. Sajnos, az egész könyvecskét, annak tartalmát nem lehet közölni, közreadni, mert 43 oldalról van szó. Bár megítélésem szerint igen jó és talán hasznos is lehetne e ’’történelmi megemlékezés” a teljes szöveg közreadása. „...Németországból elemi erővel meginduló antiszemita izgatást már nem utasította vissza az eddigi egyértelműséggel. Zsidóellenes intézkedésekre így is csak akkor került sor, amikor Németország zsarnoki előretörése már egészen a „kapuk elé” nyomult és soraikba szívódott sváb intelligencia, mint ötödik hadoszlop, gazdag anyagi támogatással megszervezte az intézményes antiszemita propagandát. Bereczky Albert hosszasan és részletesen felsorolja Ravasz László püspök intézkedéseit, harcait a hatalommal, a kétszínűséggel, a közönynyel. Sok tényt említ a ki-, illetve megmentés nemes munkájáról. (A Jó Pásztor Bizottság, a Svéd Vöröskereszt segítségéről.) Befejezésül így ír: „A protestáns egyházak Isten előtt megalázkodva és bűnbánatot tartva teszik le a történelem ítélőszéke elé azt, amit Urunk és Mesterünk megbízásából és az Ő lelke indíttatására hitben, szeretet- ben, küzdelemben, áldozathozatalban a magyarországi zsidóüldözések idején gyakoroltak. Az antikrisztusi léleknek egyik legsötétebb kiáradása volt ez a korszak: a bűn az égig ért, sokakat elsodort. A protestáns egyházak tudják, hogyha hitük nagyobb lett volna, több kegyelem áradhatott volna ki, több csodát tehetett volna az Úr rajtuk keresztül. így is reménykedni mernek, hogy az ítélet napján nem kell majd meghallaniok a rettenetes szót: „Nem adtatok ennem, nem fogadtatok be, nem ruháztatok fel...” Sőt inkább így fog szólni hozzájuk a Kegyelmes Király: „Amit az én legkisebb atyámfiaival cselekedtetek, azt velem cseleked- tétek...” íme egy darabka, történelem e vészes korból, amit nem lehet és nem is szabad felejtenünk! Horváth Aladár EGYEDÜLÁLLÓ GYŰJTEMÉNY A népi vallásosság tárgyaiból A sekrestyés buzgalma — Mária-tisztelet, kegy- és emléktárgyak Határmenti Gyula városunkat leginkább a gyógyfürdőket és a kultúrát kedvelők ismerik és keresik fel, mert gyógyulást ígérő vizeiLourdesi Mária-képek és szobrok, paraszti szentképek nek és kultúrát sugárzó várszínházi előadásainak, múzeumainak messze földön híre van. Múzeumai, gyűjteményei közül gyűjtőkörének témájánál fogva kiemelkedik a hazai helytörténeti, de még az országos gyűjtemények sorából is az a múzeum, amelynek hivatalos elnevezése Kegy- és emléktárgyak múzeuma, amelyet azonban csak röviden „Mária Múzeumnak” emlegetnek. A zömében Szűz Mária tiszteletéből eredő, a római katolikus egyház tanításában gyökerező vallásos tárgyakat 1985-ben kezdte gyűjteni Paulik István, az egykori Német Gyula főterén, az Apor Vilmos téren álló Szent József templom sekrestyése. Összeszedte azokat a kegytárgyakat, amelyeket a vallástalan unokák kiselejteztek. Később, ahogyan idővel szaporodtak a tárgyak, a plébánostól elkérte a plébánia tulajdonában álló épülete egyik szobáját. Csakhamar elterjedt, hogy a sekrestyés gyűjti a szent szobrokat, képeket, rózsafüzéreket, imakönyveket és más hasonló régi dolgokat, s egyre többen hordták hozzá feleslegesnek ítélt vallásos örökségük relikviáit. Szűkké vált a szoba, s Paulik István elhatározta, hogy a nyilvánosság elé tárja gyűjteményét. S 1988-ban megnyílt a Kegy- és emléktárgyak múzeuma, amely ma már négy helyiségben tárja a látogató elé a népi vallásosság legváltozatosabb tárgyait. A múzeumalapító Paulik István 1991 februárjában meghalt. Utóda, Bordé György ugyanolyan lelkiisRészlet a női szerzetesrendek viseletét bemutató teremből (A szerző felvételei) meretességgel és buzgalommal kezeli az emléktárgyakat, folytatja a gyűjtést, és kalauzolja végig a látogatót a hazánkban egyedülálló gyűjteményben. Nehéz megmondani, melyek a legértékesebb darabok, hiszen nincs abszolút mérce. A bélyeggyűjtőt nyilván a Szűz Máriát ábrázoló 140 bélyeg érdekli, mást a rengeteg Mária-érem, vagy a rózsafüzérek közül a Japánból származó, tenyésztett igazgyöngyből, esetleg a je- ruzsálemi, názáreti vagy betlehemi magból kézzel fara- gott-készített olvasók. A negyedik szobában 20 férfi-rend és 31 Magyarországon működött szerzetes- rend viseletét láthatjuk Szabó Judit szegvári dekoratőr feldolgozásában. Dr. Csonkaréti Károly A 1
