Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-11 / 186. szám
1993. augusztus 11., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 „Tibi, magukat itt meg tudnák fojtani!” A kadarkúti gazda Vendéget fogad, restaurál és talpat masszíroz A vendégcsalogató kadarkúti porta, ahol két család pihenhet egyszerre (Fotó: Kovács) Az elhatározás szilárd, az utak burkolata még nem Polány útjai „kiszámíthatatlanok” Szükség szerint segítik a beiskolázást A mernyei önkormányzat képviselő-testületé úgy döntött, átruházza a polgármesterre a beiskolázási segély megítélését. Ezzel igyekeznek mind rugalmasabbá tenni a támogatást, hiszen így nem kell testületi ülések elé vinni a javaslatokat, és nem az automatizmus lesz a döntés vezérelve. A rászorulók az igényeikkel a hivatalhoz fordulhatnak, ahol folyamatosan történik az elbírálás. Ezzel a módszerrel szeretnék elkerülni, hogy jómódú családokhoz ne áramoljon „fölöslegesen’’ pénz, hanem a valóban rászorulók kaphassanak családonként akár hatezer forintot két gyermekre. Ahol több kisiskolás korú van, ott arányosan többet tud segíteni a mernyei önkormányzat, amely a térítési díjak átvállalásával mindezen túl is igyekszik támogatást nyújtani. Vastalanító Magyaratádon Befejezés előtt Magyaratádon a vezetékes víz tisztítására hivatott berendezésnek a felszerelése. Az önkormányzat által finanszírozott, az egészséges vízellátást javító fejlesztés során egy vastalaní- tót építenek a vezetékes ivóvízrendszerbe. Támogatás a rászoruló óvodásoknak Radák Tibor négy éve döntötte el: hivatásszerűen kíván vendégfogadással foglalkozni. Az ötletet akkoriban hitetlenkedve fogadták a falubeliek, s legyintettek sokan, ide, Kadarkútra úgysem jön senki. A „jóslat” szerencsére nem igazolódott be, Radákék portáján gyakori az idegen. — A német vendégeket Magaslaki Ferenc, egy München melletti utazási iroda vezetője közvetíti — mondja a házigazda, miközben szebbnél szebb tujáit mutatja. Büszke az örökzöldekre, ám a pázsit kissé megsínylette a nagy szárazságot. — A Stra- bag Hungária művezetője voltam korábban, de a gerincem miatt leszázalékoltak. Ennek ellenére nem maradhattam tétlenül. A falusi vendégfogadás pedig igazán nekem való foglalatosság. Amikor arról faggatom Radák Tibort, elégedett-e, így válaszol: — Azt szokták mondani, hogy egy parasztember 18 hónapig hizlal egy bikát. Tavaly nekem két bika ára jött be négy hónap alatt... Ez az év is jól indult, már februárban voltak vendégeink. Istállót építettünk, és a ház egy társalgóval bővült. A tetőteret még nem tudtuk beépíteni, de a tervek már megvannak. Antik bútorok veszik körül a látogatót. A ház ura szenvedélyes gyűjtő, s nem retten meg attól, ha fel kell újítani egy-egy régi órát, tükröt vagy szekrényt. A bútorrestaurálást a kadarkúti gyógyszerésztől, Répay Gábortól tanulta. Pár éve meglopták. Egy házioltár, két lámpa, egy falióra és egy biedermeier szék tűnt el a verandáról. Az ügy azóta sem zárult le, pedig az egyik lámpát megtalálta a rendőrség egy kaposvári régiségkereskedőnél... — Sok a ferde szem, a sárga irigység a faluban — mondja. — Ha valakinek egy tűvel többje van, mint a másiknak, már csak utálni lehet. Képzelje el, volt már olyan vendégem, aki azzal tért visz- sza a délutáni sétáról: Tibi, magukat itt meg tudnák fojtani... Radákék mit sem törődnek ezzel. A falusi turizmus szolgálatába álltak, s ezt vállalják továbbra is. A ház ura amellett, hogy vendéget fogad, restaurálja régi kincseit, és a természetgyógyászatban is járatos. Ért a talpmasszázshoz, a makrobiotikus táplálkozáshoz, ismeri és a különféle bajokra ajánlja is a gyógynövényeket. Hogy melyik foglalatosság a legkedvesebb számára, maga sem tudja. Talán a vendégfogadás. S hogy melyek a jó vendégfogadó ismérvei? — Legyen kedves, tisztelje a házába betérőket, legyen jó programszervező, attól függetlenül, hogy itt, Kadarkúton elég nehéz elfoglaltságot keresni. De szerencsére sok értéke van Somogynak. No, meg az sem közömbös, hogy tud-e főzni. Mindenekelőtt tájjellegű ételeket. A vendég gyakran kéri ezeket, s elég kimondania: már sül is a rétes vagy a kuglóf a kemencében. Ló'rincz Sándor Kiszámíthatatlanok, legalábbis egyelőre, Polány útjai, hiszen csak szeptemberben dől el: megkapja-e a község a céltámogatási pályázatában útépítésre kért és remélt ösz- szeget. Addig ugyanis, pénz híján, nincs mit tenni. A minisztériumi elbírálás után azonban a település útjai nemcsak kiszámíthatóak, hanem járhatóak is lesznek. Márha a jelenleg a földművelésügyi és a közlekedési tárca asztalán lévő pályázat kedvezően bíráltatik el. Csak ez esetben valósíthatja meg szilárd elhatározását a helyi képviselő-testület, miszerint minden utat legalább szórt, négy utcát viszont szilárd burkolattal látnak el. A terveztetés folyamatban van. A Temető, a Noszlopy, a Széchenyi és a Rákóczi utca előkészítését a település a pályázathoz szükHagyományosan minden évben megrendezi a helyi önkormányzat a mernyei napokat. Az idén az eseményre a hónap utolsó hétvégéjén kerül sor. A háromnapos programsorozat színes palettáját a műfajok és résztvevők sokasága alapozza meg: A mernyeszentmiklósiak számára is kedvező feltételekkel vette bérbe a település egykori, sokáig parlagon levő iskolaépületét az Artemisz vadásztársaság. Képviselői a használatba vétel fejében nemcsak hogy bérleti díjat fizetnek, de vállalták a hajdani iskola komfortfokozatának javítását és rendbetételét is. Idővel aztán vadászház fogadja majd itt a vendégeket. A társaság és a mernyeszentmiklósiak között jó kapséges saját erővel, egymillió forinttal már megoldotta: ezekben az utcákban már kaviccsal szórt felületen járhatnak a helybeliek. Csepregi István polgármester elmondta: Polány négy utcájának mintegy 4,8 millió forintosra tervezett beruházásából 35 százalékot vállalt az önkormányzat, a megpályázatott támogatás fennmaradó részére bólintanak avagy rázzák majd fejüket a minisztériumok állította szakbizottsági tagok. Ha az utóbbit teszik, Polány önkormányzatának képviselői akkor sem jönnek zavarba: újabb pályázatot postáznak, ezúttal csak a közlekedési tárca címére. Ha kedvező válasz érkezik, akkor még ez évben kivonulnak a aszfaltozó járművek a kis településre. B. T. lesz kórushangverseny és utcák közötti sportvetélkedő, lovasverseny és harmonikamuzsika. A neves csoportok közül talán elég megemlítenünk a Balaton Táncegyüttes nevét, de közönség elé lép a kedvelt humorista,’ Maksa Zoltán is. csolat alakult ki. A helybéliek örömmel vették tudomásul, hogy a hamarosan megújhodó épület közösségi célokat is szolgál: összejöveteleket és klubdélutánokat tarthatnak benne, mondta Horváth István. A mernyei polgármester élete jelentős részét e településen töltötte, így sorsa különösen a szívügye. Ez némiképpen pótolja a szentmiklósi képviselő hiányát a mernyei testületben. B. T. Mernyén a Balaton Parlagon lévő mernyeszentmiklósi iskolából Artemisz vadászháza Szentgáloskéri lópatkoló kovács a megbízott átvevő Másfél hete tart a csetepaté A német kenyérre keni, a magyar pálinkát főz belőle A láda tartalma 60 forintot ér. Tíz percnyi munka eredménye A somogyszili és a gadácsi önkormányzat egyaránt enyhíteni szeretné a szülők gondjait a beiskolázás közeledtével. Mivel a két önkormányzat közösen tartja fenn az óvodát és az iskolát, közös a támogatás is. A somogyszili testület minden rászoruló gyermek tan- köny- és füzetcsomagjának költségeit átvállalja, „az ajándékot’ az iskolakezdés előtti napokban adják át a gyerekeknek. A rászoruló általános iskolások háromezer, a közép- iskolások négyezer forintos beiskolázási segélyt kapnak. Az óvodások szintén ilyen elv alapján kétezer forint támogatásban részesülnek. A segélyt vagy készpénzben adják át, vagy pedig a térítési díjakat kompenzálják vele. Gadács az ovisokat és az általános iskolásokat kétezer, a középiskolásokat háromezer forinttal segélyezi — szociális rászorultság alapján. Egymillió forintos medence Taszáron A taszári strandon a nyárra elkészült egy új medence, a beruházás költsége elérte az egymillió forintot. A strandon egyébként sok úszótanfolyamot szerveztek a kicsiknek, s egyiken a szülők is segédkeztek gyermekük úszni tanulásában. Halálra még nem kereste magát ennek révén senki, de a napi betevőt így bárki összeszedheti. Ám van két gond vele: általában a csa- lános, tüskés környezetben „érzi otthon magát”, és csak időszakos megélhetést biztosít. Sajnos, mondják az érintettek, a cseteszezon két-három hét alatt „lefut”. Szedőinek meg kell tehát küzdeni a növényért, és mintegy másfél hete ugyancsak meg is küzdenek érte. Főként, persze, a munkanélküliek sürögnek a nemrég beért bodzaborkok közelében, hiszen a meló macerás, a kereset kevés. A esete, azaz a bodzabogyó — tudtuk meg a szentgáloskéri átvevőhelyen — egyebek mellett a kóla természetes színezőanyaga. — Fölhasználják azonban sok másra is — mondja Kelemen Béla megbízott átvevő, munkanélküli. — A németek például kenyérre kenik, és úgy fogyasztják. Állítólag nagyon édes és finom eledel. Az egykori műtrágyalerakat épülete előtti rámpán látszik, az elmúlt napokban nem tétlenkedtek az állástalanok: a termés mélybordóra festette az átvevőhely talapzatát. Beljebb a megrakott ládák szállításra, az üresek az újabb adag „rakományra” várnak. — Egy ládába hét-nyolc kilogramm esete fér, és nyolc forintot tudunk adni kilójáért. Ha jó helyet talál az ember, akkor egy délelőtt meg lehet szedni egy mázsát. En tegnap másfél óra alatt megszedtem nyolcvan kilót. A esete fő átvevőhelye Büssüben van, Takács László gyógynövény-kereskedő foglalkozik főállásban ezzel, a szentgáloskéri helyiséget is ő bérli az önkormányzattól. Büssüből általában Zala- szentgrótra, Kiskorpádra megy a szállítmány, ahol feldolgozzák és tárolják, e helyekről indulnak az exportrakományok is. Úgy tervezik, az idén mintegy 250 tonna bodzabogyó jön össze. A magyar ember a esete eddig említett hasznosíthatóságán túl — jellegzetesen — egyebekre is ráakadt. — Van, aki házilag bort készít belőle, de én láttam már bodzabogyó pálinkát is — mondja Kelemen Béla. — Nem is akármilyen, 510 forintos literenkénti áron. A megbízott átvevő, mint kiderült, nemcsak csetézik. — Azt a halom gyermek- láncfüvet az előbb szedtem unalmamban. Azt is veszik, még a bodzának a levelét is. — Még csollányt is szedtünk — mondja Kelemen Béla neje. — Jól csípett, azért ilyen a kezem. Hiába: munkanélküliek vagyunk, muszáj csinálni. Ha ez nem lenne, nem tudom, mit csinálnánk. Éhen halnánk, szerintem — mondja, és mosolyog. Az egykor a kaposvári pamutfonóban dolgozó férfi olyannyira munkanélküli, hogy már csak „szociális támogatáson él”. Amúgy lópatkoló kovács a tanult mestersége, éppen most akarja meghirdetni magát a Somogyi Hírlapban, hátha elkél. Nos, lótartók és lovarda-üzemeltetők, a szentgáloskéri cseteátvevőben egy ritka szakmát képviselő, józan életű férfiú vár jelentkezésükre. Balassa Tamás Szil és Gadács tulajdonba vette Közös mu a vízmű Gyakorlatilag egy éve üzemel, ha csak próbaképpen is, a Somogyszil és Gadács közös beruházásában elkészült vízmű. A mintegy ötmillió forintot igénylő, egészséges ivóvizet szolgáltató fejlesztés különösen a gadácsiak életében jelentett lényeges változást. Annál is inkább, mivel a közelmúltig nem volt egészséges ivóvíz a településen, a magas nitráttartalom miatt a gyerekeknek a somogyszili vizet kellett fogyasztaniuk. Idővel aztán vezetéket építettek Szilből Gadácsig, és két közki- folyós kutat helyzetek üzembe. A végső megoldást a vízműtársulás 1991-es létrejötte sejtette, miután közös pályázat hozott a konyhára a pénzt. A bővítés eredménye: a kút most Somogyszilban van, innen a vizet elnyomják a két gadácsi tározóig, ahonnan az „visszacsorog a feladóhoz”. Utóbb mindkét önkormányzat tulajdonába vette a vízmüvet. Koncessziós üzemeltetési pályázatukat vélhetően a DRV nyeri el.
