Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-07 / 234. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — KAPOSVÁR 1993. október 7., csütörtök Pályázatok Nyolc új tantermet kap a Kodály Zoltán Általános Iskola cél- és címzett támogatásokra A közgyűlés megtárgyalta az 1995. évi cél- és címzett támogatási javaslatokat. Pá­lyázatokat nyújtanak be töb­bek között a városi szennyvíz­csatorna-hálózat építésére, az 512. számú iparművészeti szakközépiskola tornatermé­nek építésére, a kaposfüredi általános iskola tornatermé­nek megépítésére. A címzett támogatási igények között szerepel majd a tervek szerint a Táncsics Mihály gimnázium felújítási munkálatai, valamint a városi távfűtési rendszer re­konstrukciója. Tenyérjóslás és hipnózis A dombóvári híres boszor­kány, Júlia volt a vendége a kedden a Hajnóczy utcai klub­könyvtárban rendezett termé­szetgyógyász-bemutatónak. Az egybegyűltek tenyérjóslás­sal, a hipnózissal valamint az asztrológiával ismerkedhettek. Új középiskolai képzések Az 1993/94-es tanévben a megyeszékhelyen több isko­lában új képzési formákat ve­zetettek be. A Noszlopy Gás­pár Közgazdasági Szakközép- iskolában a számviteli gazdál­kodási és pénzügyi oktatás helyett öt éves gazdasági isko­lai képzést indítottak két osz­tállyal. Az egészségügyi szak­iskolában egy egészségügyi szakközépiskolai osztály ka­pott helyet, azlparművészeti Szakközépiskolában ruhater- vező-modellszerkesztő szakot indítottak. A közlekedési szakközépiskolában a világ­banki program keretében egy közlekedési szakközépiskolai osztállyal bővült a képzés. Közhasznúak foglalkoztatása A megyében többek között Kaposváron és környékén ta­lálható a legkevesebb köz­hasznú munkás. Azonban míg 1991-ben 4 millió 046 ezer, s tavaly mintegy kilenc millió fo­rintot fordított a munkaügyi központ a megyeszékhelyen és a környező településeken a közhasznúak alkalmazására, addig az idei évben 17 millió 774 ezer forint a támogatás mértéke. A munkások nagy része kommunális munkát vé­gez, néhányuk szociális, kul­turális vagy egészségügyi te­rületen dolgozik. Csatornaépítés — társulatok révén (Folytatás az 1. oldalról) Mivel az idei évben az ál­lami hozzájárulás 30 száza­lékra csökkent, s várhatóan jövő évben felfüggesztik a csatornaépítések céltámoga­tását, az önkormányzat e megnövekedett terheket már nem tudja magára vállalni. Ezért a közgyűlés legutóbbi ülésén azt a határozatot hozta, hogy azokon a terüle­teken, ahol a társulat megala­kításához szükséges feltéte­lek biztosíthatóak, az önkor­mányzat társulati úton való­sítja meg a csatornaépítést. Az érdekeltségi hozzájárulás természetes személyeknél 40 ezer forint, jogi személyek esetében 70 ezer forint. A kisebb területeken ön- kormányzati beruházás kere­tében lakossági kezdeménye­zés alapján valósítják meg a csatornaépítést, ha az ott élők legalább 75 százaléka vállalja az érdekeltségi hozzájárulás befizetését, illetve a rákötést. Az érdekeltségi hozzájárulás ebben az esetben is 40 illetve 70 ezer forint. A Pázmány Pé­ter és a Hegyi utcában lakók jelezték a közgyűlés felé csa­tornaépítő társulat létrehozá­sát. A képviselők az előbbiek­ben meghatározottak szerint támogatták a lakossági kez­deményezést. A városi szennyvízhálózat bővítési terveinek elkészíté­séhez az 1994. évi költségve­tés terhére a közgyűlés 13,5 millió forintot biztosított, a ver­senyeztetés még az idei év­ben megindul. Az egyházi ingatlanok visz- szaadásáért Kaposvár 168 mil­lió forintot kapott. Az összeg egy részét a Kodály Zoltán Ál­talános Iskola bővítésére for­dítják, így nyolc tanterem épí­tésére kerül sor várhatóan jövő év nyarán. Ha a pénzügyi le­hetőségek engedik, konyhát és éttermet is kaphat az iskola. A beruházást megpályáztatják — döntöttek a képviselők. Az önkormányzati ülésen tá­jékoztatást kaptak a képvise­lők a köz- és magángyűjtemé­nyek helyzetéről. Korábban már döntött arról a közgyűlés, hogy a Fő utca 12. számú házban egykor működő So­mogyi Képtár nagyságához hasonló galériát hoznak létre az épületben, így itt kap majd helyet Juan Gyenes 94 eredeti fotója is valamint egyéb kiállí­tások. A Rippl-Rónai utcában dr. Benkő Géza közel 4 ezer darabos ásványgyűjteménye kerül kiállításra. A tárlat meg­valósításához 500-500 ezer forintot szavaztak meg a kép­viselők az idei és a jövő évre. Az iskolai csoportok a kiállítást ingyen látogathatják majd. A testület szorgalmazta a köz- és magángyűjteményekről népszerűsítő propaganda­anyag elkészítését. Tóth Kriszta 75 új üzlet Tizenöt új üzletet épít, fel Kaposváron a Múzeum-köz 4 szám alatt a Kaposvári Építőipari Szövetkezet saját kivite­lezésben. Az üzlethelyiségek az alagsorban, földszinten és az első emeleten lesznek, a második emeleten és a tetőtér­ben négy lakás készül. A létesítményt még ez évben átad­ják. (Fotó: Király J. Béla) Lopják, mert mozdítható Senki meg nem kérte őket, mégis rendre megjelennek, és teherautóra rakodva az alumí­nium-tartályokat az ismerete- lenségbe távoznak az önkéntes szemetesek. Nagy kárt okozva ezzel a tulajdonosoknak, hiszen egy BOBR szemetestartály ér­téke 38 ezer forint, plusz 25 százalék áfa. A kaposvári Városgazdálko­dási Rt köztisztasági részlegve­zetője, Bartos Ferenc arról tájé­koztatott, hogy a lakók egyre gyakrabban csak a hűlt helyét találják a drága konténereknek. A rövidebbet így gyakran ők maguk, illetőleg a lakásfenntartó szövetkezet húzza, mivel a tar­tályok javarészt az ő tulajdonu­kat képezik: a megyeszékhely közterületein lévő közel 800 da­rab BOBR 61-esből csupán 111 a városgazdálkodási vállalat sa­játja. Legutóbb a minap veszett nyoma egy, a társasház tulajdo­nában lévő tartálynak a Füredi utca 3. elől, ezt megelőzően a Kereszt utcából, márciusban pedig a Berzsenyi utcából (egy körzet valahány) lovasítottak meg két 1100 literes szemetest. S hogy mit kezdenek velük a tet­tesek? Mint Bartos Ferenc rész­legvezető elmondta: darabolva igyekszenek túladni rajtuk a MÉH-ben. Merő jóindulatból adjuk a kuka tolvajok tudtára: a feljelen­tések nyomán a rendőrség eljá­rást folytat az ismeretlen tette­sek ellen. -b-t­Türelmetlenek a kiköltöztetettek Lakók lakás nélkül „Lépcsőzetes” lépcsőházfelújítás a MÁV házban Az állványzat helyett csak a gaz lesz egyre magasabb... (Fotó: Király J. Béla) Nyolc éve tartanak a MÁV tulajdonában lévő, József Attila 7 szám alatt található épület felújítási munkálatai. Illetve tartott, mert ebben az évben már elhagyatott a te­rület, csak az elöregedett vakolat potyog az egyre sű­rűsödő gazba. — Sajnos ez az ügy már régóta tart, hisz a munkák már 1985-ben kezdődtek — tudtuk meg az építéssel megbízott MÁV Építészeti Hídépítési és Kertészeti kft munkatársától. Ebben az időben még a MÁV-hoz tartoztunk, és éves terv alapján ütemeztük a tevé­kenységet. Ennek alapján kez­dődtek meg a munkák a József Attila utcában, ahol a hat lép­csőházból négy elkészült határ­időre. — Mi akadályozza az utolsó két lépcsőház rendbehozata­lát? — Az egységes MÁV-nál is megindult egy folyamat, amely szerint szinte minden tevé­kenységet, amit csak lehet, le kell választani a cégről. így ala­kultunk mi is kft-vé, itt szakadt meg a finanszírozás is. A meg­rendelő nem tudja a szükséges pénzt előteremteni. A vasút országszerte gazda­sági gondokkal küzd. Jelentő­sen visszaesett a teher- és a személyszállítás, ami komoly bevételkiesést jelent. A vállalat költségcsökkentéssel igyekszik a helyzetet kezelni. — Nem tudok mást mondani, csak annyit hogy nincs rá pénz. A jövő év is teljesen bizonyta­lan, nem tudunk ígérni semmit — válaszol kérdésünkre a pé­csi illetékes a MÁV épület és hídfenntartó főnökség csoport- vezetője. Mi annyit tudunk tenni, hogy évi 800 000 forinttal hozzájárulunk a lakók lakbéré­hez. Á két lépcsőházból kiköl­töztetett lakók okkal türelmetle­nek. Főleg nyugdíjasokról van szó, ám aktív dolgozók is van­nak köztük. — Áldatlan állapot ez. A múlt héten kaptuk a levelet, hogy lakbérünket közel a négyszere­sére emelik — mondta egy neve elhallgatását kérő lakó. — A MÁV-nál úgy vélik, hogy ad­dig a régi bért fizessük míg ők nem intézkednek. Itt élünk a szükséglakásokban immár harmadik éve. Ráadásul re­mény sincs rá, hogy visszaköl­tözhessünk régi lakásunkba. Ha az ügyeinkkel foglalkozó il­letékessel akarunk beszélni, akkor Pécsre kell utaznunk, de ott is nehéz találni bárkit, aki el­igazítást tud adni. Stelly Zsolt Kaposváron Emberek a kupacon Szociális diszkont Júniusban írt ki pályázatot a közgyűlés szociális disz­kont-áruház üzemeltetésére. A pályázók közül a bolt létre­hozását a Nyugdíjasok Egye­sülete nyerte el. Lakásfenntartási támogatások A bérlők és a tulajdonosok által is igénybe vehető lakás- fenntartási támogatásra szep­tember 10-ig 1681 kérelmet nyújtottak be a kaposváriak. 702 esetben állapított meg a polgármesteri hivatal jogosult­ságot, 631 esetben került el­utasításra az igény, 163 ké­relmet pedig még nem bíráltak el. 185 kérelem gépi feldolgo­zásra vár. Eddig az időpontig összesen 2 millió 271 ezer fo­rint támogatást fizetett ki a hi­vatal. — Keresek gyorsan egy kov- boj-kalapot, aztán akár le is fényképezhet. Az lenne csak az igazi, legalább látnák a szere­tőim, hogy milyen nevezetes ember vagyok, benne van a képem az újságban. Sajnos nem volt „kovboj”-ka- lap, de még fényképezőgép sem a közelben, így nem ké­szülhetett fénykép Harsányi Jánosról. Pedig nem akármi­lyen fotográfia lett volna, amint ott áll a hónaljig érő sárban, mögötte a tágas sík tér, füle mellett fütyül az enyhén sze- métszagú szél, lévén a beszél­getésünkhöz a hátteret a városi szeméttelep adta. ő és családja éppen a hasz­nos és haszontalan hulladék szétválogatásával volt elfog­lalva ott jártunkkor, magyarán guberált. — Csak vicceltem ám, ne­hogy elhiggye amit mondtam, az ide kihozott szemétben már nem hogy kalap, de semmilyen más használható gönc sincs. A guberálás már nem olyan jó bolt, mint régen — fordítja ko­molyra a szót a család feje. A szó komolyra fordulása vélhetően a hitves feltűnésének köszönhető, aki mihelyst meg­tudja, kivel beszélget élete párja, zordan kijelentette: Nem nyilatkozunk, nem mondunk semmit. Ő ehhez is tartja ma­gát, szerencsére a férj barátsá­gosabb. — Az asszony a főnök, jó vele vigyázni, ő bérli a gube­rálás kizárólagos jogát — mondja, mikor kicsit odébb foly­tatjuk a társalgást. Néhány éve még, ahogy be­érkezett egy kocsi, csomóban rohantak az emberek a ku­pacra, egymást rúgva, marva, még haláleset is történt. Amióta Harsányiék bérbevették a gu­berálást, rend van. Persze eh­hez az is hozzátartozik, az utóbbi időben kevesebb a gu­beráló, mivel kevesebb a hasz­nosítható szemét is. — Főleg a fémet keressük, az alumíniumot, a rezet, de nem nagyon van. Jó ha egy Zsuk-ra való összejön egy hó­napban. A vállalatoktól már ré­gen nem jön valamirevaló hul­ladék. Sok vállalat csődbe ment, amelyik meg nem, az odafigyel, hogy mit dob ki. Ma már sajnos nem pocsékolnak úgy, mint régen. A telep sem vehet már át akármilyen hulla­dékot, emiatt például a gumiról is le kellett mondani. Másutt sincs manapság több szerencséjük a guberálóknak. Az utcai kukákból is eltűntek mára a hasznosítható dolgok. — Hol vannak már azok az idők, amikor a kukákban fél ki­rántott csirkéket lehetett találni! Manapság már a jobb környé­keken sincs ilyen szerencsém — sóhajtotta el magát a látha­tóan sokat próbált úriember a Kinizsi lakótelep egyik konté­nertárolója tövében. — Ma már csak a disznónak keresgélek mosléknak valót, de azt se na­gyon találok. Erről gondosko­dott az állam a kenyéráraival. Cigányasszony és két gye­reke családi vállalkozásban cserkészi be a kukákat. — A rosseb egye meg, min­den vacakot bedobálnak, aztán csoda, hogy elvágjuk a kezün­ket — szitkozódik az asszony. A kezét ugyan csak majdnem vágta el, félelme azonban jo­gos, végtére is szó szerint a két kezével keresi a kenyerét. — A kukában sokszor van üveg-, téglatörmelék stb. Az ember csak vigyázva nyúlhat bele — morog, aztán mégis­csak újra benyúl. Közben a la­kók „türelmetlenségén” mérge­lődik: — Még hogy mi szétszórjuk a szemetet? — háborodik föl művileg. — Sose. Azt a né­hány — egyre kevesebb — fo­rintot sajnálják tőlünk, amihez az ő szemetükből jutunk. Nem kukáznánk mi, de se munka­hely, se pénz. A segély is ke­vés: hát hogyan tartsam el a gyerekeimet? A KVG Rt. munkatársainak tapasztalata is megerősíti a guberálók állításait: a szemét­ből mára eltűnt a hullámpapír, a műanyag, a fémek, az élel­miszer. Eltűnt a száraz kenyér a ku­kákból, odafigyelnek a háztar­tásokban, hogy mit dobnak ki. Az üvegek is eltűntek: maga­sak az üvegárak, érdemes visszaváltani az üvegeket. Ami maradt, az nem igazán hasz­nosítható. Nagy László

Next

/
Oldalképek
Tartalom