Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-23 / 194. szám
1993. augusztus 23., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 A boldogság ritka mozaikdarabkái Endrődi Jánosné életének két jelentősebb eseménye is szeptemberhez kötődik: fiatal agrármérnökként 1971. szeptember hetedikén költöztek Nagyszakácsiba, négy esztendő múltán pedig... Egy templomrekonstrukció margójára Felújításra váró értékes freskók Mesztegnyőn Dorffmeister készítette a freskókat (Fotó: Király J. Béla) Megkezdődött a tornaterem műszaki átadása A múlt héten megkezdődött a marcali központi tornacsarnok műszaki átadása, amely előreláthatólag több napig tart. A beruházás alig egy év alatt készült el, és 100 millió forintba került. Most csak részbeni átadásra kerül sor: maradnak olyan feladatok, amelyeket a használatbavétel előtt mindenképpen el kell végezni. A marcali tévé mai műsora 19 órakor: Hétfő esti hírmagazin. Benne: Királyi szakácsok nyomában Nagyszakácsiban. Templomszentelő és ünnepi megemlékezés. Rendezvények augusztus 20-án. Ismét bogiári szüret. Hírek, hirdetések. 20 órakor film: Az utolsó cápa (USA horror, 89’). Morrovalle az új testvérváros A közép-olaszországi Macerate megyében fekvő, cipőiparáról és műemlékeiről híres Morrovalle városába utazott tegnap' népes küldöttség Marcaliból. Az önkormányzat képviselői és az intézményvezetők azért látogatnak az Adriától mintegy 15 kilométerre fekvő kisvárosba, hogy ratifikálják a két település közti testvérvárosi szerződést. T űzoltó-ünnepség N agy szakácsiban Száz éve alakult Nagyszakácsi önkéntes tűzoltóegyesülete. A centenáriumot a hét végén az önkormányzattal közösen ünnepelték meg. A kul- túrházban Endrődi János polgármester mondott beszédet, délután pedig a helybeli és a zalakomári önkéntesek tartottak régi fecskendőket felvonultató bemutatót a sportpályán. Az önkormányzat zászlót ajándékozott az egyesületnek, az országos parancsnokság pedig huszonkilenc nagyszakácsi tűzoltót jutalmazott meg. Végleges döntést akar az önkormányzat Miután meghiúsult a balato- nújlaki regionális szeméttelep építése, a marcali önkormányzat újabb megoldást keresett a keletkező hulladék elhelyezésére. A testület már megelégelte az időhúzást, és a végső szó kimondására készteti a környező települések önkormányzatait a szeméttelep létesítése ügyében. Csiszta helyett Csurgó A Somogy Megyei Vállalkozói Központ alapítvány kuratóriuma legutóbb úgy döntött, hogy a csisztapusztai fürdő fejlesztési tanulmányainak meghiúsulása miatt a felszabadult pénzekből Csurgó és környékének válságkezelő programját pályáztatják meg. — Diplomás agrármérnökből képesítés nélküli pedagógus lettem. Innen kezdve, 1975. szeptember 1-jétől, úgy hiszem, igazi pályámra találtam rá. Mielőtt erről beszélnék, hadd jegyezzem meg: férjem jelenleg a község polgármestere, két felnőtt fiunk van és egy kisunokánk. Én pedig miután a gyógypedagógusi diplomát megszereztem és több szakmai tanfolyamot elvégeztem, 1980-tól igazgatóhelyettese, majd 1981. július 1-jétől pedig igazgatója vagyok a Nagyszakácsiban működő Somogy Megyei Óvoda, Általános Iskola és Nevelőotthonnak. Jelenleg 79 gyerekünk él itt, az otthonunkban, s közülük csupán tizenkettőnek van családkapcsolata. Ha belegondolunk, hogy az idekerültek antiszociális körülmények között éltek, illetve deviáns, nem egy esetben börtönbüntetésüket töltő szülők gyermekei... Fő feladatunk sem lehet egyéb, mint gyerekeink helyzetének tökéletes ismeretében — azok megértésével és átélésével — szemüket, lelkűket felnyitni a jóra, a szépre, az egye— Pécsi tanárom, majd főnököm, Kariinger professzor túl a gyógyítás tudományán azt is tanította: „Mint orvos mindenképpen a betegeket szolgálod. Emellett egy jó sebész képes arra, hogy egész kórházat menedzseljen, irányítson” — mondta dr. Rádler Antal, a marcali kórház igazgató főorvosa. A sebész-főorvos a soproni Berzsenyi gimnáziumban szerzett matúra után 1953-ban lett a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatója, 1959-ben pedig a ll-es sebészeti klinika dolgozója. Orvosi hitvallása ekkorra kialakult: mi, akik naponta találkozunk a halállal, az elmúlással, gyötrelmekkel és kínokkal, alapvető kötelességünknek érezzük segíteni az elesetteken és a bajba jutottakon. Dr. Rádlert röpke hét esztendővel az orvosi diploma megszerzése után klinikai adjunktusnak nevezeték ki. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen ilyen fiatalon ez még senkinek sem sikerült. — Sok energiát fektettem abba — több más sebészeti eljárás között —, hogy az eddig alkalmazott, háromsoros varrat helyett egysorossal oldjuk meg a műtét utáni összeköttetést a bélrendszer és a gyomor kapcsolatában. Erről a „matracvarratról” már több előadást tartottam Pécsen és különböző Somogy megyei orvosnapokon. Negyedszázad tapasztalatait igyekszem Nyomasztó volt a kánikula, de ez nem növelte a marcali mentőállomás munkáját. Harkány János mentőtiszt, az állomás szakmai irányítója szerint most sem kellett többször kivonulni, mint a korábbi nyarakon. Azonnali hívást 534-et regisztráltak, s ebből 27 vakdüli járható, értelmes életútra. Hozzánk ismerethiánnyal, magatartászavarokkal küzdő lelkisérült gyerekek érkeznek. Nem egy közülük olyan jellemzéssel, hogy „fékezhetet- len” — reménytelen. Értük dolgozni, itt megmaradni nem is képes más, csak a megszállott. Akik el tudják fogadni a másság tényét, és tudják kezelni azt — mert itt ez a legfontosabb. Ide úgy érkeznek szegények, hogy saját szokásrendszerükbe már beépítették az otthon tapasztalt rossz példákat. A mi dolgunk ezeknek a — sokszor lehetetlennek látszó, keservesen nehéz és lassú — feloldása, a korrekció, az átnevelés, a pozitív életminták felmutatása. Úgy érzem, a családias otthon, a biztonságérzet rengeteget jelent számukra és egyféle perspektívát jelez. Ha tanulsz... — ezzé és ezzé válhatsz... És nincs megállás, nincs pihenés, „állami” gyereknek és pedagógusnak együtt kell végigjárnia ezt a gyötrelmes utat. Itt, Nagyszakácsiban, a világról szinte mit sem tudó, háromévesektől kezdve immár 18 éves korukig rendszerbe foglalni, dolgozatba sűríteni, s ha elkészülök, külföldön is publikálni. Ekkora feladatra senki nem vállalkozhat egyedül. Rádler főorvos úr: — Team-munkáról, a marcali sebészek nagyszerű csapatmunkájáról van szó. Ez az egész kórház gyógyítómunkájára, valamennyi osztályunkon érvényes. A legkülönbözőbb posztokon 617- en dolgozunk. Odaadóan és fegyelmezetten. Arról, hogy ez így legyen, Rádler „kapitány” gondoskodik. Ő dönt. Kipróbált, bevált munkastílus ez a marcali kórházban. Amit nyújtani tudnak a gyógyítás területén, a legkevésbé sem mondható „kisvárosinak”. Nagyszerű orvosok, lárma, megtévesztő, rossz hívás volt. A közlekedési balesetek az idén a harmadik helyre szorultak, a lakásban történt balesetek száma viszont erősen nőtt. Volt néhány különös eset is; Tapsonyban például egy ló harapta meg gazdáját — úgy, hogy mentőfoglalkozhatunk a — sok esetben — már megfoganta- tásuk pillanatától „hátrányos helyzetű” életekkel. Megannyi megrázkódtatás arról értesülni, hogy innen, otthonukból kikerülve, a számukra idegen, rideg és elutasító világban bűnt követnek el. így aztán: a sikerélmény nálunk a legkevesebb. Ha olykor mégis akad, az a hétköznapok apró mozaikdarabkáiból áll össze — egy-egy hang, mosoly, amely ellenségesből végre bizalommal telivé lesz; amikor az eleddig önmagába zárkózott vadóc egyszerre eltűri a simogatást, vagy óvatosan maga is megcirógat... Alapvető azonban a gond, a rengeteg töprengés, hogy — mi lesz odakint? Legújabban szerencsére már erre is akadnak pozitív példáink: a nyolcadikból kikerülő lányaink közül ketten ápolónők lesznek, egy pedig fiú pék, egy meg bőrdíszműves. Büszkeségünk a katonatiszt fiunk, aki ha teheti, hazalátogat hozzánk — a menyasszonyával együtt. Még neki is nagyon nehéz, a „befu- tottnak”. Kíséri-kísérti — a másság. Kun Géza Tibor Endrődi Jánosné munkáját pedagógiai díjjal ismerte el a megyei közgyűlés korszerű felszereltség. És rengeteg munka. Az eredmény: megmentett életek, visszaadott egészség. Ugyan ki a megmondhatója, hányán szorították s szorítják meg még ezután hálásan — a ki- kapcsolódást, a röpke pihenés örömét a fák, bokrok, virágok ápolásában, a bennük való gyönyörködésben megtaláló — Rádler Antal kezét. — A feleségem nagyszerű asszony, legidősebb lányunk Németországba ment férjhez, s ott tanul az egyetemen, második lányunk ötödéves orvos- tanhallgató, „kis” ikreink, Balázs és Orsika most érettségiztek a pécsi, német nyelvtagozatos gimnáziumban. Kun Géza Tibor vei kellett kórházba szállítani. Marcali központjában a múlt héten egy kirándulóbusz ütközött egy ipari gázt szállító teherautónak; szerencsére csak egy könnyebb sérülés történt. Ha esetleg egy gázpalack is elmozdul, az szörnyű következményekkel járhatott volna. A II. világháborúban súlyosan megsérült a mesztegnyői templom és kolostor. A több mint 200 éves műemlék helyreállítását 1945-ben kezdték, igazi felújításához azonban csak néhány éve láttak hozzá. A mesztegnyői önkormányzat kasszájában tavaly még csak százezer forint volt erre a célra — tudtuk meg Berkes László polgármestertől —, noha a munka majdnem kétmillió forintot kívánt. Ám a község lakossága — összefogva az egyházi és világi az elöljárókkal — segítséget kért az Országos Műemléki Hivataltól, valamint a Somogy Megyei Közgyűlés környezetvédelmi és műemléki bizottságától, és megbirkózott a feladattal. A marcali Revans kft a közelmúltban fejezte be az épület külső tatarozását. A „java” azonban még hátra van: az értékes oltárképek és a templom belső freskóinak restaurálása. A híres Dorffmeister festette oltárképek felújítása mellett a teljes fűtésrendszert is korszerűsíteni kell, és javítani a toronyórát. Mindezek — a mai árakon számolva — mintegy nyolc-tíz millió forintba kerülnének. A teljes helyreállítást így tíz évre elosztva tervezi a helyi önkormányzat. Az Országos Műemléki Hivatal ígérete szerint ha a falu rendbe teszi külsőleg a templomot, akkor ők felújítják a belsejét. Ám a polgármester levelére a hivatal a minap kitérő választ adott... Lehet, hogy a külső tatarozás után a templom belső felújítására újabb negyven évet kell várni? Cs. K. E. A pék mindennapi kenyere A Takács házaspárnak Kéthelyen volt péksége, egészen augusztus 1-jéig. Most Marcaliban a Rózsa utcában, a ház mögötti mini kenyérüzemben folyik a munka teljes gőzzel. — Az ötlet már többéves, a döntés viszont tavaly novemberben született meg — mondta Takács László. — A régi kéthelyi pékséget szerettük volna felújítani, de osztás, szorzás után kiderült: több pénzbe kerül, mint egy újat építeni. A régi üzemben téglarakású kemencével dolgoztunk, ami any- nyira lefutott, hogy az elmúlt húsz év alatt végzett szakmunkás, mikor odajött dolgozni, megkérdezte: hol a kemence. Nem tudta, mi az a sütőlapát... Igaz, hogy az ilyen kemencében sült kenyérnek sokkal finomabb az aromája, de mennyiségileg már nem tudja teljesíteni az igényeket. Nyitásig a beruházásunk elérte a 12 millió forintot. Természetesen ennek 80 százalékát berendezésre, különböző korszerű gépekre fordítottuk. Világszínvonalú gépeket vettünk, mint szitagép, dagasztógép, zsemlegép, kelesztőkamra, és amire a legbüszkébb vagyok, az a forgókemence. Számítógépes programja van, beállítva az idő, a hőfok, és hangjelzéssel jelez, ha megsült a termék... Ezzel a forgókemencével hatvanféle terméket lehet sütni. Most még kísérleti sütésünk van kilós kenyérből, 70 dekás francia jellegű kenyérből, zsemléből, kifliből, fonott kalácsból. Azt még hozzá kell tennem, hogy a legfinomabb tüskeszentpéteri lisztet használjuk. Ebből készül a legfinomabb pékáru. Takács László 31 éve van a szakmában, teljesen szívvel, lélekkel. A munka szeretete elengedhetetlen egy olyan szakmában, amikor az ember olyankor dolgozik nap mint nap, amikor más az igazak álmát alussza. Szalai Erika Megismerni a sebészt öltéseiről Dr. Rádler Antalnak alkotói díjat adományozott a megyei közgyűlés Több mint 500 riasztás a mentőknél
