Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-19 / 270. szám
1993. november 19., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Szociális kiadások Istvándiban Istvándi az idén 16 millió forintból gazdálkodik. Állandó segélyre több mint 1,5 millió forintot, rendkívüli segélyre majdnem egymilliót fizettek ki. Felújították a kultúrházat és a református templomot több mint 100 ezer forintért. Kutat fúrtak kétmillióért, ívó- víz-tisztítót hoztak létre hatmillióért, az utóbbit állami támogatással. Kétmillió forintot költöttek a gépparkra is. Barcsi kerekasztal kisebbségekről A barcsi Széchényi Ferenc Gimnázium könyvtárában a barcsi liberális kör, valamint a DCKSZ szervezete kisebbségi kerekasztal-beszélgetést folytatott a héten. A résztvevők között volt Gyúrok János, a pécsi horvát intézet igazgatója; ő az iskolában előadást is tartott a magyarországi kisebbségek helyzetéről, az idén elfogadott kisebbségi törvényről és a feladatokról. Már palackozzák a gyékényesi sört A gyékényesi sörfőzőt a nyár végén adták át, s akkor bejelentették, hogy új palackozott itallal is megjelennek a piacon. Az ígéretet betartották: a csapolt mellett már kapható a palackos Gyékényesi Világos is. Most, hogy hidegebbre fordult az idő, már otthon is fogyasztható a jó minőségű „folyékony kenyér” — a gyékényesi sör-specialitás. Munkanélküliek Rinyaújlakon Rinyaújlakon már majdnem húsz munkanélkülit tartanak számon. Közülük néhányat közmunkára alkalmaznak. Páran - a fiatalabbak - átképző tanfolyamra járnak Barcsra, hogy majd új szakmai ismeretekkel gyarapodva esélyük legyen az elhelyezkedésre. Verőcei művész tárlata Jaroslava Lulics, verőcei festőművész kiállítását nyitották meg a héten a barcsi Széchényi Ferenc Gimnázium aulájában. Dubravka Szikora művészettörténész mutatta be a horvát alkotót és tevékenységét. Most kiállított munkái akvarellek. A festményeket december közepéit tekinthetik meg az érdeklődők. Alföldi festők a múzeumban Az „Alföld Somogybán” címmel kiállítás nyílt a barcsi Dráva múzeumban. Pintér József, Cs. Pataj Mihály, Fodor József, Csikós András, Nánay Tihamér harminc festményét mutatják be, és hat szobrot is. A virágcsendéletek és tájképek a jellegzetes alföldi tanyavilágot ábrázolják. Érdekessége ennek a tárlatnak: valamennyi alkotás egyúttal megvásárolható is a múzeumban. TOVÁBBRA IS IDŐSZERŰ A KÉRDÉS Mit kezdjen a város 33 millió forinttal? Nemzeti park vagy vízi erőmű? Martin Schneider-Jacoby: „A horvátországi tervek veszélyeztetik a Duna-Dráva Nemzeti Parkot” A még érintetlen természeti szépség: a Dráva szeszélyes kanyarai Fotó: Csobod Péter (Folytatás az 1. oldalról) A Horvát Köztársaság kormánya egy 1988-ban aláírt magyar-jugoszláv szándék- nyilatkozatra hivatkozva nem áll el attól a tervétől, hogy — a háborús károk okozta energiaforrás-hiány pótlására — erőművet építsen határfolyónkon. A gyurgyeváci vízlépcső tervét elvetette ugyan a horvát kormány, ám a legújabb elgondolás szerint Novo Virjénél felépítené a vízi erőművet. Hogy ez milyen ökológiai, illetve környezetkárosító hatással járna, arról kérdeztük a minap Kaposvárott Martin Schneider-Jacobyt, az Euro- natur kelet- és közép-európai programigazgatóját. — Milyen folyószabályozási munkálatok kellenének ahhoz, hogy megvalósuljon a drávai erőmű? — A folyó horvátországi szakaszán egy körülbelül 25 kilométeres folyószakaszt kell felduzzasztani, ami a nemzeti park, valamint a répási tájvédelmi körzet szempontjából igen káros hatású lenne. A legnagyobb gondot az jelentené, hogy felborulna a Dráva-Mura összefolyás ökológiai egyensúlya. — Kik szorgalmazzák a vízlépcső megépítését? — Elsődlegesen a horvát vízügyi lobbi érdeke ez, ám a magyar vízügyi szervektől is bátorítást kapnak. A vízi erőmű megépítéséhez egyébként az abban érdekeltek jelentős világbanki kölcsönben reménykednek. — A közelmúltban Zágrábban elhangzott, hogy Horvátországnak létérdeke a vízi erőmű megépítése, mert a délszláv harcok miatt — illetve az ezzel járó területvesztések következtében — több energiatermelő üzemtől esett el. — Kétségtelen, hogy Horvátországnak szüksége van energiára, ám azt is tudnunk kell, hogy a drávai vízi erőmű az ország energiaigényének mindössze négy százalékát termelné meg. Márpedig ezért kár lenne újabb Bős-Nagymaros konfliktusba keveredni. — A világon nincs olyan nemzeti park, amelyben vízi erőmű dübörögne. így óhatatlanul felmerül a kérdés: nemzeti park vagy erőmű lesz-e a Drávánál? — Valóban ez a kérdés, mert a két dolog összeegyeztethetetlen. — Mit tehetnek ebben a helyzetben a környezetvédők, és mit tehet az Euronatur? — Mi természetesen csak erkölcsi nyomást gyakorolhatunk az illetékesekre, és ahol lehet — például nemzetközi konferenciákon — hallatjuk a hangunkat, felhívjuk a figyelmet a beláthatatlan következményekkel járó ökológiai veszélyre. Nagyon bízom abban, hogy a magyar és a horvát környezetvédők összefogása és ha kell, tiltakozása eredményeként megakadályozható lesz egy újabb környezetromboló objektum felépítése. (Gulyás) Elvágva a világtól — négy napig Néma telefonok Lakóé sán Négy napig megszűnt a kapcsolat Lakócsával és környékével. A déli határszéli községeket ennyi ideig nem lehetett elérni telefonon. E falvak évek óta telefonellátási nehézségekkel küszködnek, nem sikerült még bekapcsolódni a crossbar rendszerbe sem, így időbe telik, míg Barcson keresztül jelentkezik a hívott fél. Ezen a világtól elzárt vidéken november 13-tól elnémultak a telefonok. Nem lehetett telefonálni sehova. Pedig nagy szükség lett volna rá, mert egy fiatalember válságos állapotba került... A hétvégi orvosi ügyelet Darányban volt. — A némaságot az elszakadt távbeszélő-vezeték okozta — mondta Patona Győző, a megyei távközlési üzem vezetője. — Ideiglenes vonalak kiépítésével próbálkoztunk a hét elején. A majdnem 60 vonal helyett mindössze hatot tudunk biztosítani. Ennek ellenére Lakócsáról Barcsot sem lehetett hívni, pedig folyamatosan dolgoznak a javításán. Végül — a némaság ötödik napján — mindenki örömére megcsörrentek a telefonok... (Gamos) Barcsi rendőrök elfogtak, a bíróság letartóztatta Hazament „leülni” a makacs betörő A szükség nagy úr. Kalá- nyos Vilmos 27 éves barcsi lakosnak pedig nagyon nagy szüksége volt pénzre: hogy az előzőleg, a drávaszentesi templomból zsákmányolt kegytárgyakért vagy az értük kapott pénzért Budapestre utazzon. Ugyanis Kalányos előzőleg betört a drávaszentesi templomba, az ellopott tárgyakat pedig Pestre vitte értékesíteni. Pénze nem lévén szerzett magának. Újabb betöréssel... Barcson a Damjanich utcai társasház egyik lakásából — miután fényes nappal betörte az ajtót — elemeit kétezer forintot, 50 márkát és 20 schillinget, valamint egy arany karikagyűrűt és három arany fülbevalót (a negyedik törött volt, ezért otthagyta). A sikeres akció örömére, vagy talán a feszültséget enyhítendő, egy üveg vermutot is magához szólított. Busszal Kaposvárra utazott, s értékesítette a szajrét, de mire a pesti útjára sor kerülhetett volna, elfogyott a pénze. Visszament hát Barcsra, ahol a barcsi kapitányság bűnügyi nyomozói „fogadták”. Kalányos Vilmost többrendbeli betöréses lopás elkövetésének alapos gyanúja miatt a rendőrök őrizetbe vették, s a bíróság letartóztatta. (Tamási) Nehéz lecke Csurgónak Csurgó felbolygatott méhkashoz hasonlít mostanában. Legalább másfél ezer családot érint az igazi problémává érett iskola-ügy: az a helyzet, amely a gimnáziumnak a református egyház tulajdonába történt visszakerülésével kialakult. íme, néhány a csurgói gondok közül! A gimnázium épületét 1996-ig át kell adni teljesen. Kérdés, hogyan oldható meg a tanulmányait önkormányzati gimnáziumban folytatni kívánó 470 diák — és tanáraik —, és nem utolsó sorban az iskolai berendezések elhelyezése. 30 szolgálati lakás szintén egyházi tulajdonba került. Miként pótolják ezeket? S ott van a kollégium gondja: hol helyezzék el a vidéki tanulókat? Leginkább pedig az, hogyan használják fel a „bánatpénzt”: az egyházi tulajdonba került gimnáziumért és más ingatlanokért kártalanításként az államtól kapott 132 millió forintot? Ennek első, idei részlete mintegy 33 millió forint. Ezekre és az ezekkel kapcsolatos tucatnyi kérdésre kellene választ adniuk a csurgói városatyáknak. Jónéhányszor tanácskoztak már, legutóbb pedig november 17-én tartottak kibővített rendkívüli képviselő-testületi ülést. Hogy hol helyezzék el — legalább ideiglenesen — az önkormányzati gimnáziumot, erre támpontot a már korábban felállított szakmai és adhoc bizottság javaslatai adtak. Elsősorban a Meller-kas- tély és a moziépület került szóba, esetleg a kisegítő iskola tetőtere, a szakközépiskola belső épülete néhány millió forint árán átalakítható, berendezhető önkormányzati gimnáziumnak. Bellái Zoltán, a református gimnázium igazgatótanácsának elnöke hangsúlyozta: mi azt szeretnénk, ha a két intézmény súrlódások nélkül válna szét. Ezzel mindenki egyetértett, ez a városnak is érdeke. Annál is inkább, mert ha felelősséggel döntenek, beleértve ebbe okos kompromisszumokat, úgy a milliók megfelelő helyre fordításával .rendkívüli lendületet adhatnak a város fejlődésének. A képviselő-testület e heti ülésén — a szünetig — nem sokra jutott. A kérdés részleteit a folyosókon vitatták kisebb csoportok, például azt, hogy egyáltalán kell-e Csurgónak két gimnázium. Végső választ erre nem adhatunk, mivel a képviselők száma — a 14 tagú testület ezen ülésére tizenhármán jöttek el — a szünetben alaposan megfogyatkozott, s mivel csak heten maradtak, ily módon elmaradt a határozathozatal. Kun Géza Tibor Kézzel fogható líra - papírzacskóban „ Filléres ” szenvedély Sokan szeretik a pénzt. Főleg, ha sok van belőle. S igyekszünk minél előbb elkölteni. Barcson azonban megismerkedtem egy emberrel, aki nemcsak szereti, hanem gyűjti is. Igaz, nem a forintot, hanem más országok aprópénzeit. — Ez a szenvedélyem: numizmatika, már több mint öt év óta — mondja Szerecz Sándor. — Mivel a forint igencsak gyéren „csöppen”, úgy döntöttem, hogy más országok filléreit gyűjtöm... Elsősorban a szépeket. Papírzacskókat szed elő, és mutatja a különböző címletekbe és országonként rendszerezett pénzeket. S magyarázza, hogy értékük elenyésző, inkább csak eszmei. — Ha a szépségét nézzük, akkor kitűnik közülük az iraki dollár, amelyet pálmafa díszít. A távoli országok pénzeinek alakja is más. Európában a „fillér” többnyire kerek, de Ázsiában van hatszögletű vagy fogaskerék alakú érme is. — Amikor a barcsi Unitechnél dolgoztam, sokszor szállítottunk konténert a közel-keleti országokba: Szíriába vagy az Egyesült Arab Emírségekbe, így sikerült hozzájutnom ezekhez a pénzekhez. Szerecz Sándor eddig negyvenöt ország „filléres” fizető- eszközét szerezte be, Svédország őréjétől az olasz lírán át a Dél-afrikai Köztársaság Érmék sora — papíron érmé-iig. Köztük van a monacói hercegség váltópénze is. Hiányzik ugyan néhány darab, többek között a vatikáni líra, de Szerecz Sándor nem mond le arról, hogy gyűjteménye egyszer majd teljes legyen. Mutatós tárolódobozai vagy tálcái sincsenek; túl drága az a „fillérek” gyűjtőjének. Régi papírpénzeket is tesz az asztalra. Százezer millpengő, márka, rubel, dollár... A második világháború és a nagy infláció éveinek pénzei. Különlegesség a Hadiözvegyek Nemzeti Szövetségének sorsjegye 1925-ből. Rajta a nyerhető díjak: fejőstehén, traktor, bunda... — Nemrég elhatároztam, hogy újabb vereteket is besorolok a gyűjteményembe — mondta Szerecz Sándor. Az 56-os emlékérem már a birtokában van, s elhatározta, hogy megvásárolja a vasfüggöny és a berlini fal lebontásának emlékére vert érméket is. Ezek azonban meglehetősen drágák: egy-egy több mint 500 forintba kerül. — A jövőben kiállításon szeretném bemutatni a gyűjteményem a barcsi Dráva múzeumban — mondta. — Addig is rendszerezem a kollekciót, és folytatom a külföldi pénzek gyűjtését. Persze magyar forint is kellene! Mert nem boldogít ugyan, de nincs is belőle elég... Gamos Adrienn
