Somogyi Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-05 / 103. szám

8 1993. május 5., szerda SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK---------------------------------------------«•---------------------------------------------­V ihar a fűtési díj körül A Somogyi Hírlap április 21-i számában az SZDSZ sajtó- tájékoztató alapján arról tudósítottunk, hogy Kaposváron többet fizetnek a távfűtéses lakások tulajdonosai a mele­gért, mint amennyi gázt felhasználnak. A túlszámlázástól a cikk megjelenését követően hirdetésben határolta el magát a gázszolgáltató vállalat. Dr. Kéki Zoltán kaposvári jegyző viszont a sajtótájékoztatóról szóló tudósításhoz kapcso­lódó interjúban a tényt elismerte, a túlszámlázás mértékét azonban tagadta. Szót kért az ügyben a Kaposvári Önkor­mányzati Vagyonkezelő Részvénytársaság ügyvezető igazgatója is, akinek a véleményét itt közöljük, s újra meg­szólal Csapó Tamás, az SZDSZ ügyvivője, aki elsősorban dr. Kéki Zoltán jegyző érveit kérdőjelezi meg. Ezeknek a leveleknek a közlésével a túlszámlázás körül kialakult vitát szerkesztőségünk lezártnak tekinti, arra ak­kor kíván ismét visszatérni, ha új fejlemény lesz az ügyben. A számla és a hőmérséklet A gyors növekedés árnyoldalai fogyasztásának leolvasása el­térő időszakokban, félévenként történik. Perspektivikus, mindenki számára megnyugtató megol­dás a hődíj mérés alapján tör­ténő elszámolás. Önkormány­zati rendelet az elszámolás jogi feltételeit rendezte. Közeljövő­ben a területi hőközpontokban történő hőmennyiség mérés látszik megvalósíthatónak, ha az ehhez tartozó fogyasztói közösséget megalakítják. Még egy fontos dolgot: a ki­számlázott szolgáltatási díjból évek óta rendszersen 25-33 millió forinttal tartoznak fo­gyasztóink. Ennek ellenére fi­zetni kell a ténylegesen elfo­gyasztott gázért, vízért, s a szervezetnek is működés- késznek kell lennie. A kintlévő­ségek behajtására folytonos erőfeszítést tesz a városi ön- kormányzat és társaságunk is. Ebben szeretnénk a fizetőké­pes fogyasztók korrekt díjfize­A számlákról Nyilatkozatában dr. Kéki Zoltán jegyző azt állítja, hogy a többletszámlázás a Va­gyonkezelő Rt bevételeit és nem az önkormányzatét gya­rapítja. Nem tudja a jegyző azt, hogy az IKV-ből alakult valamennyi rt többségi tulaj­donosa az önkormányzat? Nyilatkozatában a hőenergi­amérést és a gázdíjat is ke­veri. A lakosságnak kiszámlá­zott hődíj tartalmazza a kalku­lált gáz mennyiségét. Ezt ösz- szekeverte a Kögáz által az IKV-nak leszámlázott gáz­tésére számítani. Ezzel együtt vannak, akik akaratuktól füg­getlenül képtelenek a díjat fi­zetni. Reméljük, hogy érde­kükben és társaságunk szem- pontjjából is érdemlegesen fog működni az az önkormányzati rendelet, mely lakhatási támo­gatással segíthet a rászorul­taknak. Viszonylag magas díjunk korszerűtlen technikai követ­kezménye, ezen csak rekonst­rukcióval lehet változtatni. Eb­ben feladta van a tulajdonos­nak, üzemeltetőnek és fo­gyasztónak egyaránt. Műszaki és pénzügyi kérdés, nem sza­badna pártpolitikai oldalról megközelíteni. Társaságunknak nem ér­deke, hogy hadiállapotban le­gyen fogyasztóival. Mi korrekt, gazdasági kényszerek által is meghatározott kapcsolatot akarunk, és ezért tevékenyke­dünk. Kérjük ebben legyenek partnereink. Komáromi Attila a Kaposvári Önkormányzati Vagyonkezelő Rt ügyvezető igazgatója mennyiséggel. Egyszerű ki­vonási művelettel megállapít­ható a túlszámlázás. A hő­energiamérés nem oldja meg ezt a problémát, mivel a fűtési díjat továbbra is az önkor­mányzat állapítja meg. Az emberben akaratlanul is felve­tődik a kérdés: a külső szakér­tők mihez képest tartották kor­rektnek az árakat? Mivel kom­penzálja az rt a fűtési díj nem fizetéséből származó kiesést? Csak nem a túlszámlázásból? Csapó Tamás SZDSZ ügyvivő Katonák gondozzák a katonai temetőt Súlyos az állítás, megalapozat­lanságától függetlenül is apropó arra, hogy a részvény- társaság tájékoztassa fogyasz­tóit és kifejtse véleményét. A társaság közszolgálati kö­telezettségként, a tulajdonos szoros felügyelete és ellenőr­zése mellett számtalan gazda­sági tényező által meghatáro­zottan, és rendszerint kény­szerpályán mozogva látja el a 6800 lakás távfűtését, meleg­víz ellátását. Tény, hogy a tár­saság által fizetett gázköltség és átalányárunk hődíj összege sosem egyezett, például 1991-ben 3,5 millió forinttal ke­vesebbet, 1992-ben 6,5 millió forinttal többet, az 1992/93-as most befejezett fűtési idényben 2 millió forinttal kevesebbet számláztunk, mint amennyit gázköltségként kifizettünk. A kalkulációban figyelembe vehető gázköltség szakható­ság normatívája alapján álla­sé könyv, se pénz címmel lapunk március 10-i számá­ban a Magyar Könyvklubot érintő olvasói levelek jelen­tek meg. Lévai Imréné hetesi olvasójuk panaszát kivizsgáltattam és megállapítottam, hogy 1992-ben hat könyvet szállítot­tunk ki részére, két könyvet nem tudtunk szállítani, mert elfogyott, így 1993. március 30-án vissza­fizettünk 900 forintot. A reklamált telefonvonallal kapcsolatban annyit szeretnék megjegyezni, hogy időközben sikerült a postától további tele­fonvonalakat beszerezni, mely telefonszámokat katalógusun­kon keresztül minden tagunkkal közöltünk. Csuka Albert kaposvári olva­sójuk levelét többhelyen ponto- sítanom kell. Az olvasói levél első mondata elképesztő valót­pítható meg, döntő, hogy ez a +4 C-fokos fűtési idény átlag- hőmérsékletére vonatkozik. Természetesen a jelzett idő­szak fűtési idényének átlag- hőmérséklete változó, sor­rendben 3,7 C-fok, 5,4 C-fok, il­letve 3,3 C-fok volt. Az önkormányzat és az ál­tala felkért független szakértői vizsgálatok sora bizonyította: a társaság korrekt és megalapo­zott díjakat alkalmaz, ezzel egütt a viták annyiban igazol­tak, hogy egy konkrét időszak kötlségei sosem egyeznek, de nyolc év áttekintése azt mu­tatja, hogy sem a fogyasztó, sem a társaság nem nyer és nem fizet rá az átalányáras hődíj elszámolásra. Félreértésekhez vezethet a konkrét és korrekt mérési idő­szak meghatározása, egy fű­tési idény két évre osztható, hőtermelésünk 30 százaléka melegvíz-szolgáltatást érint, lanságot állít, hiszen ilyen jel­legű kimutatás — miszerint tag­jaink fele nyugdíjas lenne — se­hol, semmilyen formában nem létezik. A Magyar Könyvklub — ellen­tétben Csuka Albert állításával — továbbra is a bolti árnál 10- 20-30 százalékkal olcsóbban kínálja könyveit. A levél következő részében a szállítási határidő helyesen: a csekk beérkezésétől számított két hét. További pontosítás: a posta- költséget a könyvklub fizeti, egyes településeken — ahol ilyen van — a házhozkézbesí- tési díj a tagot terheli. Könyveink egytől-egyig új ki­adványok, utcai árusoknál (ha­csak nem ajándékba adják) 50 %-os leértékelés nem létezik. T árgy nyereménysorsolásun­kat közjegyző, valamint a Sze­rencsejáték Főfelügyelet ellen­őrzése mellett tartottuk meg, és a nyeremények már számlákkal igazolhatóan a Magyar Könyv­klub megalakulása előtt rendel­kezésre álltak. A levél utolsó bekezdésére a válaszom: a Magyar Könyvklub törvényesen bejegyzett cég a budapesti Cégbíróságnál, azaz saját „ernyője alatt” bátorkodik 170 ezer tag teljes megelége­désére működni, továbbá évente 50 saját könyvet kiadni, melyek révén ma Magyarország második legnagyobb könyvfor­galmazó vállalata. Csuka Albert számítógépes számlakivonatá­ból megállapítottam, hogy épp ő tartozik nekünk 299 forinttal, hi­szen ahogy a levelemhez mel­lékelt befizetési csekkéből is megállapítható, a „Világ száz csodája” című könyv 598 forin­tos ára helyett csak 299 forintot fizetett be. Ennek ellenére a kért könyvet kiszállítottuk, de tarto­zása Csuka úrnak van. Somogy megyéből 5127 olvasójuk je­lentkezett a Magyar Könyv­klubba. Tagadhatatlan, hogy az országos túljelentkezés miatt kezdetben kiszállítási gondjaink voltak, amelyek az év végére megszűntek. A nagy taglétszám mellett törvényszerű, hogy banki-postai úton egy-egy kül­deményünk elvész, megsemmi­sül, nem jut el a megrendelőhöz, az ilyen esetek orvoslására ügy­félszolgálati irodát létesítettünk, melynek címe: Ügyfélszolgálati Iroda 1126 Budapest XII., Bö­szörményi út 3/D. Tel: 1 —202— 4797, 1-175-9360. Ha olvasójuknál a jövőben hasonló probléma merülne fel, a gond gyors orvoslása végett ké­rem hívjanak fel közvetlenül az 1-135-9383, illetve 1-135- 9384-es telefonszámokon. Dr. Kratochwill Balázs igazgató A Somogyi Hírlapban a közelmúltban ismertették a volt hadifoglyoknak a ka­posvári katonai emlékmű­vek gondozására tett javas­latát. A javaslat lényegével ter­mészetesen egyetértek, de szeretném, ha a közvélemény tudomást szerezne arról, hogy a szövetség „nyitott kapukat dönget”. A kaposvári katonai emlékművek, emlékhelyek, temetők gondozását ugyanis a Magyar Honvédség helyőr­ségben állomásozó alakulatai — más megoldás hiányában — 1990-ben magukra vállal­ták. így hivatalos is a Zaranyi LRTB (Füredi II.) gondozá­sába került a Szigetvári úti Hősök temetője, amelyet tár­sadalmi munkában már 1982 (!) óta gondozunk. 1990-től te­vékenységünk szervezet­tebbé, tervszerűbbé vált. Szű­kös anyagi forrásainkat is fel­használva folyamatosan vé­gezzük a temetőben található 1300 sírkő megtisztítását, a feliratok átfestését. Alakulatunk egyébként megkezdte a temetővel kap­Április 26-ai számunkban Adományok ráfizetéssel című írásunkban dr. Gyócsi János, a Kaposi Mór Megyei Kórház orvos-igazgatója te­szi szóvá, hogy a különféle segélyszállítmányokban ér­kező be nem vizsgált gyógyszerek sok gondot okoznak az intézménynek. E cikk nyomán érkezett az alábbi vélemény. Talán hibát követtek el azok a karitatív szervezetek, akik Somogy megye intézményei­nek már rendszeresen külön­böző adományokat juttattak. Mindjárt ki kellett volna jelen­teniük, hogy nem ályáznak — hivatalból járó — dicsőségre, nem kívánják halványítani senki fia eredményét. Úgy tűnt, hogy mindenki által nyil­vánvaló; a nehéz helyzetbe került embertársaikon’ való segítés a cél. Ezek a szervezetek már több esetben is bizonyították önzetlenségüket, talán ezért vélték feleslegesnek, hogy te­vékenységük túlhangsúlyozá­sával csapjanak a szükséges­nél is nagyobb zajt. Nem kí­vánták sohasem farizeus mó­csolatos dokumentumok ösz- szegyűjtését, feldolgozását is. A teljes képhez az is hozzá tartozik, hogy 1992-ben a ka­posvári polgármesteri hivatal pénzt biztosított a temetkezési vállalat részére a kertészeti munkálatokhoz és az össze­tört sírkövek kicserélésére. Ezt a munkát a temetkezési vállalat azóta is végzi. Az emlékművek, emlékhe­lyek, temetők karbantartása valóban társadalmi, tehát vá­rosi feladat is. Tanulságos példa erre az osztrák Alpok­ban lévő temető, ahol olasz, német, magyar és osztrák ka­tona alussza örök álmát. A szépen gondozott temető a környékbeli lakosság kirán­duló helye. Talán egyszer a kaposvári Hősök temetője is az lesz. Addig is nem kipipálandó feladatként, hanem az elesett katonák iránti tiszteletből vé­gezzük ezt a munkát, ilyen módon is példát adva ember­ségből és hazaszeretetből ifjú katonáinknak. Varga Sándor alezredes MH 147. ZLRTB parancsnoka dón világgá kiáltani az ado­mányok nagyságát és nem vártak hálát. Az adományok megérkezéséről — amikor egy sornyi visszajelzést sem kaptak, ugyanúgy vették tu­domásul, mint amikor névte­lenül felsegítjük az utcán ele- sőt. Nem az elismerésért te­szik! Ezek előrebocsátása után: jól meg kellene gondolni, hogy milyen nyilatkozatot tesz az adományok vonatkozásában! Nem ártana, ha ilyen esetben konkrét tényekre támasz­kodna. Abból a pozícióból „globálisan” meg lehet ítélni az adományok egészét, és nem így „béka” perspektívából, ahol egy porrongy a mérce. Nagy kár lenne, ha az adomá­nyozók a nyilatkozatából ítél­nék meg az intézménye hely­zetét és fordulnának mások felé. Ebben az esetben pontosan azokat hozná nehéz hely­zetbe, akik a hipokrateszi es­küjüket komolyan véve egyre kilátástalanabb körülmények között teljesítik hivatásuka az elesettekért, a betegekért. Garbera István I Tűrte Miklós tűrte, ameddig tűrhette, avagy... Válasz malomkő nélkül Világvégét jósolva Szívesen olvastam az áp­rilis 4-i Somogyi Hírlap 6. oldalán az „Isten tengerész- gyalogosainak hetedik an­gyalát” és az ezzel kapcso­latos „Fanatizmus drámái­nak koronológiáját”. Születnek és prédikálnak az új Jónások városszerte, és „jö­vendölik végét a világnak”. A Jehova tanúi nyitottak, és min­denkiben vásárlót látnak. A chi- liazmust vallják. Krisztussal ezer esztendeig uralkodnak az ítélet előtt, és világvégét jósol­nak. Egy idősebb úr olyan hévvel szónokolt az SZTK röntgen- osztályán, hogy nem hallottam melyik öltözőbe menjek és mit vegyek le egy nyakröntgenhez. Kezében füzetek, és másnapra vagy azutánra ígérte a világ végét április 14-15-re. Dolgom volt a Ili. emeleten is, itt a sportorvosinál kisisko­lások voltak, akik már vettek pár füzetet. Nem tudom mit te­hetnek az ellen, hogy a vasár­nap pogány ünnep a nap imá- dása, és szombaton kell imád­kozni. A véradás tiltása is fel­nőtt tudatot követel. A „Kifelé Szodomából” egoizmus feltéte­lez: hagyjuk ott a családtago­kat — és egy élet minden ere- edményét —, ha azok nem jönnek velünk. Nem sorolom a jósokat és el­lenvetésemet, mert mind na­gyon kedvesen adja elő amit mond. És számomra igencsak vége lesz a világnak 2000-ig, életkorom miatt. Az erőszakos nyomtatványterjesztést, sz igehirdetést kelíene hiten belü­livé tenni, és akkor a szabad vallásgyakorlás miatt jogosan összejöhetnének, és együtt várhatják a világ végét. Nagy Margit Tüzelővásár a tüzépenr A DÉLTÜZÉP Rt. Baranya, Somogy, Tolna megyei tüzép-telepein a- Calor brikett 440 Ft/q- Import fekete kőszén 690 Ft/q- Brikettpor 270 Ft/q áfás áron kapható a készlet erejéig!- Hazai barna dara (3300 cal) 350 Ft/q DELTÜZEP Baranya megyei tüzóp-telepek: Pécs, tel.: 72/27-333 Mohács, tel.: 69/11-246 Komló, tel.: 72/82-026 Szigetvár, tel.: 73/11 -232 Siklós, tel.: 72/51-310 Sásd, tel.: 72/75-131 Somogy megyei tüzép-telepek: Kaposvár, tel.: 82/16-233 Siófok, tel.: 84/11-303 Nagyatád, tel.: 82/51-344 Marcali, tel : 85/10-114- Hazai barna dió (3300 cal) 380 Ft/q áfás reklámáron megrendelhető!- Olcsó árfekvésű iszapszénre az utolsó befizetési lehetőséget kínáljuk (gyártása megszűnik). Barcs, tel.: 69 Balatonboglár, tel.: 85/50-648 Balatonfenyves, tel.: 85/61-922 Csurgó, tel.: 44 Csorna, tel.: 82/77-284 Tolna megyei tüzép-telepek: Szekszárd, tel.: 74/11-103 Dombóvár, tel.: 74/66-422 Bonyhád, tel.: 74/51-913 Paks, tel.: 75/10-677 Tamási, tel.: 74/71-130 Tolna, tel.: 74/40-236 DELTÜZEP *) u.

Next

/
Oldalképek
Tartalom