Somogyi Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-03 / 205. szám
1993. szeptember 3., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Új termékeket is gyárt a Drávaplast Kft Átalakult a barcsi műanyagüzem, új neve: Drávaplast Kft. Különböző műanyag székeket, ülőkéket és padokat készítenek itt, az utóbbiak között öltöző- és hintapadot is. A körülményekhez rugalmasan alkalmazkodva más termékeket, például virágtartót, kerítéselemeket is gyártanak. Rendezik a központot Rinyaúj lakon Rinyaújlakon az Arany Bálintról elnevezett faluházzal szemben levő telken központi parkot alakítanak ki. A tervet most készítik. Létrehozásához az önkormányzat kérte a település lakosságának segítségét is, hogy díszcserjék ültetésével és adományaikkal járuljanak hozzá a park létrehozásához. Parkosítás a város szívében Barcs városközpontjában ősszel megkezdődik a sétálóutca, valamint a szabadidőközpont parkosítását. A kiviteli terveket — az építkezéseket is figyelembe véve —■ a Pilisi Parkerdőgazdaság balatonfüredi fásítási irodája készíti. Felújítás és klub Tótújfaluban Felújították a pedagógus-szolgálati lakást Tótújfalu egykori általános iskolájában. Az épület elülső részét a lakás foglalja el, a többi helyiséget pedig ifjúsági klubbá alakították át. Sürgető feladat a községben az árokrendszer kitisztítása. A munkák egymillió forintba kerülnek. Német vendégek Barcson Német küldöttség látogat Barcsra, Sinsheim reinekar- thi járásából. A Dráva-parti városban arra is számítanak, hogy tárgyalásaik után sikerül kiépíteni vállalkozói és gazdasági kapcsolatokat a német partnerekkel. Lesz diszkontbolt Potonyban is Diszkontbolt nyitását ösztönzi Potonyban az önkormányzat; ezt a saját 500 ezer forint mellett a pályázaton nyert 800 ezer forint teszi lehetővé. Már megvásárolták az épületet — több mint 300 ezer forintért —, így az utolsó akadály is elhárult annak útjából, hogy hamarosan nekilássanak egy újabb üzlet kialakításának. Egy vendéglős szerződtette a „lányokat” Sztriptíz volt a barcsi templomtéren Vetkőztek rendesen éjfél körül, s a fél város ott tolongott A muzsika erejével Az igazgató és egyik tanítványa (Fotó: Török Anett) (Folytatás az 1. oldalról) A produkciónak vége, a felháborodás tart. Horváth József plébános tette szóvá a Csillag étterem által rendezett nyíltszíni sztriptízt, s a televízió-adást is elítélte: — A templomtól 50-100 méterrel állították fel a színpadot, s az éjfélkor kezdődő erotikus műsoron sok gyerek vett részt. Én nem akarom — nem is tudom — megtiltani ezt, de mindenképpen kötelességem felhívni a figyelmet, hogy ez többet ne fordulhasson elő Barcson! Ha nem ezt tenném, akkor cinkosa lennék a vétkeseknek. Felháborít az is, hogy a városi televízió is felvillantotta összeállításában a templomtéren történteket. Hadd lássák azok is, akik nem voltak ott, mit műveltek ezek a pécsi... — és elharapja a szót. Aztán azt kérdezte: kell-e Barcsnak sztriptíz ezen az ünnepen? Mindenesetre szinte minden második barcsi és a vá- roskönyéki végignézte. Takács Tibor, a Csillag étterem vezetője az üzlet tízéves születésnapját ünnepelte 20-án és 21-én, s szerinte a sztriptíz üzleti fogás volt, s be is jött. A pécsi Éva panzió lányai Az éjszaka varázsa — avagy lányok lenge öltözékben — címmel megtették, amire vállalkoztak, vagy talán valamivel még többet is. — Arról én nem tehetek, hogy az étterem ilyen közel épült a templomhoz — mondta az üzletvezető, s hozzátette: — A plébános akkor kritizáljon, ha majd szervez egy olyan egyházi programot, amelyen minden második barcsi részt vesz. Különben is: a műsorvezető felhívta a figyelmet arra, hogy ez a produkció csak felnőtteknek szól. Az első sorokból el is vezették a gyerekeket. — Azért látták messzebbről is... — Én nem tehetek arról, hogy a szülők nem vitték haza őket. Ez az ő felelősségük. Volt olyan apa, aki nyakába ültette a négyéves fiát, hogy az többet lásson a nénikből. — Én mondtam Takács Tibornak, hogy ez a műfaj inti- mebb környezetet kíván — jegyzi meg Vértes György művelődési ház igazgató, a városi tévé főszerkesztője. — Mivel ez a sztriptíz is hozzátartozott a 20-ai rendezvényhez, összefoglalónkban is hírt adtunk róla. így volt teljes a kép. Megnéztem a felvételt: a 45 perces összeállításban az ünnep jelentőségéről beszélt a plébános is, és a végén 58 másodperc jutott a sztriptíznek. Kilenc snittel csupán 20 másodpercig mutatja a vet- kőző-vonagló, piros lakkcsizmás szőke szépséget. A közönség — öreg, fiatal — pedig bámulja, tapsolja a produkciót. Lőrincz Sándor A barcsi Vikár Béla Zeneiskola az állami zeneoktatásban végzett magas színvonalú művészeti képzés megvalósításáért, valamint az országos és nemzetközi zenei életben elért eredményeiért kapta meg Somogy megye művészeti díját. Köcsky Gábor igazgató 1968 óta tanít az iskolában: — Negyedszázados a múltunk: megdolgoztunk érte. A szaktanároknak köszönhető, hogy növendékeink jelentős sikereket értek el megyei és az országos versenyeken, fesztiválokon. Büszkék vagyunk arra, hogy öt óvodában működik dalos játékcsoport, amely garancia az utánpótlásra. Zenekaraink eljutottak a határokon túlra is. A szakmai sikerek mellett a testvérvárosi kapcsolatok kiépítésében is nagy szerepük volt. Tanítványaink közül sokan kerültek zenei pályára; iskolánkban négy olyan fiatal pedagógus tanít, aki néhány éve még a növendékünk volt. Jó érzés, hogy a város összes oktatási intézményében a mi tanítványaink tartják az énekórákat, vezetik a kórusokat. A barcsi zenei rendezvények ötletgazdája, szervezője, rendezője szinte mindig a zeneiskola. A tehetséges tanítványok a városi társadalmi rendezvények, ünnepek gyakori vendégei, s énekelnek, muzsikálnak egy-egy névadón, temetésen is. A tanári kar szintén gyakran lép pódiumra, A teltházas koncertek igen népszerűek. Gondoljunk csak a Tavaszi Fesztivál keretében megrendezett nyolcrészes hangversenysorozatra, amelyet — Kaposváron kívül — a megye egyetlen városa sem tud felmutatni! — A barcsi zenei élet központja a mi iskolánk. Ezért a felelősségünk is nagy. Pedagógusként, nevelőként azt tartjuk — s ezt sugalljuk tanítványainknak is —, hogy az embereket meg kell ismertetnünk a muzsika mérhetetlen szépségével, a zene világító és melengető erejével. — Ha ezt a negyedszázadot most nagyító alá tenné, s a legkedvesebb élmények között kutatna, miről beszélne a legszívesebben, a legnagyobb örömmel? — Nehéz erre a felelet. Talán akkor a legboldogabb a szívünk s legnagyobb a büszkeségünk, amikor a növendékeink visszajönnek, hogy nálunk koncertezzenek mint befutott művészek. De örültünk akkor is, amikor a Filharmónia szervezte hangversenyeken világhírű énekeseknek, muzsikusoknak tapsolt a közönség. Sajnos, az utóbbi években a Filharmónia nem szervez koncertet, mert nem éri meg neki. A zeneoktatás jövőjéről Köcsky Gábor ezt mondja: — Optimista vagyok, hiszen a barcsi önkormányzat eddig mindig mellénk állt. Egyrészt az intézményben folyó szakmai munkát értékelte, másrészt a zenekarok nemzetközi szerepléseit. A testület, véleményem szerint, érzékeny a kultúrára. Tudja azt — még ha közhely is —, hogy a kultúra támogatása jó befektetés. Lőrincz Sándor Ki segít a magukra maradottakon? A csend: kincs Nem térül meg így a ráfordított munka Panaszkodnak az őstermelők A kereskedőknél hosszú sorban állnak a vásárlók Többen csak érdeklődnek, az árat kérdezik Tarka és bőséges az árukínálat. A barcsi vásárcsarnokban már kora reggel sok az eladó. Pompás virágokat kínálnak vagy gyümölcsöt, zöldséget, gyönyörű káposztafejeket... Vevő alig akad. Csak érdeklődnek. A zöldség árát kérdezik. Van, aki epésen meg is jegyzi, hogy másutt szebbet adnak, és olcsóbban... A csarnok egyik felében a kereskedők kínálják portékáikat, amott az őstermelők. A kínálat bő, az áru szép. Többnyire állandó vevőik vannak. — Hat éve kertészkedünk — mondja Henézi Árpádné barcsi őstermelő. — Kell a pénz, mert kevés a nyugdíjam. Négyszáz négyszögöl a kertünk, és tizenhat fajta paprikát palántáztunk. Meg uborkát vetettünk; termeltünk paradicsomot, és káposztát. Virágokat is kínál: nárciszt, tulipánt, szegfűt. — Nem térül meg a ráfordított munkánk — panaszolja. — Ez az év nagyon rosszul sikerült. Tudja, eddig mindig csurrant, cseppent valami; néha összejött havi nyolcezer forint is. A kereskedőknél viszont megy az üzlet, hosszú sorban állnak előttük a vásárlók. — Inkább csak a káposztát és az uborkát veszik — panaszolja egy másik őstermelő. — Hat órakor kipakolunk, és itt vagyunk délig. Havonta 600 forint a bérleti díj, az asztalért meg 800-at fizetünk. Egy óra felé elcsendesedik a piac. Sietnek haza, mert várja őket a munka — a fóliasátrak alatt. G. A. Tíz éve vásárolt egy házrészt Csurgón a Kurta házaspár. Az eladó Sárközi Gergely volt, s már hosz- szabb ideje a kórházi ágyat nyomja; helyére népes família költözött. Azóta nincs nyugta Kurta Ferencnének. Az idős asszony lakása és portája rendezett, a konyhakertben megterem minden, az ólban legalább 70 csirke. — Kenyéren éltem jóformán, amíg meg tudtuk venni ezt a lakást — panaszkodik az asszony. — Legutóbb a mezőre mentem el, mert nem lehet kibírni, amit ezek itt csinálnak. Éjfél után 2-ig, 3-ig akkora ricsajt csapnak, hogy remegnek a falak. Napokig nem tudok aludni. Voltam a rendőrségen, ott azt mondták, hogy nem tudnak semmit csinálni. Megígérték, hogy sűrűbben küldenek járőrt. Már az őrület határán vagyok. Három éve megy ez a cirkusz. Az orvosom azt mondta, hogy az idegeimmel nagy baj van, pihennem kellene. De mondja meg, ilyen körülmények között hogyan lehet? A megosztott családi házat egy vékony téglafal választja ketté. Nemcsak a zene, de még a hangos szó is áthallat- szik. Kurtáné nagyon magára maradt. A súlyos cukorbeteg asszony látása megromlott, a szíve miatt gyógyszert szed. 1991-ben adtak be feljelentést a hivatalhoz; az illetékes figyelmeztetésben részesítette a csendháborítókat. Azóta a helyzet semmit nem változott. Csak szóban mennek a viták. Egymás közt és a hivatalos szerveknél is. — Elmentem a tiszteletes úrhoz is. Én csak így mondom, mert ő a polgármester. Azt mondta, nem hozzájuk tartozik az ügy, mert az magánlakás. Az, hogy engem tönkretesznek, az semmi!? Ki segíthet nekem? Ezek önkényesen elfoglalták a lakást. Tegnap is azt gondoltam, össze fog dőlni a ház, olyan zenebona volt. Már azon gondolkodom, ha ez így megy tovább, akkor elve- szejtem magam. Az asszonyt két gyermeke sem tudja segíteni: a lánya messze él, a fia helybeli, de nehéz családi helyzetben van. Úgy érzi, senki nem segít neki bajában. Szomszédai megfenyegették, mégsem fél tőlük. Helyzete mára kilátástalanná vált. Jogi megoldás sem mutatkozik a jelenlegi állapot orvoslására, a szomszédok közül ugyanis heten bérlőnek korábban bejelentkeztek. A rendőrség az ügy rendezésében nem érintett, a polgármesteri hivatal csak akkor folytat le újabb szabálysértési eljárást a csendháborítás miatt, ha arra újabb bejelentés érkezik. Természetesen tanúkkal együtt. És itt a kör bezárul. Egy humánus megoldás ígérkezne: amennyiben Sárközi Gergely otthoni ápolása lehetséges, akkor azt Kurtáné elvállalná a ház másik felében. Nem kellene messze mennie, csak az a vékony fal választaná el őket egymástól. Németh István i
