Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-20 / 245. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1993. október 20., szerda A magyar lobogóról A magyar lobogó színe: pi- ros-fehér-zöld. De vajon mióta? A legrégibb magyar zászló ugyanis egyszínű, piros volt, majd később piros-fehérré vált nemzeti színünk, az Árpád-ház címerének piros és fehér sávjai nyomán. E két színhez társult a XVI. században a harmadik szín, a zöld. Zászlónk színeinek mai elrendezése mégiscsak a XIX. század elején alakult ki, a francia trikolór hatására. Végül az 1847-48-as országgyűlés szentesítette törvénnyel nemzeti színként a piros-fehér-zöldet. A három szín hamarosan annyira kifejezője lett a nemzeti érzelemnek, hogy Wagner Sándor Dugovics Titusz önfeláldozása című, 1859-ben festett képén szándékos anakronizmust követett el: két piros-fe- hér-zöld zászlót is illesztett az 1456-ot idéző jelenetbe. Halló, jó napot! Kéthetes bengáli tirgris vagyok, a nevem: Löki. Szép ez a világ. Halló! A lúdtolltól a golyóstollig PETI SZÁLL Peti száll, s közben vidáman mondja: — Mily csodás! Ez az érezés oly pompás! És mennyi lufi, mennyi lepke száll! Gyertek, gyertek, szánjatok fel ti is! Felszállnak azután már együtt repülnek, Szállnak, szállnak a messzi nagyvilágba. Hol volt, hol nem volt, a szemeteskukán is túl, volt egy Fehér és egy Fekete ország. A Fehér királynak volt egy fia, a Fekete királynak meg egy lánya. A két fiatal szerette egymást. Amikor Fekete királyné meghalt, a király új feleséget hozott a házba, de bizony az új feleség boszorkány volt, gonosz tervet forralt király ellen. Elérte, hogy dolgos asszonyként ő főzhessen neki, de csak csupa egészségtelen, zsíros ételt tett elébe. A király hízott, hízott, és egyszercsak szétpukkadt. Alig temették el, a boszorkány beszaladt a szobájába, és ott volt egész éjszaka. Reggelre arra ébredtek az emberek, hogy csupa szemét az ország, a fák, a növények száradnak. A királyné pedig egyre gyötörte a királykisasszonyt, hogy végezze el a legpiszkosabb munkákat. Azt is kihallgatta, mikor a lányka apja sírjánál elpanaszolta bánatát kedvenc mókus- kájának: — Nagyon nehéz a sorsom, és már csak az vigasztal, hogy a Fehér királyfi eljön értem és megszabadítja az egész országot a gonosz rontástól. A boszorkány tüstént eldöntötte: nem maradhat életben a — Éljen! Repülünk, repülünk a kék messzeségben, a nagyvilágban — kiáltják örömükben. És szállnak, repülnek a messzi messzi kék nagyvilágban! Irta és rajzolta Varga Eszter, a kaposvári Kisfaludy iskola 4. osztályos tanulója királyfi. Történt, hogy a királyné vendégségbe a hívta a királyfit. A lányka gyorsan egy levelet csúsztatott a kezébe: segítsen, szabadítsa meg az országot a gonosztól. A boszorkány egy különösen pezsgő borral kínálta a királyfit, de az nem itta meg az italt. Odasúgta a lánykának: „álruhában segíteni fogok!” Amikor a királyné szakácsot keresett, ő jelentkezett. Tudta, hogy a boszorkánynak abban van az ereje, hogy csupa egészségtelen ételt fogyaszt. így aztán zsíros ételnek álcázva csupa vita- minos, egészséges ételt főzött. A boszorkánynak fogyott az ereje, de senki nem sejtette, miért. Ekkor előlépett a királyfi, levette szakácsruháját. — Ó, Fehér királyfi, kérj amit akarsz, csak engem hagyj békén! Az ókorban kőbe, márványba és lágy fémbe vésték a fontos, az utókornak szánt feliratokat, írószerszámuk a véső volt. Az ókorban nádszállal, bambusszal és vésővel írtak, a pergamenhez meg ólom rudat használtak, amely később vastag tű formáját öltötte, és még később ebből lett a ceruza. Az egyiptomiak már az i. e. XIV. században is használtak tintát. Valószínűleg az indigó nedvéből. A középkorban madártollból készült íróeszközöket használtak. Nemcsak a lúd, hanem a hattyú, a pelikán és a szalonka tollát is felhasználták írás céljára. A fémtollak a múlt század elején jelentek meg, 1822-től már géppel állították elő ezt az eszközt. A lúdtoll azonban még sokáig tartotta magát. A ceruza története a XII. századig nyúlik vissza. A grafitot csak a XVI. században kezdték írásra használni. Két országban, Angliában és Olaszországban foglalkoztak az effajta íróeszköz előállításával és forgalomba hozatalával. A XVII. században Párizsban és Bécsben kezdtek olyan ceruzákat gyártani, amelyek fatokba — Megkegyelmezek, ha nekem adod a királylányt, megtisztítod az országot és elmész innen. — Neked adom a lányt, el is megyek, de az országot nem tudom kitakarítani, csak ha három próbát teljesítesz! Az első próba az volt, hogy a közeli tóból ki kell szedni a szemetet. A királyfi merte naphosszat, de nem haladt előre. Mivel megéhezett estére, gondolta, fog egy halat és megsüti. De hal helyett egy kis konzervdoboz akadt a horgára. — Engedj el — kérlelte a doboz — és Ígérem az ösz- szes társammal együtt kitakarodunk a tóból. így is lett, másnapra egy sem szemét sem maradt a tóban. A második próba abból állt, hogy a lakásokban, otthonokban garázdálkodó összes sprayket vegye rá a legény arra, hogy szívágyazott grafitbélből álltak. A színes ceruzákba grafit helyett festékanyagot tettek, így umbrát (ez a barna festékanyag egyik fajtája), kármint (égővörös festékanyag) és még más festékanyagokat, amelyekhez adalékokat kevertek. 1790 táján tökéletesítették a ceruzagyártást, amelynek lényege a ceruzabél grafitból és kaolinból való készítése. A múlt század második felében jelentek meg a mechanikus ceruzák. Ezek külseje fémből készül, s a ceruzabelet egy szerkezet tolja ki-be. A töltőtollat a múlt század nyolcvanas éveitől használják. A mai töltőtollak tintatartályát különböző módon lehet megtölteni: dugattyúval, tömlővel, cserélhető tartállyal. A golyóstollat — 75 éve — 1938-ban a Bíró testvérek találták fel. A magyar találmányt rögtön szabadalmaztatták. Á tollhegyet kemény anyagból, például acélból, szintetikus zafírból, karóidból és volframból gyártják. A jövő golyóstollának legfontosabb követelménye, hogy a tinta hosszú-hosszú ideig kitartson benne. (ABC-Europress) ják be az eddig kifújt gázokat. — Engem a spray-királynő küldött: azonnali hatállyal szívjátok vissza a gázokat! — mondta. A palackok nagy ijedtségükben olyan gyorsan szívták vissza a gázokat, hogy másnap reggelre teljesen kitisztult a levegő. A harmadik próba igen kemény volt: meg kellett változtatni a szándékát azoknak az öreg manóknak, akik állandóan fákat vágtak ki, füveket égettek. A legény azt mondta a manókirálynak: — Ha minden kivágott fa helyébe három új fát ültettek, megfiatalodtok! A manók királya megörüli ennek, és mindjárt elindította a faültetést. A királyfi pedig a három próbát teljesítve visz- szament a palotába. Ám a boszorkányt már nem találta sehol. A királylány mesélte el, hogy a boszorkány a próbák alatt egyre senyvedt, seny- vedt, és mikor meglátta, hogy tiszták a tavak, a folyók, a kivágott fák helyett újak nőnek, feífodult mérgében. A két fiatal pedig tán máig is él boldogan a tiszta, új világban. Bencsik Kata 5. o. tanuló, Barcs GYEREKEK A KÖRNYEZETVÉDELEMRŐL Zöld mese Óvodássarok Fickó a „fenevad” — Apa! Ugye jó kutya volt a Fickó? Nem bántott senkit. Csak ugatott. Igazán, csak ugatott! Miért vannak rossz emberek? — szipogva, szomorúan fordult Janika az apjához. Az csak nézett maga elé. Hiszen ez az. Lehet, hogy éppen ezért kellett kimúlnia? Érdekes módon nem ugatott meg minden embert. Csak a rossz külsejű egyéneket nem kedvelte, nem szívelte. Messziről megismerte őket, ugatva ló- tott-futott a kerítés mellett. De nem is történt baj soha, még a szomszédoknál sem. Fickót mindig Janika etette, még az óvodában is gyűjtött neki csontokat, ő is vitte sétálni, persze mindig szájkosárral. Nem lett volna rá szükség, mert Fickó csak ugatott, soha nem harapott, de Janika ragaszkodott hozzá, már csak azért is, mert ezek kellékek növelték a tekintélyt. Az idősebb szomszédok viccelődtek is: — Jancsi! Hová viszed a fenevadat? — Ez nem fenevad! Jó kutya! Vigyáz ránk, és rátok is. Egyik nap aztán elmaradt a séta. A kisfiú a kerítésbe kapaszkodva zokogott. Kutyája ott szenvedte az utolsókat egy bokor alatt. Aztán apjával együtt egy kis gödröt ástak a kertben, oda temették Fickót. A kisfiú napokig csak búslakodott, aztán egy napon apja elé állt. — Apa! Úgy gondoltam, hogy állatorvos leszek. így segíthetek, ha beetetik a kutyát méreggel vagy ha más kutyája megbetegszik. De azért addig is azt kérem, vegyél nekem még egy kutyát! Úgy fogom tanítani, hogy soha ne fogadjon el ételt idegentől. Janika apja megígérte, hogy így lesz, és reménykedik, kisfia feledni fogja a szomorú élményt. Báli Györgyné Egy kis leleményességgel igen sok figurát, kedves alakot készíthettek az ősz terméseiből. Ahogy a képen is láthatjátok egy sárgarépából, néhány kettévágott gesztenyéből, meg két gerezd fokhagymából „barátságos” százlábút varázsolhattok, nem beszélve a patiszoncicáról, amihez egy alma, két szem bab, néhány fogpiszkáló meg a fülének két fél paprika kell. Nem tartósak ezek a játékok, ám elkészítésük szórakoztató, vidám időtöltés. TÖRŐ ISTVÁN Mese Légy Elekről Eleket, a legyet óvodába küldték, nadrágját kimosták, haját megfésülték, Egy ideig Elek hallgatott a szóra, tudomásul vette nem mehet a tóra, lábára papucsot szattyánbőrből varrtak, oldalán tarisznya, belé cipót raktak. de az óvodánál hatalmas csődület, sonkát falatoznak a szemtelen legyek, Elindult Légy Elek az óvoda felé, hát az egész utca csak őt kisérgeté, aki kapta, marta, még sorba sem álltak, vége a misének és az óvodának. bíztatták is nagyon: „Odafigyelj, Elek, nehogy kiérdemeld a nagy szamárfület!” Iskolába sem járt szattyáncsizmás Elek, nem is tanulta meg, hogy szól az egyszer-egy. Figurák zöldségből
