Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-30 / 279. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1993. november 30., kedd Goya-képek Budapesten Két Goya-festmény érkezett Budapestre a madridi Prado Múzeumból. Több mint egy évig lesznek láthatók a Szép- művészeti Múzeumban. Fran­cosra Goya e két remekét — az Óriásosdit és a Bikaviadalt — a jeles spanyol mesterről elnevezett teremben állították ki. A spanyolországi Goya-ki- állításra a budapesti múzeum a Vízhordó és a Köszörűs című képeket kölcsönözte. Pannon enciklopédia Megjelent a Pannon encik­lopédia első — összefoglaló — kötete. A tizenegy részesre tervezett sorozat a Pannon Könyvkiadó gondozásában lát napvilágot. Az enciklopédia a magyarsággal és Magyaror­szággal kapcsolatos ismere­tek bő összefoglalója. Az első könyv egyetlen kötetben sű­rítve tárgyalja a Kárpát-me­dencében történteket. A kö­vetkező kötetek már önállóan foglalkoznak majd az egyes témákkal. A következő, a ter­vek szerint 1994 májusában jelenik meg. Vasarely-tárlat az írószövetségben Victor Vasarely életművéből láthatnak válogatást az érdek­lődők hétfőtől a Magyar író- szövetség épületében. Csepei Tibor zeneművész-író ma­gánygyűjteményének több mint száz darabját ajánlotta föl a tárlatra. Az írószövetség több évre kapta meg az anya­got letétbe, és a Vasa- rely-munkákat vándorkiállítás­ként Egerben már be is mutat­ták. A Bajza utcai tárlat de­cember 3-ig tart nyitva. Mozart zongora- verseny Bogányi Gergely nagysi­kerű koncertjével befejeződött a Zeneművészeti Főiskolán az Állami Hangversenyzenekar és az IBM Magyarország által közösen szervezett Mo- zart-zongoraverseny. A tava­szi elődöntőből három főisko­lás versenyző jutott a döntőbe. Az eredményhirdetésre de­cember 6-án kerül sor. A díjki­osztó ünnepség után Franki Péter, világhírű magyar szár­mazású zongoraművész lép föl s Mozart c-moll zongora- versenyét adja elő. Marosvásárhelyi premier Egy héttel a budapesti Nemzeti Színház-beli ősbe­mutató után Marosvásárhe­lyen is bemutatták Sütő And­rás Az ugató madár című színdarabját. A darabot Kin­cses Elemér rendezte. A be­mutatón jelen volt Ablonczy László, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója is. A szer­zőt és a darab szereplőit lel­kesen ünnepelte a közönség. Eltiltott művészek gálaestje Az eltiltott művészeknek nyújtott fellépési lehetőséget dr. Ribár Géza ügyvéd, aki a vészkorszak idején alapított színházat. Ötvenöt évvel ez­előtt a fővárosi Wesselényi ut­cai Goldmark teremben léptek pódiumra azon jeles magyar művészek közül sokan, akiket az első zsidótörvény fosztott meg hivatásuk gyakorlásától. A színház alapításának jubile­umáról gálaesten emlékeztek meg a Városháza dísztermé­ben; dr. Ribári emlékérmet kaptak többen. Továbbgondolva Cigánysors régen és ma SZIMBÓLUMOK EREJÉVEL Szabó Vladimir emlék­kiállítása Siófokon Balatoni kötődés — Az öröm, a valóság és a szépség szintézise Szabó Vladimir egyszer tré­fásan megjegyezte, hogy ő semmi mást nem csinál, csak figyeli és csodálja az életet. „Az ámulás és bámulás olda­lán állok, amíg élek” — val­lotta. Azonkívül a magány és a melankólia, ami első sorban jellemző volt rá: föl tudott ol­dódni a természetben, és a festészetben nyert nyugal­mat. Mindig is a teljes világ valósága izgatta a legjobban, egy örökké tartó végtelen ku­tatás — amely kimeríthetetlen s legalább olyan fontos, mint a mű szépsége. Az öröm, a valóság és a szépség szinté­zise tükröződik a képeken. A festő elmélyülő és ma­gányos, de amikor a mű elké­szül és örömet okoz, akkor megnyugszik, a feszültség rendet teremt benne: vagyis a festészet anyaga mindig az ember belső misztériuma. Fi­nom fénye, képeinek szimbó­lumai annak a reménynek, hogy érdemes élni. A párák, a halvány sejtelmes ködök em­lékeztetnek létezésünk tüné- kenységére. Valóban. Ez az állandó fi­gyelés, az önarcképszerű fi­gurák, a burjánzó és pusztuló bokrok, a virágzó és hervadó virágok, az ég felé növő és a korhadó, szakállas fák, a pompás női testek és az el­múlás felé közeledő öregek megejtően együttérző ábrázo­lása, Szabó Vladimir képein több mint a valóság: rejtelme­ink faggatása, vetkőztetése. Az 1905-ben Balassa­gyarmaton született Szabó Vladimir 1991. december 31-én hunyt el. Rudnay Gyula, Csók István és Va- szary János tanítványa volt ifjú korában, a harmincas években. Itthoni tanulmányait tovább csiszoltatta római ösz­töndíjasként még a II. világ­háború előtt, majd az ötve­nes-hatvanas években a francia tanulmányutakkal. Minden bizonnyal kevesek Szabó Vladimír festőmű­vész (1905-1991) körében ismert, hogy Szabó Vladimir nagyon kötődött a ba­latoni tájhoz. Évtizedekig járt ide vitorlázni, s jó kapcsolat­ban volt Muzsinszki Nagy Endrével, a Siófokon élt egy­kori nagybányai festőmű­vésszel. Kedves emlékként idézte fel, hogy Balatonsze- mesen az ő tulajdonuk volt az Alsó-Fürdőtelep első épülete, melyet édesapja Eötvös Ká- rolytól vásárolt meg 1912-ben. Ismeretes, hogy a Dukai Takáchok révén Szabó Vladimir vérrokona volt a ma­gyar költészet „szellemóriá­sának”, Berzsenyi Dánielnek is. Szabó Vladimir grafikáiból és olajképeiből rendezett kiál­lítást a siófoki Kálmán Imre Múzeum, s Kratochwill Mimi művészettörténész nyitotta meg. A tárlat február 28-ig te­kinthető meg. Matyikó Sebestyén József Sára Sándor-sorozat kez­dődött a televízió második csatornáján. Annyi neves filmcsináló után kijárt már ez a megtiszteltetés az opera­tőr-rendezőnek is. Igaz, sze­mélyét a közvélemény most elsősorban úgy tartja szá­mon, mint a politikai viták ke­reszttüzébe gyakorta beleke­veredő Duna Televízió veze- tőjéét. A filmbarátoknak azonban megmarad ő már „csak” és főként rendezőnek (nem mintha operatőrként nem alkotott volna emlékeze­teset). Sára a magyar filmművé­szek azon körébe tartozik, akik az úgynevezett puha dik­tatúra első nagy olvadásának idején, a hatvanas évek ele­jén kezdték pályájukat. Ekko­riban jutottak egyre több lehe­tőséghez a későbbi évtizedek meghatározó egyéniségei. Találomra említve közülük, például: Makk Károly, Fábri Zoltán, Jancsó Miklós, vagy a sokszor, kiváltképpen a kez­deti időkben, az alkotótárs­ként is feltűnt Gaál István (a közelmúltban róla is sorozat emlékezett meg születésének 60. évfordulója tiszteletére). Elsőként a pályakezdő, 1962-1968 között készült kis- filmek kerültek adásba: a Ci­gányok, a Vízkereszt, az Egyedül, a Pro Patria. Jel­lemző rájuk a problémaérzé­kenység, a nyílt szókimon­dás, a részvét és személyes felelősségérzet, a közbelé­pés, vagyis a cselekvés sze­líden számonkérő sürgetése. A rendező nem vádol - meg­teszik helyette a képei, a sze­replői. Kritikája élességét tompítja a lírai látás- és ábrá­zolásmód. Ez alapvonása Sárának. Egyformán jellemzi dokumentum- és játékfilmjeit. A szóban forgó dokumen­tumfilmek a sors - vagy ki­nek, minek? - a fintora nyo­mán tartalmukat tekintve nem öregedtek. A tanyasi ember helyzete ma is mostoha, az idős emberek és a gyerekek elhagyatottsága most is kínzó mindennapiság. Létezik kö­zöttünk az értelmetlen, a ki­játszott hősiesség hamis pá­tosza, sokfelé hangoskodnak- egyre magabiztosabban - a prófétái. S ott a cigányság - saccolt - 6-800 ezres tö­mege. A kisfilm, jellemzően az akkori magyar közélet szemérmességére és statisz­tikai pontosságára, 200 ezer cigányról tesz említést. Hát igen, a többi százezer „újma­gyar” lett (ahogyan tréfás-gú- nyosan akkortájt nevezték). Az ötven-hatvanas évtized körül kezdődött a putrik fel­számolása, a cigányok dol­gozhattak, tanulhattak, lehe­tővé vált előttük a társadalmi beilleszkedés és felemelke­dés. Persze a tisztázatlan­ság, hogy integrálódjanak vagy asszimilálódjanak a tár­sadalomba, megnehezítette, felemássá torzította a fejlő­dést. A korán jelentkező, majd rövidesen elmélyülő gazdasági nehézségek pedig sokak esetében kérdésessé tették azt. Erre fejelt rá a rendszerváltozás, amely minden szempontból felké­születlenül érte a cigánysá­got. Töredék iskolázottság, roppant hiányos műveltség, identitászavar, vészes mun­kanélküliség. Mindez fokozta e társadalmi réteg, népcso­port kiszolgáltatottságát. Ma ott tartunk, hogy a há­rom évtizeddel ezelőtti társa­dalmi feladat semmit sem vál­tozott. Ugyanúgy érvényes a kölcsönös cselekvésvállalás követelménye is. Azaz a ci­gányok akarata, részvétele nélkül a cigányokat nem lehet felemelni. Ebben a munkában pedig azoknak kellene aktívan élen­járni, tisztességgel, áldozat­tal, akik már vitték valamire — kiemelkedtek. (Sulyok) Kisgrafikák Mohácson Rosszul lett a színpadon — hangverseny közben Orosz zongoraművésznő halála A Duna-parti város történe­téhez és kultúrájához kötődő kisgrafikai pályázat alkotásai­nak tárlatát a hét végén nyitot­ták meg a fennállásának ki­lencszázadik évfordulóját ün­neplő Mohácson. A polgármes­teri hivatal a helyi Bartók Béla Művelődési Központtal és a Junior Art Alapítvánnyal közö­sen írta ki a kisgrafikai pályáza­tot, s Magyarországon kívül Ausztriából, Romániából és Szlovákiából küldte be negy­vennél több alkotását 18 mű­vész. Legtöbben a messzeföl- dön híres busójárást örökítették meg. A pályázat első díját Sár­kány Győző történelmi rajzso­rozata érdemelte ki. A Californiai-Pacific Medical Centerben 69 éves korában el­hunyt Tatjana Nyikolajeva orosz zongoraművész és zeneszerző. Halálát az agy egyik verőerének megpattanása okozta. A mű­vésznő hangverseny közben lett rosszul a San Francisco-i Herbst Theaterben, miközben Dmitrij Sosztakovics 24 prelú­dium és fuga (opus 07) című kompozícióját adta elő. Sosztakovics felkérésére Tat­jana Nyikolajeva játszotta első Hatvan a kilencedik alka­lommal ad otthont az orszá­gos portrébiennálénak. Az „Arcok és sorsok” címmel megnyitott tárlaton 120 festő és szobrász állította ki műveit. A kiállítás története 19 évre nyúlik vissza. Azóta felváltva rendezik meg a Heves megyei város galériájában az orszá­gos portré-, illetve tájkép-bi- ennálét. A mostani tárlaton mintegy 130 munkát tekint­hetnek meg a látogatók; nagy részük olajfestmény, illetve ízben közönség előtt a művet, 1952-ben. A Reuter emlékeztet rá, hogy Tatjana Nyikolajeva ki­vételes tehetségű zongoramű­vésznő volt, a nagy orosz zon­goristahagyományok folytatója. Különösen a XX. századi szer­zők — Rahmanyinov, Prokof- jev, Sztravinszkij és Kabalevsz- kíj kompozícióinak tolmácsolá­sával tett szert világhírnévre. Sosztakovics muzsikájához egészen különleges kapcsola­tok fűzték.Számos jelentős akvarell, ám szép számmal szerepelnek a kiállításon körp­lasztikák és éremsorozatok is. A megnyitón adták át a bien- nálé díjait is. Aranydiplomával Szlávics László szobrászmű­vészt jutalmazta a zsűri „Vin­cent van Gogh” éremsoroza­táért. Ezüstdiplomát Borics József festőművész vett át, a bronzdiplomával pedig Balog Kálmán szobrász, Molnár Jó­zsef, Karsai Zsigmond és Simsay Ildikó festő munkáit ju­talmazták. hangfelvétel készült vele, leg­utóbb a japán RCA részére. Ezen a felvételen Prokofjev „Pé­ter és a farkas” című szerzemé­nyének átiratát játssza. Tatjana Nyikolajeva ismert zeneszerző is volt. Tanított a moszkvai konzervatóriumban és a salzburgi Mozarteumban is. A tragikus hirtelenséggel el­hunyt nagy orosz zongoramű­vésznőt Moszkvában helyezik örök nyugalomra. Emese álma A nyolc magyarországi tan­kerület igazgatótanácsa Emese álma címmel művelő­déstörténeti vetélkedőt hirde­tett. A vetélkedő témája a ma­gyarság története a kezdetek­től 1038-ig, Szent István király haláláig — jelentették be a Közép-magyarországi Tanke­rületi Oktatásügyi Központ tegnapi budapesti sajtótájé­koztatóján. A vetélkedőre há­rom korosztály - 10-től 14 éves korig, 14-től 18 éves ko­rig, illetve 18 éves kor felett - jelentkezését várják. Az iskolák nevezési határ­ideje január 15-e. c \ Minden szerdán wimátm AKCIÓ HV3 húsdaráló Moulinex 10 390 Ft helyett 8800 Ft HV 2 húsdaráló Moulinex 6950 Ft helyett 5900 Ft MA 8505 mikrohullámú sütő 241 24 800 Ft helyett 20 200 Ft ZM11 mikrohullámú sütő 111 16 900 Ft helyett 14 400 Ft Rowenta olajsütő német 6790 Ft helyett 5790 Ft EK 100 elektromos kés 2570 Ft helyett 1870 Ft TS 326 gyümölcscentrifuga 6000 Ft helyett 5100 Ft Aroma kávéőrlő 1420 Ft helyett 1100 Ft CG 164 kávéőrlő 1290 Ft helyett 1000 Ft MM 2 mixer 1890 Ft helyett 1510 Ft Lady Sauna 5500 Ft helyett 4100 Ft Várjuk érdeklődésüket! Címünk: TITÁN 22 áruház Kaposvár, Baross u. 18. V > Százhúsz művész a hatvani portré-biennálén 1 > 4 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom