Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-16 / 164. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1993. július 16., péntek Nyírségi teátrum Közönségszínház létrehozására vállalkozott Verebes István, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház új igazgatója. A nyírségi teátrum tagjai augusztus hatodikán-hetedi- kén már színpadra lépnek a Kisvárdai Várszínház nyári programja keretében. A Nemzeti Színházzal közösen állítják színpadra Gyurko\)ics Tibor Császármorzsa című komédiáját, amelyet Budapesten és Nyíregyházán egyaránt játszanak majd. Velencei Biennálé A művészetek együttélése a központi gondolata a 45. Velencei Biennálénak, amely a modern művészet legnagyobb nemzetközi seregszemléje. Első őzben nyíltak meg ebben az évben a nemzeti pavilonok a külföldön élő művészek előtt. A magyar pavilonban Joseph Kosuth Amerikában élő magyar származású művész, Lois Viktor hangszer-szobrai láthatók. Karikatúrapályázat Egy mosoly a Balkánon címmel karikatúra kiállítást rendeznek Athénban és The- szalonikiben. A tárlaton minden megyar karikaturista részt vehet. A pályaművek beküldési határideje augusztus 15. A kiállítás szervezője az A. Botszisz Alapítvány a Színvonalas Újságírásért. Címe: 10674 Athén, Vassiliassis Sofias 27. Gitárfesztivál Esztergomban Tizenöt országból több mint százhúsz gitárművész részvételével rendezik meg a XI. esztergomi nemzetközi gitárfesztivált. A három fordulós versenyen az európai gitárosok mellett tengeren túli is szerepel. A Szenderey-Karper László nemzetközi Gitárfesztivál Alapaítvány kuratóriumának elnöke, Ágai Karola operaénekes sajnálattal szólt arról, hogy a magyar Zeneakadémián még mindig nincs gitárművész-képzés. A hangszer szerelmesei kénytelenek külföldi konzervatóriumokban tanulni. Fafaragók Vásárosnaményben Megnyitották a XX. Nemzetközi Fafaragó Alkotótábor zárókiállítását a vásásorna- ményi művelődési központban. A tárlaton a beregi táborban dolgozó harminc lengyel, magyar, román és ukrán amatőr művész 138, a népi kultúra hagyományain alapuló alkotását tekinthetik meg az érdeklődők. Jövőre galériát nyitanak a telepen készült alkotások állandó bemutatására. Minden magyarok táncfesztiválja Kanadai, izraeli, olaszországi és finnországi részvevője is lesz az augusztusban Gyulán sorra kerülő Vendégségben otthon címmel másodízben merendezendő minden magyarok táncfesztiváljának. Az augusztus 18-i gálán megemlékeznek az 1948-ban rendezett első országos néptáncfesztiválról is. A neves hazai együttesek között meghívást kapott a Buzsáki Népiegyüttes is. A gyulai vár előtti piknikkel és tábortűz melletti táncházzal fejeződik be a nagyszabású rendezvény. Ingmar Bergman 75 éves A világhírű svéd filmrendező, Ingmar Bergman het- venötödik születésnapját ünnepli. Legutolsó filmjét, a négy Oscar-díjjal kitüntetett Fanny és Alexandert tíz évvel ezelőtt forgatta, azóta a stockholmi Nemzeti Színház rendezőjeként dolgozik. Bergman az elmúlt negyven évben több mint ötven filmet készített, amelyekben az emberi lélek rejtelmeit kutatta. Pályafutását a svéd főváros operaházában kezdte rendezőasszisztensként, majd a Hetedik pecsét illetve a Hallgatás elkészítésével már a hatvanas években meghódította a művészfilmek kedvelőit. Képsorait nem a látvány, hanem a mély gondolatiság jellemzi. Makacs következetességgel boncolta műveiben az élet értelmének, a magánynak titkait, valamint a halál és a házasság problémáit. A film svéd géniuszának életében kiemelt szerepet játszottak a nők. Nem hiába kaptak főszerepet a Suttogások és sikolyok, a Jelenetek egy házaséletből és más alkotásokban Liv Ullmann, Bibi Andersson és társaik. Maga Bergman hatszor nősült, jelenlegi feleségével, Ingrid von Rosennel tizenkét éve él együtt, s nyolc gyermek apja. A hetvenes évek közepén összekülönbözött hazája adóhatóságával, majd Münchenbe emigrált. 1985-ben rehabilitálták, s visszatért Svédországba. Mozart Varázsfuvolájából forgatott tündén filmje azt mutatja, hogy Bergman nem csupán a lélek rejtelmeit ismeri kiválóan, hanem megőrizte magában a gyerekkor képzeletvilágát és játékosságát. Ferenczy Europress A pedagógusok kanalanként kóstolgatják a „pudingot” Fenntartások a tízosztályos alapképzéssel szemben Még meg sem száradt a tinta a parlament által a napokban elfogadott közoktatási törvényen, feltehetően több passzusa máris módosításra szorul — vélekedett Szöllősi Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkárának sajtótájékoztatóján. A PSZ országos vezető testületének értékelését ismertetve kijelentette: felemás törvény született, s ha annak jó és rossz oldatát a mérleg két serpenyőjébe tennénk, az a rossz felé billenne el. Vasdiplomás Kiss István László Kijelentette: értékelésüket még csak a törvény szellemével kapcsolatban tudják megtenni, mivel a tervezethez beérkezett 800 módosító indítvány miatt, valószínűleg jelenleg még maga Mádl Ferenc miniszter sem tudja, hogyan is alakult a törvény végleges szövege. A törvény egyetlen pozitívumaként említette a főtitkárasszony: kimondja az oktatás ingyenességét. Fenntartásokkal fogadja a PSZ a 10 osztályos alapképzés 1996-tól történő teljes körű bevezetését, már csak azért is, mert még nem tudni, mit kel I majd tanítani a következő tanévben a 9. és a 10. osztályban. Az érdekekképviselet ma is azt a nézetet vallja, hogy meg kell őrizni a 8 osztályos iskolaszerkezetet, hiszen arról bebizonyosodott, hogy működőképes. Hiányolják a törvényből a pedagógusok speciális jogállására vonatkozó részt, annál is inkább, mert ez ma mindössze kormányrendelet szintjén szabályozott — hangzott el. Gondot látnak a világnézeti semlegesség garantálásával kapcsolatban is, mivel a PSZ álláspontja szerint az állami, önkormányzati iskolákban még fakultáció szintjén sem kaphat helyet a vallásoktatás. Szöllősiné megjegyezte: bár a törvény csak szakaszosan lép hatályba, azok a pontok, amelyek a kemény, centrális irányítást biztosítják, már idén szeptembertől életbe lépnek. így például a regionális oktatási központok (ROK) szobra kemény talapzaton áll, és szeptembertől pompázni fog a közoktatás felett. A pedagógusok most kanalanként veszik próba alá a pudingot — mondta végezetül Szöllősi Istvánné. Az arany, a gyémánt után a vasdiplomát is átvehette Kiss István László kaposvári nyugdíjas tanár. A 88 éves pedagógusnak a vasdiplomát a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem szenátusa állította ki. Az idős pedagógus munkásságát Kaposvár megyei jogú város önkormányzata Kaposvár város szolgálatáért kitüntetésben részesítette. Kiss István László a csurgói tanítóképző után iratkozott be a budapesti Polgári Tanárképző Főiskolára, ahol 1928-ban szerzett diplomát. Lengyeltótiban a polgári iskolában kezdte tanári pályáját, majd Nagykanizsán, Tapolcán tanított. — A Somogy megyei levéltárban őrzik földolgozás alatt álló 1942-43-ban írott doni naplóját. Beszélt-e az utóbbi időkig orosz fogságáról? — Hallgattam róla. A naplót is titokban tartottam ezideig. Az átélt élmények mind bele sem kerülhettek a jegyzeteimbe, pedig volna miről mesélnem. A Don mellől négyszáz kilométert gyalogoltam, amíg fölkerülhettem a Vöröskereszt vonatára. Két alkalommal is megsérültem és majdnem teljesen elfagytak a lábaim. 1947 október 6-án érkeztem haza Magyarországra, addigra teljesen kifosztották a tapolcai lakásomat. 1948-ban kerültem Kaposvárra. — A somogyi megyeszékhelyen a kémiatanítás példaképe volt. Több iskolában is nevessé vált. — A Berzsenyi polgári iskolában kezdtem kaposvári pályafutásomat, ahonnan áthelyeztek a volt Vöröshadsereg úti általános iskolába. Nem dicsekvésképpen mondom, de a kémiaóráim, a szertáraim csodájára jártak. Nem is feledkeztek meg rólam, Sztálin születésnapján két évben is elismerést kaptam a megyétől. — Fordulópontot jelentett pályáján az 1951-ben megalakult kaposvári Cukor-és Édesipari Technikum megalapítása. — Kecskemétről Kaposvárra helyezték át a technikumot. Az anyaiskolából két tanár érkezett, középiskolai tanárokat kerestek a városban. Áthelyezéssel kerültem abba az intézménybe, ahol nyugdíjaztatásomig, 1969-ig tanítottam. Az édesipari szakma tanításához szükséges ismeretek megszerzéséhez az ország összes csokoládé és kekszgyárát végigjártam, majd vizsgát tettem. — Emlékidézőként talán nem sértő, hogy önt a diákok a cukorgyári kampány sajátos kiejtésével — kámpány — jellemezték. —■ Dehogy sértő, lehet hogy így ejtettem, de minden tanárnak van valamilyen jellegzetessége. Nekem lehet, hogy ez a kámpány volt. A tanév idején hetente egy nap gyakorlaton vettünk részt diákjaimmal a kaposvári cukorgyárban. A vasdiplomás tanár úr szinte minden mondatát könnycseppek fürösztötték. Elérzékenyült látogatásunkra. Meghatódott örömét sem rejtette véka alá, viszontlátásra tanár úr. És gratulálunk. Horányi Barna SPETER ERZSÉBETNÉL MIAMIBAN (2.) Vadnyugati kaland a külvárosban Miami varázsába rémisztő dolgok is vegyülnek, utcai rablásokról, gyilkosságokról. Szerencsére nekünk ilyen élményben nincs részünk, az viszont igaz, hogy találkozunk jó néhány félelmetes alakkal, sőt azt is megállapítjuk, hogy ennyi fura embert még nem láttunk egy csomóban. Az egyik alkalommal a városi buszon — ez nem a dis- neylandi, hanem elegáns és légkondicionált — egy nagydarab, réveteg tekintetű férfi huppan le az ülésre, Esztergályos Cili, és Moór Marianna közé. Az első pillanatban látjuk, hogy baj van, az illető rendesen be lehet lőve — mármint kábítószerrel. Próbáljuk kiszámítani, vajon mit tesz? Nyakonragadja mindkettőjüket és fojtogatni kezdő őket, vagy szelídebbre veszi a figurát és udvarolni kezd, netán valami obszcén dologra ragadtatja magát? A busz utasai tudomást sem vesznek ugyan róla, mi egyadta frászban vagyunk. Emberünk ziháló mellkassal és reszkető kézzel ül, bámul a semmibe. Vállalkozó férfiak lóvén helyet cserélünk Cilivel és Marianna!, amiről a réveteg tekintetű tudomást sem vesz, ül tovább bambán. így testközelből még félelmetesebb. Hosszú percek telnek el, mígnem egyszerre felpattan az óriás és a kocsi elejére csörtet. Leszáll és diadalittasan bevigyorog az ablakon. Két foga van. Ha már a furcsaságoknál tartunk, akkor egy másik esetről. Feltűnik, hogy szállodánkban — ahol egyébként, mint minden hotelben a belső biztonsági szolgálat elegáns emberei ügyelnek a nyugalomra Alkalmi csoportkép: Lőkös Zoltán, Peterdi Pál, Sas József, Czine Mihály, Esztergályos Cecília, Kiss Péter és a feleségek — rendszeresen megjelenik egy betegesen kövér, legalább 130 kilós fiatalember. Egyszer úgy hozza a helyzet, hogy a liftben összetalálkozunk. Hirtelen ránkripakodik és sorba kérdez bennünket: Sprechen sie deutsch? Ijedtünkben mindannyian rázzuk a fejünket, hogy nem, nem, dehogy. Megnyugszik. Mindenesetre mi az első helyen kiszállunk, ahol megáll a lift. Máig furdal a kíváncsiság, mi lett volna, ha valamelyikünk azt mondja, hogy igen, beszélek németül. Lehet, hogy jól eldiskurálunk vagy eggyel kevesebben utazunk haza?... Szombat este nagy és különös társaság gyűlik össze a szállodában. Biztosan a ví- kend, miatt — gondoljuk. A hallban néhány asztalt is elhelyeznek, rajtuk különböző bizsuk, függők, medálok, mindegyiken két betű szerepel N. és A. El nem tudjuk találni, ki lehet az az N. A., akinek a monogramja minden tárgyban benne van. Biztos valami nagy ember, véljük, mígnem Erzsébet felvilágosít bennünket. A volt drogosok találkozóját látjuk, vannak vagy ötszázan, az N. és A. pedig a Narcotic Anonymus (névtelen, tehát már nem jegyzett drogos) kezdőbetűkből származik. Az lehet, hogy leszoktak a kábítószerről, de arcukon, mozgásukon magukon viselik még nyomait. Mindenesetre úgy borulnak egymás nyakába, mintha valami nagy-nagy győzelmet ünnepelnének. Valóban azt, a saját maguk fölött aratott győzelmet. Legizgalmasabb kalandunk egy délelőtt a külvárosban esik meg velünk. Lőkös Zoltánnal, a Vasárnapi Hírek fő- szerkesztőjével felfedezünk egy kisvendéglőt, amolyan csapszéket. Hatalmas adag spagettit, pizzát adnak, és a maradékot — mert ott így szokás —, becsomagolják. A szállodában eldicsekszünk, mit fedeztünk fel, s másnap a többiekkel újra elmegyünk. A pizza most is óriási, és nagyon finom, akárcsak a csapolt sör. Míg élvezzük e földi jókat, a nyitott ajtón át egyszer csak látjuk, hogy előáll egy rendőrségi kocsi. Marcona rendőr száll ki belőle — egyébként olyan elegáns, hogy utánozni kellene itthon is —, és kisvártatva maga előtt kísér egy megbilincselt embert. Amint ezt észreveszi a mellettünk lévő asztalnál ülő, addig is gyanús pár, felpattannak és mint a golyó úgy süvítenek ki a csehóból. Várjuk, hogy a rendőr észreveszi és utánaered. Igenám, de egyedül van és akkor magára kellene hagynia a megbilincselt férfit, ezért telefonon értesíti kollégáját, aki percek alatt ott terem egy hófehér Honda motorral és megkezdődik a hajsza. Ezúttal nem várjuk meg, hogy csomagolják be a maradék pizzánkat, mi is kisüvítünk az ajtón. Másnap tudjuk meg a The Miami Herald című lapból, hogy a rendőrség tűzpárbaj- ban kábítószercsempészeket fogott el a külvárosban. Egyik reggel a helyi televízióban szörnyű képeket látunk a kórházból. Az történt, hogy jó 20 kilométerre tőlünk, a stégen horgászott egy turista, lábát az óceánba lógatva. S ami ott eddig nem fordult elő, most bekövetkezett. Egy cápa kimerészkedett egészen a partig, és az illető mindkét lábát összeharapdálta. Mondanom sem kell, egy ideig nem für- dünk. Az óceán egyébként nagyon kellemes, nem annyira sós, mint az európai tengerek, a színe is százszor pompá- sabb, szinte méterenként változó. Amikor viszont haragos, félelmetes a zúgása. Szállodánk közvetlenül a parton fekszik, és az első éjszakán többször felriadunk a szól zúgására, a hullámok csapkodására. Amint azonban véget ér a vihar, amit olykor trópusi eső kísér, kisimul az óceán. Aki mégis tart a nagy víztömegtől, az a szálloda úszómedencéjében hűsítheti magát. A déli órákban azonban már itt sem tanácsos fürödni, mert a nap úgy éget, mint nálunk augusztusban. Ott viszont július és augusztus a 40 fokot is meghaladó hőséggel szinte elviselhetetlen, ilyenkor csak a legedzettebbek szánják rá magukat a napfürdőzésre. (Folytatjuk) Seleszt Ferenc i A
