Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-24 / 196. szám (195. szám)

6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1993. augusztus 24., kedd Sikeres ásatások Sikerrel zárult az idei nyári ásatási idény Komárom sző- nyi városrészében. A római kori Brigetio város és katonai tábor egykori területén ásott tizenkét kutatószelvényből meglepően sok restaurálható lelet került elő. Magyar és né­met egyetemisták, valamint helyi középiskolások dolgoz­tak az ásatáson. A feltárás so­rán megtalálták egy jómódú család háza több helyiségé­nek maradványait. Az épület­nek már annak idején padlófű­tése volt. Szinte mindegyik he­lyiségét nagy felületen fres­kókkal díszítették. A leleteket restaurálás után a komáromi múzeumban helyezik el. Egyházi iskola Zalaegerszegen Szeptembertől egyházi álta­lános iskola kezdi meg műkö­dését Zalaegerszegen, a Pénzügyi és Számviteli Főis­kolának abban a részlegében, amelyet már visszakapott a Notre Dame Női Kanonok és Tanítórend. A francia alapí­tású rend 1928-tól 1948-ig bir­tokolta az épületet. Tavaly az ingatlan egyharmada került vissza tulajdonába, amelynek átalakítását teljes egészében a franciák finanszírozták. Itt kezdi meg működését a Mind- szenty József Általános Is­kola, három első, egy második és egy harmadik osztállyal. A 130 tanuló állami tanterv alap­ján tanul, nevelésük keresz­tény szellemben történik. Háborúk és békék Háborúk és békék a címe annak a kiállításnak, amelyen fiatal iparművészek vallanak a háborúról, tiltakoznak az esz­telen pusztítás, a halál ellen. A különleges bemutatón üveg­tervező-, textil-, grafikus-, ke­ramikus- és ötvösművészek munkái tekinthetők meg. A tár­latnak az a középkorban épült budai Mária Magdolna-temp- lom tornya ad otthont, amely jó néhány évszázados törté­nelme alatt több ízben is volt a háborús pusztítás áldozata. A Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesületének kiállítása szep­tember 30-ig tekinthető meg az I. kerületi Kapisztrán téren. Balettstúdió Kijevben A nyári szezon legnagyobb ukrán kulturális eseménye nem valamiféle várva-várt szabadtéri koncert volt, még- csak nem is nyugati sztárok vendégszereplése. Csak egy rövid hír: ismét működni kezd az opera balettstúdiója. Nagy szó ez, amikor a pénzszűke a kultúrában is rendet vág. A stúdiót éppen száz évvel ez­előtt hozták létre, a lengyel Sztanyiszlav Lencsevszki ve­zetésével. A moszkvai és a pétervári után a kor harmadik legjelentősebb, igaz az előző kettőnél szerényebb körülmé­nyek között dolgozó társulata volt a kijevi az orosz biroda­lomban. Mindössze négy tán­cospár alkotta az együttest. Nők a II. világháborúban A férj, a családapa, a vőle­gény nélkül otthonmaradt asszonyok, anyák, lányok éle­tét, mindennapjait mutatja be a Szelíd szolgálati szabályzat címmel nyílt fotótárlat. A Mű­csarnok Dorottya utcai kiállító- termében látható tényképek a II. világháború hadszíntereitől távoli hátország életébe nyúj­tanak bepillantást. Az amatőr fotográfusok készítette felvé­teleket a Legújabbkori Törté­neti, illetőleg az Országos Színháztörténeti Múzeum bo­csátotta a kiállítás rendelke­zésére. TÖBB LÁBON — SÁNTÍTVA A kecske, a káposzta, meg a pedagógusbérek Dr. Kálmán Attila: „ Meggyőződésem,...hogy nem lesz sztrájk” (Folytatás az 1. oldalról) — A tankönyvellátással — mint annyiszor — most is gondok vannak... — A kormány legalább 280 millió forintot áldoz arra, hogy az iskolák könyvtárai vásárol­janak tankönyvet és ezzel va­lamennyi munkanélküli, vala­mint nagycsaládos gyerme­kének megadja a lehetőséget az ingyen tankönyvbeszer­zésre. Nehezíti a könyvellá­tást, hogy ma már 43 tan- könyvkiadó ad ki, több mint 1400 féle tankönyvet. Nincs a kiadóknak forgóalapja és a ter­jesztés is sok gondot okoz, amióta olyan sokan foglalkoz­nak vele. — Gondoltak-e arra, hogy a közeljövőben ezt valaho­gyan összehangolják? — Különböző szankciókkal olyan szigorú szerződéseket kötöttünk a kiadókkal, hogy merem remélni: szeptember 10-éig — a legvégső határ­időig — minden iskolában ott lesz a tankönyvek 98-99 szá­zaléka. — S az áruk ára? — Lényegesen magasabb lesz, mint eddig. Azáltal azon­ban, hogy a közoktatásban minden könyvnek a 40 száza­lékát vagy 150 forintot (ha na­gyon drága a könyv) a köz­ponti költségvetésből fizetünk, valamint a könyvtári megol­dással és az önkormányzatok helyenkénti kisegítésével a leginkább rászorulók mind­egyike kap valamilyen ked­vezményt. — A felsőoktatásban dol­gozók fizetését most rende­zik. A többi pedagógus bér­emeléséről még semmi biz­tosat sem tudunk. Ez növeli a feszültséget és egy eset­leges sztrájk lehetőségét sem zárja ki. Mit tesz a tárca ennek elkerülésére? — A felsőoktatásban több mint 17 ezer oktató van: ők most összesen egymilliárd fo­rint fizetésemelést kapnak. Ez átlagosan, havi 12 ezer forint növekedést jelent. — Hogyan ítéli meg a pe­dagógusok bérkövetelését? — Azt, hogy 1994. január elsejétől be kell vezetni a köz­alkalmazotti törvényben előír­takat én is támogatom, de va­lószínűleg be kell érni azzal, hogy az alapfizetéseket emel­jék meg. — Ez hány százalékos növekedést jelent? — 72 milliárd forint kellene ahhoz, hogy az alapfizetése­ket (8000 forint) nem a csilla­gos égig, csak egy darabig (44 ezer a felső határ) emeljük. A pótlékok „tói — ig” vannak megadva és ott van még a 13. havi fizetés, a végkielégítések stb.. Ez borzasztóan nagy pénz... Nagy valószínűséggel megoldható az, hogy 1994. január elsejétől bevezetésre kerül a törvény; mindenkinek meg kell adni az emelést, de egy részét a kormány, egy ré­szét a társadalombiztosítás és egy részét az önkormányza­tok fogják állni. Meggyőződé­sem, hogy nem lesz sztrájk, mert a pedagógusok és a szü­lők döntő többsége azt sze­retné, ha szeptemberben megkezdődne a tanítás. Per­sze ehhez a kormánynak is engedményeket kell tenni. — Kötelezi-e valami az önkormányzatokat, arra, hogy ezt az összeget bizto­sítsák? — Igen. Maga a törvény. De az önkormányzatoknak köz­ponti támogatást kell adni. Azt mondtuk már, hogy el kell ha­lasztani a törvény hatályba lé­pését. A Parlament azonban még nem döntött róla, csak Szabó Ivánnak volt egy ilyen kijelentése. Azon törjük a fe­jünket, hogy nem szólunk róla semmit, ami azt jelenti, hogy 1994. január elsején automa­tikusan belép a törvény. A va­lutaalapnak pedig jelentjük, hogy a fizetéstechnikát ha­lászijuk el egy évre. Úgy akar­juk csinálni, hogy a kecske is jól lakjon, meg a káposzta is megmaradjon. Azt akarjuk, hogy több lábon kerüljön be­Dr. Kálmán Attila a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára (Fotó: Kovács Tibor) vezetésre, a valutaalapnak meg jelenthessük, hogy elha­lasztottuk a fizetés módját. — Mit fog kapni végül a pedagógus? — Meg fogja kapni 1994. január esejétől a besorolása szerinti összeget. Sokkal könnyebb az asztalt verni, mint megteríteni... Mi nem azért világítunk, hogy ben­nünket lássanak, hanem, hogy mi lássunk. A kollégák­nak pedig ajánlom: olvassák el figyelmesen a törvényt ma­gát, ne csak a róla szóló föl­háborodott véleményeket. Várnai Ágnes Befejeződött a református értelmiségiek konferenciája „A hívő ember küldetéstudata erőteljesebb... ” Für Lajos: Az első református tanévnyitón mint egykori csurgói diák, magam is részt veszek Balatonszárszón, a Református Egyház Soli Deo Gloria konfe­renciatelepén az 1943. évi Szárszói Konferencia 50. évfordulója emlékére református értelmiségi tanácskozást tartottak. A Hit és felelősség címet viselő konferencia harmadik napján értelmiségi fórumot rendeztek a szárszói gyülekezeti házban, melyen többek közt Für Lajos honvédelmi miniszter is megjelent. Az egykori csurgói diák Für Lajos (Fotó: Kovács Tibor) Évadnyitó a színházban Babarczy László: Új korszak kezdődik A fórum előtt kérdeztük meg Für Lajostól, hogy a kormány tagjai közül miért éppen ő vesz részt a protestáns értelmiségiek konferenciáján. — Jelenlétem egyrészt azzal magyarázható, hogy én magam is protestáns neveltetésben ré­szesültem, másrészt Szárszó számomra is az a tiszteleti hely, amely 1943-ban a magyarság sorskérdéseinek megvitatását vállalta. Az itt felmerülő égető kérdésekre való válaszkeresés­ben a református értelmiség nagy feladatokat vállalt. Ma ter­mészetesen más kérdéseket vet föl az élet, ám a magyarság megmaradásának ügye lega­lább olyan súlyú, mint ötven év­vel ezelőtt volt. — Van-e szellemi-ideológiai különbözőség a református ér­telmiségiek tanácskozása és az annak zárónapján kezdődött, Püski Sándor nevével fémjelzett konferencia között? — Annyiban van, hogy itt egy egyház vetett számot az ötven évvel ezelőtt történtekkel, mai helyzetével, és ennek alapján határozta meg a szárszói szel­lemiség megőrzésében rá há­ruló feladatait, míg a Püski-féle tanácskozáson a politikusok és a politizálok próbálják megfo­galmazni a teendőket. A hajdani Szárszó szelleme összeköt bennünket. Akkor a vallás és a politika ugyanazt akarta. A Püski-konferencia erősebb poli­tikai felhangokkal ad nyomaté- kot azoknak a kérdéseknek, amelyek a mi tanácskozásun­kon is szóba kerültek. — Beszélhetünk-e a reformá­tus értelmiségiek esetében má­sokétól eltérő küldetéstudatról? — Megkülönböztető küldetés­tudatról nem, ám erőteljesebbről beszélnünk kell. A hívő emberek és kiváltképpen a protestánsok küldetéstudata általában erőtel­jesebb, mint a nem hívőké. Aki hívő környezetben nevelkedett és ismeri a magyarországi re­formátus egyház történelmét, az átérzi mai szerepét is. — Gondolom, ezért szorgal­mazza Ön is a volt egyházi isko­lák visszadását. — Igen, ezért. Meggyőződé­sem, hogy a református egyház ma a hitélet területén kifejtett te­vékenysége mellett legtöbbet a magyar művelődésért, az euró­pai és a hazai egyházi művelt­ség terjesztéséért tehet. Ezért is fogadom lelkesen minden volt református gimnázium újraindí­tását, de ugyanígy a katolikus középiskolák létesítését is. — Mikor láthatjuk Für Lajosi legközelebb Somogybán? — Örömmel mondhatom, hogy hamarosan, hiszen au­gusztus 29-én lesz a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Reformá­tus Gimnázium első református tanévnyitó ünnepsége, amelyen mint egykori csurgói diák ma­gam is részt veszek. Gulyás József (Folytatás az 1. oldalról) Önmagáért beszél az új színházi évad műsorterve, amelyet lapunkban már ismer­tettünk. Nagy próbatételre vál­lalkozott a társulat, amikor összeállította 1993/94-es programját. Ezért érthető, hogy Babarczy László igaz­gató a megnyitójában csupán azokra a lényeges feladatokra hívta föl a társulat tagjainak a figyelmét, amelyben minden­kinek gsztoznia kell. — Új tagok igazán nincse­nek — mondta, majd bemu­tatta Tóth Évát, aki az új évadra szerződött Kapos­várra. — Nehezebb feladata­ink lesznek, mint az elmúlt év­ben. Mindenkire több munka vár — jelezte a színidirektor, majd így folytatta: — Kezd helyreállni az új világ rendje. Új korszak kezdődik, illetve folytatódik a megkezdett mun­kánk. Több, eddig megoldat­lan kérdést szeretnénk ren­dezni. A közalkalmazotti ta­náccsal, a szakszervezettel új belső szabályzatot készítünk. Ugyan nagyon nehéz alkal­mazni az új Munkatörvény­könyv előírásait a színházi életre, de a túlórák kérdését mindenképpen megoldjuk. Nem tartható fönn az eddigi zavaros állapot. Kialakulóban van egy az eddiginél átgondol­Ötnapos finnugor írótalálkozó kezdődött tegnap Egerben. Az eseményen száz hazai, finn és az egykori Szovjetunió területé­ről érkező író és költő vesz részt. Az írótalálkozó a harma­tabb rend, amely az egész színház működésére kiterjed. Egy pillanatra sem feledhetjük el azonban azt, hogy mi első­sorban művészetet akarunk csinálni. Azoknak kell itt dol­gozniuk, akik a művészettel jegyezték el magukat. A jelen­legi körülmények között a mű­helymunka igencsak felértéke­lődik. Az új évad első bemutatójá­nak az olvasópróbái már teg­nap este megkezdődtek, mi­után az igazgató megtartotta a rendezők értekezletét. Koszto­lányi Dezső regényéből Ba­barczy László készítette el a Néró, a véres költő című szín­padi változatot, amelyet maga rendez. Néró szerepében Znamenák Istvánt láthatjuk, Seneca alakját Lukáts Andor, Agrippináét Molnár Piroska formálja meg. 1975-től tizennyolcán vehet­ték át az egykori színházigaz­gató, Komor István emlékére alapított vándorgyűrűt. Azok a színészek, akik legalább há­rom évet eltöltöttek a társulat­ban és kiemelkedő művészi munkássággal hozzájárultak a színház jó híréhez. Az idén huszonegy jelölt közül a társu­lat döntő többségének szava­zata alapján Tóth Nóra érde­melte ki az elismerést. Horányi Barna dik ilyen rendezvény; az előző Tallinban volt. Résztvevői esz­mét cserélnek a Volga környéki, a szibériai finnugor népek, va­lamint a balti-finn népek és ki­sebbségek helyzetéről. Finnugor írótalálkozó

Next

/
Oldalképek
Tartalom