Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-19 / 244. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1993. október 19., kedd Bene János kiállítása a nagyberki iskolában Dobozba zárt világunk Perényi Eszter és Lugosi Anna hangversenye Kaposváron Öröm itt játszani Szervezik az Országos Köznevelési Tanácsot A Művelődési és Közokta­tási Minisztérium a közokta­tási törvényben foglaltakhoz híven megkezdte az Országos Köznevelési Tanács létreho­zásának szervezését. A tör­vény a Magyar Tudományos Akadémia, a pedagógusképző felsőoktatási intézmények, va­lamint az országos pedagó­gus szakmai szervezetek képviseletét írja elő a tanács­ban. A minisztérium ennek ér­telmében egy-egy jelölt állítá­sát kérte az MTA elnökétől, továbbá minden olyan felsőok­tatási intézmény vezetőjétől ahol pedagógusképzés folyik (46 ilyen intézmény van az or­szágban), valamint az okta­tásban érdekelt, 81 szakmai szervezettől. A jelöltek a tör­vényben rögzítetteknek meg­felelően kerülnek a Közneve­lési Tanácsba. A Magyar Szalon első kiállítása A magyar képzőművész­társadalom összefogását fel­vállaló Független Magyar Sza­lon Képzőművészeti Egyesü­let kiállítást rendezett; ez a hét végén nyílt meg Budapesten, a Magyar Honvédség Műve­lődési Háza Stefánia galériá­jában. A hazai képzőművé­szet különböző irányzatait reprezentáló tárlaton 188 kép­zőművész szerepel egy-egy alkotással. A magyarországi alkotók munkáin kívül érkezett műalkotás Ausztráliából, Svájcból, Németországból, az Egyesült Államokból és Auszt­riából is. Közoktatás­fejlesztés pályázattal A Közoktatásfejlesztési Alap következő pályázata a Nemzeti Alaptanterv elfoga­dása és nyilvánosságra ho­zása után kerül kiírásra — tá­jékoztatott a Művelődési és Közoktatási Minisztérium. Azokat a pályázatokat, ame­lyeket készítőik a tavalyi kií­rásra hivatkozva az idén már­cius 1-jéig beküldtek, a tárca megőrzi és a pályázat újbóli ki­írásánál figyelembe veszi. 110 éves a szegedi Somogyi- könyvtár Egésznapos programmal ünnepelte alapításának 110. évfordulóját a szegedi Somo­gyi-könyvtár. Az érdeklődők megismerkedhettek az intéz­mény legbecsesebb doku­mentumaival, majd felolvasóü­lésen számoltak be a kutató munkatársak tudományos eredményeikről. Ezen a na­pon új fiókkönyvtárral is gaz­dagodott: a Klebelsberg-tele- pen készült el a 40 négyzet- méteres könyvtárépület. Leonce és Léna az Odeonban Nagy sikerrel vendégszere­peit Bécsben a Budapesti Kamaraszínház: Büchner Le­once és Léna című darabját Eszenyi Enikő rendezésében a Colelgium Hungaricum meghívására adta elő a társu­lat az Odeon színházban. A hét végén a nézőteret a Bécs vonzáskörében és Burgen- landban élő magyar anya­nyelvű közönség töltötte meg. A nagyszerű előadást, a szí­nészeket nagy tapssal kö­szöntötték. Kifogyhatatlan kísérletező­kedv jellemzi Bene János ka­posvári festőművész nagy­berki kiállítását. S hogy ily színes kép fogadja az általá­nos iskolába betérőket, nem­csak azért van, mert Bene Já­nos elsősorban a szakmát szeretné bemutatni a tanulók­nak; megannyi fortélyával, az ábrázolás és a kifejezésmód kettősségével, hanem azért is, mert a kiállítás egy képzelet­beli séta az alkotói úton. A manhattani felhőkarcolók, s a kép síkjából térbe emel­kedő dobozház a pálya kezde­tén születtek. Figyelmeztetnek az uniformizált paneltömbök A Tájak-Korok-Múzeumok mozgalom 1977-ben kötetlen formában indult azzal a céllal, hogy az ország természeti- és kulturális értékeivel minél több embert ismertessen meg. Nyolc évvel később egyesületet alakítottak azok a tagok, akik bélyegzéseket gyűjtöttek a mintegy kétezer műemléki templomban, mú­zeumban, tájházban, arboré­tumban. Az elmúlt években sorra alakultak vidéken is az egyesület klubjai, így a jelen­leg működő több mint ötven közül idén szeptemberben Kaposváron is megkezdte egy a működését Androvics Józsefné vezetésével. Most nyílik először lehetőség arra, hogy saját programokat szer­vezzen a 35 tag. Első kirán­dulásukon — november 6-án — Göcsej tájaira utaznak. A A hazai kerámiaművészet sokféle irányzatát, stílustörek­vését illusztrálja a Magyar Ke­ramikusok Társaságának a napokban megnyitott bemuta­tója. Ambrus Éva, Antal And­rás, Bráda Enikő, Gerle Mar­git, Geszler Mária, M. Kiss Ka­talin, Minya Mária, Nagy Márta, Pannonhalmi Zsuzsa, Tamás Ákos, Thury Levente, Veress Miklós, Zavadszky Éva munkái láthatók többi kö­zött a budapesti Csók István Galériában. A csoportos kiállításon a ke­ramikusok száztíz tagot szám­láló társaságának majdnem a kártékony voltára. A dobozba zárt világ megannyi bajára. E gondolatkör későbbi munkái­ban is „visszaköszön”. Szinte felkiáltójel Egy kocka termé­szet című képe, amely újfent hangsúlyozza a környezet- és természetvédelem jelentősé­gét. Egy megkésett állapot hű kifejezője a plasztikus arany-alappal hatásossá tett kép. Ezen az alkotáson is érzé­kelhető az úgynevezett flot- tázs-technika. Bene János egyre gyakrabban választja ezt. Korábban a „reneszán- szos” finomságot kedvelte, egy idő után rádöbbent: e klubtagok az egyesület köz­pontjától igazolványt kapnak. A felnőttek éves tagdíja 200-, a nyugdíjasoké 100-, a diá­koké 50 forint. A tagsági iga­zolvány ingyenes vagy ked­vezményes belépést biztosít múzeumaik többségébe. Programjaik között szerepel kirándulás, gyalogtúra, diave­títéssel egybekötött érdekes, színvonalas előadás. A kö­zösség olcsóbban juthat hozzá a TKM kiskönyvtárso­rozatához, térképekhez. Fog­lalkozásaikat is rendszere­sen, hetenként kedden, 16 és 18 óra között tartják Kapos­váron, a Fő utca 37-39. számú épület 311-es termé­ben. Akit érdekelnek a műem­lékek, a turisztika, azok a klub működéséről bővebb felvilá­gosítást kaphatnak klubna­pokon. (Stelly) fele mutatta be alkotásait: egyedi dísz- és használati tár­gyakat, kerámia plasztikákat, illetőleg sorozatgyártásra is alkalmas épületdíszítő kom­pozíciókat. A hazai keramikusok zömét tömörítő szervezet három esz­tendővel ezelőtt jött létre, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének keretében. A társulás alapvető feladatának tartja a szakma rangjának elismertetését. Szükségesnek vélik az előző művésznemzedékek alkotása­inak széles körű megismerte­tését is. Bene János: Niké technika is érdekessé, széppé teheti a faktúrát. Több alkotá­sában ötvözi e két kifejezés- módot. Jó példa erre az Önarckép, s a szárnyaló Niké is. A haragos zöldek vi­har-tánca a háborgó lélek nyugtalanságáról mesél. Egyik, impresszionisztikus hangulatú képén a tájképfestő alakja szinte feloldódik a ter­mészetben, a másikon darab­jaira foszlik az idilli, pasztell­színekkel megálmodott táj. Valahogy úgy, mint amikor legszebb álmaink vesznek ködbe... (Lőrincz) A körzetesítés előtt Kelevíz- nek is volt iskolája. Egy, a tele­pülés művelődésének sorsát szívén viselő pedagógus há­zaspár oktatta a felcseperedő falubelieket. Az iskolához szép szolgálati lakás és egy mobil rendszerrel leválasztható, a hi­télet gyakorlására alkalmas rész csatlakozott. Az iskola ak­koriban a művelődés otthona is volt; itt szökkent szárba a fel­nőtt színjátszás. Húsz év alatt azonban min­den megváltozott. Egyedül a kultikus célokat szolgáló helyi­ség őrizte meg eredeti szere­pét s maradt az egyház tulaj­donában. Az épület másik ré­szét, amely a községi közös tanács tulajdonában volt, el­cserélték. A hajdani meszteg- nyői szövetkezet az ipartelepí­tés lázában, a tulajdon fejében létesített itt egy kilenc munkást foglalkoztató varrodát. így lett az egykori iskolaépületnek már 3 — a mesztegnyői szövetke­zet, a katolikus egyház és a ke- levízi önkormányzat — a tulaj­donosa. „Közös lónak túrós a háta” — ez a mondás különösen ér­vényes Kelevízen. Az iskolá­nak ugyanis nincs igazi gaz­dája, nincs ki megóvja az enyészettől. Azaz lenne, ha egy bizonyos egyezség meg­születhetne. Az újonnan alakult kelevízi körjegyzőség, az ön- kormányzati testület támoga­tásával elhatározta, hogy egyre szaporodó „kis” polgára­inak biztosítja a helybeli okta­tás feltételeit. Egy pedagógus házaspár letelepedett a falu­ban, az épület is áll még, ráa­dásul az Országgyűlés pályá­zattal támogatja azt a telepü­lést, ahol már volt iskola és a tulajdonjogot igazolni tudják. Itt jött a bökkenő. Zuhogott az eső, ennek elle­nére nagyon vidáman érkeztek meg a művésznők: Perényi Eszter (Liszt-díjas, a Zeneaka­démia tanára) és Lugosi Anna (aki ungvári születésű és Le- ningrádban tanult; 1972-től él Magyarországon, s ő is Zene- akadémia tanára). A régi isme­rősökkel mindjárt a közös emlé­keket elevenítették fel, a kapos­vári zeneiskolában, az új kollé­gákkal pedig kedvesek, közvet­lenek voltak. Még a zongorák minőségére sem panaszkodtak túlságosan: alkalmazkodtak a körülményekhez. (Bár talán jobb lenne, ha nem volna mire panaszkodni, de egy új kon­certzongora milliókba kerülne.) — Hol van innen az a gyö­nyörű cserépkályha? —■ „rob­bant be” Perényi Eszter a ka­posvári zeneiskola nagyter­mébe. — Többször koncerteztem már Kaposváron — mondta Pe­rényi Eszter —, jó emlékek fűz­nek ide; most is szívesen jöt­tem. A Mozart-művekből álló első rész után már egy kissé felléle­gezve, a szünetben folytattuk a beszélgetést. A vidéki zenei életről kérdeztem a hegedűmű­vésznőt. — A nagy átalakulás a zenei életet sem kerülte el: erős de­centralizálás figyelhető meg például a zenekarok alakulásá­ban és működésében is. Nem biztos, hogy ez jó, de a szándék mindenképpen jobbító igényű. Szerintem nincs megfelelő ap­parátus sem, amelyik megfele­lően menedzselni tudná ezt. — A Zeneakadémián mű­vészeket, művésztanárokat — A testületi döntést köve­tően megterveztettük az átala­kított épületet — mondta Ne­mes László Kelevíz körjegy­zője. — Egészen addig hittünk is a megvalósulásban, amíg fekete-fehéren ki nem derült: a mesztegnyői szövetkezet a tu­lajdon átadása nyomán szer­zett összegből kívánja ren­dezni a problémáit. Az elha­nyagolt épületrészért, az álta­lunk megajánlott 590 ezer fo­rint helyett 1 milliót követel. Ezt, a költségvetésünk jelentős részét kitevő összeget, nem fi­zethetjük ki. A iegnagyobb gondot az jelenti, hogy az emlí­tett pályázatot sem adhatjuk be, mert annae kritériuma a tu­lajdonjog igazolása... — Észerint föladták a tervei­ket? — Nem. Bár a szövetkezetét kötelezhetnénk az állagmegó­vásra, értelme nem lenne, mert nincs pénze. A kivárás straté­giáját kell választanunk: a tető előbb-utóbb beszakad, s akkor majd csak sikerül egyezségre jutnunk... Jelenleg 30 iskolásgyermek utazik naponta a menetrend szerinti buszjárattal Meszteg­képeznek: mi lesz a többi fiatal zenei nevelésével? —- Nagyon fontosnak tartom az ifjúsági hangversenyeket. A fiatalok zenei ízlésének, mű­veltségének finomítása, gazda­gítása érdekében első szem­pont ez. Magam is sokat ját­szom az ifjúsági bérleti koncer­teken. A Mikrokozmosz Művé­szeti Alapítványnak is azért ajánlottuk fel a bevételt, mert az a zenét tanuló gyerekek érde­keit szolgálja. — Mi a véleménye a kortárs zenéről? — A fiatalok nevelése mellett a másik, számomra nagy jelen­tőségű feladat, hogy megismer­tessem a közönséggel a mai magyar és külföldi, kortárs ze­neszerzők műveit. Azt nem tar­tom túlságosan szerencsésnek, ha egy koncert csak ilyen mű­vekből áll, mert az inkább csak egymásnak, zenészeknek szól. Általában azt a módszert köve­tem, hogy hangversenyeimen egy-egy kortárs művet játszom. Vajda János, a Mario és a va­rázsló című opera szerzője testvéremnek, Perényi Miklós­nak és nekem ajánlotta a hege­dűre a csellóra írt Kettősverse­nyét, amelynek februárban lesz a bemutatója Budapesten. A koncert második felében Saraste és C. Franck-műveket játszottak ihletett, virtuozitásá­ban is meggyőző előadásban. Két ráadást is hallhattunk: Ko­dály Kállai kettősét és Bartók Román népi táncok című mű­vét. Ezen szavakkal jöttek le a színpadról: — Nagyon jó a közönség, fi­gyel. Öröm itt játszani. Nagy Gabriella nyőre, és vissza. Az iskolát, akár csak az óvodát és az egészségügyet, közösen tartja fönn és működteti Kelevíz, Hosszúvíz, Gadány és Mesz- tegnyő. Az egy évre gyereken­ként megállapított huszonnyol­cezer forintos normatív támo­gatást ötvenezerre egészítette ki a kelevízi önkormányzat. Teszik mindezt úgy, hogy a sovány keresetű lakosoktól — méltányosságból — nem szednek be adót. Az iskolaépítés itt nemcsak az egyre növekvő létszámú al­sótagozatos gyermekek hely­beli oktatását oldaná meg, szimbolikus jelentősége is van. — 1990 óta a szerep nélküli kategóriából sokat lépett előre a falu, és tudjuk, hogy csak a saját erőnkre meg a pályáza­tokra számíthatunk — mondta a jegyző. — Úgy gondolom, hogy 30 gyermeknek minden­képpen érdemes iskolát nyitni és a gadányiak is arra hajla­nak, hogy ide hozzák az alsó­tagozatosaikat. Nyolc hónapja van a mostani képviselő-testü­letnek arra, hogy ezt a gondot megoldja. Talán sikerül... Várnai Ágnes Tájak-Korok-Múzeumok Új klub alakult Kaposváron Kelevízen csak az idő oldhatja meg a gondokat Ha bedől a tető, lesz iskola ... a tető előbb-utóbb, beszakad...” (Fotó: Török Anett) Félszáz alkotó közös tárlata Kerámiakiállítás a Csók Galériában x

Next

/
Oldalképek
Tartalom