Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-11 / 237. szám

■ 6 SOMOGYI HÍRLAP — BELPOLIITIKA 1993. október 11., hétfő' Személyiségvédés, politika, sajtó Személyiségvédelem, poli­tika, sajtó címmel tartott nyil­vános vitát a hét végén a Független Jogászfórum a Bu­dapesti Ügyvédi Kamara ta­nácstermében. Hangsúlyoz­ták: a személyiségvédelem biztosításában kiemelkedő szerepük van a bíróságoknak. A Független Jogászfórum ér­tékelte a véleményeket, s el­hangzott, hogy ezeket mind fi­gyelembe veszik az új válasz- t tási kódex kidolgozásakor. MDF-választmány ülése Egerben A képviselőjelöltek állításá­nál kitűnik, hogy az MDF belső válságát követően még nem csillapodtak le teljesen az in­dulatok. Különösen érzékel­hető a feszültség a helyi szer­vezeteknél — mondta Lezsák Sándor, a párt ügyvezető alel- nöke az MDF országos vá­lasztmányának egri ülésén. A hét végi tanácskozáson Med- gyasszay László, az FM ál­lamtitkára elemezte a mező- gazdaság helyzetét s Nahimi Péter, a párt alelnöke tartott vi­taindítót Nemzeti jövőkép címmel. Megvitatták az etikai és a fegyelmi szabályzatot is. Közös eszmék csak a liberálisokkal A szocialisták pillanatnyilag nem tudják elképzelni, hogy a jelenlegi koalíció és az MSZP programjában 1994-ben lesz­nek olyan közös pontok, ame­lyek lehetővé tennék a közös kormányzást. A liberálisokkal — ezek közé értik a Köztársa­ság Pártot és az Agrárszövet­séget is — ilyen kapcsolat lét­rejöhet, hiszen vannak azonos értékeik, például a demokrá­cia ügye és az emberi sza­badságjogok biztosítása. Erről Gál Zoltán, az MSZP frakció- vezetője beszélt a hét végén. KDNP-nőtagozat Dobogókőn A tiszta erkölcsön alapuló értékek felmutatásával kíván bekapcsolódni a Keresztény- demokrata Néppárt a jövő évi választási küzdelembe - hang­súlyozta Szilágyiné Császár Terézia, a párt alelnöke a KDNP nőtagozati tanácskozá­sán Dobogókőn. A találkozón a holland kereszténydemokrata nőtagozat küldöttei tanácsokkal látták el a KDNP-seket a kam­pányteendőkkel kapcsolatban. Szólamok helyett Szerencsés lenne, ha a mezőgazdasági érdekképvise­leti szervek a csak szólamok­ban kimerülő szerepvállalás mellett konkrét szervezőmun­kával is bekapsolódnának az élelmiszeri privatizációba — ez Diczházi Bertalan kormány­főtanácsos véleménye. Pél­daként a tejipart említette: kí­vánatosnak tartanák, ha a ha­zai termelők is tulajdonosokká válnának. Mindebben sokat segíthet az érdekképviselet. ✓ Átcsoportosítható 20-30 milliárd? A szocialista párt a költség- vetésben mintegy 20-30 milli­árd forint átcsoportosítására lát lehetőséget, s ennek jóré­sze a közalkalmazotti bértáb­lázat bevezetésére fordítható. Jánosi György alelnök szerint a pártja az erre vonatkozó módosító indítványokat a szakszervezetekkel és ön- kormányzati szövetségekkel egyeztetve az Országgyűlés elé terjeszti. Ez azért is fontos, mert szerinte a közalkalma­zotti bérrendezéssel kapcsola­tos párbeszéd holtpontra jutott. A SIÓ-ECKES A TECHNOLÓGIÁRA KÖLT Újabb leértékelés után Papírdobozban a gyümölcslé Mi a forint A Sió márkacsalád hat ko­rábbi tagja: szőlő, kajszi, őszi körte és narancs. Mellettük az új a Hohes C, amely valódi narancsból készül. — Az idén a német Eckes vállalat száz százalékban megvásárolta cégünket — mondta Molnár Péter, a Sió-Eckes ügyvezető igazga­tója. — A fő profilunk a tartósí­tószer mentes gyümölcslé gyártása. Fontosnak tartják, hogy megfelelő hatékonysággal dolgozzon a cég. Ezért fogtak fejlesztésbe. — A technológiai és a tech­nikai beruházásokra ebben az évben másfél millió márkát költöttünk. Jövőre ennek a dupláját tervezzük. Az anyagmozgatás, az infrastruk­túra és a gyümölcsfeldolgo­zás gépeit és berendezéseit korszerűsítjük. Újabb és na­gyobb teljesítményű töltőbe­rendezésekkel termelünk majd. A nyárról Molnár Péter azt mondta: — A június és a július kie­melkedően jó volt, az augusz­tusi mutatók is kedvezőek. A csúcsszezonban har­minc-harmincöt időszakos al­kalmazottat is fel tudtak venni. Az állandó dolgozóik száma pedig hetven. (Harsányi) Korszerűsítik a gyümölcsfeldolgozás gépeit is Ha Antall József „igazoltan távol”... Milyen jogai vannak a miniszterelnököt helyettesítő belügyminiszternek? A nemzetközi gyakorlatban általában nem tartják rendkí­vüli eseménynek, hogy né­hány hétig — esetleg egy-két hónapig—távolmarad hivata­lától a miniszterelnök. Az ilyen esetekkel számolva mindenütt jogi előírások szab­ják meg a kormányzati munka irányítását és folya­matosságát biztosító helyet­tesítések rendjét. Ismeretes, hogy Antall József — aki egyébként hivatalba lépése óta nem volt szabadságon — bejelentette: mintegy egy hó­napos külföldi gyógykezelése idején Boross Péter belügy­miniszter helyettesíti. Miért éppen a belügyi tárca veze­tője veszi át a miniszterelnök teendőit, s tud-e teljes jogú helyettesként tevékenykedni Antall József távollétében? — A magyar közjog nem rendelkezik semmilyen poszt betöltőjének a helyettesítésé­ről. Az egyedüli kivétel az Al­kotmányban található; alap­törvényünk ugyanis kimondja, hogy a kormányon belüli he­lyettesítésekről maga a kor­mány dönt — válaszolta kér­désünkre az államjog szak­embere. — Ennek jegyében született meg a múlt év elején az a miniszterelnöki rendel­kezés, amely meghatározza, hogy akadályoztatása esetén a miniszterelnököt, illetve az egyes minisztereket a kor­mány melyik tagja helyette­síti. A kormányfő feladatainak ellátására a rendelkezés első helyen a belügyminisztert je­löli meg. Számolva azonban az ő esetleges akadályozta­tásával, további négy tárca vezetőjét is említ potenciális helyettesként: a honvédelmi, a külügy-, a pénzügy- és az igazságügy-minisztert. Ha te­hát a körülmények véletlen összejátszása folytán a sor­rendben előbb álló nem tud eleget tenni a helyettesítési megbízásnak, az utána kö­vetkező látja el a kormányfői teendőket. A jogszabályok szerint An­tall József távolléte idején Bo­ross Pétert lényegében ugyanazok a jogok illetik meg, mint a tényleges minisz­terelnököt; aláírhat kormány­rendeletet, törvényjavaslatot nyújthat be a kabinet nevé­ben az Országgyűlésnek, stb. Csupán néhány, a miniszter- elnök legszemélyesebb dön­tési körébe tartozó kérdésben nem illeti meg az intézkedés joga; például nem mondhat le a távollevő kormányfő nevé­ben. Ezen túl azonban hatás­körét már csak a szokásjog szűkíti. Ilyen politikai illem- szabály egyebek között az, hogy helyettesítő miniszterel­nök az akadályoztatott kor­mányfővel való egyeztetés nélkül nem nevez ki például új miniszert. — koós — helyes árfolyama? Az újabb és újabb forintle­értékelések ellenére huza­mosabb ideje élénk vita folyik arról, milyen legyen a forint helyes árfolyama? Vajon a belső vásárlóértékénél némi­leg magasabban vagy inkább alacsonyabban állapítsák-e meg a külföldi fizetőeszkö­zökhöz viszonyított árfolya­mát? Ha a belső, hazai vásárló­erőnél magasabb árfolyamot állapítanak meg, akkor a pénz viszonylagos túlérté­keltségéről beszélünk, ha pedig alacsonyabbat, akkor viszonylagos alulértékeltség alakul ki. Mérce a deviza Mivel pedig az árszínvonal nálunk lényegesen gyorsab­ban emelkedik, mint azokban a fejlett országokban, ame­lyekkel kereskedünk, ahon­nan a legtöbb turistát fogad­juk s amelyekkel a legélén­kebb a tőkeforgalmunk, a kérdés az: milyen sűrűn és mekkora arányban igazítsuk hozzá valuta- és devizaárfo­lyamainkat a megváltozott belföldi árszínvonalhoz? Azaz: az árszínvonal emel­kedésénél némileg kisebb vagy nagyobb százalékban és milyen gyakorisággal ér­tékeljük le a forintot? A Magyar Nemzeti Bank arra törekszik, hogy a forint árfolyamát enyhén felértékelt állapotban tartsa. Ez annyit jelent, hogy az infláció mér­tékénél kisebb százalékban s nem sűrű időközökben érté­keli le a forintot, illetve tesz a kormánynak leértékelési ja­vaslatot, amikor a saját éves leértékelési kerete kimerül. Ezzel fékezi az import drágu­lását. Ugyanakkor megnehe­zíti, hogy ez exportőrök lega­lább akkora mértékben növel­jék bevételüket forintban, mint amennyivel az infláció következtében a hazai ráfor­dításaik nőttek. Egységnyi devizabevételükért nem jut­hatnak annyival több forint­hoz, mint amennyit az infláció felemészt. Ez csökkenti az exporttevékenység nyeresé­gét különösen azoknál a cé­geknél, amelyek túlnyomó- részt itthon előállított termé­keiket külföldön értékesítik. Érdekek és korlátok Az elmondottakból követ­kezik, hogy az árfolyam ala­kulása különböző társadalmi csoportokat, érdekeltsége­ket, ágazatokat eltérő módon érint, s ezért az érdekharcok középpontjában áll. A kon­vertibilis devizával rendel­kező országok jegybankjai ugyan devizatartalékaik apasztásával vagy gyarapí­tásával beavatkozhatnak a devizapiaci folyamatokba, e beavatkozásnak azonban az ő esetükben is tartalékaik szabnak korlátokat. Nálunk az export jelentős visszaesését annak tulajdo­nítják, hogy a forint árfolyama kisebb mértékben csökken, mint amennyire az árszínvo­nal emelkedik. Ezzel szem­ben a jegybank úgy véli, hogy a leértékelés mértéké­nek nem kell akkorának len­nie, amekkora az árszínvonal emelkedése, az árszínvonal ugyanis a fogyasztói árakat fejezi ki, s azoknak legfeljebb az idegenforgalomra lehet hatásuk. Az export viszont a hazai termelői árakon törté­nik, s azok a fogyasztói árak­nál lényegesen kisebb mér­tékben szoktak emelkedni. A fogyasztói árak 1980-as színvonalát 100 százaléknak tekintve 1992 végére azok 460 százalékra emelkedtek, ugyanakkor a termelői árak emelkedése — egy év kivéte­lével — az infláció rátájánál lényegesen alacsonyabb volt, 1993-ban pedig az álta­lános árszintemelkedés fele alatt maradt. Pénzpolitikai kiút Az erősebb leértékelés el­lenfelei azzal érvelnek, hogy az árfolyam csak egyik, bár fontos tényezője az export- érdekeltségnek és az im­portkorlátozásnak. Áruala­pok — különösen a mező- gazdasági árualapok — hiá­nyán a leértékelés nem se­gít. Az import megdrágítása pedig csak akkor csökkenti az importkeresletet, ha kivál­tásukra megfelelő hazai he­lyettesítő termékek állnak rendelkezésre. A mai ma­gyar gazdaságra ez pedig aligha áll. Nem szabad elfelejteni, hogy egy olyan kereskedő országnak, amelynek az ol­csóság ma még a csaknem egyedüli versenyelőnye, a valuta kismérvű, viszonyla­gos alulértékeltsége tűnik az egyetlen ügyes pénzpolitikai kiútnak. Bácskai Tamás Hadüzenet az összefonódásoknak Országgyűlési bizottság alakul a korrupció ellen Király Zoltán és dr. Körösi Imre független országgyűlési képviselők önálló képviselői indítványban javasolták, hogy a gazdasági és politikai összefonódások, a korrupció és okainak feltárására hozzon létre egy bizottságot a Parlament. — Konkrét tények ismere­tében tették meg javaslatu­kat? —- kérdeztük Király Zol­tánt. — Nincs olyan fogadóórám, amelyen valaki ne tenne szóvá általa tapasztalt külön­féle eseteket. A hitelkérelmek elbírálásánál gyakori panasz, hogy ha nem teszik le a kért összeg bizonyos százalékát a banktisztviselő asztalára, nem kapnak hitelt. — Ez súlyos vád! Vannak bizonyítékaik is? — A panaszosok egyike sem meri megnevezni a kor­rupt tisztviselőt, mert félnek a retorziótól, éppen ezért van szükség a vizsgálóbizott­ságra. Szegeden például a volt szovjet laktanyák fegyve­resen őrzött épületeit egyesek raktározásra használják. — Hogyan kerültek ezek a személyek kapcsolatba a kincstári vagyont kezelő szer­vezettel? Kik és kit fizethettek le azért, hogy az Á VÜ most 80 milliárd forint értékben kényte­len perelni különböző ügyfe­leit? — Egy szegedi példát ma­gam is ismerek: a jólmenő VIDIA Rt-t tízmillió forintért vette meg valaki, pedig ere­detileg 185 millió volt a cég értéke. Olyan balek módra kötötték meg a szerződést, hogy a vevőnek lehetősége nyílt a vételár alig egy tizedé­ért hozzájutni a vállalathoz. Ez, azt hiszem, több mint gyanús. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az olaj­maffia elérte Szegedet is. A pénzügyminiszter úr pedig maga jelentette be a bankbot­rányt. — Ismételten kérdezem: ezek a jelenségek bizonyítha­tók? — Indítványunkban azt ja­vasoltuk, hogy a felállítandó bizottság munkájának meg­alapozására az Állami Szám­vevőszék tartson célvizsgála­tokat az illetékes minisztériu­moknál, az ÁVÜ privatizációs tevékenységéről és az állami bankok hitelkihelyezési politi­kájáról, s tapasztalatairól 1994. január 31-ig tájékoz­tassa a bizottságot. De van­nak olyan jelenségek is, ame­lyeknek feltárásához nem kell a Számvevőszék közreműkö­dése... — Mire gondol? — A korrupció melegágyá­nak tartom, ha nem tekintjük összférhetetlennek, hogy képviselők egy vagy több vál­lalatnál igazgatósági, esetleg felügyelőbizottsági tagságot vállalhassanak. — Ezt ma semmiféle tör­vény nem tiltja. — Éppen erről van szó! Törvényben, de legalább a házszabályban meg kellene tiltani. A képviselőket már az állással eleve megvesztege­tik, hogy helyzetükkel, kapcso­lataikkal előnyt szerezzenek a számukra magas jövedelmet nyújtó vállalatnak. Szerintem ez egyértelműen gerjeszti a korrumpálódást az állami szervezetekben és az Or­szággyűlésben egyaránt. Ar­ról nem is beszélve, hogy ez a helyzet milyen erkölcsi káro­kat okozhat a közállapotok­ban. — Az Országgyűlés sürgő­séggel elfogadta javaslatukat. Számított arra, hogy viszony­lag nagy többséggel önök mel­lett voksolnak? — Egy ilyen javaslatot szé­gyenteljes dolog lett volna nem elfogadni. (koós) l K

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom