Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-02 / 230. szám
1993. október 2., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 23 Honismeret és megyei módi TÖRTÉNELEM A MÁRIA-ÉNEKEKBEN A Vikár kórus Colle di Fuoriban A kórus és a mű ismét remekelt (Fotó: Kovács Tibor) Még diákkoromból emlékszem Gelencsér Sanyi bácsira, a kissé különcnek tartott nyugalmazott vasúti tisztviselőre, aki öreg éveiben fillérekért látta el a községi könyvtár vezetői tisztét. Amellett lelkesen gyűjtötte a Ka- pos-mente szólásait, közmondásait. Ezért még fillérek sem jártak. Miközben buzgón kérdezgette a mezőre menőket, mezőről jövőket kissé furcsán „süvegelték meg” emiatt. Őt ez aligha izgatta, mert rendre vitte gyűjtéseit Kapósba, ahol jó szívvel fogadták. Ott „valakik” úgy értékelték, hogy legalább olyan fontos most ez, mint amikor a vonatokat vigyázta figyelmesen. Aztán megérhettem azt is, hogy — igaz, jó pár év múltán — Somogyudvarhelyen; egy egész falu ünnepelte a helybeli népélet emlékeiből álló gyűjtemény létrejöttét. Most csak úgy „kapásból” legalább húsz olyan somogyi települést tudnék felsorolni, ahol ugyancsak betakarították a múlt tárgyi és szellemi termését. S a felsorolás nem is lenne teljes. A munka szerencsére ma is folyik. Belopózott a közművelődésbe, a közoktatásba; kezdték, kezdik érdemén kezelni a község házában és magasabb helyeken is. Igaz, kísérte közöny is, értetlenség is, olykor a kultúra régióiban is tamáskodtak: mit kell úgy felfújni az ügyet, hiszen az egész „honismeretei mozgalom” nem több néhány föllelkesített gyűjtő hobbijánál. Ez amúgysem pótolhatja a helytörténetkutatást, a helytörténetírást. Az igazság az, hogy Somogybán a honismeret sohasem volt a helytörténeti kutatás pótlója, mert az — kiadványok, konferenciák sora is bizonyítja — elég szépen szárbaszökkent és virágzik ma is. Minden bizonnyal: holnap is. E tudományos munkának tehát a honismeret inkább a hoza- déka, a hozzátartozója — és nem is a szegény rokon megtűrt szerepében. Ugyanis éppen levéltárosok, múzeológusok, könyvtárosok és népművelők tartották fontosnak, hogy elősegítsék, szervezzék, ésszerű megyei keretet adjanak neki. És pénzt szerezzenek hozzá. Mozgalommá terebélyesedé- sével egyre fogékonyabbá vált a tudományos igényesség iránt. Több példa tanúsítja: sokszor volt forrás, olykor az utánpótlás bölcsője is. Bátorkodom tehát kijelenteni: Somogy egyik együttes helyi-megyei értékét fejezi ki itteni honismeretünk. S e kijelentésnek ad is most némi időszerűséget az, hogy az önkormányzás, a közigazgatás, a gazdaság- szervezés dolgaiban nagyléptékű, országos vita folyik. A vak is láthatja, hogy itt nem valamiféle megkövült megyeszerep tartósítása a tét, az okkal megnövekedett helyi önállóságra telepedve avagy annak ellenében. Sokkal inkább szükségletek — olykor talán létszükségletek — kitapintása, lehetőségek kimunkálása és a nyitást képviselő megoldások új „megyei módija” a disputák tárgya. Nem vagyok olyan naiv, hogy ebben egy lelkes közművelődési mozgalom szerepét túlbecsüljem! Inkább az időtálló és érték- hordozó példa logikáján érdemes elgondolkodni. Azon, hogy megyei „intézményként” nem a költségvetésre, a pénzszűkére való (sokszor jogos) hivatkozás bénítja le a nyitás, az újraépítke- zés szándékát — mert sajnos, ilyen példa is akad —, hanem éppen az ellenkezőjét teszi az egyesület. Megyei törekvéssé szervesíti mindazt, ami helyben kibontakozott, s ami elsősorban helyben érték. Lehet kérdezni: ettől aztán mennyivel gazdagabb Somogy? Ám lehet mondani: nélküle mennyivel szegényebb lenne! Szegényebb lenne egy olyan példával, amely nem a befelé- fordulásba, a „rossebes” önmagunk levében fővésbe menekül, hanem fölmutatja a közös értékeket. Gondoljunk akár a nyár honismereti táborváltásaira, szerény küllemű, de gazdag tartalmú összejöveteleire. Nemcsak az országból, hanem az országhatáron túlról is eljöttek hozzánk: honismerettel foglalkozó gyerekek és felnőttek; gyűjtők és szakkörvezetők, tapasztalni s tán tanulni is. Mesztegnyő táborozói nem a kivagyi somogyisággal, s nem is a megyei mélabúval, hanem a jólelkű és tevékeny vendégszeretettel találkoztak. Szegény Gelencsér Sanyi bácsi mindezt nem érhette meg. Akkurátus magyarázatát akkor csupán érdeklődéssel hallgattam. Ma már igazat adok neki. Ha jól emlékszem — talán önmaga igazolására? — azt is felírta a pedánsan vezetett irkába, hogy: „Több nap, mint kóbászl”. Pedig ez a szólás nem csak itt járja, mert nem csak mifelénk igaz. Tröszt Tibor Az ősi templom tövében a lengyel kórus énekét hallgatta. Utóromantikus hangzást vélt fölfedezni a kiszűremkedő dallamfoszlányokból és ezen egy kicsit elcsodálkozott: modernebb megszólalásra számított. Zákányi Zsolt Liszt-díjas karnagy a Róma melletti Colle di Fuori városka megannyi, a középkor történelmét idéző templomai között is ugyanúgy élte meg a verseny kemény óráit, mint idehaza: gondolataiba zárkózva, magányosan. Pedig a „világversenyen” fölcsendülő Mária ének előkészületei éppen az ellenkezőjére ösztökélték. Halmos László a győri székesegyház karnagya, zeneszerző nekünk komponált művet s szabad kezet adott a karnagynak a megszólaltatásra. Ez a kötelmek nélküli szabadság kívánta meg tőle és kórusától a fegyelmezett, alkalmazkodó magatartást. A kórus és a mű ismét remekelt. Mindkét kategóriában elnyerték az I. Eu- romusica Mondial Mariano I. díját. A két szép serleg egyikét még el kell juttatni az idős mesternek Győrbe, a másikat a relikviák közé helyezik. — A Mária énekek versenyén a különböző nemzetek ajkán élő dallamok földolgozásait szerették volna hallani a szervezők — mondta a karnagy. — Hazánkban elsősorban a katolikus egyházi zenével foglalkozó emberek tartják nyilván a Mária énekeket. Közöttük több a népi ihletésű, de akadnak olyanok is, amelyeket idegen nemzetektől vettünk át. Hazánkban ezért elég színes ezeknek az énekeknek a világa. Izgalmas volt tapasztalni miként tolmácsolja a XX. századi ember ezeket az archaikus dalokat és milyen történelmi gyökerei vannak az énekeknek. Hogyan él az a különböző népek kultúrájában, miként lehet használhatóvá tenni a mindennapok liturgikus énekeiben? Halmos László zeneszerző a katolikus, vallásos liturgiában szokásos módon építette föl a művet. A szóló és szólaménekek váltakoztak, akárcsak az istentisztelet alkalmával: a pap recitált, s a nép kórusban felelgetett. Olyan egyszerűen és világosan építette föl a mű dallamvilágát, hogy azt megfelelő előkészítés után bármelyik gyülekezet elő tudta volna adni. A hattagú zsűri, olaszos le- zserséggel és kellő időhúzással többórás megpróbáltatás után hirdette ki az örömhírt: két első díjat nyert a Vikár Béla Vegyeskar. Egyet az előadók s egyet maga a mű. — Mi a siker titka? — A sok, kemény munkával teli évtized, amelyet már a határon innen és túl is több, a zene szálán kötött barátság fémjelezi Zákányi Zsoltot az olasz zsűri egyik tagja a nyakába borulva üdvözölte, miközben Arezzót emlegette, hajdani sikereik egyik színhelyét. Az olaszok tiszta, nyitott szívű emberek, s a meghívást továbbító Leonardo atya szállást, valamint étkezést biztosított a kórusnak, amelyet az itthoniak közül a kaposváro ön- kormányzat és a gyógyszertári központ szponzorált. Ők tudják, hogy nem költik hiába a pénzt, mert a Vikár kórus mindenütt a világon a magyar és az egyetemes zenei kultúrát képviseli. A Mária énekek versenyét követően fölcsendülő a Boldogasszony anyánk... Ez és a Nabucco Szabadságkórusának közös tolmácsolása könnyeket fakasztott az olasz és magyar énekesek szeméből. Megérezték valamit abból, amit csak a szülőföld lélekben érlelődő dallamvilága közvetíthet: az egymás iránti megértést és szeretetett Várnai Ágnes Európai rádiók akcióhete Másodszor szervez nemzetközi akcióhetet a BBC Euro-Action ’93 címmel európai rádiók részvételével. Angliában, Svédországban, Spanyolországban, Németországban, Írországban, Finnországban, Belgiumban, Hollandiában, Dániában és a Petőfi rádióban október 11-16. között egyidőben szólnak a műsorok arról, hogy mit jelent az európai mobilitás a hétköznapokon, ha például utazni, dolgozni, tanulni akarunk Európa országaiban. Minderről sok hasznos és friss információt közölnek. Tesztelik a új Ikarus-buszt A napokban tesztelik az Ikarus Rt most elkészült és az Autószalok ’93 kiállításon is látható 400-es típusú alacsonypadlós városi buszát, illetve a 405-ös ugyancsak alacsonypadlós midibuszának prototípusát. A többhónapos „nyúzópróba” célja, hogy a tervezési hibák kiderüljenek, és a szükséges változtatásokat a konstruktőrök még a forgalmazás előtt megtegyék. Bankrablás tolószékben Anthony Garafolo három évvel ezelőtt a Massachusetts állambeli Springfieldben négy nap alatt két bankot és egy szeszboltot rabolt ki. Az utóbbi kísérlet azonban balul ütött ki: az üzlet tulajdonosa rálőtt, s a rabló deréktól lefelé megbénult. Garafolo a héten újabb bankrablást hajtott végre, mégpedig ugyanabban a pénzintézetben, ahová három éve már egyszer betört. Ezúttal azért keltett különös figyelmet, mert tettét tolószékben ülve követte el. A 33 éves férfit letartóztatták. Honecker az Andok luxusszállójában A májrákban szenvedő Erich Honecker, a volt NDK egykori első embere 3000 méteres magasságban sétálgat a chilei Andokban — állítja a német síválogatott több tagja. — Nagyon meglepődtem, hogy ott találkoztam vele, amikor úgy hallottuk, hogy halálos beteg — nyilatkozta Hansjoerg Tauscher, a műlesiklás világbajnoka. Iskolapadban a közlekedési szabályt sértők Nem büntetés, segítség ez — Az utánképzésre jelentkezőkkel kiválóan felkészült szakemberek foglalkoznak — mondja Kovács Béla, a Somogy Megyei Közlekedési Felügyelet igazgatója. — A munka felelősségteljes és sokrétű. Közlekedéspedagógusok, pszichiáterek és pszichológusok összehangolt együttműködésének köszönhetően a képzés hatékonysága megfelelő. Célunk, hogy a fennálló kevés hiányt vagy fogyatékosságot megtaláljuk és korrigáljuk. így minden bizonnyal javul a közlekedés biztonsága is. 1992. január 1-jén lépett hatályba a közúti járművezetők utánképzéséről szóló rendelet. Végrehajtása egyszerre több hatóság munkáját igényli. Ezért fontos a jól szervezett, összehangolt munka. A jogszabály életbe lépése óta több mint másfél év telt el. — Miképpen kezdődik el a képzés? — A jelentkező először feltáráson vesz részt, majd ennek eredménye és az elkövetett közlekedési szabálysértés alapján bekerül a kilenc program valamelyikébe. A kilenc program részletesen megkülönbözteti a kategóriákat. Ezek között található a közlekedési képzettség hiányosságainak megszüntetésére irányuló elméleti foglalkozás, a közlekedési képzettség, kultúra és magatartás hiányosságainak és hibáinak megszüntetését célzó járművezetési gyakorlati foglalkozás, a közlekedési szabályok megtartását célzó foglalkozás, magatartásformálás, az „enyhén ittas vezetők” a „közepesen ittas vezetők” és a „súlyosan ittas vezetők” foglalkozása. Szondi István, a Somogy Megyei Közlekedési Felügyelet utánképzési csoportvezetője: — Én az elméleti és gyakorlati feltárással foglalkozom. Munkánk a feltárással kezdődik. Ez az első találkozásunk az ügyféllel, sok mindent figyelembe kell vennünk már ekkor is. Az okok igen összetettek: többek között ittas járművezetés, a megengedett sebesség jelentős túllépése vagy más közelekedési szabálysértés, illetve bűncselekmény miatt kerülnek hozzánk. De ok lehet az is, ha valaki két éven belül háromszor szabálysértést követ el. Ilyen esetben a feltárás elmarad. A feladatunk, hogy a hiányosságokat megtaláljuk, és korrigáljuk. Ez lehet elméleti is, gyakorlati is, vagy akár mind a kettő egyszerre. Az alkoholt fogyasztókból nem antialkoholistákat akarunk nevelni, hanem azt akarjuk, hogy mindenki pontosan tisztában legyen az ital hatásával és a lehetséges következményeivel. Az elméleti foglalkozások esetében viszonylag könnyű a dolgunk: teszteket alkalmazunk. — Milyen formában foglalkoznak a résztvevőkkel? — Kisebb csoportokat alakítottunk ki. A csoportok egyikében maximum tizenkét, a másikban tizenöt személy lehet. A gyakorlati képzésben természetesen csak egy személlyel foglalkozunk egyidőben. A képzésben fontos segítséget adnak a pszichológusok. Az itt dolgozó orvosok egyike dr. Szöllősi Ilona, a megyei felnőtt pszchiátriai gondozó vezető főorvosa. A program fő feladata és célja az, hogy az enyhe fokban ittasnak bizonyult járművezetők részére olyan ismereteket, tanácsokat és magatartásmintákat adjunk, amelyek fokozzák autonomiaiérzésü- ket, felelősségtudatukat. Segítünk az alkoholfogyasztás és a járművezetés szétválasztásában. Az ötös program ez, és hétórás. A csoportülés résztvevői ismereteket szereznek az alkohol tulajdonságairól, hatásairól, lebontásáról és érzelmeket megmozgató szerepjátékokat végeznek. A program jól körülírt konkrét viselkedés korrekcióját célozza. Lényeges eleme az önkontroll erősítése. Ezt viselkedések elemezésével, azok pozitív megerősítésével érik el és ezen keresztül a programban résztvevők autonómia-érzését javítják. — Mi a véleménye az után- képzésről? — Szívesen dolgozom, itt. Jó érzés látni, hogy a tanfolyam kezdetekor észlelt negatív indulatok hogyan mennek át érdeklődésbe, együttműködésbe. Biztos vagyok abban, hogy magatartásformáló gondolatokat indít el a foglalkozás és ekkor már volt eredménye. Szondi István: — Az utánképzésben tavaly összesen 821 személy vett részt. Kilencven százalékuk ittasság miatt került ide. Kilenc százalékukat közlekedési szabályok megsértése, egy százalékukat egyéb ok juttatta ide. Az idén nyolc hónap alatt 473 személy vett részt utánképzésen, tehát érzékelhető a visszaesés. Ennek nyilvánvalóan többféle oka van, de úgy érzem, hogy a változás kedvező irányú. Lényeges az is, hogy tavaly átlagosan negyvenegy nap alatt végeztek, akik ide kerültek. Az idén már csak huszonnégy napot töltöttek itt. A végzettek egy része drágának tartja a kényszerű to- vábbkézést. Nem csoda, hiszen gyakran tízezer forintot is eléri a költség, sőt van 16 ezer 550 forintos program is. A siker öröme azonban egyöntetű. — Minden körülmények között tovább kell folytatni ezt a munkát — mondta Szondi István —, s az eddigi 1340 esetből érdekes következtetéseket lehetne levonni. — Kik, s mikor jöhetnek ide? — Amikor a jogerős határozatot megkapja valaki, jelentkezhet a továbbképzésre. Célszerű ezt legalább hatvan nappal a büntetési idő lejárta előtt megtenni. Az utánképzőt nem kötelező elvégezni. Csakhogy amíg nincs meg róla a papír, addig jogosítvány sincs. Harsányi Miklós
