Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-06 / 155. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1993. július 6., kedd A Evadzárás a szekszárdi német színházban Több mint tízéves fennállása óta a legsikeresebb évadot zárta a szekszárdi német szín­ház, a Deutsche Bühne. A tár­sulati ülésen Frigyesi András igazgató elmondta: míg koráb­ban csak 2-3 premier volt egy évadban, a múlt szezonban öt bemutatót tartottak. Nagy si­kerrel játszották Brecht Kol­dusopera című művét, amelyet kilenc alkalommal adtak elő Schubert Éva és Mécs Károly főszereplésével. Ennek tájelő­adásait a következő évad ele­jén kezdik. Az elmúlt évadban összesen 175 előadása volt a társulatnak, többségében Szekszárdon kívül, az ország olyan városaiban és nagyköz­ségeiben, ahol nagy számban élnek német anyanyelvű lako­sok. Hangversenyek a templomban Júliusban is folytatódik a Má­tyás-templom péntek esti or­gonahangverseny-sorozat. Pénteken Alföldy-Boruss Csilla Bach, Mozart, Reinecke és Gi- guet műveit adta elő Al­földy-Boruss Eszter fuvolakísé­retével. Sebestyén János — többek között — Roman, Mar­tini, Hasse, Liszt, Castelnuovo Tedesco és Elgar műveiből állí­totta össze Népek és városok muzsikája című 9-i koncertjét. Lehotka Gábor 16-i hangver­senyét — ahol saját korálfan- táziája mellett, Liszt, Bach, Mendelssohn és Pikéthy-dara- bokat is játszik — már előző nap is meghallgathatják az ér­deklődők. Külföldi vendége is lesz az eseménysorozatnak: a németországi Anton Gugge- mos 23-án Purcell, Krebs, Bach, Mendelssohn, Franck és Guilmant műveit adja elő. Az utolsó júliusi hangversenyen Kovács Endre orgonaművész játszik Bach, Reger, Hill, Hummel és Wolf-darabokat. Román és szlovák nemzetiségi rádióműsorok A Magyar Rádió Szegedi Körzeti és Nemzetiségi Szer­kesztősége megkezdi a román és a szlovák nemzetiségi mű­sorok regionális sugárzását — jelentette be a sajtó képviselői­nek a szegedi stúdió vezetője, Vágási Kálmán. Szombattól a hét hat napján hallhatók ezen­túl a szentesi és a komádi URH-adók vételi körzetében a hazánkban élő románokról, szlovákokról szóló, a nemzeti­ségieknek szánt műsorok. Vá­gási Kálmán elmondta, hogy rendelkeznek azokkal a sze­mélyi és tárgyi feltételekkel, amelyek az új műsorok készí­téséhez szükségesek. Ezentúl hétfőnként 9 órától 10 óra 30 percig szlovák, azt követően 12 óráig román műsorokat su­gároznak. Szerdától vasárna­pig pedig délután 13 órától in­dul ugyanennyi időben és sor­rendben az adás. A hét máso­dik napján a parlamenti ülések miatt nem sugároz nemzetiségi műsort a szegedi rádió., Német olvasótábor Német nemzetiségi olvasó­tábort nyitottak csütörtökön a Tolna megyei Váralján. A tá­borban eltöltött tíz nap alatt szekszárdi, bonyhádi és nagymányoki általános iskolá­sok szép német kiejtési ver­senyben vesznek részt, talál­koznak magyarországi német íróval, népviseleti divatbemuta­tót tartanak, énekelni és tán­colni tanulnak, tanárok és könyvtárosok, közöttük két németországi szakember irá­nyítása mellett. AZ ORSZÁG KATI NÉNIJE Aki elvarázsolja az időt Gyermekszínjátszásban jók a somogyi diákok Minden évben igen sok versmondó jelentkezik ver­senyre. A legtöbb résztvevőre ebben a művészeti ágban lehet számítani — hosszú évekre visszamenően a ki mit tud-okon is. Sok tehetséges versmondóra talált az elmúlt megyei döntőn is a zsűri. Forrai Katalin az óvodai ének-zenei nevelés esztéti­kájáért, a gyermekközpontú óvodapedagógiáért, az óvó­nők módszertani kultúrájáért rendkívül sokat tett, nemze­dékek emlegetik hálával ne­vét, s ha vele találkoznak, az hónapokra szóló szellemi, lelki feltöltődést jelent. Három gyermek édesanyja, több unoka nagymamája, egy ország Kati nénije. Közeledik a 70-hez, de úgy látszik, dalával még az időt is el tudja vará­zsolni, mert rendkívül kíméle­tesen bánik vele. Csupa szív és lélek, dal és muzsika, de ha kell, félelmetes Cerberusként őrzi a pedagógiai értékeket, a jó hagyományokat hatalmasok mániáitól, politikusok szeszé­lyeitől. A mindenkori hatalom ugyanis a gyermekek érzelme­ire is igényt tart. Ferenc Józse­fet éltetni kellett az óvodások­nak, németül, majd Lenint és Sztálint oroszul. Az Ég a gyer­tya, ég... kezdetű dalocskára rá akartak húzni egy Sztálint istenítő rigmust. Ma is vannak ilyen kísérletek, újabban Jé­zuska égő szívéről énekelnek e dallamra. „Isten óvja meg az óvodákat ezektől a túlzásoktól, s adjon a pedagógusoknak íté­leterőt és bölcsességet ahhoz, hogy lelkesedésük mindenkor lehessen józanul korlátozott!” — sóhajt Kati néni. — Kedves Forrai Katalin! Ön, aki tizenhat kultuszminisz­tert túlélt, több mint négy évti­zedes munkásságáért nemré­giben kapta meg a Brunszvik Teréz-díjat, elégedett azzal, amit elért? — Igen, érdemes volt az éle­temet ennek az ügynek szen­telnem. A hétköznapok nem mindig szívet melengetőek, de a kudarcokkal, a méltatlan csa­tákkal együtt van okunk és jo­gunk a büszkeségre: a magyar óvodapedagógiának nemzet­közi tekintélye van. Az 1971-es és az 1991-ben át­dolgozott programot lefordítot­ták a japánok, s készül az an­gol fordítás. Tanítványaim kö­zött vannak olaszok, franciák, ők is sikerrel használják, ter­mészetesen a maguk nemzeti zenei anyagára, dalirodalmára adaptálva. — Ami az iskolákban törté­nik, az sajnos, szívszorító. Az általánosban még van ének­óra, de a gimnáziumokban már osztályzásra nem kötele­zett ez a tárgy, a szakmunkás- képzőkben pedig egyetlen órát sem szentelnek az éneknek. Zeneileg süket, vizuálisan vak Túlélt tizenhat kulturmlnisztert fiatalok ezrei nevelődnek úgy, hogy soha senki nem öblíti át lelkűket jó zenével. — Sajnos, a tanítók egy-két nemzedéke nem kapott a főis­kolákon ének-zenei képzést. Szerencsére sikerült újra elér­nünk, hogy a tanítóképzők fel­vételijén alkalmassági vizsga legyen. A pedagóguspálya elégtelen presztízse miatt a zeneileg tehetségesek ritkán választják ezt a pályát, emiatt is kevés a jó szakember. De nemcsak az ének-zenei kép­zés helyzete mostoha az isko­lákban. Gondolja meg, a vizuá­lis forradalom kellős közepén egyetlen óra sem jut a művé­szeti nevelésnek, a filmnek, a médiáknak! Újabb eredmény, hogy a Zeneakadémián tanu­lók kétéves, diplomát adó to­vábbképzéssel pedagógusok lehetnek. A nemzeti alaptan­terv ének-zenei része jó ke­zekben van. Mindezek bizta­tóak a jövőt illetően. — Ön pokolra űzője a merev didaktikának, ugyanakkor szó­szólója a pedagógus felelős szabadságának. Ha jól tudom, egy kis Andriskától kapta az első didaktikai leckét. — Ha egy gyermek azt játssza, hogy ő autó, nem fog kérésünkre liliommá lenni, noha az óvó néni meg a közös daltanulás éppen ezt várná tőle. Pályám elején, 1946-ban, Andriska tanított meg erre. A csoportomban 60-70 egy­forma melegítőbe bújt gyer­mek volt, és amíg én lelkesen énekeltem, Andris hunyorgott, biluxolt a szemével, jobbra dőlt és balra dőlt. Később elme­sélte, hogy ő autó volt, a sze­mével indexelt, miközben éles kanyarokat vett. A fantázia szabadsága, csellengése gyönyörű dolog, amelytől nem szabad megfosztani sem a gyermeket, sem a felnőttet. — De mennyire! Hogy az anya mivel táplálja gyermeke lelkét, zenei lőrével vagy ne­mes, szép harmóniákkal, az egy életre szóló választás. Zágoni Erzsébet Nagyon fontos, hogy kik irá­nyítják, kik segítik a gyerekek figyelmét a vers szeretetére, a versmondás örömére. Legtöbb esetben a magyar tanároké a felelősség. Ez a párosítás nem mindig szerencsés. Érződik belőle a kötelező. Aki pedig nem érzi szívügyének, annál előbb-utóbb kiütközik ez. És le is szoktathat — ha hagyják. Darabos Zsuzsa, a Somogy Megyei Művelődési Központ munkatársa elmondta, hogy nagyon jól sikerült a költészet napja alkalmából rendezett versmondó tábor. A három nap alatt megismerhették egymást és magukat is a me­gye középiskolás versmondói Balatonszárszón. Az általános iskolás korosztálynak Fonyó­don teremtettek lehetőséget, hogy elmélyüljenek a művé­szeti ág rejtelmeiben. Szín­házi szakemberek foglalkoz­tak a gyerekekkel. Várhatóan az ősszel folytatódik a kezde­ményezés a nagyszámú ér­deklődő miatt. Az amatőr színjátszás a gyermek korosztályt érdekli ma. Sajnos, a diák és felnőtt színpadok száma igen meg­csappant. Pedig voltak a me­gyében országos hírű színját­szókörök. Legtöbbször a ve­zető távozásával megszűntek létezni. Gyermekszínjátszás­Az iskolai könyvtárak hely­zetével a közoktatási törvény- tervezet megfelelő módon fog­lalkozik — mondta Soron László, a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium osztály- vezetője, a könyvtárostanárok VI. nyári akadémiáján. Úgy vé­lekedett, hogy a különböző könyvtártípusok szabályozá­sát saját közegében kell vég­rehajtani, azaz az egyetemi, főiskolai könyvtárak ügyével a felsőoktatási törvénynek, a közművelődési könyvtárakkal pedig az önkormányzati tör­vénynek kell foglalkoznia. így a készülő könyvtári törvény­ben a már kidolgozott paragra­fusokat kellene egyesíteni. A törvénytervezet készítőinek kellene viszont kidolgozniuk a nemzeti, és a szakkönyvtárak szabályozását. Szeretnének ban viszont jók vagyunk. A Látrányban megrendezett ta­lálkozón 30 csoport vett részt.Valószínűleg ennél több van a megyében, de még nem léptek ki a szélesebb nyilvá­nosság elé. Igazi csapatmun­kát igényel egy-egy jól kivá­lasztott és kidolgozott elő­adás. És hogy valóban így le­gyen, ahhoz meghatározó a vezető személyisége. Akiben megvan ez a varázs, ott hosz- szú éveken át jól működő kö­zösségek szerveződnek. Ma a megye legnívósabb csoportjai — merthogy kettő van — a Bárczi Gusztáv Általános Isko­lában vannak. Dr. Rumszauer Jánosné és Vigh Tiborné irá­nyításával bontogatják szár­nyaikat a gyerekek. Siófok környéke szintén erős gyer- meksz í njátszásban. Az SMK több alkalommal próbálkozott — jelenleg is — szakmai továbbképzéseket szervezni a színjátszó körök vezetőinek. Ezek többnyire önköltségesek, költségek a résztvevők saját zsebét terhe­lik — mint minden. Júliusban Nagyatádra várják a szakem­bereket. Az előzetes felméré­sek szerint mintegy ötvenen jelentkeztek, hogy megismer­kedhessenek az új irányza­tokkal és a régi tapasztalatok­kal. — je — létrehozni egy országos ellátó központot és egy nemzeti könyvmúzeumot is, ahol min­den kiadvány az érdeklődők rendelkezésére állna. Az iskolai könyvtárak sze­repével a nemzeti alaptanterv is foglalkozik — erről Baranyi Károly, az MKM főosztályve­zetője beszélt. A könyvtáros­tanár felelőse lehet több tan­tárgyközi témának, a gyere­kekkel való személyes kap­csolata révén pedig segítője a tehetséggondozásnak. Bara­nyi Károly úgy véli: az iskolai könyvtár felsorolt lehetőségei­vel segítheti a nemzeti alap­tanterv azon gondolatának megvalósítását, miszerint az oktatás célja ne a munkaerő- piac kiszolgálása legyen, ha­nem a gondolkodó, beszélni tudó fiatalok nevelése. Az iskolai könyvtárak a törvényekben Tanulmány egy új betegségről Mint azt mindenki tudja, ha valaki rászokik a drogra, igen nehezen bírja ki nélküle. Mos­tanában egy különös beteg­ség van terjedőben a fiatalok között, melynek tünetei ehhez hasonlóak. A neve: ISHKO- LOS BEKERUELIS, vagyis magyarul: FELVÉTELI LÁZ. Az embernek eljön az az idő az életében, amikor először felvételizik. A betegség ekkor kezdődik. Ha valaki nem fogé­kony rá, egyből felveszik, és ezzel mintegy immunissá válik a kórral szemben. No de nem így a másik csoport! Ők azok, akiket nem vettek fel sehová. Ez persze korántsem amiatt van, mert nem tanultak eleget, mint ahogy sokan hiszik. Az ok sokkal egyszerűbb: ők fo­gékonyak a FELVÉTELI LÁZ-ra, azaz egyből megér­zik, hogy számukra ez az esemény micsoda felemelő érzés, szinte rabul ejti őket, s többé nem tudnak szabadulni tőle. Először, rögtön a felvételi után, egy depressziós sza­kasz kezdődik. A szülők, is­merősök, és mindazok akik nem hallottak még a kórról, ilyenkor azt hiszik, ez a siker­telen felvételi miatt van. Ám erről szó sincs! Teljes bizton­sággal állíthatjuk, hogy a dep­resszió csakis amiatt követke­zik be, mert a beteg tudatában van, hogy még kerek egy évet kell várnia a következő felvéte­liig, amikor is újból mintegy fel­töltheti magát. Ez a depresz- sziós szakasz egészen januá­rig eltarthat. Ám január kö­zepe táján a beteg némi élén­külést mutat, ugyanis ekkor tud hozzájutni az első olyan dologhoz, mely számára a fel­vételit idézi. Megjelenik a FELVÉTELI TÁJÉKOZTATÓ! A beteg rengeteg pénzt haj­landó áldozni rá, csakhogy elmerülhessen rejtélyes in­tézménynév-rövidítésein és, hogy hónapokig lapozgassa arcán egy különös mámorral. Aztán, e mámor csúcsán vá­laszt egy iskolát, melyről azt képzeli, majd megfelelő lesz számára. Februárban az élénkség még jobban észlelhető, ugyanis a beteg ekkor szerez­heti meg a JELENTKEZÉSI LAP-ot. Ez akkora élvezetet szerez neki, hogy rendkívül lassan tölti ki, néha heteket is igénybe vesz ez a művelet, hi­szen a cél az, hogy minél to­vább élvezze a LÁP örömeit. A hozzá nem értő ember ilyenkor azt hiszi, csupán ha­logatásról és bizonytalanság­ról van szó, ám ez nem igaz. A következő hónapban, márciusban el kell küldeni a LAP-ot. Ez a beteg számára fájdalmas művelet, de hamar túlesik rajta, hiszen tudja, hogy ezzel megtette a lépése­ket a felvételi felé. Ezután egy pangási szakasz áll be. Ez egészen júniusig tart, amikor is a beteg kézhez kapja az ÉRTESÍTO-t felvételijéről. Előtte izgatottan lesi a postást, hiszen nagyon várja már ezt a kis frissítőt, miután megkapta, örömmel újságolja mindenki­nek a nagy hírt és fogalma róla, hogy ez teljesen fölösle­ges, mert a többi ember, akik immunisak, mit sem értenek öröméből. Ők ezt az egész fo­lyamatot úgy fogják fel, hogy „izgul a gyerek de most, hogy megkapta, már kissé meg­könnyebbült”. Mindenesetre a beteg borzongató izgatottság­gal várja felvételije napjait. Ha a beteg csak kezdeti stádiumban van első felvéte­lije után, rendszerint sikerül neki a második. Ez esetben meggyógyul. De ha súlyosan bent van a LÁZ-ban, akkor nem sikerül neki. Hiszen ha sikerülne, nem kerülne sor a harmadik, negyedik stb. FEL- VÉTELI-re. Vannak betegek, akik kizá­rólag egy intézményre össz­pontosítják minden figyelmü­ket, ők a mániákus ragaszko­dók. Őket egy-egy professzor, tanár, betegtársuk vagy maga az intézmény olyannyira elbű­völi, hogy képtelenek tőle szabadulni. Évről évre vissza­térnek, hogy ismét mámorba essenek. Mások mindig más­hová jelentkeznek, hogy uta­zással tegyék teljessé amúgy teljességgel egészségtelen mámorukat. A tudomány mai állása sze­rint a kór csakis egy sikeres FELVÉTELI-vel gyógyítható, ám néha még ezután is fel-fel- tör a vágy a volt betegben. Ezeket a vágyakat a megfe­lelő színvonalú oktatás köny- nyen kúrálhatná, ám ennek hiányában manapság még fel kell készülnünk a LAZ néholi feltörésére. Ifj. Kéki Kálmán 4 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom