Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-11 / 134. szám
1993. június 11., péntek SOMOGYI HÍRLAP — A PÉNZ VILÁGA 11 „TITKOS ZÁRADÉKKAL” KÉSZÜLT? A pótköltségvetés természetrajza Pártharcok kereszttüzébe került, azaz kikerült a szakszerű, szenvedély mentes megítélés köréből a pótköltségvetés. Pedig benyújtásának aktusa egyáltalán nem szokatlan a parlamentáris demokráciák világában és történetében. A demokráciának ez a formája éppen azoknak a polgári törekvéseknek az eredménye, hogy a választók — képviselőik révén — végre beleszólhassanak abba, mekkora legyen az adóterhük, mire költse a hatalom ezeket a bevételeket, s egyáltalán: milyen legyen az állam tevékenysége, kiadásainak és bevételeinek nagysága, összetétele. Ezért a mindenkori kormányok iránti parlamenti bizalom próbája, hogy a törvény- hozás megszavazza-e a költségvetést vagy sem. Ebben egyébként nem kizárólag az játszik szerepet, hogy milyen a költségvetés minősége. A parlamenti tárgyalás gyakran inkább alkalom arra, hogy a költségvetés „ürügyén” vagy kapcsán a kormányt leszavazó többség alakuljon ki. A pótköltségvetéshez nem szívesen folyamodnak a kormányok és a pénzügyminiszterek, mert óhatatlanul fölvetődik, hogy az eredeti költség- vetés elkészítésekor hiba történt. Valóban, a mindenki által érzékelhetően rendkívüli, a költségvetés összeállítói által előre nem látható nagy horderejű, a bevételeket vagy a kiadásokat kedvezőtlenül érintő események (háború, polgár- háború, természeti katasztrófa, a fő exportpiac összeomlása stb.) indokolhatják a pótköltségvetést. Ilyen történések hiányában a pénzügyminisztériumi apparátust vádolják hozzá nem értéssel vagy a kormányt marasztalják el, mondván, hogy taktikai okokból rózsásabb képet festett a valóságosnál a rendes költségvetés elfogadásakor. Meggyőződéssel állítható, hogy a Pénzügyminisztérium szakértelme megfelelő. Föltételezhető viszont, hogy — mint a múlt évtizedekben any- nyiszor — a vágy volt a szülője a gondolatnak. S az eredeti költségvetés (ennek hiánya a mintegy tizenhét százalékkal, tehát minden hibahatáron túlmenő mértékkel haladja meg a tervezettet) a pénzügyi berkekben szállóigének számító „IMM” záradékkal készült, ami annyit tesz, hogy „Isten Majd Megsegít...” De komolyra fordítva a szót: a kormány valójában a pótköltségvetéssel és a körülötte kitört viharral fizet az állam szerepét megváltoztató mélyreható reform halogatásáért. A pótköltségvetés — az eredetivel összevetve — számos pozitív vonást mutathat föl. A fogyasztókra háruló terhek növelése, amit persze sokan keserű szájízzel fogadnak, némileg tehermentesíti a megtakarítókat, a befektetőket. Magánberuházást élénkít, növekedést serkent, bővíti a foglalkoztatási lehetőségeket. A deficit mögött meghúzódó kiadások fogyasztási jellegű szociális kiadásokból infrastrukturális kiadásokká változnak. Ez megteremti a bel- és külföldi magánberuházások szükséges kereteit, köz- vetve-közvetlenül tehát élénkíti a gazdaságot. A szociális jellegű támogatások esetében az állampolgári jogosultságot a rászorultság elve váltja föl. S noha ezt is sokan ellenérzéssel fogadják, tagadhatatlan erénye az elgondolásnak: megszünteti azt a visszatetsző gyakorlatot, hogy az ingyenes szolgáltatásokat és pótlékokat a jómódúak és a szegények egyaránt élvezhetik. Bácskai Tamás Hatalmas orosz bankcsalás Az orosz központi bank több tisztségvelőjét letartóztatta a rendőrség, mert állítólag közük van minden idők legnagyobb orosz bankcsalásához — jelentette a Reuter. A meg nem nevezett tisztségviselők — a hatósági gyanú szerint — harmincmilliárd rubel (350 millió USA-dollárnak megfelelő összeg) törvénytelen átutalásában vettek részt. A pénzt még tavaly utalták át csecsen üzletembereknek, akik hamis készpénz rendelési kérelmeket juttattak el az orosz központi bankhoz. m a • Becsapták a közalkalmazottakat? • Kiből lehet magyar állampolgár? • Lesznek-e privát KGST-k? • Ki rúgja ki Csurkát? ... egyszerűen minden Új értékjegy, új remények A kaposvári alfa rómeós és a Budapest Bank A vállalkozóknak csak rövid lejáratú hitelt tudtunk nyújtani — mondta Fábri Béláné, a Budapest Bank kaposvári fiókjának igazgatója. — A hosz- szabb lejáratú hitelek biztosítására szükségessé vált egy, a befektetőknek is kedvező értékpapír kibocsátása. Nem titok, hogy a régebbi értékjegyeink — ennek most kezdenek lejárni — eléggé népszerűek voltak; szeretnénk megtartani, illetve bővíteni ezt az ügyfélkört. Az új értékpapír Aquincum néven került forgalomba. Magánszemélyek részére 10 és 100 ezer forintos címletekben vásárolható a Budapest Bank Rt fiókjainál. Lejárata a vásárlástól számított 2 év. Más értékpapíroktól eltérően a kamat 2 részből áll: egy inflációtól független garantált kamatból, ami a vásárlástól a lejáratig nem változik, és kamatprémiumból, ami változó mértékű. A garantált kamat: évi bruttó 10 százalék. Az ehhez járuló kamatprémium az aktuális pénzpiaci kamatokhoz igazodik. Jelenleg: 9,5 százalék. Ha az ügyfélnek szüksége van a pénzre, az Aquincum értékjegy a lejárat előtt is visz- szaváltható, bármelyik fiókban. Kilencven napon belüli viszaváltáskor még nem jár kamat. A 91-365. nap közötti visszaváltás esetén a garantált 10 százalék kamatot kapja az ügyfél. A második év bármely napján történő beváltásnál a garantált kamat, plusz a kamatprémium 50 százaléka illeti meg az értékpapír-tulajdonost. Legkedvezőbb a 2 éves lejáratig megtartani az értékjegyet, mert akkor fizeti a bank a garantált kamaton kívül a teljes kamatprémiumot. Jelenlegi árfolyamon bruttó 19,5 százalékot. A május 31-ig eladott Aquincum értéjegyek tulajdonosai július 20-án sorsoláson vesznek részt. A nyeremény: a nyertes által kiválasztott 5 millió forint értékű ingatlan. Mindenesetre biztató, hogy az 1991-ben vásárolt Budapest Bank értéjegyek között kisorsolt katalizátoros Alfa Rómeót egy kaposvári ügyfél nyerte. (S. Pap) ÖNPRIVATIZÁCIÓ Göröngyös út vezet a pénztárig A vételár 15 százaléka már tárgyalási alapul szolgálhat Nyugodtan ki lehetne tenni a táblát az ország kapujára: az állami vagyon eladó! Vannak gyárak, üzemek, amelyekre az Állami Vagyonügynökség, illetve hivatalos megbízottai keresnek belföldön, külföldön fizetőképes vevőt, másokat akár maguk az alkalmazottak is megvehetnek, ha úgy érzik, hogy érdemes pénzt fektetniük a saját üzemükbe. Ezt a privatizációs lehetőséget egyszerűen csak „önprivatizációnak” nevezi a szakzsargon. Megállapodás, részletfizetés Mi is ez a vállalati kezdeményezésű, egyszerűsített privatizáció? Az eljárás azon alapszik, hogy az Állami Vagyonügynökség valamelyik szakértőcéggel keretszerződéseket köt arra, hogy a vállalatok saját maguk kezdeményezte privatizációját megszervezze, az átalakulás és eladás folyamatát irányítsa. Egyben megállapodnak a vevőnek folyósítható hitelek formájáról, a részletfizetés lehetőségeiről is. A szakértő pályázatot hirdet a privatizálásra, értesíti mindazokat a pénzintézeteket, amelyek az egzisztencia-hitel lebonyolításában részt vesznek. Ha a privatizálásra kerülő vagyontárgy tanácsi alapítású vállalat és ekkor az eljárásba természetesen bevonják a jogutódot, az önkormányzatot is. A befektetők általában közel sem rendelkeznek akkora készpénzzel, amennyi egy- egy gyár vagy üzemrész megvételéhez kellene, ezért a bankoké a további szerep. A vevők többsége arra számít, hogy igénybe veheti a rendkívül kedvezményes kamatozású egzisztencia-hitelt, de a döntés joga végül is a pénzintézetek kezében van. Joggal kérik a jelentkezőktől, hogy valamennyi saját pénzzel is „beszálljanak” az üzletbe, hiszen igazán csak akkor kockáztat valaki, ha nemcsak az állam zsebére vállalkozik. Legalább a vételár 15 százaléka az az összeg, ami már tárgyalási alapnak számíthat a bankárok asztalánál. Ezt a pénzt nem feltétlenül kell bankbetétből elővenni, elfogadnak kárpótlási jegyet is. Ha a jelentkező hitelképesnek bizonyul, akkor a pénzintézet szándéknyilatkozatot ad a pályázónak, amelyet hitelígérvénynek neveznek. Ez az ígérvény adott esetben milliókat érhet: egyrészt igazolja a megfelelő saját tőkerész meglétét, másrészt megjelöli az ahhoz rendelt hitelösszeget is. Az ígérvény tulajdonképpen a „belépőjegy” a pályázathoz, mert csak ennek birtokában fogadják el a jelentkezést a privatizáció lebonyolítói. Alaposan vizsgálják a hitelkérelmet A pénzintézetek a hitelkérelmeket nem automatikusan teljesítik. Előbb alaposan megvizsgálják a jelentkezők felkészültségét, üzleti elképzeléseit, piacpolitikai terveit, s erre a benyújtástól számított 30 munkanap áll a rendelkezésükre. Ha olyan nagy ösz- szegről van szó, amelyhez a Hitelgarancia Rt jótállása kell, akkor további 15 munkanapra van szükség a döntéshez. Ezt érdemes számításba venni, mert könnyen megeshet, hogy valaki kifut a pályázati határidőből. Tudni kell: a Hitelgarancia Rt csak akkor foglalkozik a kérelemmel, ha a pályázó pénzitézete igazolja, hogy a jelentkező a részvény- társaságot megillető egyszeri és vissza nem térítendő kezelési díjat befizette a bank pénztárának. Ezt a kezelési díjat nem lehet visszakérni akkor sem, ha a garanciakérelmet elutasítják. (Bácskai) BIZTONSÁGOS-E A BANKBETÉT? Aki itt hitelt kér, amott betéttulajdonos A bankok zömében lezajlottak az éves közgyűlések, nyilvánosságra kerültek a mérlegadatok, a nyereség vagy a veszteség összegei. A főleg külföldi érdekeltségű kis- és közepes bankok jó eredményeinek titka, hogy módjukban volt üzletfeleiket alaposan megrostálni, kiválogatni, ügyfélkörükben csak a legeredményesebb magyar vállalatokat tartották meg. Ráadásul ezek a bankok már az új rendszer szülöttei, külföldi tulajdonosaik nem voltak kénytelenek a korábbi, állami gazdaságpolitikai meggondolásokból üzletileg megalapozatlan hiteleket nyújtani. A sivár üzleti eredmények nyilvánosságra kerülésével kezdődött el a kormányzat sajtóvitája a brit Financial Times budapesti tudósítójának cikkével. Nicholas Denton azt állította, hogy a két legnagyobb — egyébként privatizálásra kijelölt — magyar bank fizetés- képtelen. Ez nem volt éppen a betéteseket megnyugtató megállapítás, akiket már tavaly megingatott néhány bank csődje, vagy attól való kalandos megmenekülése. Ha a kívülálló tárgyilagosságával vizsgáljuk is a magyar nagybankokat, nyugodtan kimondhatjuk: a világméretű és a magyar recesszió, illetve gyakorlatlanságuk rovására írhatók kisebb megingásaik, s nincs okunk arra, hogy bizalmunkat vagy betétjeinket megvonjuk tőlük. A lakossági takarékbetétek egyáltalán nincsenek veszélyben, hiszen azokra teljes összegű állami szavatosság vonatkozik, a hitelkonszolidációs folyamatban pedig — ha némi veszteséggel is —, de a nagy összegű kétes, vagy behajthatatlan követelésüktől megszabadultak a pénzintézetek. Jelentős tartalékokat tettek félre a költségvetés gondosan „legombolt” zsebeiben a mégis bajba kerülők megsegítésére. És már csak azért sem volt igaza Denton úrnak, mert a cikkében említett nagybankokat sehol a világon nem hagyja csődbe jutni sem a bankári közösség, sem az állam. Már csak azért sem, mert egy ilyen bukás általában ásná alá a bankokba, a betételhelyezésbe, a szervezett megtakarításokba, s azok esetleges gazdasági visszaforgatásába vetett bizalmat. Furcsa, de érthető módon, mindazok a hátrányok, amelyeket a hitelkérelmezők — a maguk szemszögéből joggal — kifogásoltak, ma a betétesek biztonságát szolgálják: a nagy különbség a betéteseknek fizetett és az adósoktól kapott kamatok között; az óvatos hitelezés és a nagyobb kockázatok kerülése; a legkülönbözőbb biztosítékok kikötése. Az elmúlt évben vezették be a betétesek biztonságát szolgáló hitelgarancia-alapokat, s alig egy hónap választ el bennünket a kötelező betét- biztosítási rendszer hatályba lépésétől. Ebből is kitűnik, hogy az elmúlt két esztendőben a néhány kisebb bankban fellépett súlyos zavarokból sokat tanultak a bankokat felügyelő állami intézmények. S mivel a legtöbb adós vagy hitelkérelmező mára egyben betétes vagy folyószámla-tulajdonos is, talán megtanulnak az ügyfelek megértéssel viseltetni a banküzlet szempontjai iránt is. B. T.
