Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-04 / 231. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. október 4., hétfő' Leszavazták a lengyelek a kalandor pártokat Leszek Balcerowicz a baloldal győzelméről Leszek Balcerowicz, a len­gyel gazdasági reform atyja, aki a választási kampányban a Liberális Demokrata Kong­resszust támogatta (a párt nem jutott be a parlamentbe), a Gazeta Wyborczában terje­delmes cikkben elemezte a baloldal győzelmének okait, az ennek nyomán kialakult helyzetet és a teendőket. A kormánypártok bukásá­nak következő okait sorolta fel: — Még a sikeres gazdasági reformok is, mint amilyen a lengyel, rengeteg elégedet­lenséget szülnek. Nem min­denkinek jut eszébe, hogy a radikális és sikeres reformok nélkül ugyancsak nőtt volna az elégedetlenség, azzal a kü­lönbséggel, hogy a pozitív gazdasági hatások elmarad­tak volna. Jó példa erre Uk­rajna. — A politikai szabadság a rendőrállami elemek felszá­molásával, valamint a gazda­ság átalakulásával a bűncse­lekmények egyes típusainak terjedésével jár. Ez nem egyedül lengyel jelenség, va­lamennyi posztszocialista or­szágban megfigyelhető. — A politikai szabadság a tömegtájékoztatás radikális változását hozta magával. A korábbi gyakorlattal ellentét­ben a sajtó nagy figyelmet szentel a negatív jelenségek­nek. Ez az önmagában pozitív változás sokaknál oda vezet, hogy olyan benyomás alakul ki bennük, mintha olyan nega­tív jelenségek, mint például a nyomor, csak a kommunizmus bukása után alakultak volna ki. — A választási eredmények alakulásában döntő szerepet játszott a nagyobb pártoknak kedvező választási törvény. Ez nélkülözhetetlen volt, hogy elkerülhető legyen az elő­ző Szejmhez hasonlóan fel­aprózódott alsóház létrejötte. — Az önmagukat jobbolda­linak nevező pártok hihetetle­nül agresszív és brutális vá­lasztási kampánya. A való­ságban ezek a pártok — a Független Lengyelország Konföderációja, az Egyetértés Centrum, a Mozgalom a Köz­társaságért — programjukat tekintve szélsőbaloldaliak. Kampányuk az utóbbi évek re­formjai és az azokat végre­hajtó pártok ellen irányult. Ezek a pszeudo-jobboldali pártok a baloldal munkáját vé­gezték el, amely hozzájuk vi­szonyítva a megfontoltság példaképének tűnt. E kampány eredményeként az áljobboldali pártok tönkre­tették saját politikai pozícióju­kat, megerősítették a balolda­lét, és meggyengítették a re­form eddigi politikai táborát. — A választás eredményé­ben szerepet játszott az, hogy az utóbbi években olyan kér­déseket erőltettek, mint az abortusz problémája és más, az emberek magánéletét érintő problémák, valamint az állam és az egyház viszonya. Ez a tendencia a közvéle­ménykutatások tanúsága sze­rint is a társadalom többségé­nek ellenszenvét váltotta ki, s a baloldali pártok pozícióit erősítette. — Súlyos hibája volt a re­formtábornak, hogy nem lé­pett választási koalícióra a Demokratikus Unió, a Liberá­lis Demokrata Kongresszus és esetleg más, a reformok mel­lett álló csoportok. A professzor úgy véli, a vá­lasztásoknak három pozití­vuma volt: a választók lesza­vazták a gyűlölködés és a poli­tikai kalandorság pártjait; a részvétel (52 százalék) lénye­gesen magasabb volt, mint két évvel ezelőtt (43 százalék), ami azt bizonyítja, hogy a de­mokrácia gyökeret vert a len­gyel társadalomban; a parla­ment lényegesen kevésbé fel­aprózódott lesz, mint az előző, megkönnyítve a kormányzást, és világosabbá téve a felelős­ség megoszlását. Balcerowicz szerint mivel egyértelműen tisztességes és szabad választásokon győzött a baloldal, ennek megkérdője­lezése parlamenten kívüli ak­ciókkal (sztrájkokkal, tünteté­sekkel, stb.), a demokrácia el­leni tiltakozást jelentene. — Ehhez pedig úgy vélem, sen­kinek sincs joga, bármilyen di­csőséges múltra is hivatkoz­hat — írta Balcerowicz. Len­gyelországnak nem engedheti meg magának a „minél rosz- szabb, annál jobb” stratégiá­ját, vagyis az új kormány munkájának megnehezítését, mert ennek árát az állampol­gároknak kellene megfizet­niük. Ebből azonban nem kö­vetkezik, hogy az olyan tevé­kenységet is jóvá kellene hagyni, amely megsemmisí­tené a már elért gazdasági eredményeket. A gyors fejlődés útjáról való letérés megengedhetetlen je­lei a következők lennének: a költségvetési kiadások növe­lése okozta pénzromlás; a Lengyel Nemzeti Bank pozíci­ójának gyengítése, amelynek elsőrendű feladata, hogy gátat vessen a pénzromlásnak; az eddig is túlságosan lassú pri­vatizációs folyamat lelassí­tása; engedmények tétele kü­lönböző termelői érdekcsopor­toknak, Lengyelország elszi­getelése a világgazdaságtól, erősödő protekcionizmussal. Ezek megkérdőjeleznék a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal kötött megál­lapodásokat. — A választási kampánynak vége, eljött a lengyel állampolgárok sorsá­ért való politikai felelősség ideje — írta befejezésül Balce­rowicz. Barabás T. János Két év az „üvegkalitkában yy A szabálytalan First Lady: Mrs. Arafat Bukaresti kudarc Washingtonban Kudarccal zárultak azok a megbeszélések - az Eveni- mentul Zilei értesülése szerint -, amelyeket a román kor­mányküldöttség folytatott Washingtonban a Nemzetközi Valutaalap vezetőivel a stan- dy-hitelkeret második részle­tének lehívásáról. így újra kell tárgyalni az egész megállapo­dást. Romániának új szándék- levelet is kell küldenie a Va­lutaalap igazgató tanácsához. Bíróság elé állítják La Maifát Bíróság elé állíthatják az Olasz Republikánus Párt kor­rupcióval és a pártfinanszíro­zási törvény megsértésével vádolt volt főtitkárt, mert a képviselőház megvonta men­telmi jogát. La Maifát a nápolyi ügyészség azzal vádolja, hogy legalább 300 millió líra kenőpénzt fogadott el maga és pártja számára a gyógy­szergyáraktól - azok ily mó­don hálálták meg, hogy tiszté­vel visszaélve módot adott áraik törvénytelen emelésére. Iraki iroda nyílt Párizsban Irak érdekképviseleti irodát nyitott Párizsban. Egy diplo­mata vezeti majd, s négytagú műszaki és adminisztratív személyzettel működik. Ez pusztán technikai célokat szolgál, mert Párizs továbbra sem tervezi francia érdekkép­viselet nyitását Bagdadban. Keletre kémkedett a bonni titkárnő A német főügyészség meg­erősítette a német bulvárla­poknak azt az értesülését, hogy a bonni kancellári hiva­talban keletnémet ügynököt lepleztek le. A titkárnőt a titkos ügyiratkezelésnél alkalmaz­ták, s állítólag minden további nélkül betekinthetett bizalmas anyagokba. Őrizetbe vették a titkárnő férjét is, aki Észak- Rajna-Vesztfáliában a szoci­áldemokrata pártnál dolgozott. Újabb gépeltérítés Tajvanra Újabb kínai utasszállító re­pülőgépet térítettek el Taj­vanra. Április óta ez már a ne­gyedik. Ezúttal a Sichuan Air­lines nevű szecsuáni légitár­saság Csinan-Kanton járata tett kényszerű kitérőt Tajpej felé, 57 utassal és 11 tagú személyzettel. A tajvani ható­ságok őrizetbe vették a ké­sekkel és robbanóanyaggal felfegyverkezett légikalózokat. Afrika nyomora Nemzetközi konferencia összehívását sürgeti Afrika a fekete kontinenst sújtó sze­génység miatt. Soriba Kaba, guineai pénzügyi és tervezési miniszter az IMF és a Világ­bank washingtoni közgyűlé­sén terjesztette be javaslatát az afrikai országok nevében. Azzal érvelt: a földrész egyre inkább a perifériára szorul gazdaságilag és pénzügyileg. Letartóztattak egy maffia-főnököt Olaszországban letartóztat­tak egy szicíliai maffiafőnököt, akiről a hatóságok feltételezik, hogy egyike azon személyek­nek, akik Giuseppe Puglisi pa­lermói pap szeptember 15-i meggyilkolására megbízást adtak. Benedetto Graviano annak a palermói szegényne­gyednek (Brancacciónak) kor­látlan ura, ahol Puglisi atya, a maffia bátor ellenfele lelki- pásztorként tevékenykedett. Egy hete, szeptember 26-án fejeződött be az ame­rikai Arizona államban egy érdekes kísérlet. Kinyitották az óriási acél-üveg épít­ményt, amelyben négy nő és négy férfi 24 hónapot töltött hermetikusan elzárva a külvi­lágtól. Az 1,3 hektár területű építményben, amelynek ma­gassága egy-egy ponton el­érte a 26 métert, a hosszú időt eltöltött emberek azt akarták bebizonyítani, hogy lehetséges élni egy elzárt ökológiai rendszerben is. A rendszert „Bioszféra ll”-nek nevezték el, szemben a föld felszínével, amelynek neve A Bioszféra II. épülete „Bioszféra I”. A 150 millió dol­lárba kerülő építménybe, amelyet Ed Bass texasi olajmilliárdos finanszírozott, a nyolc amerikai, angol és belga „bionauta” kecskéket, tyúkokat és 80 féle gabona-, valamint gyümölcsfajtát vitt magával. Sikerült a növé­nyeket és az állatokat élet­ben tartani és szaporítani. Az emberi „végtermékeket” mik­robákkal 100 százalékig fel­dolgozták. A 8000 üveglap­ból álló épületet telefon és több ezer érzékelő kötötte össze a külvilággal. Az el­lenőrzőközpontból szabá­lyozták a levegőáramlást, a víz- és energiaellátást. Sza­bályozták a hűtést is, külön­ben a sivatagi hőségben az üvegépítmény szétrobbant volna. Létesítettek a „kalit­kában” egy kis tavat is, amelyben korállok éltek. A Bioszféra II. révén, re­mélik a tudósok, fontos érte­süléseket szerezhetnek ar­ról, hogy milyenek az életkö­rülmények bizonyos helyze­tekben. A lakók két év alatt testsúlyúk 16 százalékát el­vesztették. Ez azonban há­ziorvosuk, a 68 éves Roy Walford bionauta szerint csak használt a szervezet­nek. Néhány hónapos szünet után egy másik személyzet folytatni fogja a kísérletet az üvegépületben. A terv az, hogy a kísérlet 100 éven át tartson. A családi állapotot firtató kér­désekre Jasszer Arafat sokáig azzal válaszolt, hogy már van egy örök jegyese, Palesztina. Amikor nem is olyan régen a 33 évvel fiatalabb Szuha Tavil személyében valódi hús-vér- párt választott magának, a ha­gyományos felfogásnak legke­vésbé megfelelő asszony lett a leendő Palesztina First Ladyje. A csinos szőke fiatalasszony görög-ortodox családból szár­mazik (csak férjhez menetele után tért át az Iszlám hitre), fel­menői évszázadokon át olyan lovagvár urai voltak, amely már a keresztesek hadával is dacolt. 1963-ban a jeruzsálemi francia apácák zárdájában tanult, majd a párizsi Sorbone-on hallgatott irodalmat. Nemcsak kedvenc Louis Ferraud-kosztümjei, ha­nem egész viselkedése tükrözi a francia neveltetést. Életútját a szülői örökség ha­tározta meg. Apja a Közel-Kele­ten nagy szerepet játszó Otto- mán Bankház multimilliomos vezetője volt s hatására Szuha az irodalmi tanulmányok mellett élénken érdeklődött a közgaz­dasági tudományok iránt. Anyja 1967 után izraeli fogságba ke­rült, börtönélményeiről könyvet írt, majd Párizsban, a család pénzén, kiadta az AI Awda (Visszatérés) című lapot és hí­rügynökséget alapított. Húga Ibrahim Szousszhoz, a PFSZ párizsi képviselőjéhez ment fe­leségül, fia a szervezet egyik amerikai képviselője. Szuha 1988-ban Arafat gazdasági ta­nácsadói közé került, így ismer­kedett meg a későbbi házaspár. Szuhának nemcsak családi állapota, az életformája is meg­változott. A párizsi nagypolgári, lakás után szinte minden éj­szaka másutt hajtja le a fejét. Az állandó vándorlásban a tele ruhásszekrények helyett sebté­ben csomagolt bőröndökből öl­tözködik. Arafat nem sokat ad külsejére, azt mondják, hogy egyetlen igazi luxustárgya a drága Rolex Oyster karóra. Ugyanakkor jelentős anyagi ha­talommal rendelkezik, ő az Szuha Tavil — Arafat fele­sége egyetlen, aki a PFSZ több milli­árd dollárra becsült (az utóbbi apadás ellenére is tekintélyes­nek mondott) vagyonával kap­csolatosan minden részletet, számlaszámot, kódot tud. A közvetlen kifizetéseket általá­ban a jordániai Arab Bank lon­doni és singapore-i fiókjai inté­zik, de a vagyon nagyobbik ré­szét zürichi, genfi és New York-i (Chemical Bank) páncélter­mekben tartják. Vajon ezt a szupertitkot megosztotta-e leg­közelebbi családtagjával, aki ráadásul egykori gazdasági ta­nácsadójaként annak legaláb­bis néhány részletét ismer­hette? Az AI Rai Al-Amm című tuni­szi lap szerint gyermeket váró fiatalasszony bőrönd-élete foly­tatódik, s a bizonytalan First Ladységet beárnyékolhatják a szélsőséges szervezetek által férjére kimondott halálos ítéle­tek. No, meg a párizsi rendőri jelentések: az izraeli-palesztin megállapodás idején titokzatos betörők jártak mind Szuha any­jának, mind húgának a laká­sán... Réti Ervin Mi jár annak, aki kijár? Az ironikus és felettébb igaz német mondás szerint a B-vitamin nemcsak az em­beri szervezetre hat élesztő- lég, hanem a politikára és a gazdaságra is. A „B” ebben az esetben a Beziehungen-t, vagyis a kapcsolatokat je­lenti... Nem titok, hogy a szöve­vényes kapcsolatrendszerek építői elsősorban azok a lobbyk, kijáró-szervezetek, érdekcsoportok, amelyek fő­ként a Bundestag, a német parlament táján lelhetők fel. Húsz esztendővel ezelőtt 635 volt a számuk, a legutóbbi, nemrég megjelent lista vi­szont már 1530-at tartalmaz. De csak néhány tucatnyi lobby az, amely valóban be­folyásolhatja a képet: ezek egy-egy iparághoz vagy óri­ásvállalathoz tartoznak. Miközben a hivatalos érve­lések úgy hangzanak, hogy a lobbyk hasznosak, mert sok­irányú szakanyaggal és in­formációval látják el a hona­tyákat, felhívják figyelmüket a részletekre, mind több szó esik a döntéshozók kulisszák mögötti anyagi befolyásolá­sáról. Amire csúnya szó lenne a korrupció vagy a vesztegetés, de hát mindenki maga fogalmazhat a tények ismerete alapján. A képviselő urat felkérik például előadás tartására, s a tiszteletdíj fél­millió forintnak megfelelő összeg. Rengeteg alkalom van ajándékozásra, kedvez­mények nyújtására, és csak a jéghegy csúcsa, hogy eze­ken csúszott el nemrég a ba­jor és a baden-württembergi tartományi kormányfő. A „hű katonákat” jó állások várják: Horst Köhler, miután távozott a pénzügyminisztérium ál­lamtitkári székéből, négysze­res fizetéssel a Takarékpénz­tárak Egyesületének elnöki tisztébe ült át, sokan pedig már aktív politikusként igaz­gatóságok tagjai. Az igazi lobbysták nem apró-cseprő ügyekkel törőd­nek, mert a tét nem semmi. A legnagyobb állami megren­delő, a szövetségi postaügyi minisztérium tavaly például egybillió négyszázmilliárd fo­rintnak megfelelő megbízást adott különböző magánválla­latoknak. Ekkora kalácsnak a morzsáival is jól lehet lakni... Ferenczy Europress

Next

/
Oldalképek
Tartalom