Somogyi Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-26 / 121. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. május 26., szerda A német hírszerzés jelentése Kelet-Európábán eltűrik a piszkos pénzek tisztára mosását MIRE KELL SOROS SZÁZMILLIÓJA? Az orosz értelmiségi kivándorol, ha tud Amikor az uralkodó utazik II. Erzsébet angol királynő minden lépésről híven beszámolt a sajtó. Megtudhattuk mit reggelizett az uralkodói pár, mit uzsonnáztak, mit viselt őfelsége az egyes fogadásokon, de arról viszonylag keveset hallottunk, ami a protokoll színfalai mögött zajlott. Az angol királynő kíséretében utazott közvetlen udvartartásának mintegy negyven tagja is, akinek az volt a feladata, hogy a hazától távol is fenntartsa az udvari élet megszokott rendjét. Ezért Budapestre jött a királynő udvarhölgye, magántitkára, és az udvarmester is. Tagja volt a küldöttségnek a sajtótitkár, az orvos és a magántitkárság vezetője. Eljött a magántitkár titkárnője, az udvarmester két munkatársa, az udvarmesteri hivatal irodavezetője, a királynő másodtitkárának a titkárnője, az udvarmester titkárnője és Fülöp herceg magántitkárának titkárnője is. Jött az udvarhölgy komor- nája, a palotai komornyik, a királynő apródja, konyhamestere, a helyettes főinas és három másik rangidős inas, három alpohárnok és a fodrász... A „másik” Észak-írország A Zöld Szigeten nemcsak robbantanak Londonderry, amit lakói Derrynek becéznek, nemrég még éppoly pokoli hely volt, mint Belfast. Phil Coulter népszerű énekes egyik dalában emlékezik meg az imádott városról, „amit maguk alá gyűrtek a páncélosok hernyótalpai, ahol meghaltak az emberek és a fák, ahol nehéz volt eldönteni, mi a több: a könny vagy a könnygáz.” A város, Ulster északi részén, közel az ír Köztársaság határához lassan, de biztosan feltápászkodik elesettségéből. Mintha friss szél söpörne végig a Zöld Szigeten, a girbe-gurba utcák közé s az emberek arcára visszatért volna a nemrég még halottnak tűnő nevetés és remény. Természetesen vannak itt is összecsapások katolikusok és protestánsok között, egyes városrészek neuralgikus pontjain őrjáratok cirkálnak. De a kiégett falak és bombatölcsérek jórészt eltűntek, és ami még fontosabb: a helyükön új lakások és új üzemek épülnek. Lakhelyek és munkahelyek — ez a kilábalás két pillére. A legtöbben Londonban próbáltak szerencsét és hamar rádöbbentek, hogy a szomszéd rétje sem zöldebb: Angliában már régen ugyanolyan magas a munkanélküliség ráta. Azok, akik mégis ottragadtak valahogy, könnyen megkaphatták valamelyik pub-ban, kocsmában: „Szóval ír vagy, öcsi. Akkor mi a fenét keresel itt? Nem mondták neked, hogy ebben a lebujbán négert és írt nem szolgálnak ki?” Az arcokon fel-felvillanó vidámság egyik fő oka, hogy ma több esély van az otthoni munkára. Például azért, mert jönnek a külföldi cégek. A londoni keresdkedelmi minisztérium komoly pénzekkel segíti a munkahelyteremtést, olcsók a bérek és a színhely mégiscsak az immár egyesült nyugat-európai piac. Ferenczy Europress A nyugati titkosszolgálatok jelentései szerint a szervezett bűnözés nagy iramban foglalja el a legális gazdaság ágazatait: az összefonódás az alvilág és a törvényes vállalkozások között mind gyakoribb. A szervezett bűnözés — állapítja meg a német hírszerzés, a BND most kiszivárgott jelentése — „világszerte az iparosodás szakaszába lép”. Becslések szerint 1991-ben „üzleti forgalma” 500 milliárd dollárra rúgott. Ez a forgalom a jelzett évben a negyedik helyet foglalta el a kőolajipar (931 milliárd), a járműipar (853) és az elektronika (650) után; maga mögé utasítva az élelmiszeripart, a vegyipart, a fémfeldolgozóipart és számos más területet. A piszkos üzletekből kb. 250 milliárd (50 százalék) a kábítószerrel kapcsolatos, mert ennek a legmagasabb a haszonkulcsa. Ezt követi a Az olaszországi Dél-Tirol tartományban a bíróságon és a rendőrségen életbe lépett a kétnyelvűség. Május eleje óta minden egyes per, kihallgatás, jegyzőkönyv, egyéb bírósági aktus azon a nyelven történik — németül vagy olaszul —, amelyet az érintett fél választ. Tolmácsokat, fordítókat alkalmaznak, hogy biztosítva legyen a teljes kétnyelvűség. A rendelkezés része a dél-tiroli németajkú kisebbség jogait szavatoló „csomagnak”, és még 1989-ben foglalták törvénybe. A megvalósítás évekbe telt, és egyesek szerint még ma sincsenek meg mindenütt a kellő feltételei. A németajkúak, akik Bolzano környékén a többséget alkotják, de a szomszédos Trentó- ban már kisebbségben vannak az olaszokkal szemben, eddig is kérhették, hogy ügyükben német nyelven bonyolítsák le az eljárást. Ez azonban csak akkor valósulhatott meg, ha az ügy minden érintettje elfogadta, különben a hatóságok olaszul vették fel a jegyzőkönyveket. Mostantól A két újonnan megalakult „szövetséges” köztársaság, Szlovénia és Horvátország között az utóbbi időben olyan területi viták, sőt határvillongások vannak, amelyek egy nagyobb méretű összecsapás rémképét is előrevetíthetik. Egyes vitás kérdésekben már két éve folyik az eredménytelen tárgyalás. A vita hőfokát híven jellemzi Franjo Tudjman horvát államfő nemrégiben adott nyilatkozata; amely szerint „a szlovénok megszállták a Szent Ger- gely-dombot, és ezt a horvát politika nem tűrheti". A válasz nem sokáig váratott magára: a szlovén gazdaságügyi minisztérium ultimátumot intézett a horvát kormányhoz, hogy amennyiben nem fizeti ki 10 millió márkás adósságát a csempészés — 40 milliárd ( 8 százalék), a lopás és az orgazdaság — 40 milliárd (8 százalék), a fegyverkereskedelem — 30 milliárd (6 százalék), a szerencsejáték — 25 milliárd (5 százalék), a zsarolás — 10 milliárd (2 százalék). A világ tíz legnagyobb legális üzleti vállalkozásának együttes éves nyeresége csupán valamivel több, mint egy- hetede annak, amit a bűnbandák zsebre vágnak. Az illegális forrásból származó tőke felhalmozódásának és tisztára mosásának a bűnüldöző szervek alig tudnak gátat szabni. Az alvilágnak pedig fényűző életéhez és új üzleteihez mind több „tiszta” pénzre van szüksége. Megfigyelhető, hogy a világot behálózó bandák szívesen ruháznak be olyan ágazatokba, amelyektől együttműködést remélnek. Ilyen a repülőgép- és hajógyártás, a turizmus, mert ezek megkönnyíthetik például a kezdve kötelező a kétnyelvűség, ha azt akár egyetlen érintett is kéri. Ilyenkor az ügy összes irata két nyelven készül — tolmácsok útján. A bolzanói bírák nem örülnek túlságosan a kisebbségi jogok eme újabb, hathatós garanciájának. — Az eljárások meghosszabbodnak, vég nélkül elnyújthatok lesznek. Elég egyetlen nyelvi kifogás, és máris hónapokkal tovább tart minden — panaszkodik a törvényszék elnöke. Az ügyvédek ezzel szemben elégedettek. — Eddig egy németajkú gyanúsított nem fordulhatott csak olaszul tudó ügyvédhez, ha azt akarta, hogy perét németül folytassák. Mostantól nincs ilyen probléma. Jogvédelmét elláthatja mindenki, akiben megbízik — mondja az ügyvédi kamara képviselője. A rendőrség már korábban felkészült, ott nincsenek problémák. A bolzanói rendőrök mindkét nyelvet használják, s jó ideje alkalmazási feltétel a német és olasz nyelv együttes ismerete. A tanácsoknál és más állami hivatalokban, ahol Krskói Atomerőműnek, leállnak az áramszállítással. Átmenetileg elhárították ezt a veszélyt — azzal, hogy a horvát fél az adósság egy részét törlesztette. Következett azonban a horvát ellenlépés: megfenyegették a szlovénokat, hogy államosítják a Ljubljanai Bank horvátországi fiókjait... A vitás területi kérdések közül három jelentősebb. Az egyik a már említett Szent Gergely-domb a két ország határán, a másik néhány hektár erdő Snezniken, a harmadik pedig a Pirani-öböl felosztása. A szlovénok szerint nekik járna szinte az egész öböl, míg ha a horvát érvelésnek adnának helyet, akkor Szlovénia elveszítené amúgy sem túl nagy felségvizének a felét. csempészést. Pénzt remélhet tőlük a vegyipar is, amely a kábítószer előállításában segédkezhet. A német híresztelés, a BND jelentése szerint „a kelet-európai országok többé-kevésbé eltűrik, sőt részben elő is segítik a pénz tisztára mosását, mert így akarnak hozzájutni a szükséges devizához.” Másutt — kiváltképp Svájcban és Luxemburgban — a bankok nem törődnek a befizetett pénzek eredetével. Névleges „külkereskedelmi” cégek az ide-oda utalgatásokkal „megforgatott” pénzzel végül mint legális jövedelemmel szabadon rendelkeznek. Lehet-e eredményesen védekezni? Hans-Henning Ofen német bankvezér szerint egyféleképpen talán: „Egyszerű, pokolian oda kell figyelnünk. S Uram bocsá’ ha kétségeink támadnának, vállaljuk, hogy lemaradunk egy üzletről!” szintén kétnyelvű közigazgatás érvényesül, hasonló a helyzet. Most a bíróságnak is el kell érnie ezt. A vizsgálóbíróknak azért sem tetszik a dolog, mert ha tolmács útján hallgatnak ki valakit, a vizsgálati titok megőrzésének csökken az esélye. Ezt állítják. A túlnyomórészt olaszokból álló, máshonnan ide helyezett bírói kar berzenkedik, és kérte a bevezetés újabb elhalasztását. A tartományban kormányzó Dél-tiroli Néppárt azonban erélyesen fellépett Giovanni Conso igazságügy-miniszternél. — Mindent meg fogunk tenni, hogy a törvény által előírt kétnyelvű bíráskodás maradéktalanul érvényesüljön Dél-Tirolban. Ha kell, külföldre küldjük, vagy nyelvtanfolyamra járatjuk a bírósági személyzetet, de el kell érni, hogy az alkalmazottak többsége mindkét nyelven tudjon dolgozni — jelentette ki. íme az etnikai problémák megoldásának európai modellje... Magyar Péter Horvát járőrök már rálőttek szlovén halászcsónakra, és nem ritka az az eset, hogy a két ország rendőrcsónakjai egymást kergetik a vitás vizeken. Horvátország azt javasolta Szlovéniának, hogy a Dragonja folyó régi medre alapján húzzák meg a határvonalat vagy közösen használják az öbölt. A Dragonja folyó régi medre azért vehető alapul — érvel Zágráb —, mert 1945-ben a szlovénok eltérítették a folyót délebbre; természetesen Horvátország kárára. Csakhogy akkor még közös államban voltak. Ljubljana egészen másként tudja a történelmet, és azt állítja, hogy a Dragonja medre nem is képezte sohasem a két ország határát. A szlovénok szerint a valamikori községhaSzibériában, Novoszibirszk- től harmincperces autóút választja el Akademgorodokot, az 1959-ben létrehozott városkát, a tudósok orosz elefántcsonttornyát. A tajga kellős közepén elhelyezkedő település még nem is olyan régen Mihail Gorbacsov peresztrojkájához és glasznosz- tyához szolgáltatta a szellemi muníciót. Az egész birodalomból sereglettek ide a legjobb koponyák, mert a szovjet vezetés ideális körülményeket teremtett a kutatás és a tudományos élet számára. Ma a városka ezer sebből vérzik, sőt hamarosan elnéptelenedik. A valaha ajnározott és jól fizetett intézeti vezetőknek most be kell érniük havi mintegy 600 forintnak megfelelő illetménnyel. Nem csoda, ha a nemzetközileg elismert tudósok java kivándorol. A genetikai intézet ötven munkatársa például az Egyesült Államokba írt alá munkaszerződést, a fizikusok pedig szinte testületileg távoztak az Újvilágba. Akademgorodokban csak a kevésbé tehetségesek maradtak. Nemcsak a tudósok hagyják el azonban Oroszországot, hanem a művészek is. A nemzetközileg ismert festők Nyugatra helyezik át műtermüket, és valutáért festenek. Igyekeznek azonban ezt titokban tartani, mert félnek az adóhatóságtól, és a maffiától, amelynek a tagjai rendszeres rablótámadást intéznek a külföldön is elismert művészek műtermei ellen. A leglesújtóbb helyzetben azonban a fegyveripar van. A Szovjetunió fennállása idején úgyszólván kényszerítették a legtehetségesebb műszakiakat, hogy ebben az ágazatban dolgozzanak. Még ma is tizenkétmillió embert foglalkoztatnak Oroszország fegyvergyáraiban... Egy felmérés szerint csaknem hetven százalélon Iliescu román államfő sajtótájékoztatóján nyilatkozatot olvasott fel: a korrupciós botrányokkal kapcsolatban fejtette ki álláspontját. Leszögezte, hogy a korrupcióellenes küzdelem a román demokrácia egyik sarkalatos célja, s ezt következetesen végig kell vinni. — Az igazságszolgálatás mondjon ítéletet minden olyan tárokat kell alapul venni. Hogy mennyire komoly dolgokról van szó, azt alátámasztja a szlovén külügyminisztérium jelentése, amely szerint 1992-ben 67 határincidensre került sor Horvátország és Szlovénia között, s ebből 64 esetben Szlovénia kárára. Az idén még jobban elmérgesedik a helyzet: csak a Pirani-öbölben az év első két hónapjában annyi villongásra került sor, mint tavaly egész év folyamán... Kívülről az ilyen viták kicsiny területek miatt szőrszál- hasogatásnak tűnhetnek fel, de a kis államoknak minden valószínűség szerint minden talpalatnyi föld fontos. Arról nem is beszélve, hogy Horvátország, amely területének egyharmadán nem tudja gyakuk dolgozna szívesen külföldön, és csak 18 százalékuk vetné el a külföldi megbízás teljesítését. A többséget csak a megfelelő fizettség érdekli. A legképzettebbek azt sem tartják kizártnak, hogy a FÁK ellenlábasaihoz szegődjenek el. Márpedig a jelenlegi rubeljövedelemből legfeljebb néhány kiló kolbászra futja. Az Orosz Tudományos Akadémia vezetői nem kis elkeseredéssel veszik tudomásul, hogy éppen a legígéretesebb utánpótlás fordít hátat az országnak, miközben a kormányzat a jelek szerint közömbösséget tanúsít. A külföld sokkal inkább aggodalmaskodik amiatt, hogy a szellemi elit cserbenhagyja Oroszországot. A Közös Piac pénzalapot hozott létre, hogy gátat vessen a nukleáris szakértők elvándorlásának. Persze van ebben jó adag önös érdek is: hiszen nem alaptalanok azok a híresztelések, hogy orosz atomtudósokat alkalmaz Irán, Líbia és Irak. Az orosz lapok mindennek a gondnak az ismeretében cikkeznek Soros György akciójáról, aki százmillió dollárt áldoz arra, hogy az orosz kutatók otthon maradjanak. Az orosz értelmiség helyzete azért is elszomorító, mert a most felnövekvő új generációnak alig van esélye arra, hogy elképzeléseit megvalósítsa. Korábban a sztálini önkény tizedelte meg a szellemi elitet, most pedig — legalábbis sok értelmiségi szemszögéből — az új orosz kormányzat lelkén szárad a tudomány és a kutatás elsorvadása. Orvosok és művészek számára sem rózsás a jövő Oroszországban. Ráadásul mind kevesebb azoknak az országoknak a száma, ahová ki lehet vándorolni. Még a valamikori főellenség, Amerika a legvonzóbb: az ígéret földje. Ferenczy Europress személy fölött, beosztásától és rangjától függetlenül, aki korrupciós tevékenységbe keveredett — jelentette ki a román államfő. A kisebbségek kérdéséről szólva pedig azt hangsúlyozta: a kisebbségiek legyenek elsősorban lojális állampolgárai az országnak, amelyben élnek, ne gyengítsék annak erejét, ne ássák alá érdekeit. korolni szuverénitását, igen érzékenyen reagál minden határkérdésre. A szlovénok is panaszkodnak, ők is kárvallottnak érzik magukat. Jugoszlávia széthullásával Szlovénia elvesztette közvetlen útját az Adriai-tenger nemzetközi vizeire. A határvillongások következményeként a szlovén közvélemény mindinkább horvá- tellenes. Egy felmérés szerint arra a kérdésre, hogy melyik ország veszélyeztethetné Szlovénia függetlenségét» 1990-ben a megkérdezetteknek csupán 3,8 százaléka jelölte meg Horvátországot, míg 1992- ben már 46,5 százalék. A tanulságot nem nehéz levonni. Bódis Gábor Toronyi Attila Kétnyelvű jogszolgáltatás Bolzanóban Nézeteltérések Szlovénia és Horvátország között A román demokrácia sarkalatos célja
