Somogyi Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-14 / 86. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. április 14., szerda Pénzhamisítók a japán metróállomásokon Több mint másfél millió forint értékben váltottak be hamis tízezer jenes bankókat egy ismeretlen pénzhamisító banda tagjai Japánban. Nagyjából egy időben váltották be a hamis pénzeket Oszakában, Kiotóban metróállomások pénzváltóiban és bankfiókokban. A feltételezések szerint profi hamisítók gyártották a pénzeket. Egy kicsit vékonyabbak az eredeti bankjegyeknél és nincs rajtuk számozás, de képesek a pénzváltó automaták megtévesztésére. Richmondban ápolták Gorbacsovát Raisza Gorbacsovát, a volt szovjet párfőtitkár és államelnök feleségét hétfőn egy richmondi kórházban vizsgálták és ápolták, miközben férje lemondta aznapi programját. A Gorbacsov házaspár, miután nemrég Kanadában járt, most az Egyesült Államokban előadókörúton tartózkodik. Gorbacsov a napokban több előadást tart (jelentős tiszteletdíjak fejében) Virginia állam egyetemein, majd San Fran- ciscóba repül, a moszkvai Gorbacsov Alapítvány (kutatóközpont) amerikai részlegének megnyitására. Gorbacsov asszony hír szerint az 1991-es puccs idején könnyebb agy- hüdést kapott és azóta szenved annak következményeitől, így a magas vérnyomástól. Pornót sugárzott a kínai tévé Két kínait letartóztattak azután, hogy tévedésből az egyik helyi tévéállomás pornófilmet sugárzott hétfőn csúcsidőben. Az AFP jelentése szerint az egyik műszaki alkalmazott ügyetlensége miatt a pornókazetta főidőben több mint tíz percen át ment adásba Csengcsou városában, a közép-kínai Honan tartományban. A kétbalkezes technikus elfelejtette lekapcsolni az adóról a videomagnót, amikor egy barátja kérésére lejátszotta a tiltott kazettát a stúdióban. Bushék kényszer- leszállása Kényszerleszállást hajtott végre hétfőn a texasi Houston repülőterén a kuvaiti légitársaság Boeing 747-es gépe, fedélzetén George Bush volt amerikai elnökkel. A kényszer- leszállás egy órával az után történt, hogy Bush feleségével, Barbarával együtt az emirátusba indult, ahol az öböl menti háború befejezésének évfordulójával kapcsolatos ünnepségeken kíván részt venni. Ä repülőtér szóvivője közölte: senki sem sérült meg és feltehetőleg a repülőgép egyik szárnyán keletkezett hibásodás. Tökmagot esznek a kubaiak hús helyett A töknek ne csak a húsát és a magját egyék meg, hanem a leveleit és a virágját is — ezt ajánlja a vitaminok és nyomelemek hiánya miatt megvaku- lás fenyegette kubaiaknak az ország egészségügyi minisztériuma. Mint hírügynökségek beszámoltak róla, a minisztérium Táplálkozási és Higiéniai Intézete a vitaminok és más létfontosságú tápanyagok pótlására azt javasolja a lakosságnak, hogy az általában csak gyökere miatt fogyasztott zöldségnövényeknek, így az édesburgonyának, a manió- kának, a céklának és töknek a tápanyagokban gazdag szárát, levélzetét és virágját is egyék meg. IGAZOLÁS KÉK ÚTLEVÉLLEL Határtalan közösség Csak nem akar valóra válni a nagy álom az Európai Közösségen belüli határok végleges eltűnéséről és az itt élők akadálytalan, minden ellenőrzéstől és adminisztráicótól mentes mozgásáról. A jelek szerint immár az — év elején e kérdésben még „tűzszünetet” hirdető — EK-bizottság is elvesztette a türelmét. Raniero Vanni d’Archirafi, a belső piacért felelős bizottsági tag legalábbis múlt héten az Európai Parlament illetékes testületé előtt kilátásba helyezte: ha néhány hónapon belül nem javul ténylegesen is a helyzet, az EK-bizottság eljárást fog kezdeményezni a „szabotáló” tagországok ellen az EK luxembourgi bíróságánál. Az már az Egységes Piac január 1-jei életbe lépésekor látható volt, hogy a határok lebontásáról igazából csakis a szűkén vett árumozgás esetében beszélhetünk: a teherforgalomban valóban megszűnt a vámvizsgálat és az adminisztráció, a közösségen belül a kamionok modhatni észrevétlen lépik át a határokat. Ugyanez a személyek mozgásánál már eleve csak a 9 közösségi ország esetében — az úgynevezett Schen- gen-egyezményt aláírt tagállamok között — lett volna esedékes. Aztán a január előtti utolsó hetekben már az is tudható volt, hogy legalábbis a légiforgalomban még ők sem lesznek határidőre készen: nem készült el ugyanis az a kilenc országra egységesen kiterjedő számítógépes rendszer, amely lehetővé tenné a közösségen kívülről érkezők automatikus kiszűrését. Enél- kül viszont egyelőre még mindenkit ellenőrizni kell — mentegetőztek az érintettek, ígérve, hogy néhány hónapos késésről van csupán szó. Azóta kiderült, hogy esetenként tovább folyik az ellenőrzés a szárazföldi utasforgalomban is. így például a határőrök rendszeres útlevélvizsgálatot tartanak a Párizs-Brüsszel vasútvonalon, ami nem az egyetlen példa. És hát ez az, amit már az EK-bizottság sem hagyhatott szó nélkül. Különböző polgári érdekvédelmi szervezetek már eddig is jelezték, hogy „engedetlenségi” mozgalmat indítanak, a stras- bourgi és a luxembourgi nemzetközi bíróságokon pedig feljelentéseket tesznek, ha tovább folyik az „európai állampolgárok molesztálása”. Vanni d’Archirafi hozzájuk csatlakozott most, hangsúlyozva, hogy bár azonnali akciók szervezését egyelőre nem pártolja, de a bizottság türelme is véges: a nyár végéig a szárazföldi, az idei esztendő végére pedig a légiforgalomban is meg kell, hogy szűnjön az útlevélvizsgálat. Ellenkező esetben maga a bizottság tesz majd lépéseket nemzetközi jogi orvoslásért. Ami persze továbbra is csak a „Schengen-országok” esetére értendő. A határok felszámolására kötelezettséget vállaló megállapodásból kimaradt három tagország — Dánia, Írország és Nagy- Britannia — ugyanis egyértelműen értésre adta: legjobb esetben is csupán a „kék hullám” gyakorlatáig hajlandók elmenni. Ami abból áll, hogy az országba belépő közösségi utasokat ugyan meg nem állítják, de elvárják tőlük, hogy a belépési ponton elhaladva mutassák fel kék útlevelüket. Ami persze éppen az eredeti szándék lényegét — a közösségen belüli útlevélhasználat megszüntetését — teszi lehetetlenné. Brüsszelben azonban még ezzel is kiegyeznének, csak legalább a másik kilenc ország esetében mielőbb tető alá lehessen hozni az igazi határtalanságot. „Sok szempontból annyira rosszul áll a közösség ügye, hogy sürgősen valami hasznát kellene mutatni az embereknek” — érvelt a bizottság egyik tisztviselője, nem titkolva, hogy a „szabad mozgás” biztosítását alkalmasnak tartaná erre. Igaz, származását tekintve nem is a fenti három ország valamelyikét képviseli. Fóris György Varsói feketepiac Reggelente karavánok indulnak a volt Szovjetunió állampolgáraiból, a varsói sportstadion felé. Vászonzacskókban és töredezett nejlonszatyrokban az áruk elképzelhetetlen mennyiségét és variánsát viszik Lengyelországba, hogy más árura, illetve dollárra cseréljék. Csak a múlt évben 6 millió volt szovjetunióbeli lakos lépte át kereskedelmi célból a határt. (FEB-Foto) PALACKBAN ÁSTÁK EL Litván szellemdokumentumok Szegények iránti elkötelezettség A Sant Egidio huszonöt esztendős A Sant Egidio katolikus békeszervezet huszonöt éves. A Vatikán „békenagyköveteként” emlegetett szervezet bár még ifjúnak számít, máris figyelemre méltó múltra tekinthet visz- sza. Öt kontinensen: Salvadortól Mozambikig számos sikeres béketeremtő akciót bonyolított le a szervezet, amely a különböző vallások közti közeledést előmozdító párbeszéd létrehozója egyben. Nem pályázunk az ENSZ babérjaira — közölte a Sant Egidio negyedszázados fennállása alkalmából Mario Marazziti, a tizenötezer tagot számláló és gyorsan növekvő katolikus közösség szóvivője. A Vatikánban és az olasz külügyminisztériumban egyaránt elismerik a békeszervezetet, amely a leginkább rászorulók, a hajléktalanok, a cigányok, az egyedül élő idős emberek és az elhagyott népek felé nyújt segítő kezet. A szervezet legsikeresebb akciója kétségkívül a nemzeti megbékélés létrehozása volt Mozambikban. Joaquim Chissano mozambiki elnök és a kormány ellen harcoló Renamo közötti közvetítését a múlt év október 4-én koronázta siker, amikor is Rómában aláírták az országban tizenhat éve folyó polgárháborút lezáró békemegállapodást. A találkozó a Sant Egidio és a mozambiki érsekek kapcsolatfelvétele nyomán jött létre. A Sant Egidio, amelyet Olaszországban egyesek féltékenyen bizonyos elitizmussal vádolnak, valójában a II. Vatikáni Zsinat és XXIII. János pápa „Pacem in terris” enciklikájának a gyümölcse. A szervezet szóvivője maga is megerősítette, hogy II. János Pál pápa is „nagy egyetértéséről” biztosította a szervezetet a szegények iránti elkötelezettsége miatt. A békeszervezet a különböző vallási közösségek közötti párbeszéd szervezésében is élen jár. 1987-88 óta Rómában, Varsóban, Bariban, Brüsszelben és Máltán voltak ilyen rendezvények. Az idén Milánó ad otthont egy ilyen találkozónak. A Sant Egidio nagy célja annak megakadályozása, hogy g,vallás a háborúk, az ellenségeskedés igazolásául szolgáljon bárhol a világon. Ennek szellemében szervezte 1990-ben a közösség az első háromoldalú, keresztény-zsidó-muzul- mán konferenciát Jeruzsálemről. Két hónapja az Iszlám Liga főtitkára és a Sant Egidio vegyes bizottságot hozott létre a békekezdeményezések támogatására. Ezúttal elsősorban a volt Jugoszláviában és Szudánban. A szervezet nemrég Belg- rádban felkereste Ireneusz ortodox szerb pátriárkát, aki korábban elutasította, hogy II. János Pál meghívására részt vegyen az assisi imádságokon. Albániában a kommunista diktatúra bukása után a különböző val- lásúak közötti párbeszédhez készítik elő a terepet. A szervezet a szóvivő szerint egyharmad részben adományokból, kétharmad részben pedig közpénzekből tartja fenn sokrétű tevékenységét. Hányatottan alakul a litván függetlenségről szóló, s az ország számára ezért kiemelkedő történelmi, közjogi jelentőségű dokumentumok sorsa. Az okmányok, amelyek egy egész ország örökségét kellene, hogy jelentsék, az utóbbi időben sajátos politikai játékok eszközeivé váltak. A legújabb áldozat a hosz- szabb ideje elveszettnek hitt régebbi függetlenségi nyilatkozat. Az 1918-ban keletkezett eredeti példány a II. világháború előestéjén tűnt el, 'máig sem tisztázott körülmények között. Történészek, levéltárosok már fel is adták a reményt, hogy valaha előkerül, ám az Apzvalga című lap egyik legújabb számában most több mint ötven év elteltével megszólaltatott valakit, aki tudja, hol lelhető fel az okmány. A magát megnevezni nem akaró, foglalkozására nézve etnográfus férfi szerint az okmányt fél évszázada egy palackba rejtve a földbe ásták, mert elrejtői nem akarták, hogy a Litvániát bekebelező Szovjetunió hatóságainak kezére jusson. A történelmi relikvia — így rejtekhelyének ismerője — meglehetősen rossz állapotban van, a nedvesség, a baktériumok megrongálták, s félő, hogy ha nem kerül gyorsan szakemberek kezébe, már nem lehet megmenteni. És ezután jön a politika: a kereszténydemokrata szövetség lapja által megszólaltatott férfi még nem döntötte el, hogy fölfedje-e a rejtekhelyét, mert nem bízik az ország jelenlegi, a litván demokratikus Munkapárt soraiból kikerült vezetőiben. Nem sokkal ízlésesebben, bár végül szerencsésebben alakult a litván függetlenség két évvel ezelőtti visszaállításáról tanúskodó dokumentum sorsa. Vytautas Landsbergis parlamenti elnök, a Sajudis vezetője az ellenségnek tekintett ellenfél őszi választási győzelme után egyszerűen elvitte a vilniusi parlamentből az okmányt, és hollétéről sem volt hajlandó nyilatkozni. Lépését azzal indokolta, hogy megítélése szerint a demokratikus választásokon győztes erők nem tekinthetők a litván függetlenség megbízható védelmezőinek, s náluk rossz kezekben lenne a történelmi ereklye. A kaunasi érsek azonban, akinek könyvtárába került a nyilatkozat, politikailag tisztánlátóbbnak bizonyult, s a Munkapárt egykori vezetője, Algirdas Brazauskas év eleji elnökválasztási győzelme után visszaszolgáltatta az okmányt jogos őrzőjének, az államnak. Fazekas László Űrhajós és kísérleti nyúl Gagarin 1961. április 12-i repüléséről mindent megtudhatott a világ a vörössző- nyeges moszkvai fogadtatás után. De mi történt előtte? A Moszkovszkije Komszomo- lec most úgy fogalmazza meg a kérdést: mit kellett elviselni a kísérleti alanyoknak addig, amíg az űrhajósjelölt egyáltalán eljuthatott a startig? íme, néhány részlet a kísérletek eddig nem közölt titkaiból. Hónapokon át nyakig érő vízben készült a súlytalanságra a vállalkozó szellemű pilóta. Egy társa két hétig lezárt szkafanderben fejlesztette állóképességét. Az összezártság elviselésére szűk cellába ültettek egymást kedvelő jelölteket és figyelték a viselkedésüket. A moszkvai újság szerint ezek a rekordok könyvébe illő próbák az űrhajósokkal foglalkozó orvosi intézet kísérleti tárából valók, tehát véresen komolyak. És azért találták ki őket, hogy már földi körülmények között tanulmányozzák, miképpen tűri az ember a világűr várható viszontagságait — testileg, lelkileg. Ez a magyarázata annak, hogy a jelöltet több mint nyolc hónapig vízszintes testhelyzetben lebegtették a súlytalanság állapotában. A pszichológiai reakciók tesztelésére három ember vállalkozott — orvos, újságíró, mérnök — akiket 70 napra összezártak. Aztán már a 13. napon megfigyelhették, hogy az újságíró idegei felmondták a szolgálatot. A másik kettő pedig egyre agresszívebbé vált. S amikor a 70. napon kiengedték őket, nyomba össze is verekedtek. A moszkvai lap szerint azonban mégsem volt tökéletes az előkészítés, mert a világ első űrhajósnőjéről például nem derült ki, hogy hajlamos a tengeribetegségre. Amikor már a Föld körül keringett, olyan rosszul érezte magát, hogy nem volt képes végrehajtani az irányítóközpont utasítását. Amikor pedig a kabint a visszatérés után kinyitották, elképesztő bűz adta tudtul, hogy mi is történt odafönt Tyeresková- val...
