Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-27 / 277. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — ALPOK-ADRIA 1993. november 27., szombat Balatonőszödön Göncz Árpád köszöntötte a munkaközösséget Alapítók az elmúlt tizenöt évről Tizenöt éves jubileumát ünnepelte az Alpok-Adria együttműködés Az ünnepi ülésén reszt vett: Göncz Árpád köztarsasagi elnök, Kiss Gyula munkaügyi miniszter, Kosáry Domokos, az MTA elnöke. A régiók és megyék delegációkat a következők vezették. Bajorország: Johann Böhm államtitkár; Baranya megye: dr. Szűcs József, a közgyűlés elnöke; Burgeland: dr. Reinhold Gschwandtner, a tartományi hivatal igazgatója; Friuli-Venezia: Pietro Fontanini, tartományi elnök; Győr-Moson-Sopron megye: Botos Gábor, a közgyűlés elnöke; Horvátország: dr. Ivan Majdak, mezőgazdasági miniszter; Karintia: dr. Kar Anderwald, a tartományi hivatal igazgató-helyettes; Lombardia: Giuseppe Crippa, a tartományi elnök megbízottja; Felső-Ausztria: dr. Josef Ratzenböck, tartományi elnök; Szlovénia: Lojze Peterle, miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter; Somogy megye: dr. Gyenesei István, a közgyűlés elnöke az Alpok-Adria munkaközösség soros elnöke; Salzburg: dr. Arno Gasteiger, tartományi elnök-helyettes; Steiermark: dr. Josef Krainer, tartományi elnök; Ticino (Svájc): Giuseppe Buffi, a kanton elnöke; Trentino Alto Adige: dr. Tarcisio Andreolli, tartományi elnök; Vas megye: dr. Pusztai Gyula, a közgyűlés elnöke; Veneto: Ge- orgio Sala, a tartományi elnök megbízottja; Zala megye: dr. Pálfi Dénes, a közgyűlés elnöke. (Folytatás az 1. oldalról) — A számvetéskor azonban jogos a kérdés: a megváltozott körülmények közt együttműködésünknek van-e további létalapja, és ha igen, milyen tevékenységgel járulhatunk hozzá a térség gondjainak megoldásához?... Mint elhangzott, mindkét kérdésre közösen kell keresni és megtalálni a helyes választ — mondta Gyenesei István. Kiss Gyula munkaügyi miniszter elsősorban saját tárcájának nézőpontjából értékeli a különböző szerveződések munkáját. Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke pedig nagyra értékelte, hogy a közösséget 1978-ban akkor alapították, amikor még kevesen hittek abban, hogy a vasfüggöny egyszer leomlik. Az Akadémia, elnöke arról is beszélt: szerinte helytelen nézőpont Nyugat-Európá- ban integrációról, Keleten pedig dezintegrációról beszélni. Az akadémikus szerint a mesterségesen létrehozott úgynevezett „nemzetállamok” felbomlása és a független államok létrejötte nem a bomlás jele, hanem természetes történelmi folyamat. Az egyes térségekben kialakult agresszív, nacionalista törekvéseknek pedig semmi közük az új államok alakulásához. Kosáry Domokos azt is elmondta, hogy a nyugati társadalmak válaszúthoz érkeztek: vagy bezárkóznak a jóléti államok együttesébe, vagy az európai integrációban a közép-kelet-európai régióra is számítanak. Az elnök szerint kétségkívül az első a könnyebb megoldás, ez azonban a közös kontinens tervére cáfolna rá. Az akadémikus üdvözölte azt, hogy az Alpok-Adria Munka- közösség a csatlakozás elvét erősíti... Köszöntötték az ünnepi ülést a tartományok és megyék, valamint az Európa Tanács és az Európai Régiók Gyűlésének képviselői is. A Somogyi Aprók táncosai egy szál virágot és egy ezüstemlékérmét adtak át a résztvevőknek. A Tinctoris együttes zenés ünnepi műsorral köszöntötte az évfordulót. Az Alpok-Adria Munkaközösségnek ma hét ország 18 tartománya és megyéje a tagja. Ezen a területen 40 millió ember él. A munkaközösség szavának súlyát ez is meghatározza. Az ünnepi ülést megelőző rendes közgyűlésen egyébként elfogadták a mássághoz való viszonyról és a toleranciáról szóló jelentést. Az idegengyűlölet ellen, a másság elismeréséért Somogyi nyilatkozat a stabil Európáért Tegnap elfogadták a Somogyi nyilatkozatnak nevezett állásfoglalást. A résztvevők ebben megelégedetten nyugtázzák, hogy az Alpok-Adria Munkaközösség alapítói bölcs előrelátásról tettek tanúbizonyságot, amikor 1978. november 20-án létrehozták regionális együttműködésünket, amely a szembenálló blokkok időszakában híd volt Kelet és Nyugat között. Kifejtették: az alapító Velencei nyilatkozat óta a munkaközösség szervezetileg ki- teljesedett, tevékenysége sokrétűvé vált, elősegítette a tagtartományok közötti és többoldalú kapcsolatok kialakulását. A Somogyi nyilatkozat szól arról, hogy Európa politikai megosztottságának időszaka véget ért, az 1989 óta zajló történelmi változás új távlatokat nyitott. Az elmúlt időszak azonban nemcsak reményeket és lehetőségeket, hanem súlyos politikai, gazdasági és etnikai feszültségeket, Horvátország és Bosznia-Her- cergovina területén pedig katonai konfliktusokat is teremtett térségünkben. Az Alpok-Adria Munkaközösség támogat minden olyan kezdeményezést, javaslatot, amely ezek békés megoldását szolgálja. A munkaközösség tagjai határozottan megerősítik szilárd elkötelezettségüket, hogy az emberi és az alapvető szabadságjogokon alapuló demokrácia, a tolerancia mindannyiunk számára alapvető érték; a gazdasági együttműködés alapjának a piacgazdaságot tekintik, és lépéseket tesznek a lehetőségek jobb kihasználására, a kapcsolatok továbbfejlesztésére. A sokszínű kulturális örökség — hangsúlyozzák — európai szellemi és környezeti kultúránk értékeinek védelme és gyarapítása közös feladatunk. Az európai stabilitás megköveteli a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának, valamint a nemzeti kisebbségekhez tartozó jogainak tiszteletben tartását és védelmét. A nyilatkozat kifejti: az államok közötti együttműködés, valamint a tartományok, megyék együttműködése nem egymást helyettesítő, hanem szubszidiáris jellegű. Összefoglaló jelentést készített a munkaközösség a mássághoz való viszonyról és a toleranciáról. Ennek feladatmeghatározó része kifejti: az idegengyűlölet, az in- tolerancia nem egyik pillanatról a másikra alakult ki, hanem egy hosszabb történeti folyamat következménye. Van viszont mód és lehetőség a befolyásolására, még akkor is, ha senki sem gondolja, hogy az idegengyűlölet és az intolerancia megszüntethető. Vannak azonban területek, ahol adottak a társadalmi, politikai cselekvés lehetőségei. Első helyen a politikai felelősséget említi az állásfoglalás, mégpedig a lokális és regionális politikai szerveződések felelősségét. Kifejti: egy demokratikus társadalomban különös jelentősége van a civil társadalom szerveződéseinek, amelyek éppen ott (lehetnek) képesek gátat szabni az idegengyűlöletnek, ahol az a leginkább szembeötlő módon jelentkezik: a mindennapi életben. Meghatározó jelentőséget tulajdonítanak a tömegkommunikációnak is, amely folyamatosan lehetőséget teremthet az idegen kultúrák bemutatására, megjelenítésére. Az emberek jelentős részének ugyanis nincsenek vagy csak nagyon felületes — személyes — tapasztalatai vannak az idegenekkel kapcsolatban. Az állásfoglalás szerint a tömegkommunikáció nemcsak bemutatja az idegen kultúrákat, hanem létre is hozza az idegengyűlölet egyes formáit, vagy legalábbis alkalmas azok létrehozására, fölerősítésére, vagy ellenkezőleg: a mérséklésére is. Fokozott jelentősége van — hangsúlyozták — az idegen kultúrákkal kapcsolatos tárgyi tudás terjesztésének az oktatási rendszer különböző szintjein. Kifejtették: mindannyiunk feladata annak állandó tudatosítása: a kultúrák egyenértékűek, értékszempontok mentén nem hasonlíthatók össze. Tudatosítani kell, hogy az idegen és a saját nem általános érvényű kategória, hanem viszonyításon alapuló definíció. S legfőképpen tudni (és hinni) kell, hogy az idegengyűlölet és az intolerancia nem veleszületett sajátossága az embernek, hanem a társadalmi és kulturális fejlődés egyik sajátossága. Bevált elképzelések Ljubomir Majeric 1978-ban Horvátország külügyminisztereként vett részt az Alpok-Adria Munkaközösség alapításában. Azt kérdeztük a ma már nyugdíjas politikustól: hogy látja, mennyit fejlődött, miben más ma a szervezet? — Igyekszem figyelemmel kíséreni az Alpok-Adria tevékenységét mostanában is. Ahogy én látom, beváltotta azokat az elképzeléseket, amiért akkor életre hívtuk, sőt már túl is lépett azon. De hát ez természetes is, hiszen alaposan megváltoztak a politikai, a társadalmi és a gazdasági viszonyok, amelyekhez alkalmazkodni kell. Persze az is nagy változás, hogy az alapító kilenc helyett ma már tizennyolc tartomány a tagja, sokkal több munkát, nagyobb figyelmet igényel egy-egy döntés előkészítése és a rendezvények lebonyolítása. Talán a taglétszám magduplázódása az oka annk is, hogy ma jóval több ülés, tanácskozás és találkozó szerepel a programLjubomir Majeric ban, ami azért is kell, hogy megismerjék egymást és egymás problémáit a tagtartományok vezetői, képviselői. — Ön szerint a politikai híd szerep megszűntével mi lehet a fő feladata a munkaközösségnek a jövőben? — Több konkrét kérdésben kellene lépéseket tenni. Ilyen a gazdasági élet, de jó példa erre az épp most, Somogybán elfogadott, a mássághoz való viszonnyal foglalkozó nyilatkozat. És persze haza is beszélek egy kicsit, amikor azt mondom: a horvátországi és a boszniai helyzet megoldásának ügyében is komolyabb lépésekre lenne szükség az Alpok-Adria részéről. A tartományok vezetőinek ez ügyben komoly tárgyalásokat kellene folytatniuk országuk vezetőivel. De azt azért látom: a munkaközösség igen komoly munkát végez, és biztos vagyok abban, hogy jelentősége évről évre tovább nő. A politika laboratóriuma Antonio Comelli a 15 évvel ezelőtti házigazda Friuli-Venezia Giulia tartomány elnöke mint alapító elnök vett részt az ülésen. Természetesen arról kérdeztük, hogy másfél évtized távlatából hogy emlékezik vissza? — Sötét idők voltak azok az esztendők. A nemzetközi helyzet sem sugallt optimizmust, s talán épp ez indította az alapítókat, hogy megpróbáljanak valami mást. Egy olyan kapcsolatrendszer kialakítása volt a cél, ahol nem országok, hanem egymáshoz közel álló régiók igyekeznek együttműködni. Azt hiszem, ma már nyugodtan elmondhatjuk: az Alpok-Adria Munkaközösség létrehozása jogos döntés volt. — Milyen távlatok állnak még a munkaközösség előtt? — A változásokról annyian Antonio Comelli beszéltek már ezen a rendezvényen, hogy ettől én most eltekintek, hiszen mindenki tudja, miről van szó. A jövőre gondolva azt kell szem előtt tartani, hogy egy egész Európát érdeklő dolgokat kell véghez vinnünk. Az Alpok-Adria kiváló modell lehet az Európai Közösség számára, tulajdonképpen mint egy politikai laboratórium, úgy kell működnünk. A regionális kapcsolatok előnyeit sem kell, azt hiszem, ecsetelni, s ha ez párosul a fejlődés iránti vággyal, akkor hosszú időn át lesz mit tennie a munkaközösségnek. Nem az alapítóké az érdem, hogy már idáig eljuthattunk, hanem azoké, akik biztosították a folyamatosságot. Ismerve őket biztos vagyok egy hosszú és tartalmas jövőben.
