Somogyi Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-03 / 205. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1993. szeptember 3., péntek Maradjon a magas lakbér? A minap a simongáti kastély felé vitt utam. A régi, szép emlékek arra kényszerítettek hogy megnézzem, mi van a kastéllyal, amihez annyi kedves dolog fűz. Rossz érzés fogott el, amikor kész „dzsungelén” kellett átvergődnöm a rég látott épülethez. Fájdalmas látvány tárult szemem elé. Már külsőre is borzalmasan nézett ki, de amikor beléptem... Szörnyű! Az emberi brutalitás nyomai mindenütt! Az ajtók beszakítva, az ablakok betörve, a falak összefirkálva, a vakolat leverve, az elektromos kábelek kivésve, téglahegyek; mindenütt az ember, az értelmes lény(?) vandalizmusa. A mellékelt kép a kastély- ról(-ban) készültek. Vajon mi lesz a sorsa és egyáltalán kié most? Az emlékek lassan elszürkülnek és néha jó feleleveníteni őket, de itt már nem lehet noszalgiázni! Jobb elfeledni az ott látottakat, mint új emlékként megőrizni. Jó lenne abban a hitben élni, hogy holnap talán újra a régi fényében ragyog a kastély. Vajon mikor lesz ez a „holnap”? Rácz Tünde Nagyatád Ady Endre u. 51. A magam és a hozzám hasonló sorsúak nevében tiltakozom az általánosítás ellen! Nemcsak az nem volt képes saját erőből lakás építeni, aki a kocsmába hordta a pénzét. Mi a bútorokat és a háztartási gépeket is csak OTP-részletre tudtuk megvenni. Lakásépítéshez az OTP is csak annak adott kölcsönt, akinek volt valami induló tőkéje. Néhányun- kat nem tudtak a szüléink, nagyszüleink segíteni. Mi most szégyeljük magunkat, és fizessünk büntetést? Mindig is voltak — és lesznek is — szegények, csak a mi társadalmunk nem ismer tisztes szegénységet. Kívánom a „kedves” levélírónak, hogy része legyen benne! Kelemenné Bárdosi Beáta Kaposvár Ez lett belőle: a simongáti kastély Elkésett lakbéremelés! A lakásbérlők tüntetése kapcsán megfogalmazott vélemények sok olvasónkat késztették levélírásra. Ezekből közlünk most néhányat. Levelem megírására nem a lakásbérlők tüntetésén való részvétel késztetett, csupán a Somogyi Hírlap lelkes olvasójaként — Ajtai Attila által megfogalmazott — „Maradjon a lakbér" című cikkének a teljes valóságot tükröző leírása. Meggyőződésem, hogy sok polgártársam nevében is írhatnám e sorokat, akik velem együtt felháborodva vették tudomásul a lakásbérlők tiltakozását a lakbéremelés ellen, részesei voltak egy saját tulajdonú „fészek” megteremtésének. A tisztelt lakásbérlők megfeledkeztek arról, hogy évtizedeken keresztül említésre sem méltó összegű lakbér fizetése mellett, a legnagyobb kényelem lehetőségét kihasználva, anyagi megterhelés nélkül tataroztatták lakásaikat (parkettázás, csempézés, gáztűzhely, bojler, fürdőszoba-berendezés cseréje stb.). A saját tulajdon csak gondot jelentett és jelent ma is, mert hosszú évekig spórolhattunk egy tatarozás vagy családiház-építés anyagi fedezetének megteremtésére. Nem tiltakozhattunk az OTP építési kölcsönszerződés egyoldalú felbontása ellen, amely a kamat többszörös megemelését jelentette. Meggyőződésem, hogy számtalan család esetében ez komoly gondokat okozott. A felvett kölcsön havi törlesztésének sorozatos hiánya sok esetben tragédiához vezetett. Míg a lakásbérlők, a bérleti díj hiányosságát pótolva, az önkormányzathoz fordulva segély címén kiegyenlítik. Kérdezem: van arra mód és lehetőség, hogy kölcsönöm törlesztésének hiánya esetén akár az önkormányzat vagy az OTP segítséget nyújtson a ki- egyenlítésben? Szerintem kérdésemre a válasz nagyon egyszerű: nincs. Gondomat saját magamnak kell megoldani, hasonló cipőben járó társaimmal együtt. Nem véletlenül adtam cikkemnek Elkésett lakbéremelés címet. E két szó is elég ahhoz, hogy magyarázat nélkül megértsük: a tervezet elfogadása tíz évvel ezelőtt is késő lett volna. A lakásbérlőkkel kapcsolatos kedvezmények óriásiak. Ha csak a lakás megvásárlását említem, felháborító, hogy millió forintra felbecsült lakás megvásárlási ára 240 000, azaz kétszáznegyvenezer forint. Kell ennél nagyobb kedvezmény? Nyugtassuk meg a lakásbérlőket: viseljék türelmesen a rájuk mért terheket, velünk együtt, csak más formában. Császár Istvánná Kaposvár, Kanizsai u. 77/A A tizennegyediknek — nem Felvettük a kesztyűt! Éthordók a kerítésen címmel a Somogyi Hírlap augusztus 18-i számában jelent meg írás. Nem tudom megállni, hogy ne tegyek néhány megjegyzést e cikkel kapcsolatban. Nagyon jó lenne sok ilyen cikket olvasni, a valóságban ugyanis ilyen kevés van. Sajnos, én is olyan helyzetben vagyok, hogy kénytelen vagyok ilyen ebédszolgáltatást igénybe venni. Hetvennégy éves, cukorbeteg nyugdíjas vagyok, feleségem szintén 74 éves és szívbeteg. Reumatikus betegsége miatt annyira mozgásában korlátozott, hogy a konyhai teendőket nem tudja ellátni. Ezért felkerestem a községünkben levő szociális otthon vezetőségét, hogy legyen szíves számunkra térítés ellenében a napi két ebédet biztosítani. Ők vállalták. A személyenkénti ebéd térítési díját 62 forintban állapították meg. Községünkben az a gyakorlat, hogy az önkormányzathoz kell az ezirányú kérelmeket benyújtani, és a képviselőtestület bírálja el: hozzájárul-e, hogy a kérelmező megkapja az önkormányzat által nyújtott kedvezményt vagy sem. Eddig körülbelül 13 személy adott be kérelmet, a tizennegyedik én voltam. A 13 személy maximum 15 forintot fizet térítésként egy ebédért. Az én kedvezmény iránti kérelmemet nem támogatta a tisztelt képviselőtestület, ezért én 62 forintot fizetek egy ebédért. Még arra sem méltatott, hogy megindokolja, miért nem támogatta kérelmemet. ügy érzem, én sem vagyok jobb anyagi helyzetben, mint akik megkapták a támogatást. Szerintem igazságtalanul bántak el velem. Közölni kívánom, hogy a nyugdíjam havi ösz- szege 9799 forint, a feleségemé 6750 forint. A feleségemet hetente 3-4 alkalommal kell orvoshoz vinnem. Nagyok a költségeim. A tartalékom is már fogytán van. Számomra érthetetlen, miért kell nekem négyszer annyi térítési díjat fizetni, mint másoknak. Már arra fanyalodtam, hogy csak egy ebédet kérünk, amit ketten fogyasztunk el; többre nem telik. Négyszáz forintot fizetek annak, aki az ebédet kihozza. Nincs egy fórum, ahova panaszommal fordulhatnék. így néz ki a szociális gondoskodás községünkben. Ez lenne az emberarcú demokrácia? Farkas Jenő Kálmáncsa Nem tudom, ugyanazon a tüntetésen vettünk-e részt? Ajtai Attila, aki madártávlatból — a boldog tulajdonosok pozíciójából mintegy „megfigyelőként” —, mi pedig a szerencsétlen „lakásbérlők” jórészt felújítatlan, romos lakásban élő, nagyobbrészt volt gyári munkások, a társadalom perifériájára szorult munkanélküliek, kisnyugdíjasok, gyermekeiket egyedül nevelők, a megnövekedett terhek miatt amúgy is már kilátástalan helyzetben levők „kis táborába” tartozók. Tisztelt lakás- vagy háztulajdonos Úr! Tisztában van-e Ön azzal, hogy a „bizonyos” lakásbérlők között zömében már kik maradtak? Kiken akarják Önök, tulajdonosok a port utólag elverni? Tudja-e Ön, hogy a tüntetők között fellelt néhány villatulajdonos és luxuskocsival rendelkező, a múltban is szerepet játszó „illetékes ember” már „kívánság- lista” szerint felújított lakások felemelt lakbére ellen tiltakozott? Érzékeli-e Ön az anakronisztikus ellentétet az Ön által általánosított tüntető tömeg és többségében a jogos tüntetők között? Mi, az ott többségében tüntetők közelről, nem „megfigyelőként” csak azokat a szerencsétleneket láttuk, akiknek nem volt módja hozzájutni megfelelő időben, megfelelő információkhoz a lakások felújítását, majd az azt követő meglepően gyors megvételét illetően. Ön megfeledkezett azon bérlők népes táboráról is, akik az akkori évek „vissza nem beszélhető gyakorlata” szerint úgynevezett kisajátítottak, tehát választási lehetőség nélkül súlyos összegeket fizettek e bizonyos bérlakásokért. A villa- és luxusgépkocsi-tu- lajdonosok anyagi körülményei, vagyoni helyzete nyitott kell legyen az önkormányzat illetékes hivatalai előtt, vagyoni helyzetük tehát eleve kiszűrhető. Megkérjük tehát a „maradék” nevében, hogy felelőtlen, megalapozatlan kijelentéseivel ne sértse a tisztességes — nem kocsmába járó, nem villatulajdonos, nem luxusautóval közlekedő —, bérből és fizetésből élő, munkanélküli, kisnyugdíjas lakásbérlők becsületét: elég nekik megélni is, nem az ilyen és ehhez hasonló diszkriminált sértéseket elszenvedni. Az alaptalanul sértett lakásbérlők nevében: Máté Lászlóné A hatósági jogkör nem monopolhelyzet Mocsolád iskolája tudja a dolgát A Somogyi Hírlap augusztus 2-i számában a marcali kórház főépületének falépcső- és faburkolat- felújítási munkálatairól jelent meg írás. A munkálatokra 1993. május 4-én adott a Hivatal építési engedélyt Rostás Árpád nehezen elfogadott dokumentációja alapján, mely 1993. június 3-án emelkedett jogerőre. A dokumentáció többszörös hiánypótlásra való felszólítás után vált elfogadhatóvá, ugyanis „szakmai titokra” való hivatkozással alapvető információk hiányoztak belőle — például a színmeghatározás is, ami a mindenkori tervező feladata. Az OMvH mint országos hatáskörű hivatal hatósági teendőket lát el, badarság „monopolhelyzetét” emlegetni, ami csak piaci viszonyok között lehetséges. A hatósági feladatokon kívül szakmai segítséget is nyújtunk. így faanyagvédelmi szakreferensünk 1993. július 6-án tett helyszíni szemléje alkalmával kifogást emelt a helytelenül kezelt lépcsőfokok sárga színe miatt, és ezt követően kérte 5 különféle színárnyalat felhordását, ami meg is történt, és területi felügyelőnk többszöri helyszíni megjelenése után 1993. július 29-én a színmintát elfogadta. így mindenképpen hamis az újságíró állítása, mely szerint a munka lassú haladását az OMvH mulasztásaként említi meg. Nagy Tiborné igazgató A mernyei polgármester azt nyilatkozza a Somogyi Hírlap Hegedűs a szentmiklósi háztetőn címmel megjelent cikkében, hogy ....a mernyei isk ola színvonala — nagyságánál, felszereltségénél fogva is — magasabb, mint a mocso- ládié”. Hogy mire alapozza ezeket a megállapításokat? Talán átfogó vizsgálaton nyugvó összehasonlításra vagy egzakt mérések eredményeire? Nem, ilyen mérések nem készültek. Esetleg személyes tapasztalatára? O nem, a polgármester úr nem járt a mocsoládi iskolában. Vajon honnan tudhatja, milyen a mocsoládi iskola felszereltsége? Szeretném a tudomására hozni, hogy rendelkezünk az oktatáshoz szükséges tárgyi eszközökkel. Mindazok a korszerű technikai eszközök a pedagógusok rendelkezésére állnak, amelyek nélkül ma már a munka elképzelhetetlen (írásvetítők, magnók, lemezjátszók, számítógépek, nyomtatók, fénymásoló stb.), hála a fenntartó önkormányzatok sokszor erőn felüli támogatásának. A színvonalas szakmai munka elsődleges garanciája mégsem ez, hanem az a tizenhárom szakképzett pedagógus, aki évek óta kitartó szorgalommal és tenniaka- rással neveli az Ecsenyből, Mocsoládról, Szentmiklósról és Polányból hozzánk járó gyerekeket. Nálunk évek óta nincs képesítés nélküli nevelő. Akik ismerik a falusi iskolák (beleértve a mernyeit is) közelmúltbeli történetét, azok tudják, mekkora eredmény ez. Hatodik éve már, hogy gyerekeink angolt és németet tanulhatnak, a tehetségesek zeneiskolai képzésben vesznek részt, s akiknek ilyen érdeklődése van, számítás- technikát tanulhat. Továbbtanuló diákjaink megállják a helyüket a választott középiskolában, s a Mocsoládon elért eredményüket tartják ott is. Ezek a tények, amelyeknek a polgármester úr elfelejtett utánanézni. Vajon hogyan juthatott a polgármester úr a mernyei polgármesteri iroda hűvösében erre az ósdi gondolatra, hogy ami nagyobb, az ennél fogva jobb is? Azt hittük, ezt a gigantomán szemléletet (ennek jegyében épült a mernyei iskola) sikerült mára levetkőzni. Abban, sajnos, a polgár- mester úrnak igaza van abban, hogy a felsőmocsoládi iskola épületei nem versenyezhetnek a mernyeivel. De hogy ezt éppen Mernyén tegyék szóvá, az finoman fogalmazva is-nem etikus. Az igazsághoz hozzátartozik ugyanis, hogy a mocsoládi iskola felújítása, sőt karbantartása is, előbb a mernyei iskola építése, később a felvett kölcsönök törlesztése miatt maradt el (közös tanácsú intézmények lévén). Ami a gazdaságosságot illeti: nálunk valóban többe kerül egy tanuló, mint a jól felszerelt mernyei iskolában (a felszereltségről az igazgatót kellene megkérdezni, biztosan más lenne a véleménye), hiszen körülményeink lényegesen rosszabbak. A gazdaságossági számításoknál azonban figyelembe kell venni, hogy a szentmiklósi gyerekek ingyen tanulnak a mocsoládi iskolában, a mernyei polgármesteri hivatal ugyanis évek óta nem fizeti a rájuk eső részt,sőt még a központi költségvetésből az állami támogatást is megtartja. Lehet, hogy a szentmiklósi gyerekeket nem is a hagyomány tartja Mocsoládon, hanem a jól felfogott érdek? De akkor miért csacsog a polgármester? Nánási László igazgató Általános Iskola Felsőmocsolád i L \ « I
