Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-11 / 186. szám

6 SOMOGYI HÍRLAPGYERMEKEKNEK 1993. augusztus 11., szerda A macska étrendje A legjobb szándék ellenére gyakran helytelenül etetjük ci­cáinkat. Ennek következmé­nyeként gyakran túlsúly vagy alultápláltság lép fel. A helyes és egészséges macskatáplálék kétharmada húsból, egyharmada kiegé­szítő elemből áll, amely lehet gabona- vagy tésztaféle. A leg­több gyári tápban ezek megfe­lelő összetételben megtalálha­tóak. A kizárólag nyers húsai táplált macskák csontszerke­zete előbb utóbb elfajul. A macska szívesen fogyasztja a nyers májat, de itt is fontos az elővigyázatosság. Főként az A-vitamin túladagolása okoz­hat zavart. A cicatulajdonosok gyakran adnak tejet víz helyett, pedig a szomjas cica legjobb itala a friss víz. Fontos, hogy a felnőtt macska naponta kétszer, min­dig ugyanabban az időpontban kapjon enni. A kiscicák etetése viszont naponta 5-6 alkalom­mal történjen. Tegyük változa­tossá az állat kosztját! Halat például mindig főtt állapotban adjunk a macskáknak, s le­Fontos, hogy a cicák kosztja változatos legyen hetőleg távolítsuk el belőle a szálkákat. Erősen fűszerezett, sózott, túlzsírozott ételeket ne adjunk nekik! A macska szer­vezetének szüksége van a zöld fűre, mivel ez elősegíti a gyo­mor tisztulását. E célra, főként a szennyezett városokban, célszerű cserépedényben fü­vet nevelni a cicák számára. Ha a cicánk étvágytalanság­ban szenved, mindenképpen forduljunk állatorvoshoz. Betűoszlop Az ábrán látható betűosz­lopok felcserélődtek. Ha megtalálod, hogy eredetileg milyen sorrendben helyez­kedtek el az oszlopok és a szokásos módon, vízszinte­sen összeolvasod a betűket, akkor Katona József Bánk Bán-jából találtok egy szép idézetet! Egyszerűbben ol­dod meg a feladatot, ha az oszlopokat kivágod és úgy rendezed újra! c" JL IT N J1 R jeT 1 T A E $ A Jr M é / 5 In E v_ S c N ff Z E É man Jó megfigyelő' vagy? CICA, LEVÉL A középső cica alatt hat cicát, a középső levél alatt szin­tén hat levelet láthattok. Keressétek meg, hogy a hat cica, illetve levél közül melyik az azonos a középen láthatóval. Ha megoldottátok ezt a feladatot, kedvetek szerint színez­zétek ki a cicákat, a leveleket! Szó-pótló Kerekezés Magyarországon Az első díj egy kerékpár Tanév ’93-94 címmel au­gusztus 27-29-e között kiál­lítást és vásárt rendez Bu­dapesten a Vajdahunyad- várban a Molnár Stúdió. Eb­ből az alkalomból a kerékpá­rozó gyerekeknek pályázatot írtak ki. A résztvevőktől azt várják, hogy írjanak le egy emlékezetes kerékpárkirán­dulást, illetve azt az útvona­lat, amelyet szívesen aján­lanának másoknak is. Esélyük van a nyerésre azoknak is, akiknek még nincs kerékpárjuk. Nekik a következő három kérdésre kell választ adniuk: 1. Milyen kerékpármárká­kat gyártanak hazánkban? 2. Hogy hívják a hegyi tú­rákra is alkalmas kerékpárt? 3. A kerékpáron milyen berendezések szolgálják a biztonságos közlekedést? A pályázatokat, a dolgoza­tokat augusztus 20-ig Tanév ’93-94 Molnár Stúdió, 1053 Budapest, Ferenciek tere 4- 8. címre kell beküldeni. Az eredményhirdetésre augusz­tus 29-én kerül sor. Az első díj egy kerék pár lesz, a má­sodik és harmadik helyezett pedig tárgyjutalomban ré­szesül. Az alább felsorolt szótöre­dékek mindegyikéből két betű, két azonos töredék hi­ányzik. Találjátok ki, melyik az a két betűből álló szó, amellyel úgy egészíthető ki valamennyi töredék, hogy is­mét értelmes szóvá alakuljon, csőr.. Ii..r an..nna fa..lep ..herán ..lépés ér..lem hi..get in..lem reme.. ..kérés cseme.. Végtelen erdők koronázatlan királya Szibériai tigrisek A szibériai tigriskölykök a vicsorgást, a védekezést illetve a támadást tanulják A szibériai tigrist szigo­rúan védik. Miközben a világ tigrisállománya az utóbbi félévszázad alatt 90 száza­lékkal csökkent, a szibériai tigriseké emelkedett, becs­lések szerint ma már meg­haladja a háromszázezret. A szibériai tigrist az erdők ko­ronázatlan királyaként emleget­ték mindig, hiszen könnyedén mászik fára, átússza a folyókat. Testsúlya ugyan háromszáz kiló körüli, de ez nem akadá­lyozza meg abban, hogy át­ugorjon 2 méter magas sziklá­kat, szájában akár százkilós zsákmánnyal. A hím naponta 15-20 kilómé­tert vándorol a megszokott ös­vényein, amely gyakran meg­egyezik a patások gyülekező­pontjaival. Szereti a napsütöt­te, kiugró sziklabúvóhelyeket, ahonnan jól megfigyelhető az egész környék. Vadászat során gyakran hason csúszik kisze­melt zsákmánya felé, hosszabb pihenőket tartva, télen ilyenkor még a hó is megolvad alatta. Egyébként nem jó vadász. Az étkezéseihez kiválasztott patá- soknak csak az ötödét tudja elejteni, a többiek sikeresen elmenekülnek félelmetes ellen­ségük ügyetlen támadása elől. Vadászterületének, birodalmá­nak határát vizeletének erős szagával jelöli meg — a szom­szédban vadászó társának ezt illik tiszteletben tartani. Óvodássarok Gyerekbetegség Misi mozdony meséje Beácska és Anikó, amint felgyógyult azonnal ment az óvodába. Nagyon várták őket a barátaik. A délutáni pihenőn szentül megígérték, hogy nem zavarják társaikat, csak feküdhessenek Esztivel egy­más mellé. Nem is volt semmi gond, viszont Esztinek da­gadni kezdett valami a füle mellett. Az óvónéni rögtön észrevette a bajt, babusgatta a kislányt míg megérkezett az óvoda doktornénije, és megál­lapította: ez bizony mumpsz, vagyis fültőmirigy-gyulladás. Nem kell kórházba menni — mondta a doktor néni, de Esz­tinek ágyban kell maradnia és meleg kendővel kössék be a fülét. Este a két kislány, Bea és Anikó lelkendezve mesélte az eseményeket: most nem ők betegek, hanem Esztike. — Aztán sokat játszotta- tok-e Esztivel? — kérdezte rosszat sejtve az apuka. — Egész nap — jelentették ki büszkén. — Jaj, csak meg ne kapjá­tok ti is! — aggódott a mama. Persze egy hét múlva mind a két csemete ismét ágyba került. Sírva borultak édesap­juk vállára: — Képzeld! Megint nem mehetünk óvodába. — Majd elmúlik. Csak en­gem hagyjatok ki a játékból! Négy-öt nap múlva azon­ban az apuka is panaszkodni kezdett. Mire a kislányok le- tehették a meleg kendőket, apunak éppen szüksége lett rá. No, persze meg még sok gyógyszerre is. Most ismét a kislányok álltak az ágya mel­lett. — Ne félj! Nemsokára me­hetsz te is dolgozni. Mi már megyünk az oviba! Gyerekbetegségtől szen­vedő apjuk sápadtan intett utánuk: — Jó, jó! Csak ismét haza ne hozzatok valamit a kedves óvodátokból! Báli Györgyné Egy nagy állomás félreeső zúgában, régóta nem hasz­nált vakvágányon állt egy öreg, fekete gőzmozdony. A használható alkatrészeket, ki tudja már mikor, leszerelték róla, fekete köpenyét eső áz­tatta, kerekei közül minden­féle gaz tört elő — egyszóval igen elhagyatott, magányos gőzmozdony volt. A fiatal, erős villanymozdonyok elfelej­tették tisztelni az időseket, va­lahányszor elhaladtak mel­lette, csak gúnyosan füttyen- tettek egyet. Acéltestük da­gadt a büszkeségtől, verseng­tek egymással, ki hány vagont tud elhúzni egyszerre. Az embereket szállító mozdo­nyok közben kigúnyolták a te­herszállítókat, mondván: em­bereket szállítani nemesebb feladat. Misi, az öreg gőzmozdony szomorúan figyelte mindezt. Nem tehetett semmit, hiszen ő csak egy megtűrt ócskavas volt az állomáson. Bánatosan gondolt arra, hogy közel már az az idő, amikor teljesen összerozsdásodik, aztán mozdulni sem bír többé. Pe­dig, de szerett volna még egyszer utoljára nekivágni a nyílt pályának, bodros füstfel­hőt eregetve... Eszébe jutott régmúlt ifjúsága, mikor vidá­man zakatolt a városok kö­zött, ismerőse volt az összes állomás, az integető bakterok. Vidám sípszóval köszöntötték akkor egymást a mozdonyok, nem becsülte le egyiket a má­sik azért, mert az csak szenet szállított és nem embereket. Éjjelente Misi ezekről a régi dolgokról álmodott. Egyik reggel aztán furcsa emberek jelentek meg körü­lötte. Kezükben szerszám csillogott Misi nagy rémüle­tére, mert azt hitte, most akar­ják örökre szétszedni. De nem ez történt! Gondos kezek dolgoztak az alkatrészeken, meghúzták a csavarokat. Az öreg gőzmozdony jólesőn érezte, miként árad szét las­san a testében a finom gép­olaj. Aztán jött egy diesel­mozdony és a javítóműhelybe vontatta. Ott kezdődött meg aztán az igazi munka! Embe­rek tucatja sürgőit, forgott Misi körül, az egyik csiszolta, a másik olajozta, a harmadik festette. így ment ez több napon át. Misi alig akart hinni a szemé­nek, amikor egy szénnel teli vagon közeledett feléje. Vi­dáman kapkodta magába, ro­pogtatta a csillogó fekete széndarabokat. Aztán vizet vételezett, ahogy ez egy ta­pasztalt gőzmozdonyhoz illik, majd lassan, nagyon lassan elkezdte mozgatni a hosszú évek alatt elgémberedett tag­jait. Közben hátranézve látta, hogy a fiatalságát idéző, fris­sen festett vagonokat kap­csoltak mögéje, a kocsik olda­lán ott villogott a felirat: Nosz­talgiavonat. És már ott tolon­gott körülötte a tarka ember­tömeg. Aztán mikor az indító felemelte a tárcsáját, boldo­gan indult, mind gyorsabb za­katolással. Érezte: az embe­reknek mégis szükségük van rá, már nem haszontalan ócs­kavas többé. Füstfelhőket fújva a feje fölé ismét vidáman pöfögött az új, ismeretlen állomások felé. Szarka Zoltán Törő István Nyári reggel Zöldárnak nyomában a békák fürdenek, a napra kirakják, száradni ingüket. Csigaúton szalad a reggeli pára, meghajol, úgy köszön rá a napsugárra, nyár van, és a reggel hozzád hajlik, oly lágy, rigófütty kinyitja álomból szempillád, feleletet nem vár, de úgy megcifrázza, csipegetni indul a cseresznyefára, hallod, ahogy kattog, elrobog a vonat, megfejték a tehént tejet igyál, sokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom