Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-04 / 231. szám

1993. október 4., hétfő' SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 A marcali tévé mai műsora 18.45: Képújság. 19 óra: Hétfő esti hírmagazin. Benne: Vásár után. - Fiatalkori bűnö­zés és ifjúságvédelem, stúdi­óbeszélgetés az érintettekkel. - Hírek, információk, egyper­cesek. 20 óra: Aranyfej (USA- magyar kalandfilm, 108 perc). Rendelő készül. Kürtöspusztán A Pusztakovácsihoz tartozó Kürtöspuszta mintegy 200 la­kosa eddig az osztopáni egészségügyi ellátást vette igénybe. A kovácsi önkor­mányzat főként a csecsemő- és gyermekgondozás érdeké­ben egy orvosi vizsgálóból és várószobából álló együttest alakít ki a kultúrházban. A 300 ezer forintos beruházáson túl a szükséges orvosi mű­szerek beszerzését is segíti. Kommandósok a vidi búcsún Nemesvidon tegnap volt a búcsú. Zavartalan lefolyásá­nak biztosításra négy kapos­vári kommandóst is hívtak a faluba. Mivel a Fortuna presz- szóban szintén bált rendeztek, jól jött a rendfenntartók jelen­léte. Úgy hírlik, nem zavarta meg senki a jó hangulatot, a kommandósok „fellépti díján” pedig osztozott az önkormány­zat és a presszótulajdonos. Böhönye: év végi céltámogatás Jól kezdődött az utolsó ne­gyedév Böhönye számára: a 260 ezer forintba kerülő fogá­szati röntgengép beszerzésé­hez 90 ezer forint támogatást, az 50 millió forintos beruhá­zást képező szennyvíztelep megépítéséhez 25 millió forin­tot, a 17 kilométer hosszú, 170 millió forintos költséggel épülő csatornahálózathoz pedig 87,5 millió forint támogatást kap. Hároméves program kereté­ben valósul meg a beruházás. Aranylakodalom Somogyváron Volt kis könny és volt neve­tés; volt vigadás, eszem- iszom, muzsika is: minden, ami a jó lakodalomhoz illik Somogyváron. A lagzit Hor­váth István és neje, Majer Ro­zália tartotta október 2-án: igazi lakodalmuk ötvenedik évfordulóján. Az aranylako- dalmon részt vett két leányuk, négy fiuk, 13 unokájuk; s a templomban, ahol 50 éve egy­bekeltek, ismét esküt tettek. Ajándék Svájcból a máltaiaknak Kétszázezer forint értékben gyermekruhákat ajándékozott a Máltai Szeretetszolgálat marcali csoportjának az elmúlt héten a Nagy Zoltán és Erika Valsangiacomo svájci-magyar vállalkozó. A nyár végén Mar­caliban is zászlót bontott MSZSZ - tekintettel a hűvösre fordult időre - hozzálátott a ruhakiosztás előkészítéséhez. H0RVÁTKÚTI HÉTKÖZNAPOK „Az a legfőbb bajunk, hogy nincs semmink...” Horvátkút főutcáján sora­koznak a falu közintézményei: az átalakítás alatt álló óvoda, az orvosi rendelőt is magába foglaló művelődési ház, majd — a község túlsó szélén — a vegyesbolttal szemközt a posta takaros épülete. Itt le­lünk rá a fiókvezető Babina Elemérnére, aki a Marcali vá­rosrészének számító Horvát­kút önkormányzati képviselője is. — Az a mi legfőbb bajunk, hogy nincs semmink. Se is­kola, se kúria, se egy árva műemlék... Persze, hogy messze kerülnek bennünket a népek. Ugyan mi vonzó lehet egy olyan községben, ahol még egy szál fogadó sincs? Pedig a környék csodaszép — mondja egy szuszra —; haj­danán, amikor még nagy ka­tonaság volt Marcaliban, ide járt telente síelni a hadsereg... Most is kellene a mozgás, fő­leg a városi gyerekeknek, csak tőkeerős vállakozó nem akar jönni. Olyan, aki hozna némi pénzt is, nemcsak ötle­let... Bizony, ráférne egy kis pénz erre az 544 lelket számláló te­lepülésre, ahol majdnem min­den második házban nyugdí­jasok, rokkantnyugdíjasok laknak. Az állami vállalatok létszámleépítésével utcára kerültek közül sokan leszáza- lékoltatták magukat, nemkü­lönben a tsz-től kiváltak. Ala­csony jövedelem, alacsony életnívó — ez a jellemző erre­felé. — Tessék elhinni: szeret­nénk egyről a kettőre menni, de ha egyszer nincs miből — kesereg a postamester képvi­selőasszony. — A vezetékes vizet is csak néhány éve hoz­ták Horvátkútra; a felvett köl­csönt még sokáig nyögik a fa­lusiak. Előtte ásott kútból me­rítették a vizet, a csecsemők­nek meg kannában hordták ki a városból. Jó volna, jó a gáz is, ám a vele járó terheket már sokan nem bírnák el. Most éppen kábeltévé-ügyben já­rok; a marcali költségvetésből ránk eső 144 ezer forintot e célra tettük félre. Elégnek nem elég, de hátha csurran-csep- pen valami a benti cégektől is... Járdajavításra, óvodafel­újításra is tartalékoltunk azért; a bekötőútjaink mind egy szá­lig kövesek, nem kell, hogy a sarat tapossák az emberek. If­júsági klubbot is szerveztek a fiatalok. Igaz, nem ment köny- nyen, hiszen innét mindenki eljár valahová. Ki tanulni, ki dolgozni, és csak hét végén vannak idehaza. Akkor be-be- ülnek a kultúrházba, újabban a névnapokat is ott tartják. Va­lami talán csak megmozdul mifelénk is, valakinek egyszer tán eszébe jut Horvátkút... Erre várunk, ebben re­ménykedünk. (Csíky) Somogyfajsz bizonyítani akar Szebb napokat megért tele­pülések versengenek, hogy megkapják a „hátrányos hely­zetűek” irigyelt státusát. So­mogybán ezt 8 település tudta kivívni, köztük a komoly anya­giakkal valóban nem nagyon dicsekedő Somogyfajsz. — Ez számunkra pontosan 3 millió 447 ezer forintot jelent — tudtuk meg Laposznyik Já­nos somogyfajszi jegyzőtől. — Van helye a pénznek. A már korábban megkezdett beru­házások között ott a torna- csarnok, amelyet nemsokára átadnak, és a vártnál lassab­ban készülő, de „szépremé­nyű” szociális otthon a szana­tóriumi környezetben, amelyet bizonyára jóval többen igé­nyelnek majd, mint az a negy­ven idős ember, akit befo­gadni s ellátni képes lesz. Bármiként is alakuljanak a dolgok, Somogyfajsz kép- viselő-testülete bekalkulálta költségvetésébe a már elnyert pályázati pénzeket. Ezekből telik társadalombiztosításra, nevelési segélyre, a kisiskolá­sok támogatására, az iskolai könyvtár feltöltésére, valamint — méltányossági alapon — gyógyellátásra, szociális ét­keztetésre, ingyenes építke­zési telek megítélésére, fo­lyamatban levő építkezés tá­mogatására. A már lefutott témáról nem is beszélve, hogy tudniillik, Somogyfajszon az iskolás gyerekeknek nem kel­lett a tanszerekért fizetniük, de a középiskolába járók is szép támogatást kapnak. A sornak nincs vége még. Somogyfajsz bizonyított már, és a jövőben is bizonyítani akar. (kgt) Régi igénye volt Osztopán lakóinak, hogy legyen a községben házasságkötő terem. Az önkormányzat egy átalakítás során százötvenezer forintos költséggel kia­lakította ezt a helyiséget, amit a napokban adtak át. (Fotó: Kovács Tibor) • • Uzletház épül Marcali közepén Javában folyik az építkezés a marcali szívében található üzletházon Újabb üzletházzal gazda­godik a közeljövőben Marcali. A Közút Kft beruházásában készül a Rákóczi úton az a mintegy 700 négyzetméteres új üzletház, amelyet Kruppai Győző építész tervezett. A kétszintes, tetőtérablakos épü­let földszinti részén hat — el­sősorban szolgáltató jellegű — üzlet kap helyet, s itt alakít­ják ki a serfőzdével kombinált sörözőt is. Az emeleti részen helyezik el a Közút Kft és más cégek irodáit. Az egyenként 20-35 négyzetméteres üzlet- helyiségeket és a tetőtéri iro­dákat a kft részben értékesíti, részben bérletbe adja ki. A földszinti átjárófolyosós rendszernek köszönhetően a Rákóczi és a Szegedi utca kö­zött lényegesen rövidül majd a galogos közlekedés. Az üzlet­házat egyénként több ütem­ben adják át: először az alsó szint ruházati, játék- és egyéb szolgáltató egységeit vehetik birtokukba a vásárlók. Cs. K. E. Ha kell vetnek, ha kell temetnek Pusztakovácsi, az önellátó falu Vigasztalanul zuhog. Pusz­takovácsi végesincs országi­ján fröcskölve veri föl a saras vizet az autó kereke. Jólesik a meleg a polgármesteri hivatal irodájában, ahol Csöndör Jó­zsef a polgármester a falu idei „tetteit” veszi számba. A ta­vasszal nyílt pékséget például, amely húsvét óta friss kenyér­rel, kaláccsal látja el nemcsak Pusztakovácsit, hanem Csö- mendet, Somogyfajszot, Libic- kozmát, sőt még Marcalit is. A vállalkozást igazolni látszik az idő, így aztán a falu elöljárói elhatározták: az iskola-kultúr- ház-pékség együttesét további üzletekkel bővítik. A helyi igé­nyek, valamint a Kaposvár felé menő forgalom — is — indo­kolja egy vegyes profilú vi- rág-ajándék-gazdabolt, vala­mint egy cipő- és rövidáru-ke­reskedés mielőbbi megnyitá­sát. A kétszer 32 négyzetmé­teres helyiségek alapozásán már túl van az önkormányzat brigádja, s ha az időjárás ke­gyes lesz az építtetőkhöz, ak­kor jövőre már vásárlókat is fogadhatnak a mintegy másfél milliós összköltséggel készülő üzletekben. Ritkaság errefelé az önellá­tásnak az a sajátos formája, amelyre a pusztakovácsiak rendezkedtek be. Csöndör Jó­zsef az év egyik nagy „fogásá­nak” tartja azt a gyönyörű, va­donatúj Opel Karavánt, amely egyenest a marcali szalonból gurult a hivatal udvarára... Az árát pályázati úton nyerték, s a „csodaautó” révén 45 rászo­ruló szociális étkeztetését tud­ják naponta zökkenőmentesen lebonyolítani. S ha már a járműveknél tartunk, akkor fel- etétlen említést érdemel az a hatmillió forintos beruházás, amelynek keretében tíz mező- gazdasági munkagépet vásá­rolt a hivatal. A vetőgépek és ekék, a talajmaró és vegysze- rező, a burgonyaszedő és ku- koricacsőtörő szinte önköltségi áron dolgozik a lakosság szol­gálatában. Az önkormányzat így rendkívül megkönnyíti a szépszámú idős lakosság ve­tési és betakarítási munkála­tait. Természetes, hogy a gé­pekre valót is megpályázták, mégpedig a foglalkoztatáspoli­tikai alapból. így — a teljes ka­pacitással üzemelő gépeknek köszönhetően — 18 köz­hasznú munkásnak is megél­hetést nyújtanak. A hivatal mindenes brigád­jának sokoldalúságára jel­lemző, hogy nemcsak a földe­ken állják meg a helyüket. Az iskola nyári teljes karbantartá­sát is ők végezték, de felké­résre disznóvágást is vállal­nak. S még valamit, ami elsőre talán abszurdnak hat, de job­ban végiggondolva rendkívül gyakorlatias gondolkodásra vall: temetnek is. Az önkor­mányzat pedig az alkalomhoz illő egyenruhával látta el a vég- tiszteség megadásában köz­reműködő embereit. Pusztakovácsi, a hosszúra nyúlt falu megérezte az idők szavát. A „magad uram, ha szolgád nincsen” bölcsessé­gét. Nemcsak megérezte, gyakorolja is. Cs.K. E. A könnyűfémvázas gépkocsihangárban a karbantartók javítják a vetőgépeket Palackozót hozott Marcalinak a kiállítás Rengeteg bámulója volt a Rijeka-pavilonnak a marcali vásáron. A magyarul kiválóan beszélő Ilonka Perusic el­árulta: „grátisz” kapta ezt a kis 9 négyzetmétert a marcaliak­tól, és az itt bemutatott, gyö­nyörű tengerparti helyekre oly sokan voltak kíváncsiak, hogy rengeteg prospektusából zár­órára már egy sem maradt. Mit tehet mindehhez dr. Sütő László, Marcali polgár- mestere? Talán csak annyit — hallottuk tőle —, hogy mint a vásár-ötlet egyik kitalálója kü­lönösen örül a sikernek. — 9Ö kiállítónk volt — mondta —, és legalább 15 ezer látogató. Őszintén szólva, ennyit nem is remél­tünk, hiszen a célunk csak az volt, hogy megismertessük a marcaliakkal az új tornacsar­nokot. Ezt sikerült alaposan túlteljesíteni, sőt, magunk is kötöttünk egy jó szerződést a Frucade céggel: Fruma néven (utóbbi két betű természete­sen Marcalit jelzi a névben) üdítőital-palackozót létesíte­nek városunkban. Reméljük, márciusban már kezdődhet is a termelés, ami az üzleti hasznon túl 100-150 lako­sunknak kínál majd munkát. Ezekután mi sem természete­sebb, mint hogy jövőre — a mostani tapasztalatokkal gaz­dagodva — ismét megren­dezzük a marcali kiállítást és vásárt. (kun) Új házasságkötő terem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom