Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-07 / 130. szám

1993. június 7., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — BELPOLITIKA 7 A törésvonalak Három évvel ezelőtt, a kormánykoalíció létrehozásakor, jól érzékelhető volt egy kétpárti szisztéma kialakítására irá­nyuló szándék. A miniszterelnök — indokolva a többek ál­tal javasolt nagykoalíció elutasítását — a „természetes szövetségesek” összefogásának előnyeiről beszélt, s érvei nagyon logikusan hangzottak. A világnézet mindenkinek legbensőbb magánügye Palotáséknál csak a választásra figyelnek Palotás János, a Köztársaság Párt mindig elegáns elnöke Kétségtelen, döntése indo­kolt volt, csakugyan tisztább képletet jelent és hatékonyabb kormányzást tesz lehetővé egy olyan koalíció, amelyben a partnerek közötti távolság nem túl nagy, s amelynek összetartásában az érdekek mellett az érzelmi, a világné­zeti közelségnek is szerepe van. Persze, már ekkor is le­hetett tudni, hogy a koalíciós felek között, de még az egyes pártokon belül is vannak né­zetkülönbségek — ennek el­lenére sem volt elképzelhetet­len, hogy összecsiszolódnak a partnerek, s egy balközép párttömörüléssel szemben ki­alakul egy jobbközép pártszö­vetség, akár egy egységes párt. A választásokon legjobb eredményeket elért két párt, az MDF és az SZDSZ látha­tóan nagyon szívesen elvállalt volna egy ilyen felállást. A kért „nagy” párt sokat tett azért, hogy célját elérje. Egy­részt kifelezett harcba kezdett egymással, nyilvánvalóan az­zal a szándékkal, hogy a kö­zöttük lévő ellentéteket a poli­tikai erőket megosztó fő törés­vonallá változtassák, amelyek a kisebb pártok magatartását is meghatározzák, másrészt pedig nyitottak partnereik felé, akár azon az áron is, hogy eredeti programúkat kiszéle­sítsék. Az MDF jobb, az SZDSZ bal felé vált nyitot­tabbá, azt vélvén, hogy ezek­ben az irányokban növelheti táborát. Ma már látjuk, hogy a kétpárti szisztéma nem alakult ki, sőt a létrehozására tett erő­feszítések céljukkal ellentétes eredményre vezettek. E poli­tika haszonélvezője az egyik legkisebb párt, az üresen ma­radt centrumot elfoglaló Fi­desz lett, s a korábban igazi gyűjtőpártként szereplő két „nagy” párt támogatóinak je­lentős részét elnyerte. A közvélemény szimpátiá­jának megváltozása meglehe­tősen gyors volt. A felmérések alapján már 1991 őszén a Fi­desz volt a legnépszerűbb párt, s e népszerűséget ma már elsöprőnek jósolják: a közvéleménykutatók szerint a valamely pártot választó pol­gároknak közel fele a fiatal demokratákkal rokonszenve­zik, míg az MDF, illetve az SZDSZ híveinek aránya 10 százalék körül mozog. Ez azt jelenti, hogy táboruk keve­sebb, mint a felére csökkent. A pártpalettán végbemenő drasztikus változásoknak per­sze több oka van, s bizonyára szerepet játszanak benne a rendszerváltás elkerülhetetlen nehézségei is, ám azt hiszem, összefügg a két „nagy” párt ál­tal választott stratégiával. Egyrészt a főleg ideológiai kérdések körül kialakult konf­rontáció taszította a társada­lom zömét, másrészt a tábo­rok kiszélesítésének szán­déka belülről szétzilálta, bom­lasztotta a pártokat, harmad­részt kiélezte a párton belüli konfliktusokat. Érthető módon, e fejlemé­nyek a kormányzati felelősség legnagyobb részét magára vállaló MDF-est sújtják. Fizet­nie kellett a kolaíciós partne­rek — meglehetősen bizonyta­lan — hűségéért, s fizetnie kel­lett (és feltehetően fizetnie kell még ezután is, amennyiben ragaszkodnak hozzá) a párt­egység fenntartásáért. A mi­niszterelnök taktikái ügyessé­gének, a kormányzati hata­lomban való részesedéshez fűződő érdekeltségnek a kü­lönféle kompromisszumoknak és más egyébnek (legutóbb például az Ijrajnával kötött alapszerződés ratifikálásakor az ellenzék magatartásának) köszönhetően mindeddig si­került ugyan a kormányzati stabilitást fenntartani, ám jelen állapotában aligha számíthat arra, hogy a következő válasz­tások után is jelentős szerep­hez jut. E párt az elmúlt három év alatt nem sokszínűvé, hanem mélységesen megosztottá vált a párton belüli törésvonal mé­lyebb, mint ami a párt egyes csoportjait a tőle „balra”, illetve „jobbra” álló ellenzéki pártok­tól elválasztják. Ebben mutatkozik meg a három éve választott stratégia kudarca. Ahelyett, hogy az MDF-nek sikerült volna ma­gába integrálnia, mintegy a centrumba „darálnia” a jobb­oldalt (miként ezt az 50-es, 60-as évek NSZK-jában Ade­nauer tette volt), a mindenfajta radikalizmust elutasító, na­gyon is pragmatista gondol­kodású polgárokat riasztotta el magától kiszámíthatatlan­ságával, egyes csoportjai és személyiségei szélsőséges megnyilvánulásaival, az ideo­lógiai háborúskodások elválla­lásával. Magához vonzott egyeseket, de ugyanakkor el­taszított sokakat. Mondhatjuk persze, hogy ezen elképzelés nem önma­gában volt rossz, hisz lám, az NSZK-ban működőképesnek bizonyult. Mindenesetre ná­lunk, valamilyen okból, nem sikerült. Esetleg azért nem, mert a törésvonalak nem ott húzódnak, ahol azt a két „nagy” párt megvonni gon­dolta: a praktikus problémák­kal nyűglődő társadalom szá­mára az ideológiai csatározá­sok, az egyes értelmiségi elitek „szekértáborok” kultúrá- lis-mentális pozícióinak kü­lönbségei nem sokat számíta­nak. Nos, a parlamentáris demokrácia egyik előnye, hogy a választópolgárok gaz­dag párt-kínálatból választ­hatnak. A nem kedvükre valót az eladó nyakán hagyják, hi­szen ma már nem igaz a tétel: eszi, nem eszi, nem kap mást. Schlett István politológus Elkönyvelte első' válasz­tási sikerét a Köztársaság Párt. Az Agrárszövetséggel kötött paktum után vonzó­nak találtatott a választók szemében Nagy Tamás személye és a köztársaság­párti program. Most már a soron következő „nagy vá­lasztásra” készülnek. Ho­gyan? — kérdeztük Palotás Jánost, a párt elnökét. — Nemcsak az országnak, hanem a politikai pártoknak is korszerűsödniük kell. A má­sodik évezred küszöbén más­ként kell viszonyulni a politi­kához, mint mondjuk ötven évvel ezelőtt. Szerintünk nem egyfajta ideológiai alapállás­nak kell meghatároznia a pár­tok arculatát, hanem a prog­ramjukban kell választékot kí­nálniuk a szavazóknak. Mi azt valljuk: a világnézet mindenki­nek legbensőbb magánügye, az államhatalomnak nem az a feladata, hogy megmondja a polgárainak, melyik a legjobb. Az ezredfordulóra a sokféle vi­lágnézetű emberek szabad társadalmát kell megterem­teni. — Csak ennyiben külön­böznének a régi pártok a kor­szerűbbektől? És persze a programjaik­ban. Minden pártnak egy-egy olyan tervezettel kellene ki­rukkolnia a választásokra, amelyből a szavazók világo­san megérthetik a céljaikat: milyen változásokat kínálnak, mit valósítanának meg, ha ha­talomra kerülnek. S milyen gazdasági, kulturális feladato­kat tűznek ki maguk elé. Eb­ben az esetben nincs szükség alapszervezetekre, „szerző­dött” tömegbázisra, hiszen a program biztosítja mindezt. — Hogyan jutnak el a vá­lasztókhoz? — Az országban jelenleg 176 választási körzet van, mi ezeknek a székhelyein szer­(Folytatás az 1. oldalról) — Hivatalba lépésekor azt ígérte, hogy felgyorsítja a pri­vatizáció és a kárpótlás fo­lyamatát. Mi történt azóta? — Miniszteri biztost nevez­tünk ki, hogy ezt a feladatot minél gyorsabban és hatéko­nyabban lehessen végrehaj­tani. Fel kell gyorsítani a föl­dek kimérését, hogy a kárpót­lási hivatalok minél előbb meg tudják hozni a határozatokat, megtörténjen a föld birtokbaa­dása, a tulajdonjog telekköny- vezése. Ehhez mintegy 1,3- 1,4 milliárd forint pótköltségve­tésre van szükségük a földhi­vataloknak. — A kisgazdapárt a válasz­tásokon nem ezt az agráráta­lakulást hirdette meg. Ön mennyire érvényesíti a kis­gazdák elképzeléseit? Vagy inkább kompromisszumra tö­rekszik? — Tény, hogy a kisgazdák agrárkoncepciójának sarkala­tos pontja a földtulajdonnak az 1947 december 31-ei állapot szerinti reprivatizációja volt. A választásokon a nagyobb testvér győzött, amely a kár­pótlás és a privatizáció mellett döntött. Annak idején a kis­gazdák nevében Torgyán pártelnök is aláírta, hogy tu­domásul veszi ezt. A folyamat visszafordíthatatlan. Minisz­terként elsősorban a kormány nemzeti megújhodási prog­ramját kell szem előtt tarta­vezzük majd meg a választási irodáinkat, ahonnan a körzet­hez tartozó mintegy 60 ezer választópolgár már elérhetővé válik. Minden irodában lesz egy-egy függetlenített titkár, s munkáját segítik majd azok a pedagógusok, iparosok, vál­lalkozók, akik ismerik és szí­vesen terjesztik az elveinket. — A választási irodákban párttagok dolgoznak majd? — Nem feltétlenül. Pártal­kalmazottak lesznek. De min­denhová beosztottunk 3-4 re­zidenst, akik az ankétokat szervezik majd. Ők valószínű­leg a párttagok közül kerülnek nőm. Ennek lényege: a ma­gántulajdon, a farmergazda­ság az elsődleges a mező- gazdaságban. * — Ellenzéki, de korpnány- koalíciós körökből is egyre gyakrabban bírálják a kor­mányt és az agrártárcát, hogy koncepció nélkül folyik az élelmiszeripar privatizációja. — Programunkban olyan prioritásokat jelöltünk meg, mint a munkahelyek megőr­zése, a termelők tulajdonhoz juttatása, a hazai befektetők esélyegyenlőségének biztosí­tása, a munkavállalók és a menedzsment tulajdonossá válásának elősegítése. A ga­bona-, a tej- és a húsiparban konkrét, kidolgozott stratégiá­val rendelkezünk. — Melyek ezek? — Három megyében meg­tartjuk a gabonaipari vállalato­kat, mert „ráérett” a privatizá­ció az új termésre. A volt tulaj­donos már nem, az új pedig még nem rendelkezik azzal a rendkívüli nagy mennyiségű likvid tőkével, amellyel fel tudná vásárolni a gabonaipar­ban a következő évre őrlendő mennyiséget. Ezért döntöt­tünk úgy, hogy e három me­gyei gabonaipari vállalatot megsegítjük. A többi vállalatot decentralizált privatizáció ke­retében értékesítjük. A Buda­pesti Tejipari Vállalatot reor­ganizációs program keretében anyagilag feljavítjuk és csak ki, ők toborozzák majd a tá­mogatóinkat, akik azonkívül, hogy elfogadják a programun­kat, talán más megbízásokat is szívesen vállalnak majd. Szerintem az ő soraikból ke­rülnek majd ki az önkormány­zati választásokon indított je­löltjeink, szakértőink, előadó­ink, s később a tagjaink is. — Jelenleg hány irodájuk működik már? — Eddig húsz helyen nyitot­tunk irodát, további hatvan a közeljövőben nyílik meg. Úgy gondoljuk, hogy késő őszre minden választókörzetben je­len lehetünk. (koós) ezután értékesítjük, a többi tej­ipari vállalatot pedig szintén decentralizált privatizáció után értékesítjük. Hasonló elképze­léseink vannak a húsipari vál­lalatokat illetően is. — Érezhetően „mozog a föld”. Ön szerint a kisgazda­ságoké vagy a nagygazdasá­goké a jövő? — Egyértelműen a kisgaz­daságoké. Ezt nem a mundér védelme mondatja velem, ha­nem a tények: a kisgazdasá­gok személyenként 750 ezer forintig adómentesek, általá­nos költségeik általában ala­csonyabbak, mint a nagygaz­daságoké, olcsóbb a munka­erő... Ezek mind olyan elő­nyök, amelyekkel előbb-utóbb csak nyerők lehetnek. — Mit üzen a falu népének? — A történelem legnagyobb mértékű tulajdonváltása zajlik ma hazánkban. Sok az ellen­drukker, s működnek még a régi beidegződések is. A tárca igyekszik rövid és hosszúlejá­ratú hitelekkel, támogatások­kal segíteni, az agrárpiaci rendtartás eszközeivel kivé­deni a piac zavarait. A rendel­kezésükre álló összes lehet­séges módon próbálunk segí­teni abban, hogy ez a jobb sorsra érdemes gazdasági ágazat ismét el tudja foglalni méltó helyét, s a benne dolgo­zók tisztességesen megél­hessenek. Újvári Gizella Kaposvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának Népjóléti Igazgatósága pályázatot hirdet védőnői álláshelyek betöltésére Pályázati feltétel: egészségügyi főiskolai végzettség, védőnői szakon. Bérezés megegyezés szerint. Az állások azonnal betölthetőek. A pályázatokat 1993. június 25-ig kérjük benyújtani, a Népjóléti Igazgatóság (Kaposvár, Németh I, fasor 7.) címére. A Pályázatok elbírálására 1993. július 2-ig kerül sor. (9606) Nehéz az agrártárca Szabó János: Ami itt fogadott, az minden képzeletet felülmúlt Alkotmánybíróság teljes ülése Az Alkotmánybíróság ma és holnap teljes ülést tart. Folytatja a már elévült bűncse­lekmények újbóli büntethetővé tételével kapcsolatos úgyne­vezett igazságtételi törvények alkotmányossági vizsgálatát. A testület napirendjén a kö­vetkező indítványok szerepel­nek még: alkotmányellene­sek-e a családjogi törvény rendelkezései, amelyek az el­vált házasfelek viszonyára és közös gyermekük helyzetére vonatkoznak; alkotmányba üt­köznek-e az állami tulajdon­ban álló házingatlanok elide­genítésének szabályai. Új oktatóközpont a fővárosban A Fővárosi Oktatástechno­lógiai Központ új épületét Mi­chael Forsyth, az Egyesült Ki­rályság munkaügyi szakkép­zési államminisztere adta át rendeltetésének. A központot a múlt év nyarán hozta létre a fővárosi önkormányzat a ma­gyar és a brit munkaügyi mi­nisztérium támogatásával, va­lamint a brit Know-How Fund 350 ezer fontos (45 millió fo­rint) pénzügyi segítségével. Az önkormányzat és a minisz­térium példás együttműködé­sével létrejött professzionális oktatási centrum minden for­mai kötöttség nélkül — az egyéni tanulásra építve — se­gíti majd a képzésben részt­vevőket. A központ újszerű, nyitott szakképzési rendsze­rével segíthet a munkanélküli­ség csökkentésében is. Perújrafelvétel Finta ügyében A kanadai államügyészség indítványára az ország legfel­sőbb bírósága elé kerül Finta József ügye. A 80 éves egy­kori csendőrtisztet az évek óta folyó perben azzal vádolják, hogy 1944-ben, a szegedi tég­lagyárban felállított gettó egyik parancsnokaként részese volt 8600 zsidó kirablásának, majd a náci haláltáborokba való de­portálásának. A per tavaly ke­rült a fellebbviteli bíróság elé, amely 3:2 arányban hozott döntéssel jóváhagyta Finta felmentését. Az államügyész­ség most új eljárás lefolytatá­sát rendelte el, mert a korábbi eljárás súlyos tévedéseken és befolyásoláson alapult. Szigorú ellenőrzés vasúti átjárókban Az Országos Rendőr-főka­pitányság a május 8. és 22. közötti hasonló célú akciók ta­pasztalatainak hasznosításá­val egész évben fokozottan kívánja ellenőrizni a közutak vasúti átjáróinál a közlekedési szabályok betartását. A két hétig tartó májusi ellenőrzés idején nyolc esetben történt baleset az átjárókban a mű­ködő fénysorompó tilos jel­zése ellenére. Az év első öt hónapjának statisztikái azt mutatják, hogy az előző év azonos időszakához képest nőtt az útátjárókban történt ha­lálos balesetek és a vasút más területén bekövetkezett súlyos sérüléseknek a száma. Fidesz-vélemény a közoktatásról A keddi pedagógustüntetés igazolta a Fidesz korábbi ag­gályait, miszerint sem a ko­rábban már elfogadott: a köz­alkalmazottak jogállásáról szóló törvény, sem a jelenleg a parlament elé beterjesztett oktatási törvénycsomag nem volt pénzügyileg, illetve szak­mailag kellően átgondolt. Ezt Fodor Gábor alelnök mondta a Fidesz sajtótájékoztatóján.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom