Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-07 / 130. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1993. június 7., hétfő A Hősök emléke Földkijelölés lábodi módon A csatornázatlan Kaposvár A Somogyi Hírlapban olvastam a múlt vasárnapi Hősök napjáról. Sajnos, a II. világháború nagy szomorúságot hozott szűkebb családunkban is. A Donnál veszett bátyám 1943. január 16-án és sógorom is odaveszett. Az 1950-es évek elején a rákoskeresztúri temetőben kerestük sógorom sírját, amikor a közelben megpillantottam egy keresztet, rajta a hős katona csákójával. — Huszonkét éves vagyok, élelmiszereladói végzettségem van, és nem tudok elhelyezkedni, így munkanélküli segélyben részesültem 1992. december 29-ig. 1993. január elsejétől szociális segélyt, 4000 forintot kaptam, ezt április elsejétől megvonta a polgármesteri hivatal. Édesapám rokkant- nyugdíjas, havi 9900 forint a nyugdíja. Édesanyám több mint féléve táppénzen van, ő kb. 5600 forint táppénzt kap havonta. A szüleim egy házban, de külön háztartásban élnek már 1987 óta, de sajnos erről írásos papír nincs, ezért a hivatal ezt nem vette figyelembe, és azt mondta, hogy az egy főre jutó jövedelem meghaladja az 5120 forintos értékhatárt, ezért én nem vagyok jogosult a segély felvételére. Elmentem 7 napig az iharosi italboltba dolgozni, utána 2 hétig az Iharosi Sefag Erdészetéhez csemetét ültetni, ami csak néhány hetes munka, mert nagyon szorult helyzetben voltunk édesanyámmal. Kiküldték a levelet, hogy ez mellett nem lehetett volna dolgozni, és ezért is vonták meg a segélyemet. Én önhiábom kívül dolgoztam itt, mert engem sem az önkormányzat, sem az ügyintéző nem világosított fel arról, hogy nem dolgozhatok, pedig ezt neki kellett volna megmondania, de ő ezt elmulasztotta. Hatan voltunk jogosultak erre a szociális segélyre, amit az iha- rosberényi jegyzőnő is jogosnak tartott nekünk, de a hivatal másképp döntött. Iharosban kb. százan kérték ezt a segélyt, még, de csak négyen kapták meg, akiknek van már valamilyen jövedelmük. Nagyon szeretném, ha pár sorban közölnék a panaszomat, mert vannak még rajtam kívül néhányan, akiket érint a dolog, hogy milyen igazságtalanság van ebben a faluban, akiktől valamilyen indokkal elvonták ezt a segélyt jogtalanul. Fellebbezünk a Kaposvári Városi Bíróságon 30 napon belül, az ön- kormányzat ellen indítunk pert, amit sokak szerint mi nyerünk meg. Én nagyon szívesen elmennék dolgozni a szakmámba ha lenne munkalehetőség, de azt, hogy a hivatal sem munakehylet, sem segélyt nem ad, ezt sajnos nem tehetem meg magamnak. Kérdezném, hogyan fogunk megélni mi fiatalok huszonévesen egy fillér nélkül? Hogy fogok megélni édesanyámmal 5600 forintból egy hónapig ketten? Kérdezem én, hogy lehet megengedni, hogy ilyen fontos ügyben nem teljes a létszám az önkormányzati tagok gyűlésén, ahol már hosszú idő óta kettő tag hiányzik? így hogy lehet szavazni? Hogy lehet megengedni, hogy polgármesteri hivatal felülvizsgálat nélkül ilyen hanyagul végezze a munkáját? Marton Nikolett Iharos A kereszt felirata ma is frissen él benne, s ha lehet szeretném továbbadni a hősök napja alkalmából utódainknak, hogy éljen bennük is memenfóként a doni katonák emléke, — tragédiája. A sír felirata: „Védtük a Hazát mindhalálig, // El is estünk mind egy szálig, // Átkozott ki elfelejti // És e csákót porba ejti! Áldott legyen a hősök emléke! Halmos László Kaposvár, Vöröstelek u. 30. Igen nagy kéréssel fordulok önökhöz, tudom nem csak az enyém lehet nagy kérés és azt is gondolom, hogy igen sok ilyen és hasonló levelek érkeznek a szerkesztüőségbe és ezekre mind válaszolni és még segítséget adni nagy munka. Ha lehetséges én is szeretnék segítséget kérni, mivel tudatlan vagyok a jogi dolgokba. Ámi a kérést illeti 1991. december 7-én munkanélküli lettem ötvenöt éves létemre, ami azt jelenti: munkakönyv szerint is negyven éves munka viszonyom volt. Az akkori rendelkezés úgy volt, hogy 2 évig lehet munkanélküli, igen csak 1992. december 1-vel munkába álltam, amit a munkaügyi hivatalnak bejelentettem, igen ám, sem a munkáltató a Kapos Volán barcsi kirendeltsége, sem a munkaügyi hivatalba nem figyelmeztettek arra, ha meg szakítom a segélyezést milyen következményekkel jár és mivel nem lettem kioktatva így a munkáltató és a munkaügyi hivatal is jót nevetnek rajtam a munkáltató azért, mert még a szűkös időbe, mikor a régi főnököket le kellett váltani, hogy a kilencvenkettő nap szabads- dágukat le tudják tölteni és ráadásul még nem is a szerződés lejártával, hanem másfél hónappal előbb elküldték (hozzátéve, semmit sem vétettem) a munkaügyi hivatal meg, hogy nem kell velem foglalkozni és kevesebb ideig kell segélyt fizetni. Most kérdem én azt, minek adják az egyéni munkavállalói lapot, vagy miért keressen munkát és ha talál miért nem hívják fel az illető figyelmét, mert én most kb. 7 vagy 8 hónapot elvesztettem a segélyezésből és én a 2 hónap alatt nem kerestem annyit és sérelmezem, mert hamarosan lejár az öt hónap és a további 7 hónapra nem ad se a vállalat se a munkaügyi központ, munkát itt a környéken találni nem lehet és én főleg, most már az öt- venhetedik évemben vagyok. Mihez kezdjek addig míg nagyon szeretnék dolgozni és főleg miből megélni. Ugyanilyen levelet küldtem a Somogy Megyei Munkaügyi Központba is, de még választ sem kaptam. Arprián József Kálmáncsa * * * Legyenek szívesek segíteni az ügyünk elintézésében. Az élettársam munkanélkülije eljárt január 7-én és még a ne- mesvidi önkormányzattól idáig tízfillért se kapott. A jegyzőnő csak hiteget bennünket, hogy ekkor meg akkor kapunk pénzt, idáig még semmit sem kaptunk. Rokkant nyugdíjas vagyok, 6000 forintot kapok, ebből ketten nem lehet megélni és mindent fizetni. Nagy Sándor és Házi Magdolna Nemesvid Május 17-én tizenöt órára meghívót kapott anyám a földkiadó bizottságtól egyezségre, mivel a földkijelölési kérelmére több igény érkezett, mint a terület aranykorona értéke. Én is elmentem vele, mivel anyám már nyolcvanhárom éves és rosszul is hall, meg azért is, mert apám halála után én is örököltem és annak örökre nyoma veszett: szerettem volna megtudni, hogy mi van a földekkel. Nekem ugyan nem kell, mert nem tudnék vele mit kezdeni, de a használata után bizonyos járandóságra számítanék. Ezeideig is a jogszabály szerint minden évben kifizették a földjáradékot. A gyűlés elején információ szerzés céljából kérdéseket intéztem a gyűlés elnökéhez Dobos Ferenchez, aki szép sorjában kifizetett azzal, hogy mivel én még február hónapban nem adtam be földigénylési kérelmet, ezért az én örökségem után ráeső részt majd kisorsolják. Azt mondta: ha „szerencsém” lesz — mondta —, akkor olyan helyre fog esni, hogy ha még a tsz-nek sem kell, s akkor megműveltethetem, vagy én magam megművelem majd. A mellette ülő „híres régi kommunista” Ángyán elvtárs szabályosan az arcomba nevetett. Nem bírtam tovább cérnával és visszaszóltam. Azt mondtam, hogy ez nem beszéd és nem eljárás és hogy hogyan hogy még mindig „maguk uralkdonak?” Ezek után felszólított, hogy azonnal hagyjam el a termet. Persze én azt is megkérdeztem, hogy a vagyonneve- sítési kéreklem idején is anyám nevére adtam be a kérelmet és ahelyett, hogy felhívták volna a figydelmemet annak kijavítására, egyszerűen elutasítottak! Ez úgy történt, hogy apám halála után is a földjeire jutó' földjáradékot mindig anyám nevére fizették ki. Ezért adtam be az ő nevében a vagyonnevesítési kérelmet, melyet mint örökösnek, saját nevemre kellett volna beadnom. Csupán rossz indulatból utasítottak el, kérelmemet semmisnek nyilvánították. így aztán az apám beadott földjei A Somogyi Hírlap május 19. számában cikk jelent meg „A betegséget csak az orvos állapíthatja meg” címmel. Nem régen kérdeztem a Somogyi Hírlapban: a Para- fenoméneket ki fogja operálni? írtam azért, mert ez a téma pár éve permanensen érdekel. Itt ugyanis a rendszerváltozás következtében, igen nagy a zűrzavar, igen sok a joghézag s mint ismeretes a zavarosban nagyon sokan szeretnek halászni. Egészségügyi főhatóságaink, mint a minisztérium, vagy az Orvosi Kamara oly mértékben nehéz helyzetben vannak, hogy kisebb dolguk is nagyobb annál, hogy a természetgyógyászok problémáivá, visszaéléseivel foglalkozzanak. Más volt a helyzet 1945 előtt, amikor igen kemény törvények szabályozták, a nem orvosdiplomával gyógyítók tevékenységét, működési körét. Elfogadom — mint ahogy írtam is — a korrekt természetután nem történt úgynevezett vagyonnevesítés. Ezt a nagyatádi áfésznál például minden kérelem nélkül automatikusan elvégezték és a nevemre kiküldtek 35 ezer forint részvényt! A helyi tsz ezt viszont elmulasztotta. Be voltam pipulva: egyszer elvettek már földeket, felszerelést, mindent 1951-ben, és még akkor minden hold föld után 200 forintot is be kellett fizetni a tsz pénztárába. Elvették a földeket, a réteket (kilenc rétünk volt) a legelőjogot (amit az elmúlt 45 év alatt teljesen tönkretettek), elvették az erdőjogot, amiért valamikor minden évben bizonyos mennyiségű fát kaptunk és most másodszor elrabolják, de most már végérvényesen. Olyan helyen adják ki — mert teljesen a kezükben van az ember —, ahol a kutyának sem kell, és így megmenekülnek a további földhasználati jog fizetése alól. Mi annak idején 262 aranykorona értékű, összesen 20 katasztrális hold földet adtunk le. Mind első osztályú föld volt. Most pedig kifizetik az embert azzal, hogy értéktelen területen mérik ki, csakhogy lerázzák még azokat a tulajdonosokat, akik még éínek. Persze azok, akik a tűzhöz közel állnak és jó „elvtársak", és jelenleg is csak bólintanak, azok most is jó elvtársak! Ezen a vidéken még be- széni, véleményt nyilvánítani, kérdezni sem szabad, mert Lábodon a szólásszabadságot 1993-ban is lábbal tapossák a földbe, mert Lábod nem Magyarországon van! Amikor kijöttem a teremből, az ott maradók morogták, hogy „szólj igazat, betörik a fejed!”, de senki egy mukkot nem mert szólni! Hát így meg vannak félelmítve az emberek mifelénk még most is és azt csinálják velük a régi rezsim uraii (mert azok maradtak hatalmon), amit ők akarnak, és ami nekik hasznos! így lehet gyorsan és köny- nyen meggazdagodni cowboy módra! Azok valamikor lelőtték egymsát a másik vagyonért, ezek viszont ravasz jogszabályokba kapaszkodó trükkel szedik meg magukat! Kanyar Zoltán gyógyász tevékenységét. De sajnos a legtöbb nem ilyen. Felnőtt emberek egyik napról a másikra „fedezték” fel magukban „Istenáldotta” tehetségüket, hogy bennük annyi csodálatos energia van, hogy ezzel másokat gyógyítani tudnak. Itt van amit nem igen hiszek, hogy a természetgyógyász, csak azt a beteget kezeli, aki már orvos által megállapított kész diagnózissal érkezik. Lehet, hogy van ilyen, de akiket ismerek nem azok. Csak egyetlen példát. Jó egy hónappal ezelőtt a Képes Európa interjút csinált egy nagyon magabiztos úrral, eredeti foglalkozása masszőr, az illető Bödő úr az Életfa Bt-nél dolgozik, idézem: „Én 3 perc alatt minden hozzámforduló beteg diagnózisát megállapítom (ritka szerencsés és tehetséges zseni), továbbá 3 perc alatt felszabadítom a beteg testrész energiáit, és az illető gyógyult.” Nos, ennyi. Elgondolkoztam; minek tanultunk mi 6 évet a medicinán, további újabb 4-5 évet egy-egy szakvizsgáig. Bödő úr jön 2 3 perc, és kész. LeSzületésemtől itt lakó, most már öreg nyugdíjas vagyok. Rendszeresen sétálgatok a városban. Minap a Németh István fasor végén, a Virág utcában lévő 503-as szakmunkásképző táján sétálgattam, a környékén kisebb, de jól megépített házak vannak. Az egyik ház kapujában egy szippantós kocsi álít és bent- ről folyt bele a szennyvíz. Elcsodálkoztam: lehetséges az, hogy Kaposvár belvárosában a lakásokban még mindig „reterát” van és nem WC, azaz vízöblítéses illemhely? Kezdtem érdeklődni: hol van itt a csatornázás? — Mert sem a Virág utcában, sem pedig az aba torkoló utcák utolsó szakaszaikban nincsen csatornázás. Pedig az 503-as intézetben, ahol kollégium is van, naponta több százan megfordulnak, a szennyvíz elveEgy pár hónappal ezelőtt vásároltam egy Sony típusú rádiósmagnót 11 ezer forintért a kaposvári Sharp-centrum- ban. A készülék jelenleg is garanciális. Különösebb szakértelem nélkül döntöttem ezen alaptípus mellett, bízva a márkában. Olcsóbb készüléket nem akartam venni, mert nem hiszem, hogy megfelelő minőségűek, drágábbra és valószínűleg jobbra pedig sajnos nincs pénzem. A magnó tulajdonképpen elvárásomnak megfelelően működött is, nem volt lényeges problémám vele. Május 10-én történt, hogy egy műsoros kazettát a gép betekert és nem tudtam kivenni belőle, mert a kazettaajtó nem nyílott ki rendesen. A kazettát állami boltban vásároltam, tehát nem hamisított és nem is régi. Nem találtam más kiadóra utaló jelet, mint egy MMC-re- kordos, illetve egy PK-MMC 92A-B feliratot a kazettán. Fel van rajt tüntetve, hogy a kazetta hamisítást a törvény tiltja. Mivel garanciális a magnó, elvittem a szervizbe kazettával együtt. Délben bevittem, délután már mehettem is érte. Sikerült kiszedniük a beszorult kazettát, tehát a helyzet megyéiben megírtam neki kételyeimet, hogy ennyi és ennyi év két szakvizsga, 40 év gyakorlata után bizony sok betegnél nem vagyok képes biztos diagnózis felállítására. Erre Bödő úr visszaírt, idézem: „Az, hogy ki a sarlatán és ki nem azt az utókor fogja eldönteni. Az orvostársadalom kötelessége és egyben felelőssége, hogy továbbképezze magát, olyan területen, amit az egyetemen nem tanult.” Ő ingyen gyógyít és nagyon ajánlja nekem iratkozzam be hozzájuk az „Érintés nélküli gyógyítás” tanfolyamára. Végtelenül meghatott nagylelkűsége és szemtelensége. Válaszom: „Ha elvégzi a medicinát (6 év, szerez 2 szakvizsgát, újabb 6-8 év, 40 éven át megoperál több ezer beteget, akkor beiratkozom erre a tanfolyamra.” A levél stílusából kitűnik gátlástalanságuk. De nincs olyan nap, hogy valamilyen média ne foglalkozna a csodagyógyítással, a manillai kókler „segészekkel” az energiaátvivőkkel, amíg az egészségügy a legnehezebb időzetése nyilván meg van oldva. A környező utcák házai akkor miért maradtak ki a csatornázásból? A véleményem: egy polgár nem kötelezhető arra, hogy a háza, vagy lakása szennyvízét bekösse a város hálózatába. A városnak azonban száz százalékos kötelessége, hogy a szennyvízhálózatot kiépítse úgy, hogy a város ríiinden egyes házának szennyvízcsatornája ide beköthető legyen. A bekötés lehetőségét tehát biztosítani kell a polgár részére. Hogy ez pénzbe kerül? Természetes! De a város csatornahálózatának ki kell épülnie. Kérem a város vezetőségét, hogy csak arra ne hivatkozzanak, hogy nincs pénz! Mert itt mindenre van pénz, csak jól kell felhasználni!! Kovács Jenő öreg, kaposvári nyugdíjas oldódott, ám a valós probléma csak most merült fel. A*magnó mellé a szakembertől még egy jótanácsot is kaptam, miszerint ne használjak hozzá gyári műsoros kazettát, mert valószínű, hogy akkor többször is így fogok járni. Meg is indokolta állítását: a műsoros kazetták az egyik legolcsóbb, legsilányabb nyersanyagból készülnek, nagyon gyenge mechanikai jellemzőkkel. Tudom, hogy védeni akarta az általuk forgalmazott terméket, de hiszen, hogy a Sony cég a magyar műsoros kazetták minőségére spekulálna. Áz, hogy én most itt állok egy új magnóval, amivel nem tudok gyári kazettát lejátszani sajnos az az én problémám, amin sem a Sony sem a kazettakiadó nem fog segíteni. Az eset viszont talán tanulságul szolgálhat, ha azt valaki le tudja vonni. Talán egy kicsit meggondolandó az elképedésemet látó szerelő második megjegyzése, hogy a gyári kazettát átmásolva egy más kazettára meghallgathatom a műsort. Talán érdemes lenne megvizsgáltatni egy pártatlan szakemberrel is a gyári kazetták minőségét. Váli Imre < Kaposvár, Géza u. 18. szakát éli, legyen az a szívtranszplantáció, de sorolhatnám az összes szakma égető anyagi problémáit, ahol talán a mentők viszik el a pálmát, mert ezért a pénzért, már tényleg csak a hivatástudat, a mentés szeretete és humánuma marasztalja ideig óráig a személyzetet. A legsúlyosabbnak azoknak az orvoskollegáknak a helyzetét ítélem, akik mágnesezett vízzel, Pi vízzel és egyéb szélhámiával ámítják, szegény hiszékeny, kiszolgáltatott betegeiket. Itt kellene az Orvoskamarának a legkeményebben fellépni és egy nyilvánvaló esetnél etikai ügyet csinálni a szélhámiából. Mert amíg ebben lépés nem történik, szélmalomharc, falra hányt borsó az egész. Mivel — mint írtam — mindezt, egészségügyi kormányzatunk „szél ütött módon” tétlenül, tehetetlenül szemléli, sőt helyenként bátorítja is. Ez — mivel törvénybe ütköző cselekdetekről is van szó, már-már felér egy bűnpártolással. Dr. Oláh Vilmos Munka és tájékoztatás nélkül Sarlatánok s nem „csodadoktorok” Silány kazetták
